Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

„Légvárak44 épülnek Elkészült a felfújható ház Nem sokkal a második vi­lágháború befejezése után az egyik amerikai kutatóintézet egy sarkvidéki lokátorállomás telepítésekor azt a feladatot kapta, hogy az érzékeny mű­szerek és a kezelőszemélyzet számára gyorsan , védelmet nyújtó, könnyen, bárhol fel­állítható építményt konstruál­jon. így született meg a fel­fújható sátor ötlete, s-néhány 'év leforgása alatt ebből fej­lődtek ki a pneumatikus épü­letek. . Ehhez persze arra is szükség volt,’ hogy a műanyag­ipar egyre könnyebb, tartósabb anyagokat bocsásson a ,,lég­várak” tervezőinek rendelke­zésére. Napjainkban a pneumatikus épületeknek két fő típusa ala­kult ki. Az egyikben a sürített levegőt a gumimatrac-szerű szerkezeti elemek („hurkák”) belsejében „raktározzák el”. Le­vegővel merevített falszerke­zetek, felfújt légpárnák jellem, zik e típust, ajtói tárva-nyitva lehetnek, akkor sem „omlik össze”, A másik rendszerű „légvárba” csak zsiliprendsze­rű kapun lehet ki-be járni, a sürített levegő ugyanis az egész belső teret kitölti, s ekként támasztja alá, tartja magas­ban á „falakat”. Olcsósága miatt ez az utóbbi típus, a ballonház, az elterjedtebb. Hogyan készül a ballonház ? A ballonház poliészter, vagy poliamidszövetből készül, ame­lyet mindkét oldalán lágy PVC-réteggel vonnak be. A felfújható épület két vége rendszerint negyedgömb alakú, amelyek közé elvileg bármi­lyen hosszú egyenes rész be­iktatható. Van rá eset, hogy az egész ,,kupolát” hegesztéssel teljesen egybefüggőre készítik és úgy szállítják a felállítás helyére. Sokkal gyakoribb, hogy kisebb elemekből, (szel­vényekből) különleges íég- és vízzáró fűzéssel a telepítés he­lyén „szerelik össze” a mű­anyag „falazatot”. A ballonházak sima talajon rövid idő alatt felállíthatok, gyorsan szétszerelhetők és más helyen ismét felszerelhetők. Az épület fő méreteinek ismere­tében a talajra rájelölik az alaprajz kontúrjait, majd meg­határozott távolságokban kari­kával ellátott vascövekeket vernek a földbe. A helyére tett, (de még „petyhüdten” a földön heverő) „sátorlap” al­só szélén lévő visszahajtásba behúznak egy acélsodronyt, átvezetve a lehorgonyzó cöve- kek karikáin. Ezt követően csatlakoztatják a befúvást szol­gáló, a ventillátorcsonkhoz erő_ sített nyomótömlőt, s máris megkezdődhet a felfújás mű­velete. Minden ballon-épülethez rend­szerint két ventillátor tartozik. Egyidejű működtetésük csak a felfújás alkalmával szükséges, továbbá erős szélvihar esetén, (akkor ugyanis jobban ki kell feszíteni a „sátrat”). Egyéb­ként a második ventillátor Miért nem fog a rozsda a régi korok vas- és fémtárgyain? A régészek gyakran talál­nak a talajban olyan vas- és ■fémtárgyakat, amelyek arány­lag épségben kerülnek elő, a rozsda csak kevés kárt tett bennük. A Veszprémi Nehéz- vegyipari Kutató Intézet kor­róziós osztályára már több ilyen mintát küldtek be a múzeumokból, szakvéleménye­zésre. A vegyészmérnökök minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a régi korákban nem alkalmaztak semmiféle különleges szert az 'említett tárgyak konzerválá­sára. Az előkerült ekevasak például egytől-egyig annak köszönhetik megmaradásukat, hogy a talajban bizonyos kö­rülmények között korrózió el­leni védőanyagok alakulnak ki. A Veszprém megye terü­letén talált egyes régiségek felületén különleges sóréteg rakódott le. A szakemberek szerint a huminsavakból bizo­nyos körülmények között úgy­nevezett humátok képződnek, amelyek védelmet nyújtanak a rozsda ellen. Egyes tárgyak csak úgynevezett szelektív korróziót szenvednek, ami azt jelenti, hogy a régi korok öt­vözetből készült emléke csak részben pusztult el. Például az ötvözetből kikorrodált a horgany, vagy más fém, a