Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
Ügy tűnik, a címben feltett kérdésre — kinek, menynyit, s miért fizessen, s juttasson a társadalom — egyszerű a felelet. Ügy tűnik, de valójában a legbonyolultabb kérdések egyike ez. Nemcsak a gyakorlati életben, hanem az elmélet síkján is. Mirt hisz’ már maga a ,.ki" nehéz dió. Technikus Kovács és technikus Szabó. Ám Kovács sok fantáziát, nagy szakmai tudást követelő tervezőmunkát végez a szerkesztési osztályon, Szabó pedig tizenöt ember munkáját irányítja az egyik műhelyrészben, szinte behunyt szemmel, azaz rutinból. Legyen egyforma a fizetésük, mert mindketten technikusok? Ha nem. melyikőjük keressen többet? Tegyük fel, hogy Kovács és azt is. hogy ezzel mindenki egyetért. Ám megtörténhet, hogy a nagyobb kereset ellenére sem él jobban Szabónál, mert míg az állami lakásban, ő szövetkezetiben talált otthonra, fizetheti tehát a törlesztést. . . Jőredelemküloiihségek és szociálpolitika Kinek, mennyit, miért? * A jelszó fordítottja A nagyon leegyszerűsített példa — mert az életben ennél sokkalta bonyolultabb Kovács és Szabó viszonya — elegendő annak igazolására, hogy nincsenek sémák, s hogy a .jelszónak a fordítottja is igaz. Azaz: egyenlő munkáért, egyenlő bért, de különböző munkáért különböző bért! Elvben. Mert a gyakorlatban . .. ? Nehéz ma még megértetni. hogy a különböző munkáért fizetett, nagyjából egyenlő bér — igazságtalan! Ahogy azt is: az egyenlősdi- nek nem a jól. hanem a rosz- szul dolgozó a haszonélvezője. Igaz, beszélnek róla, de ennél tovább alig jutottak. Ezért sem könnyű az életszínvonal társadalmi-gazdasági kategóriáját egyénekre, családokra alkalmazni. Ezért sem. sck másért sem. Egyenlősdi. Kezdjük nagyon az elején. 1938-ban az egyéni jövedelmek összességének 37 százalékát a népességnek mindössze 9 százaléka élvezte, míg a népesség 43 százalékát alkotó proletariátus a jövedelmeknek csupán 24 százalékát mondhatta magáénak. A fel- szabadulás utáni nivellációs politika — tehát a jövedelmek közelítése — szükségszerű, helyes lépés volt. Csak egy kicsit túl jól sikerült. .. Ezért történhetett meg például, hogy büntetésnek számított művezetőnek lenni bizonyos időszakban, s előfordult,' hogy a kutatómérnöknél többet keresett a gyári szállításban közreműködő rakodómunkás... Fogalmak, kategóriák Társadalmi érdek, hogy a nagyobb szakképzettséget igénylő, bonyolult munkát jobban megfizessék, mint a szakképzettség nélkül is elvégezhető, egyszerűbbet. Ahogy a reálbérek differenciáltsága is... Álljunk csak meg. Hiszen annyiféle fogalom néz farkasszemet velünk. Reálbér, reáljövedelem, pénzbeni társadalmi juttatás. . . Mik ezek? A reálbér az adott bérösszegért — az ún. nominálbérért — vásárolható anyagi javak és szolgáltatások mennyisége. A reáljövedelem pedig a reálbér és — ha némi leegyszerűsítéssel is — a társadalmi juttatások összege. Korábbi példánknál maradva: Kovács és Szabó jövedelme három fő forrásból táplálkozik. A munkán alapuló jövedelemből, azaz a bérből és a bérjellegű kifizetésekből. (Prémium, jutalom, nyereség- részesedés stb.) A pénzbeni társadalmi juttatásokból — táppénz, családi pótlék, majd a nyugdíj stb. — s a meghatározott rendeltetésű társadalmi juttatásokból, mint amilyen az ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, az üdülési szolgáltatások és még sok minden más. A három forrásból származó jövedelem összértékében közrejátszik Kovács és Szabó munkája, s az, hogy családjuk hány tagot számlál, mit fogyasztanak, milyen életkörülmények között élnek, azaz mit és miként vesznek — vehetnek — igénybe a társadalmi juttatásokból. Elegendő-e tehát, ha a társadalom csupán azzal törődik: mennyi Kovács és mennyi Szabó bére? Vagy ha csak azzal, hogy többet kapjanak a növekvő társadalmi juttatásokból ? IWi növekedjék? Hazánkban hosszú éveken át alacsony árszint és bérszint mellett a társadalmi juttatások nagyon gyors mértékben