Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

Ä kongresszus tiszteletére konzervgyári szocialista brigádok Munkás, ki úr lettél e földön“ A brigád a kongresszus tiszteletére alakult julius 7-én. Tizenöten vannak: tizenkét nő és három férfi. Ä szám­viteli osztály dolgozói. Ami­kor összejöttek az alakuló­ülésre, a komoly tervek, fel­ajánlások már megfogalma­zódtak mindannyiójuk fejé­ben. Sokat beszéltek róla — vita nem volt.- Csupán a név- választás okozott némi gon­dot. De nem sokat Lányi Sarolta költőnő nevét vették fel. — Miért élő személy nevét választották? — Ismerjük életútját, sze­retjük verseit. Nagyon tisz­teljük, mint embert.. De a döntő érv nem ez volt. Ak­koriban olvastunk az Élet és Irodalomban egy interjút Lá­nyi Saroltával. Nagyon meg­kapó volt. S azt éreztük, hogy egyedül van. Az idős asszony csak ritkán jön ki lakásából, az irodalmi életet is egyre messzebbről nézi... — mondja Kródi JózseCné. a brigád ve­zetője. Kinyílik a dísznapló. . Első oldalán Lányi Sarolta vers­idézete. ..Munkás, ki úr lettéi e földön. Költője is légy, nézd keresd, A szépet égen. hegyen, völgyön...” A brigádot nem az irodák­ban, az üzemben találtuk. Paprikát szeletelnek — sze­rintük természetesen — tár­sadalmi munkában. Ugyanis felajánlásaik között szerepel, hogy néhány műszakot le­dolgoznak a termelésben. De a három férfi nincs köztük. — Mi nehezebb munkát vállaltunk: vagonkirakást va­sárnapra — mondja Vas Ist­ván számviteli osztályvezető. IS brigádtag felajánlási lis­táján többek között egy na­gyon kedves vállalás szerepel. Támogatják a vállalat nyug­díjasait. A medveetetők A konzervgyár környékén lakók jól ismerik medve hangját. A tömör, mély bú­gás bezengi a gyárat,, körül­morogja annak falait. „Éhes a medve”, jut eszébe az em­bernek. Adni kéne néki vala­mit, — Mit eszik? — Szilvát. De nagyon so­kat. Hárman alig • bírjuk tele­tömni — mosolyog Ssigmond Jánosné gépkezelő. Morgó hangja miatt hív­ják medvének a gyár dol­gozói a Horváth-félé mago- zót. „ö” készíti a szilvavelőt. Mossa, magozza, főzi a szil­vát, majd a lekvárt a tárté- lvokba vezeti. A 15 tagú Kisfaliidi brigád három tagja eteti a. medvét A többiek másutt tíolgoznak- Ez a -brigád, a gyár egyik büszkesége. 1561-ben alakul - tak, azóta Nyolcszor érték el a szocialista címet és az ezüstplakett büszke tulajdo­nosai. A gyár vetélkedőin évek óta szerepelne*, sikerük mindig rangos. A kongresszus tiszteletére komoly vállalást tettek. A minőség és mennyiség javí­tásán- kívül felajánlották, hogy ha kell túlóráznak is. — Ha az időjárás kibab­rált velünk, majd nii is ki­babrálunk vele — mondják. A „kései” zöldség és gyü­mölcs érkezhet vagon számra, nem „ússza meg” a feldolgo­zást. Ha nem elég a nyolc óra, majd elég a tíz, vagy a tizenkettő... A Kisfaludt brigád minden tagja részt vett a túlmunká­ban. Volt aki két hét alatt 52 plusz órát teljesített. Zsig- mondné is. Legtöbbet vasár­naponként dolgoztak. — Vállalásunkat a férjem és a gyerekek is megértették Zokszó nélkül főzték a va­sárnapi ebédet, végeztek el minden munkát. A gyár ter­mészetesen fizet a túlóráért, s az rendben is van. De ak­kor hatódtam meg a leg­jobban, amikor még 200 fo­rint jutalmat is kaptam. — Mit' vett rajta? — Hát a medve mellé „medveruhát ’, vagyis egy me­legítőt. Jó lesz az télre. — Hogy történt a brigád vállalása ? — Mindenki maga ajánlot­ta fel, saját