Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
»TVryvrfTyTTTTYt ryyy VTYYTTTYW WTTTTTTTTTTTY ▼▼▼▼?*▼▼▼ VYYYT^VX'tTYTYYYTYYVTTTYYTYYTYYTYYTyTYYTTTYYTTyYYYTVTYYTYYTYYVTTYS VÖROSKŐV lÄNOt fc> ► ► ► ► w > ► ► ► ► ► ► ► ► ► k ► ► ► ► ► ► £ ► * ► ► * ► ► ►* > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► fl FEKtTg MA«*/» VISSZATÉR- KÉMREGÉNY 24. — Tehát nem adta oda magát? — Nem. Azt mondta, ha egy- igazi szívességet teszek, akkor számíthatok a szerelmére. Beke őrnagy vette át a szót. — Az előbb valami macskaugrásról beszélt. Násfán, a laktanyában találkoztunk mi valódi macskával is. Ahhoz milyen köze volt magának? — Semmi. Igazán semmi. Én csupán enni adtam neki. — A lány kérte rá? — Igen, hogy időnként tegyek egy tányérka tejet az ezredparancsnok elvtárs ablakába. — Csak — nyomta meg a szót jelentőségteljesen Kertész ezredes, s Bekére nézett. Csend uralkodott a szobóban. Újból az ezredes kérdezett: . — Mikor kapta az utolsó feladatot? — Mire tetszik gondolni? — A kitérőre. A politikai helyettes félrevezetésére. Arra, hogy fedezetlenül; hagyta a lőszeres kocsit. Az őrmester hangja ügyeskedő lett. — Már azt is bűnömül akarják felróni, amit jó szándékkal, rne''<’''"z*désből tettem? — Miféle meggyőződésből? — Hisz Tárnok áruló, nem? ■ Amikor másodszor vezették elő kihallgatásra, Királyon látszott, volt ideje mentségeken töprengeni. — Honnan veszi maga azt a sületlenséget — kérdezte ingerülten Kertész ezredes •—, hogy az ezredparancsnok politikai helyettese áruló?! Király megpróbált magabiztos lenni. — Nekem hazafiúi kötelességből kellett azt a kis kerülőt megtennem. Tudniillik, úgy áll a dolog, — és itt lehalkította a hangját, mintha ez a szigorúan bizalmas közlés csak négyükre tartozna —, hogy ez a Tárnok fontos hadititkokat szolgáltatott ki az ellenségnek. Mivel azonban köztiszteletben álló politikai munkás, nem lehet csak úgy egyszerűen lefogni, mert az rontaná a hadsereg tekintélyét. Ezért az illetékesek - ->zt a tervet eszelték ki, hogy a gyakorlatra ki* múlás jó alkalom lesz a leleplezésre. Ezt kellett nekem elősegítenem. Kertész nem tudta magát türtőztetni. — És maga húszévi szolgálat után elhitte ezt a badarságot? Ezzel akar bennünket átejteni? — Szó sincs erről, ezredes elvtárs! Kati ugyanis közölte velem, hogy ő a magyar szerveknek dolgozik, ezért tettette nyomoréknak magát, ezért hozta ezt a nagy áldozatot, hogy leleplezhesse Tárnok őrnagyot és megszervezhesse a „kikapcsolását”. Az erdőben, ahová a mellékút vezet, ott került volna sor a leszámolásra. Ezért kanyarodtunk le a főútról. — S, hogy a lőszeres kocsi vezetője ezt észre ne vegye, maga használhatatlanná tette, a visszapillantó tükröt. — O, csak átmenetileg. Kati adott egy hajlakkos dobozt; a benne lévő folyadékot fröcsköltem a tükörre indulás előtt. Reggel aztán le is töröltem benzines vattával. Szebben fénylett, mint új korában. — Az erdőben mi történt? — Az előírt sebességgel haladtunk a kijelölt útvonalon. Amikor a főútra Tárnok őrnagy kocsija is visszatért velünk, egy kicsit örül- 'tem. Mert nekem ugyanis, spéciéi személy szerint, szimpatikus ember a politikai helyettes. Úgy gondoltam, megváltozott a terv. Szépen besoroltunk, mintha mi sem történt volna. — A két éles lövedék hogyan került a gyakorlat színhelyére? — Fogalmam sincs róla. — Maga tehát nem is követett el bűntettet? — Már hogyan követtem volna el? Udvaroltam egy diáklánynak — eredménytelenül. Tejet adtam egy fekete macskának, hogy ne pusztuljon el. Egy kis kitérőt tettünk a gépkocsival, mert úgy éreztem, ez állampolgári kötelességem. Ennyi az egész. — Ügy tesz — jegyezte meg komoran Kertész ezredes —, mintha nem tudná, milyen aljas erők kiszolgálója lett. Mindegy, ez most, már a maga baja. írja alá a jegyzőkönyvet. Majd folytatjuk... Király őrmester értetlenül nézett körül: ugyan miféle jegyzőkönyvet kell aláírnia? Ekkor azonban felállt a hátuk mögött