emelkedtek, s az összfogyasz- tás növekedésének döntő részeseivé léptek elő. Rengeteg pozitívum van ebben, de a hátrányok sem elhanyagolhatók. Volt időszak — az ötvenes évek elején, — amikor a népgazdasági egyensúly zavarait. a fogyasztás erőszakos visszaszorításával, tehát az életszínvonal rovására próbálták megoldani. Nem ment. Ám a fordítottja sem tartható fenn hosszú ideig. Az, hogy az életszínvonal — társadalmi összességben — csak laza szálakkal kapcsolódjék a munka hatékonyságához. Az életszínvonal emelését tehát jobban össze kell kapcsolni a munka termelékenységének növekedésével. Elsősorban ennek kell növekednie, hogy jövedelmünk, fogyasztásunk, életszínvonalunk is emelkedhessék. A gazdaságpolitika — a párt gazdaságpolitikája — tehát nem lehet a jótékony cselekedetei; halmaza. A realitásokból, a megtermelt és felosztható javak összességéből, tehát a nemzeti jövedelemből kell kiindulnia. Lehetne jobban elosztani azt, ami a nemzeti jövedelemből fogyasztásra kerül? Igen. Ehhez az kell, hogy a reáljövedelemben rjagvobb szerephez jussanak a munkához, a teljesítményekhez kapcsolódó bér és bérjellegű bevételek, s kisebb ütemben bővüljenek — de bővüljenek! — az egyéni teljesítményekkel csak áttételesen összefüggő ingyenes társadalmi juttatások és dotációk. fi munka szerinti jövedelmek differenciáltsága nagy hatással van a munka produktivitására. Azaz: ha jól osztunk, jól ösztönzünk, tehát holnap meg holnapután még többet oszthatunk fel, mert az ösztönzés hatására még többet termeltünk. Egyszerű, nem? Leírva igen. Határidő': folyamatos A dinamikus bérpolitika megvalósítása, az állami intézkedések tökéletesítése, a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások arányainak egészségesebbé tétele nem megy egyik napról a másikra. A teendők határideje folyamatos. Mert nemcsak az anyagiak szabnak határt a haladás gyorsaságánál;, hanem a hagyományok, az előítéletek, a beidegződések is. Hiszen a harmadik ötéves terv esztendeiben évente átlagosan kétszázalékos bérnövekedést valósíthattak meg a munkahelyeken. Megvalósították. Differenciálás nélkül. Mindenki kapott egy picit. Ezért mindenki úgy érezte, hogy lényegében nem kapott semmit sem. A labdarúgásban azt mondják: szét kell húzni a mezőnyt, csak úgy lehet gólt rúgni. Szét kell húzni a bérlistákon szereplő összegek mezőnyét is, hogy a gól — a produktívabb munka — megszülethessél;. Ehhez nem elég szurkolni. „Focizni” is kell. Mégpedig jobban az eddigieknél. (Következik: A TÖBBÉRT TÖBBET> MÉSZÁROS OTTÓ Árvíz után ii. G éber j én. Aszott nénike vizet visz. Terhe a földre húzza. Apró szemeiben félelem bujkál. — Csak négyen maradtunk a faluban. — Még most is reszket. — Pattogott a víz. Kihúztam a lócát, arra ültem. Gondoltam, ha elér a víz, felmászok a fára. Nem ért el. Jaj, lelkem! Hogy pattogott! Még mindig nem nyugodtam meg. Maga honnan jött? — Szekszárdról. — Jaj lelkem, a szekszárdiak segítenek nekünk, sok mindent küldtek már, jó emberek. A termelőszövetkezet irodájába indultam. Az út mellett gomba módra szaporodó házak. Itt- ott összeomlott vályogviskók. Egy új kerítés mögött megroggyant konyhaszekrény emlékeztet a vízre. Lassan eltűnnek a pusztítást idéző képek. Kilencvenhat új téglaház „beszél”. A szövetkezet irodájában éppen a szekszárdi tsz-szövetség munkatársai, Szűcs Lajos, Tóth ístván és a teveli termelőszövetkezet elnöke Jándi József érdeklődik. Mivel segíthetnék a géberjéni termelőszövetkezetet. Kipusztult 25 hold gyümölcsös, 25 hold szamócás. Száztizen- négv hold gyümölcsös víz alatt áll. Korábban a termés kilencven százalékát exportálták. A/, idén? Október elsejéig a szekszárdi tsz-szövet- ség közel kétmillió forintot küldött készpénzben. Mintegy egymillió négyszázezer forint értékben szálastakarmányt, burgonyát, kukoricát, búzát, konzervet, étkezési babot és csirkét szállítottak Géberjénbe. Nagydorogon, Pálfán, Nagymányokon helyezték