elhatározásából A megbeszélés után együtt vetettük papírra. Az Újítók Űk csak öten vannak, de munkájuk talán kétszer öt emberét is kiteszi. Hát még ezután ... — Tétlenül állni még nem láttam őket. Mindig találnak valami munkát. De ha talál­nak, az csupán néhány percig munka. Együtt szerelnek, s máris kész — szói Kern János, a gyár szakszervezeti bizottsá­gának titkára. S ez valóban így lehet. .Alig találjuk a So- phianna brigád tagjait, az üzem karbantartóit. Egyikük­nek csak a sapkája látszik ki a gép mögül, másikuk olajos­kannával siet, s csak egy pil­lanatra láthatjuk ... Beszélge­tés közben sem hagyják abba a munkájukat. Kongresszusi vállalásuk új­szerű. A munka javítását újí­tásokkal segítik. Bálint Pál újítását már be is vezették. — Nagyszerű dolog. Mun­kánkon könnyít, s a gyárnak meg jelentős anyagmegtakarí­tást jelent. — mondja Tóth Sándor brigádvezető. — Ugyanis kollegánk az auto­mata zárógépek meghajtó me­chanizmusán ésszerűsített. Az itt szükséges alkatrészt eddig Pécsről kaptuk, az újítás be­vezetése óta magunk is elő tudjuk állítani. — Milyen érzés volt. ami­kor először alkalmazták az újítását? — Nagyon büszke voltam. Együtt örült a brigád. Mert ugye vállaltuk, hát megvan. Remélem, hogy hamarosan is­mét kirukkolhatunk valami­vel. Nem is beszélünk többet. Jó nézni ezeket a serény, olajos munkásokat. Figyelmesen vizs­gálják a beteg gépeket, óvato­san nyúlnak az alkatrészekhez, hogy aztán ismét egészségesen adják vissza gazdájuknak. 76 brigád 850 dolgozója Az időjárás nemcsak a me­zőgazdaságban dolgozókat, ha­nem a konzervgyáriakat , is megszorongatta. Rendkívüli helyzet állt elő a nyersanyag­gal. A zöldség, a gyümölcs, minden legalább két-három hét késéssel érkezett. Problé­ma volt, a túlmunkát hogyan oldják meg. Ilyen kampányra talán még nem volt példa a Paksi Konzervgyárban: Jelenleg 76 konzervgyári brigád 850 taggal versenyez. Az idén hazánk felszabadulá­sának 25. évfordulójára, a Le- nin-centenárium tiszteletére is kiemelkedő vállalásokat tet­tek. Úgyszintén a kongresszus­ra is — és arra vállalták még ezt a kéthetes kampányt. Szeptember elején annyi zöld­bab érkezett — naponta négy­hat vagonnal —, hogy még az idényben sem értek el ilyen csúcsot. Több mint 200 vagon zöldbabot dolgoztak fel, 10 va­gon túlteljesítéssel. Amint járjuk a munkater­meket, sorra nézzük a kong­resszusi felajánlásokat. Nem lehet kiválasztani a sok jó kö­zül a legjobbat. Akár a feldol­gozóban, akár a raktárban; vagy a laboratóriumban dolgo­zók, egyformán őszintén tet­ték a felajánlást, s egymást túlszárnyalva közelednek an­nak megvalósításához. Amikor májusban a békés­csabai konzervgyár kongresz- szusi felhívást intézett a kon­zervipar valamennyi üzemé­hez. a dolgozók kész tervekkel álltak a sorba, hogy „doku­mentumaikat” leadják. S ez az év, a jubileumi év a gyár éle­tében nagyon jelentős. Szá­mukra ez az előkészület éve. Jövőre a „Szocialista munka vállalata” címet szeretnék el­érni. HORVÁTH MÁRIA Foto: Gottvald Károly. Kis matematikusok nagy tudománya Sikert ígér a dombóvári konferencia Küldötiérlekezlet a dombóvári járásban A X. pártkongresszust meg­előző járási pártértekezleték közül Tolna megyében első­ként Dombóváron tanácskoz­tak a küldöttek. Szombaton reggel 8 órai kezdettel a járás párttagsága által választott 102 küldött kezdte meg tanácsko­zását a dombóvári városi ta­nács