ülő fiatal hadnagy, s néhány telegépelt papírlapot adott át az ezredesnek. Az átfutotta, majd letette az asztalra. — Olvassa el és írja.alá a vallomását. Király a megdöbbenéstől alig látott; kusza betűkkel, reszkető kézzel írta nevét a kipontozott rész fölé. Kertész ezredes a nyilvántartóból már áthozatta a „fekete macska” dossziéját. Mialatt a fogdából felvezették a kémnőt, a három tiszt a régi feljegyzéseket lapozgatta. Beke megjegyezte: — Amikor nyomozni kezdtünk, még csak gondolni se mertem rá, hogy a két lövedék útját ugyanaz a nő irányítja, aki tavaly kicsúszott a kezeink közül! A kísérő jelentett, a nő fásultan leült. Kertész ezredes higgadtan, de baljósán szólalt meg: — Az a tavalyi június nehéz volt számunkra. Maga nagyon jól megérezte, hogy szorul a , hurok. Otthagyta azt a jó kis állást a Nehézipari Minisztériumban. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el! Jó búvóhelyet választott: az ifjúság rejtekhelyét. Maga azon — a számunkra keserves — napon több mint tíz évvel fiatalodott! No, persze ezzel együtt nagy áldozatot is vállalt. Az egyik legkeservesebb betegséget, a gyermekpa- ralízist kapta cserébe... Átvállalta Medgyes Katitól. De milyen áron? Felel rá? — Nem tudom, miről beszél. Az ezredes a nő szemei közé nézett. — Tessék. Az igazi Medgyes Kati. S az apja... Kinyitotta a dossziét, s néhány fényképet emelt ki belőle. — Az exhumált hullák maradványai.., Ezzel a kislánnyal maga azon az éjszakán olyan szoros kapcsolatba került, hogy „elkapta” tőle a betegséget. A nő cinikusan megvonta a vállát. A képek elvágták a tagadás lehetőségét. De Kertész ezredes azért megkérdezte: — Soroljam tovább a bizonyítékokat? — Vannak? Kertész nyers lett: — Mi történt július húszadikán?! (Folytatjuk.) : < ■* ◄ 3 3 ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ < * * ◄ < < ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ 3 ◄ ◄ ◄ ◄ 4 4 ◄ ◄ ◄ ◄ M ◄ ◄ < <4 ◄ •4 ◄ < < ◄ ◄ ◄ ◄ < i < * ■4 < 3 A Yard mítosza A Scotland Yard által a minap nyilvánosságra hozott statisztika, úgy tűnik, szétrombol egy mítoszt, amit a bűnügyi regényírók hadserege a detektívtörténetek ezreiben teremtett meg. Ez a mítosz arról a nem feltűnő rendőrtisztviselőről szólt, akinek csalhatatlan a szimatja, s akinek a legkörmönfontabb gazember is áldozatul esik. A statisztikából kiderül ugyanis, hogy a Scotland Yard a hatáskörébe tartozó bűneseteknek csupán egyharmadát képes felderíteni. Nagy-Britan- nia nyolcmilliós fővárosában a bűnözőknek soha nem volt ilyen jó sora. Rablás esetén 3:1, betörés esetén 6:1 az esélyük, hogy a büntetést megússzák. Mindez annak ellenére, hogy a Scotland Yard közismerten a világ legnagyobb ujjlenyomatgyűjteményével rendelkezik, továbbá mindazokkal a modern eszközökkel, közöttük számítógépekkel, amelyek megkönnyítik a bűnözés leküzdését, arról nem is szólva, hogy sorai között vannak Anglia legjobban képzett nyomozói. A Scotland Yard tudvalévőén nem országos intézmény, csupán a londoni rendőrség központja, amely csak egész kivételes esetekben foglalkozik Londonon kívüli ügyekkel. A Yard három esztendővel ezelőtt egy Victoria korbeli erődítményszerű épületből átköltözött London egyik legkorszerűbb irodaházába. A nagyszerű, távvezérelt apparátus, a korszerű számítógépek és a kriminalisztikai technika legmodernebb eszközei mellett mégis az utcán szolgálatot teljesítő rendőr és a „snout” — a besúgó — a Yard legfontosabb emberei. Az új épületbe történt bevonulással egyidőben, (ahol egyébként éjjel-nappal ezer tisztviselő dolgozik), újjá is szervezték a Scotland Yardot. Osztályokra osztották, amelyeket az ABC betűivel jelölnek. A három legfontosabb osztály,, áz A (közrend fenntartása), a B (a közúti közlekedés számára) és a C (a bűnözés leküzdésére). Az A- és B-osztályt a világszerte közismert jóindulatú és szolgálatkész „Bobby” képviseli. Az elnevezés az első londoni rendőrfőnökre, Sir