el a géberjéni termelőszövetkezet huszonegy növendék bikáját, nyolc csikót, tizenhat növendék üszőt. Ha majd újra a régi kerékvágásban megy az élet, visz- szaviszik az állatokat. A Tolna megyei szövetkezetek felajánlották, hogy további segítséget is nyújtanak a géberjéni szövetkezetnek. Rövidesen útnak indul tíz vagon szálastakarmány, hét vagon burgonya, negyven köbméter épületfa, háromszázezer forintot átutalnak. A géberjéni termelőszövetkezet elnöke. Varga József mesélte: — Lakásátadáskor az ember szeme könnybe- lábad. Kis ünnepség keretében nyújtják át a pirosszalagos kulcsot. Olyan megható. Aki nem él itt, nem tudja, mit jelent a társadalmi összefogás. A pálfai termelőszövetkezet munkásőr szakasza az építkezésen négy nap alatt tizenháromezer forint értékű munkát végzett. Jói dolgoztak és vidámságot hoztak a szomorú emberek közé. Szomorú emberek, nyomott hangulat. Az árvízzel kezdődött. A Hazafias Népfront, a XI32. a Vöröskereszt és a tanácselnöknő megbeszélték. ki mit kapjon. A termelőszövetkezet elnökét beválasztották ugyan a helyreállítási bizottságba, azonban amikor felülbírálta a segélyek szétosztását, azt mondták; „Maga a saját portáján dirigáljon!” Többet nem szóit, pedig úgv látta, nem mindig mennek rendjén a dolgok, az osztásnál. Pesti Béla, Király Béla és Király Róbert a szülők háza mellett, az udvarban épi tettek maguknak lakást. Telekkönyvi átírás nélkül. Mindhármuk házát elpusztította a viz. Nem kaptak kedvezményt az új ház megépítésére. A szövetkezet elnöke szerint „megérdemelték volna, mint a többiek, fiatalok és jól dolgoznak.” Pesti Béta és Király Béla tejtestvérek. Úgy mondják, szerencsétlen órában születtek. Ösz- szehozta őket a sors. Király Béla harmincéves. Három és féléves kisfia van. Egy éve építettek kétszobás vályogházat édesapja udvarában. Most víkendházban lakik. Már építi a négyszer- négy méteres konyhát és a melléképületet. Növendék marhája, egy kocája és egy tehene van. A termelőszövetkezetben traktoros, kétezer - hatszáz forintot keres havonta. Az árvíz után vetett muhart, csalamádét. Szűkösen elég lesz az állatoknak. — Az utolsó pillanatig ígérték a hitelt. Amikor felmentünk a tanácsházára, elutasítottak bennünket. Azzal, hogy a tulajdonos igénybe vette a hitelt és mi csak hatvanezer forintot kaphatunk, hat százalékos kamatra. Miből fizessem a többit? — Mennyi segélyt kapott? — Háromezer forint gyorssegélyt, a kitelepítésért tízezerét, az ingókárra tizennyolcezer forintot. Pesti Béla harmincéves mezei munkás. Két gyermeke van, négyéves a fia, ötéves a lánya. Édesanyjával lakott egy udvarban. A bútort és az állatokat, a két növendék marhát, a két süldőt és a tehenet megmentették. Tízezer forintot kapott kitelepítésre, tízezret az ingókárra és háromezret gyorssegélyként. — Voltai; huncutságok. Kücsön Gyula az apósánál lakott, aki még törlesztette a kölcsönt Mégis kapott hitelt, építhetett új házat. Környékünkön tizenkét család él víkendházban Mindannyian panaszkodtak. — Hogy osztották el az adományt? — Aki élelmesebb vót, vitte. Egy kocsi bútor még ott van, nem nyúlt hozzá senki. Két szövetkezeti vezető véleménye: „A szociális helyzetet figyelembe vették, és ennek megfelelően kapta mindenki a segélyt.” Az egvikük lakása erősen megrongálódott, már javítják, Náluk láttam: Egy kartondobozban egészségügyi papírok és mosóporok. Hál nem osztották szét? Újságban olvashattuk, új ruhákat is kaptak az árvizes családok. Kik? Akikkel beszéltem, nem hallották, hogy valakinek is jutott volna. Vajon milyen véleményen van a párttitkár? Hiszen ő „fél szemmel” látta az elosztást. Vadász István párttitkár háza is elpusztult. Azt mondja, igazságos volt a kiosztás. Az emberek mégis gyanakvóak. Ez is az árvíz utáni helyzetkénhez tartozik. Ahol osztanak, ott mindig van vélt vagy valódi igazságtalanság. Leszáll az este. a sötétség nyugalmat áraszt. A géberjéni sebek gyógyulnak. HORVÁTH TEREZ