tárgy lényegében megőrizte eredeti formáját. A veszprémi kutatók nem­rég a Bakony Múzeum török­kori emlékeiről mondtak szak­mai véleményt. csak tartalékként szolgál. Az üzemben lévő légsűrítő (ven­tillátor) automatikus vezérlésű, ha a belső nyomás túllép egy bizonyos értéket. kikapcsol. Meleg levegő befúvásával még a ballonépítmény fűtését is meg lehet oldani. Természete­sen annak sincs semmi aka­dálya, hogy villanyvilágítást szereljenek a „légvárba”. Raktár, sportcsarnok, hangár A pneumatikus épületek se­gítségével a hideg, az eső, a szél, a napsütés (fényvissza­verő, fehér festékkel való be­vonással), — vagyis gyakorla­tilag valamennyi időjárási té­nyező — hatása kiküszöböl­hető. A hatvanas évek elején még csak raktározásra hasz­nálták a ballon-épületeket. Ma már a legkülönbözőbb célú sportcsarnokokat ilyen „anyag­ból készítik”, de kutatási és tudományos célokra is szívesen alkalmazzák a felfújható épü­leteket (radarállomások befe­désére azért is különösen al­kalmas, mert akadálytalanul átbocsátja a rádióhullámokat). Szép számmal találhatók szer­te a világon felfújható cirkusz, sátrak, kiállítási csarnokok, hangárok, sőt, ipari gépcsar­nokok is. Pehelysúly A ballonházak önsúlya nem sok, — a héjazat négyzetméte­renként mindössze 50—80 deka­gramm —, ez ad magyarázatot arra, hogy miért nem kell na­gyobb belső túlnyomás (belé­péskor a nyomáskülönbség fel sem tűnik, „kizsilipeléskor” azonban gyenge zúgást érzünk fülünkben). Nagy havazások idején könnyen összeroppan­hatna a ballonház, ami ellen úgy védekeznek, hogy a bur­kolat hirtelen eíernyesztésével időnként megtörik a rárakó­dott hó- és jégréteget, ami így a ballon ismételt, felfújásakor lecsúszik. Ma már nem lehetetlen, hogy eljön az idő, amikor té­len akár egész települések fö­lé átlátszó ballont fognak ki­feszíteni, amely megkíméli a lakosokat az időjárás viszon­tagságaitól. Népújság 6 1910. október 1. AkÄlAM&OL Ittasan vezetett gépjárművet Bogdán János fáeánkerti lakos, a tolnai Aranykalász Tsz tagja. A szekszárdi járás- bíróság ezért öthónapi javító-nevelő munkára ítélte 15 szá­zalékos bércsökkentés mellett. Bogdán megszegte a KRESZ 46. § (3) bekezdését, s ezzel a tettével összeütközésbe ke­rült a BTK 194. §-ával. A járásbíróság ítélete a múlt év végén emelkedett jogerőre. „Az elítélt megkezdte bün­tetése kitöltését”, — szokás írni a bírósági tudósítások vé­gére. Bogdán is megkezdte. Megkezdte az után, hogy az ítélethirdetést követően a bün­tető tanács vezető bírája szin­te atyai hangon intette: tar­tózkodjék bűncselekmény el­követésétől, mert az ellenke­ző esetben nem csupán a ja­vító-nevelő munkát kell átvál­toztatni szabadságvesztésre, de az elítéltnek ki kell töltenie azt a nyolchónapos, társadal­mi tulajdont károsító lopásért kiszabott szabadságvesztés­büntetést is, amelynek végre­hajtását a bíróság 1968-ban háromévi próbaidőre feltétele­sen felfüggesztette. Nem a bíró — és nem a törvény — hibája, hogy a fi­gyelmeztetés nem ért semmit. Túl azon, hogy Bogdán kifo­gásolható módon viselkedett munkahelyén, ez év áprilisá­nak elején ismét az után ült motorkerékpárra, hogy több mint két: liter bort megivott. Indulás előtt Strasser János, Bogdán brigádvezetője nyoma­tékosan intette a fiatalembert, hogy megint tiltott dologra ké­szül, sőt a motorkerékpárból az indítókulcsot is kivette. Bogdán durvasággal viszonozta a jóindulatot, — és ittas fej­jel nekivágott az útnak. A közúti ellenőrzésben őt is meg­állították. Az igazságügyi or­vosi vizsgálat magas véralko- hol-ezreléket mutatott ki... A szekszárdi járásbíróság Bogdánnal még mindig nem alkalmazta a törvény teljes szigorát, és a megbánást mu­tató vádlottra nem hat-, csu­pán kéthónapi végrehajtható szabadságvesztés-büntetést sza­bott