Bobby Peel-re vezethető visz- sza, aki a Yard jó híréről gondoskodott, — a C-osztály pedig a legendákról. Mint Peter Leining írja, a C-osztály tizenegy részlegre oszlik. Ézek C/l a legnagyobb, a C/8, az úgynevezett repülőosztag a legérdekesebb. A C/U a legtitokzatosabb, minthogy a Scotland Yard innen szerzi be információit. A C/l részleg tizenegy osztagra oszlik, ezek közül a legismertebb a gyilkossági osztag. Külön osztag foglalkozik a ha_ misításokkal. A kábítószerosztag 18 ezer olyan brit állampolgárt vett nyilvántartásba, akik a legutóbbi tíz év során bármilyen összeköttetésben álltak kábítószerügyekkel. A 80 főből álló repülőosztag tisztviselői jelennek meg legelőször a bűncselekmények színhelyén. Ezek a legtúlter- heltebbek: gyakran hetekig is szolgálatban vannak. A C/U, az információs osztag a legérdekesebb. Ez a részleg vezeti ugyanis a bűnözőkről a híres kartotékokat. Akár alvilági főnökről, akár kis alkalmi betörőcskékről van szó. Itt valamennyit, — megrögzött szokásaival együtt —, nyilvántartják. Tudják róla hogy a sörét melyik kocsmában issza meg, felesége, vagy barátnője melyik fodrászhoz jár, a hét melyik napján szokta szüleit meglátogatni, ismerik bejárónőjének és tejkihor- dójának nevét. Ezek a látszatra gyakran lényegtelen részletek már számos esetben sikert eredményeztek. Amikor például egy London-szerte ismert betörő új sportkocsihoz jutott, annak rendszámát már másnap feljegyezték a Scotland Yardnál. Néhány hónappal ké_ sóbb, egy bankrablás alkalmával egy utcai járókelő megjegyezte egy sportkocsi rendszámát. Néhány órával később a bankrablók rács mögött voltak. Az úgynevezett „snout”- októl származó információk megszerzésére a C/ll osztag pénzügyi alappal rendelkezik. Ez az összeg azonban lényegesen kisebb, mint ahogy ezt általában hiszik. Az . informálok nagy része ellenszolgáltatás nélkül „köp”, azzal a céllal, hogy ha maga is pácba kerülne, — enyhébb büntetést re- mélhesseh. Bármennyire is szervezett a világ egyik legismertebb rendőrsége, ma -már nehezen felel meg feladatának. Rávilágít erre egy jellemző példa. Nem is olyan régen a Soho egyik jól menő klubjában megjelent három disztingvált gentleman. Félóra elteltével ketten távoznak, a harmadik, — kezében diplomatatáskával —, a klub főnökével kívánt beszélni. A kölcsönös bemutatkozás után a disztingvált gentleman megszólalt: — Ön minden bizonnyal látta az én két ismerősömet? — Igen, volt szerencsém látni őket — így a főnök. — Nos, a két gentleman nemcsak az én ismerőseim, ők cégem igazgatói és én az ő jogtanácsosuk vagyok. Az én igaz. gatóim megnézték maguknak r '-'él a Scotland Yard, „romantikus" régi székháza a Themze pártján, jtn/orul a korszerű, új palota. az ön kitűnő klubját, ami nagy hatással volt rájuk. Azzal bíztak meg engem, fejezzem ki önnek szerencsekívánataikat. Egyidejűleg közölnöm kell, hogy ők szívesen betársulnának némiképpen az ön üzletébe, A klub főnöke azonnal megértette, hogy a látogatás után havi jövedelme néhány ezer fonttal csökkenni fog, mert ha nem, esétleg már a közeljövőben —, mintegy véletlenül —, verekedés törhet ki lokáljában, amelynek során jó ízléssel összeválogatott bútorait a szemétbe dobhatná. A zsarolásnak ez a fajtája, az alvilágnak az üzleti nyereségben való csendes részvétele Londonban ma egyike a legelterjedtebb bűntetteknek. A Scotland Yard tudja ezt, mégis tehetetlen, mert hiányzik a legfontosabb előfeltétel ahhoz, hogy nyakoncsíphesse a zsarolókat. Tanúk ugyanis nincsenek. A Londonban és a londoni East Enden volt néhány ember, aki köpött. Ezek azóta olyan sebhelyeket viselnek, amelyek a szájuk szögletétől a fülükig húzódnak. Az alvilágból úgy látszik még nem veszett ki a jelképek iránti érzék. ,.A Scotland Yard felügye. lőinek az a mítosza, hogy csalhatatlan a szimatjuk, amelynek még a legkörmönfontabb gazember is áldozatául esik, úgy tűnik, tényleg lealkonyodóban van'. <B) /
