Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
A beiratkozáshoz Fogarasy Zsuzsát édesapja is elkísérte. szórakozva tanulni. A helyesen megválogatott könyv ismeretet ad a gyereknek; új fogalmakkal, jelenségekkel ismerteti meg, bővíti érdeklődési körét, szélesíti látókörét. De kezdjük csak a legegyszerűbb ténynél. A napi- és a szaksajtó egyre több cikket jelentet meg szakemberek tollából, amelyek — a szerzők afelett érzett aggodalmát fejezik ki; hogy nem tudunk olvasni. Gyerekek sem és ennek egyenes következményeként a felnőttek sem. A gyerekek olvasási készségének fejlesztése tehát a ma pedagógiájának egyik legfontosabb feladata. Ezt pedig nem lehet elsajátítani a tanítási órákon, nem lehet elsajátítani csupán a tanulmányi anyag segítségével. A gyereket olvasni megtanítani, a gyerekkel megszerettetni az olvasást csak érdeklődését lekötni tudó művekkel lehet. Ezeket a műveket pedig az életkor sajátosságainak megfelelően megtalálhatja minden gyerek a könyvtárban. Ezért ne tiltsuk el a gyerekeket fnég iskolaszezonban sem a könyvektől. A könyv, — még ha az nem is kapcsolódik szorosan a tananyaghoz — az iskolai munka segítőtársa. * A fenti beszélgetés gyakorta elhangzik szeptember elseje óta a könyvtárakban. De nemcsak olyan gyerek akad szép számmal, aki a tanulási kötelezettségek miatt nem olvashat, hanem olyan is, aki éppen ;a tanulás érdekében iratkozik be a könyvtárba. így történt ez Szekszárdon is, a megyei könyvtár ifjúsági kölcsönzőjében. — Szeretnék beiratkozni a könyvtárba — jelentkezett néhány napja Fogarasy Zsuzsa. Örömmel fogadták. Ö lett a megyei könyvtár idei ezredik ifjúsági olvasója. Beiratkozott az ezredik „Most nem kérek könyvet!“ — Jó napot kívánok. — Szervusz. — Visszahoztam a könyveket ... — Elolvastad valamennyit? — Igen ... Nagyon tetszett. - De most, köszönöm szépen, nem viszek másikat... — Nem? Hát te szeretsz olvasni. Miért nem .kérsz most másik könyvet? — Nem szabad, mert megkezdődött az iskola és tanulnom kell. A fenti beszélgetés tanúja voltam Szekszárdon a megyei könyvtár ifjúsági kölcsönzőjében. A párbeszéd tipikus, mert szeptember elseje óta szinte szóról szóra gyakorta, naponta többször is elhangzik itt ezen a helyen. Mintha az iskola és a könyvtár ellenségek volnának, mintha a kettő nem volna összeegyeztethető. A kérdésre, — hogy ki nem engedi, hogy könyvet kölcsönözz? — a válasz a következő variációkban hangzik el: — Anyuka nem engedi. — Apuka tiltotta meg. — A tanító néni mondta, hogy most már tanulni kell. * Akik könyvet kölcsönöznek, azoknak a gyerekeknek a többsége is csak kötelező olvasmányokat kér és visz haza magával. Iskolaidőben tanulni kell és nem olvasni? Mintha ez a megállapítás az ismeretszerzés,- e két formáját ellentétbe állítaná egymással. A nézetet és a felfogást nem mindenki vallja magáénak, de hogy sokan, arról tanúskodik az ifjúsági kölcsönzőkben — mert nemcsak a megyei könyvtárban van ez így — jelentősen megcsappant kölcsönzött kötetszám. Pedig éppen fordítva kellene lennie a helyzetnek. Hiszen olvasni nem egyéb, mint Miniszteri utasítás a felsőoktatási intézmények kollégiumainak szervezeti és működési J C/ szabályzatáról A művelődésügyi miniszter szabályozta a felsőoktatási intézmények kollégiumainak és diákotthonainak működését. Eszerint 1971. január elsejétől a kollégiumi közösségi élet irányítását a kollégium tagjainak szocialista önkormányzati szervei látják el. Az ön- kormányzat legfelsőbb szerve: a kollégiumi közgyűlés, illetve kisebb létszámú közösségekben a kollégiumi küldöttgyűlés. A kollégiumi közgyűlés választja meg évenként a kollégiumi bizottság tagjait is. A kollégiumokba olyan hallgatók vehetők fel, akik nem laknak az oktatási intézmény székhelyén, s a kollégiumi szabályzatban megkövetelt tanulmányi eredményt elérik, továbbá erkölcsi-politikai magatartásuk, közösségi tevékenységük megfelelő. Az alacsony jövedelmű fizikai dolgozók, valamint a nagycsaládos szülők gyermekei részére a felvételnél