ki. Mellékbüntetésül két évre eltiltotta a gépjárműve­zetéstől. És ami az elítélt szá­mára még fájóbb: a javító­nevelő munka hátralévő há­nyadát szintén átváltoztatták szabadságvesztésre, és ki kell tölteni a már említett nyolc hónapot is. Egészen nyilvánvaló, hogy nincs, — és nem is lesz —, a világnak olyan bora, amelyből két liternyi megérné, hogy csaknem egyévi szabadságvesz­tés-büntetést álljon ki érte aa ember. Túl sok hozzáfűzni való nincs Bogdán János szomorú eseté­hez; történetét a szüreti idény csábításaira figyelemmel tár­tuk az olvasó elé. Azzal a megjegyzéssel, hogy Strasser János brigádvezető igyekezete sikertelensége ellenére is di­cséretre méltó. A jó, az okos szó nem mindig vész kárba. Bajt, balesetet, börtönt lehet megelőzni vele. DPRER Az „A” betű szárai között elhelyezkedő „D”, Albrecht Dürer jellegzetes kézjele tű­nik fel jövőre a Német Szö­vetségi Köztársaság bélyegén. l&71-ben a nagy festő és gra­fikusművész születésének 500. évfordulóját ünnepeljük. A jubileumból részt kér a Ma­gyar Posta is, blokk formá­jában népszerűsítjük a kö­zépkori mester egyik remek­művét, amelyet a budapesti Szépművészeti Múzeum őriz. Dürer Békés megyei ötvös - családból származik, de apja Nürnbergben telepedett le és elnémetésedett. A német em­léksorozat a „mesterek mes­teréinek (így emlegetik Dü­rert) szülővárosát mutatja be második értékén. Művei a német szellem megtestesülé­sét jelentik, de olasz meste­rek is hatással voltak alko­tásaira. Dürer metszetei, festményei számos ország múzeumait díszítik, többet már bélyeg­ről (Németország, Csehszlová­kia, Kanada, Niger, Eurundi, Uj-Zéland kiadásában) meg­ismerhettünk. Szépművészeti Múzeumunk őrzi a mester öccséről festett arcképét, ame­lyet 1942-ben a német meg­szállás alatt álló Lengyel- ország adott ki bélyegen, mert Hans Dürer a krakkói udvar festőjeként dolgozott. BARACKFIŰ Az 1960. évi mesesorozat 2 forint névértékű bélyegén a Momo Taro című japán me­se egyik jelenete szerepel. Tíz év múltán az osakai világkiállítást köszöntő mon­gol bélyeg szelvényein talál­kozunk a világ mesekincsé­nek legjavával, köztük a ma­gyar bélyegen életre keltett japán történettel. Egy japán filatelista jóvoltából röviden leírhatjuk a Barackfiú (ja­pánul Momo Taro) életét, talán a hazai fiatal gyűjtők, vagy a még fiatalabbak kö­zött is olyan népszerű lesz, mint Távol-Keleten. „Sok, sok évvel ezelőtt egy öreg házaspár éldegélt egy folyó menti házacskában. Az egyik nap, mosás közben a víz csodálatosan szép őszi­barackot sodort az asszony­hoz. Az öreg néni hazavitte a gyümölcsöt és férjének ad­ta. A bácsi késsel bontotta meg a barackot, amelyben egy kisfiút talált, A magyar bélyegen a néni éppen kezé­ben tarta az emberpalántát. Az öregek a gyermeket Ba­rackfiúnak nevezték, és sok szeretettel nevelték erős, de­rék emberré. Az egész vidé­ket szörnyű démonok tartot­ták rettegésben, akik szige­ten lévő tanyájukról rárohaD- tak a falvakra és sok ártat­lan embert megöltek. A Ba­rackfiú búcsút vett nevelőitől, mert elhatározta, hogy a szörnyetegekhez megy és meg­fékezi őket. A szigetre veze­tő úton Momo Taro egy ku­tyával, egy majommal és egy fácánnal találkozott. A jó­szívű vándor az állatok kö­zött szétosztotta az útra ka­pott pogácsáját, így barátsá­got. kötöttek és együtt indul­tak tovább. A tengeren csó­nakkal keltek át a démonok szigetére, Onigashimarára. Itt. a szörnyetegeket a Barackfiú és három állatból álló sere­ge egyszerre rohanta meg. Borzalmas harc után a dé­monok kegyelemért könyörög­tek és megígérték, hogy ezen­túl nem bántják az embere­ket. Momo Tarot kincsekkel ajándékozták meg, a mongol kiadáson a győztes és gazdag Barackfiú vidáman tér visz- sza a három szövetséges ál­lattal. \

Next

/
Thumbnails
Contents