Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
Vándorok Az érem Levelezőink írják építenek Szekszárd legnagyobb fedett sportlétesítményét vándorok építik. A vándorok négyen vannak és e pillanatban a Zrínyi utcai általános iskola mellett találhatók. Méhes József, aki napja jelentős részét egy szovjet gyártmányú lánctalpas daru fülkéjében tölti. Balogh János, aki ugyanilyen helyen, csak éppen egy K—505 mintájú magyar darunál; Magyar György, aki a „kötöző” funkújváros követték. Távol a családtól, aminek a tényét is bajos megfizetni. — Főleg, ha valaki ötvenéves. — Es? — Nincsen „és”. Szeretem ezt a munkát. Az épülő tornacsarnok negyvenegy méter hosszú. A huszonhat tetőpanel mindegyike 25—25 ezer forintot (4\ A két cióját tölti be és „Feri bácsi”. Feri bácsi e néven fogalom, máskülönben Ambrus Ferencnek hívják és ő a beemelést irányító csoport vezetője. Itt ugyahis most a fő, az építkezést megkoronázó munka a beemelés. — összesen huszonhat darab, egyenként huszonnégy méter és negyven centi hosszú, több mint tíz tonna súlyú panelelemet kell ennek a két darunak helyére tennie — mondja Ambrus Ferenc. — Mikorra? — A tervek szerint október 30-ig. — És a valóságban? — Ha a mennykő nem csap közénk, és minden darab időben megérkezik, akkor október 12 tájára. Vándorokról volt szó a bevezetőben. Ambrus Ferenc tíz esztendeje dolgozik az Építőipari Gépesítő Vállalatnál. A vállalat azonos maradt, a munkahelyek nem. A sajó- keresztúri ércdúsító építkezését Győr, Ózd, Miskolc, Dunalánctalpas daru hárommilliót. Az emberei^.életét pedig nem lehet megfizetni. Mert a szakma veszélyes. Mindezért azért érdemes szót ejteni, mert amikor majd a leendő tornacsarnokban kosárlabda-mérkőzéseket vívnak, atlétikai viadalokat rendeznek, aligha lesz valaki is, aki gondol arra, hogy a tető, ami a feje fölé borul, emberek munkájának eredménye. Helyére kerülte pedig a már felsoroltaké, akik közül a darukezelők még újoncok a szakmában, a csoportvezető veterán, de mindannyian az ingázók kenyerét eszik. — Keserű kenyér? — Nem az. Az asszonytól távol élni persze nem éppen öröm, de bárhol voltunk idáig, mindig tisztességes szállást kaptam. Itt, Szekszárdon, az építőipar munkásszállásán. És, tudja, hogy van az elvtársam ? Ezt is csinálni kell valakinek. Hát csináljuk. (ordas) Foto: K. 7. két oldala ll/l a lép hatályba a boltok új — meghosszabbított — nyitva tartására vonatkozó miniszteri rendelet. Ennek szükségességéről már nem egyszer írtunk, az indokokat most nem is kívánjuk megismételni. Az egésznek azonban van egy olyan vonatkozása is, amelyről ezután kell majd többet beszélni, azaz minél sürgősebben cselekedni. Az érintett kereskedelmi — főként a bolti — dolgozók nem tapsolnak túlságosan az új nyitva tartási rendnek. Annak ellenére sem, hogy a rendelet gondoskodik a meghosszabbításból eredő hétvégi többletmunka megfelelő díjazásáról. A szakszervezet is közbelépett: ragaszkodik ahhoz, hogy mindez ne menjen a szociális körülmények rovására. Mindennek ellenére számos dolgozónak hátrányt jelent. Különösen a bejáróknak. Mint ismeretes, Szekszárdon rendkívül sok a környező falvakból bejáró kereskedelmi dolgozó. Tolna megyében az illetékes szervek képviselői ezzel kapcsolatban határozottan leszögezték: a kereskedelmi dolgozóknak tudomásul kell venniük az átszervezéssel kialakult új helyzetet, még akkor is, ha az egyes esetekben bizonyos hátránnyal jár. A meghatározó a vásárló tömeg érdeke, márpedig az a nyitva tartás meghosszabbítását indokolja. A mikor ezt joggal szögez- ték le, nem szabad mellőzni az érem másik oldalát sem. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kereskedelmi szervek meglehetősen nehéz helyzetben vannak: rossz a szakemberellátottságuk, Szekszárdon például csak a népboltokból 26 szakmunkás hiányzik jelenleg, de a többi kereskedelmi egységben sem jobb a helyzet. A nyitva tartási rend meghosszabbítása csak sxilyosbítja a hiányt. Nem kétséges, fokozni kellene az utánpótlás, a szakember- képzés ütemét. Az ezzel kapcsolatos kilátások azonban nem valami biztatók, semmi remény sincs arra, hogy belátható időn belül harmóniába kerüljön a boltok személyi állománya a mindinkább növekvő igényekkel. A legkézenfekvő az lenne, ha az emberek nagyobb részét pótolnák technikai fejlesztéssel és belső munkaszervezéssel. Mellesleg, világjelenség, hogy a bolti munka iránt a többi szakmához arányítva mérséklődik az érdeklődés, viszont erőteljes technikai, szervezeti fejlesztéssel helyettesíteni tudják a dolgozók nagy hányadát. Ez végül nálunk is elkerülhetetlen lesz. Csakhogy nálunk e tekintetben jelenleg nem valami megnyugtató az összkép: a technikai és szervezeti intézkedésekkel csak minimális ember szabadul fel. Magyarán: erőteljesebb technikai fejlesztés kellene, ennek alapján kerülhetne sor a mainál modernebb munkaszervezet kialakítására, és áthidalható lenne a mind nagyobb problémát jelentő szakemberhiány. És automatikusan javulnának a