elsőbbséget kell biztosítani. A kollégiumi cím elnyerésének fontos feltétele az ön- kormányzati szervek kiépítése és eredményes működése, az alapközösségek öntevékenységének és szocialista versenyének kibontakozása, a tanulmányi és a nevelőmunka igényes megszervezése. A kiváló kollégium kitüntető cím elnyerésének feltételei között szerepel a szakmai tudomáHetvenöí éves az állami anyakönyv Az 1894. évi XXXIII. törvénycikkről áll a korabeli hivatalos lapban: „Szentesítést nyert Í894. évi de- czember hó 9-én. Kihirdettetett az „Országos Törvénytárban 1894. évi deczember hó 18-án”. A törvénycikk pontosan hetvenöt évvel ezelőtt, 1895 október elsején lépett hatályba. Első paragrafusa így rendelkezik: „A születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak”. Kemény, esztendőkig tartó parlamenti csaták vezettek a polgári baloldal győzelméhez, a törvény megszületéséhez. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az állampolgárokra vonatkozó legfontosabb adatokat ne az egyházak vezessék, hanem az állam regisztrálja. A gyakorlati kérdés megvitatásakor nem maradt rejtve az ideológiai probléma sem: legyen-e polgári házasság Magyarországon. Tudjuk: lett. (Merő véletlen, hogy e sorok írója még találkozhatott annak a budapesti ügyvédnek özvegyével, aki a fővárosban először * kötött polgári házasságot. A kuriózum kedvéért: a vőlegényt dr. Kövér Lajosnak hívták.) A törvény haladó szellemű, legfontosabb alapelvei napjainkban is érvényesek. Ilyenek — például —. hogy az anyakönyv közokirat, s hogy az állam csak az állami anyakönyvvezető előtt megkötött házasságot ismeri el. A néphatalom idején az anyakönyvek vezetésének módját a kor követelményeihez igazították, három ízben egyszerűsítették az eljárási szabályokat. Mivel az anyakönyv az állampolgárok legszemélyesebb ügyeire vonatkozóan tartalmaz adatokat, titkos. ,.A bejegyzések é-s iratok megtekintése csak annak engedélyezhető, aki személyére szóló meghatalmazással igazolja, hogy a megtekintésre hivatalos eljárással kapcsolatban van szükség,” — rögzíti a jogszabály. Szekszárd városában a 81-ik, egyenként háromszázoldalas anyakönyvnél tartanak. Ä jelenleg használatos anyakonyvek oldalanként négy születési, három házasság, illetve öt halálozási eseményt regisztrálnak. í ranciaországban a nagy polgári forradalom óta nem írják be az anyakönyvekbe a vallást. Ez életmentő jelentőségűnek bizonyult azok számára, akiknek felderítésére vallásüldözési okok miatt törekedtek a megszálló német fasiszták. Korunk magyar anyakönyveí- ben két évtizede nem szerepel a születettek, a házasságkötők, az elhaltak vallása.-JAz-i?nyakönyvezés mai gyakorlata — megfelelő módosítással — gépesített népességnyilvántartás alap- ja lehet. Szamos, nagy költséggel, sok munkával járó összeírást lehet majd megtakarítani, ha Magyarországon is gépesített adatokra helyezik a személynyilván- tartást. Roppant felelősségteljes munkát végeznek állami anyakönyvvezetőink. Hivatásuk szakmai felkészültsé- get, szép írást, pontosságot, beszédkultúrát követel tőluk. Megtisztelő politikai missziójuk a családi esemé- nyek társadalmi megünneplésének — közöttük a névadóünnepségek megrendezésének —segítése. Az anyakönyvvezetők — a legidősebb olvasóink kivételével — mindannyiunk születésének bejegyzésekor gratuláltak Most, a jubileum napján szerkesztőségünk fejezi ki' őszinte szerencsekívánatait az állami anyakönyvvezetőknek, közvetlen munkatársaiknak. nyos utánpótlás erősítése — elsősorban a munkás-paraszt diákok soraiból. A kollégiumi nevelés ügyének országos fejlesztésére, összehangolására, módszertani kérdéseinek tudományos kidolgozására a bentlakásos felsőoktatási intézmények felügyelő hatóságai mellett a jövőben országos felsőoktatási kollégiumi bizottság működik. A miniszteri utasítás szerint a felsőoktatási intézmények 1970. december elsejéig készítik el kollégiumi, diákotthoni szabályzatuk új tervezetét. (MTI) ŐSZI NAPSÜTÉSBEN "* v ■ 4'u-íi. CjrOiiVald