nagytermében. A felettes pártszerveket Horváth József megyei titkár, Somodi Gyula, a KB munkatársa, Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osztály- vezetője képviselte. Tekintettel arra, hogy ebben az évben történt várossá ala­kulás, illetőleg a járás elkülö­nülése miatt idén már koráb­ban elkészítették a IX. kong- raszust követő négy esztendő mérlegét, akkor választották meg a járási-városi testülete­ket és azok vezetőit, ezúttal csupán két téma szerepelt a járási pártértekezlet napirend­jén. Ennek megfelelően, a já­rás párttagságának a kongresz. szusi dokumentumokról alko­tott véleményének pártbizott­sági minősítése, vagyis az ál­lásfoglalás és a megyei párt­értekezlet küldötteinek meg­választása volt a feladatuk. Cserép Imrének, a járási pártbizottság első titkárának előterjesztését követően kilenc hozzászólás hangzott el a vita folyamán. Valamennyien ki­fejtették egyetértésüket a té­zisek vitájának pártbizottsági értékelésével és továbbításra szánt javaslataival és szava­záskor egyhangúlag elfogad­ták az előterjesztést. A délutáni órákban befeje­ződött dombóvári járási párt­értekezlet 16 küldöttet válasz­tott a megyei pártértekez­letre. A Kis Matematikusok Baráti Körének munkájáról, a moz­galom kiszélesítésének lehető­ségeiről tanácskoztak — a TIT Országos Matematikai Választ­mánya, a TIT Tolna megyei szervezete, megyei és városi művelődési szervek rendezésé­ben —, országos tekintélyű szakemberek. A konferencián Baranya, Somogy, Zala és a mi megyénk szakmai küldöttei vettek részt. Mi a kombinatorika, mi a halmaz—reláció—függvény- fogalom, amelynek elsajátítta- tási módozatai szintén szere­peltek a gazdag programban, ennek fejtegetésével nem pró­bálkozunk.- Tanulságosabb — és bizonyára közérthetőbb —, amit a Kis Matematikusok Ba­ráti Köréről dr. Abonyi Iván- né, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek, köz­ponti titkárságának osztály­vezető-helyettese mondott: — A KMBK 1964-ben a fő­városban kezdte munkáját. Az elmúlt tanévben Budapesten 3000, vidéken 5000, ebből Tol­na megyében 400 diák vett részt a foglalkozásokon. A leg­fiatalabbak az általános iskola harmadik osztályába, a legidő­sebbek a középiskola negyedik osztályába jártak. A Kis Ma­tematikusok Baráti Köre való­jában' a modern természettu­dományos gondolkodás és szem­lélet megalapozását segítő, szolgáló mozgalom, — így dr. Abonyi Ivánná. — A baráti körökben . azok a tehetséges fiatalok foglalkoznak a kor­szerű matematikai ágazatokkal, akik ezt a tudományt szívvel, szeretettel művelik. A KMBK-n belül a diákok nem előre­tanulnak, hanem szélesebb kör­ben tanulnak, Köznyelven szólva: a KMBK nem kon­kurenciája, hanem kiegészí­tője a szakköröknek. Tanács­kozásunk egyik célja éppen az volt, hogy a matematikai szak­körök es a KMBK feladatkö­rét elhatároljuk. Elértük ezt a- célt; Dombóváron éppúgy, mint korábban Győrben és Egerben. Remélem, hasonló nézetazonosság alakul ki majd Szegeden is, ahol a közeljövő­ben rendezünk, az előbbiekhez hasonló konferenciát. Pálfy Sándor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa arra emlékeztetett, hogy a KMBK-tagok valóságos soka­sága ért el ragyogó eredményt különböző szintű tanulmányi versenyeken, s hogy szakmai felkészültségük nagy számú diákot segített az egyetemi fel­vétel sikeréhez. — b. z, — A gépek orvosai.

Next

/
Thumbnails
Contents