dolgo- ~.ik munka- és szociális kö- . élményei is. B. F. móragyi hírcsokor A Mőcsényi Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbb megvizsgálta az igazgatási területéhez tartozó négy községben a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét. Megállapította, hogy a négy községben a veszélyeztetett gyermekek száma 26, valamennyien általános iskolás korúak. A vb úgy értékelte, hogy a fennálló veszélyeztetettség oka főleg a nemtörődömségben, a szülői felügyelet nagymérvű elmulasztásában keresendő. A vb-ülésen több javaslat felszínre került a szükséges intézkedések megtételére: fokozni kell a társadalmi ráhatást a szülőkre, a pedagógusokon, a tanács gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságain keresztül. Olyan határozat ír született, hogy a tanács hivatott szervei félévenként rendszeresen tűzzék napirendre a családvédelmi helyzet vizsgálatát. Attól sem szabad visszariadni, hogy a törvény adta lehetőségekkel élve a hatósági szervek szükség esetén éljenek szankciókkal a hanyag szülőkkel szemben. «« A Hazafias Népfront mó- rágyi bizottsága vietnami szolidaritási estet szervezett. A községi kultúrotthonban Szentes Pál, a Hazafias Népfront bonyhádi járási titkára tartott tájékoztatót az egybegyűlték részére. * Á mórágyi Petőfi Sándor úttörőcsapat ünnepi csapatgyűlésen emlékezett meg a fegyveres erők napjáról. A pajtások vállalták a magyar— szovjet barátság jelképeként rendszeresen gondozzák a Mórágyon a II. világháború idején hősi halált halt és eltemetett szovjet katona sírját. Szépítik és fejlesztik a tanács által adományozott csapatotthont. Kitűzött céljuk elérése érdekében szocialista szerződést kötnek a helyi tsz-szel bizonyos mezőgazda- sági munkák elvégzésére is. A helyi tanács által ez alkalommal meghirdetett „Ki mit ad a hazának és falujának” mozgalomban részt vesznek. Ugyanis a tanács 1971-ben 10 ezer forint beruházással gyermekjátszóteret létesít az ifjúság részére, amiért érdemes munkálkodni * „Köszöntjük a dzsungelek népét, Vietnamnak szabadságot, békét.” Ezzel a harci jelszóval köszöntötték a mórágyi úttörő pajtások azt az úttörőstafétát, amely szeptember '25-én vonult el á község vasútállomása mellett a vietnamiak részére nyújtandó adományokkal. A pajtások és a ^község vezetői több mint öt kilométert tettek meg gyalog azért, hogy tiszteletükkel és szolidaritásukkal adózzanak a vietnami pajtásoknak, a sokat szenvedett hős vietnami népnek. lovak András Mórágy A VASCT MIÉRT... Évek óta probléma a vasúton az, hogy rossz az esőköpeny minősége, hamar átázik. Ezenfelül nem felel meg a követelményeknek a kocsirendezők kesztyűje sem. A jelenlegi esőköpeny minősége olyan, hogy igen rövid idő alatt átázik és akkor, esős időjárás esetén csaknem az egész munkaidő alatt vizes ruhában kell dolgozni. Ami nem kellemes főleg nem a hidegebb időjárásban. Ezenfelül panasz van a kocsirendezők részéről a kesztyű minőségével is. Ennél az a probléma, hogy megnedye- sedik, megkeményedik úgy, hogy nem tudnak vele fogni, olyan kemény lesz, mint a bádog. Télen nem is tudják használni, mert megfagy, még a kezük is ebben a kesztyűben. A keménységénél fogva még balesetveszélyes is, mert nem lehet a fogantyút biztosan megfogni a kocsik közül való kilépésnél. \ kettős panasszal kapcso- ® an a dolgozók azí kérde- z..í, hogy miért veszi át a vasút ezt a nem megfelelő minőségű esőköpenyt és kc- csiren dező-kesztyűt ? Bődogh Mihály Dombóvár J \ R Ä.S1 VÖRÖS KERESZTES ÉLÉS TAMÁSIBAN Soron következő ülését szeptember 28-án tartotta a Vöröskereszt járási vezetősége. Délczeg József, járási titkár előterjesztésében — napirenden szerepelt a véradás, a faluszépítési és tisztasági mozgalom, a szervezeti életről adott tájékoztatás. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a járás területén tovább szélesedett a véradómozgalom. A járás lakossága a kívánt mértékben járult hozzá ‘a megyei kórházak vérellátásához. Szeptember 28-ig mintegy 656 liter vért adott a lakosság. A faluszépítési mozgalom keretében javult a községek közegészségügyi helyzete. A járás összes lakóházának 68,5 százaléka felelt meg az értékelés során a követelményeknek. Ez az arány 1809-ben 55,4 százalék volt. Jelentős a Javulás a termelőtevékenységet végző üzemek, vállalatok közegészségügyi viszonyait illetően is. A termelőszövetkezetekben van elsősorban jelentős fejlődés. A községi, üzemi, vállalati stb. vöröskereszté* szervezetek tömegbázisát. Jelentős részt vállaltak a vöröskeresztes aktivisták az árvíz sújtotta lakosság támogatására indított segélyakció lebonyolításában is. A járás területén a lakosság egyéni felajánlásai, az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek hozzájárulása útján mintegy 5 millió forint értékben történt pénz- és természetbeni adakozás. Az előterjesztés után hozzászólások és javaslatok hangzottak el a vöröskeresztes munka további fejlesztése érdekében. Korsós Józsefné Tamási Népújság 'J 197« október U
