Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
Bőlcslcef korkép Megtiszteltetés megyénknek Nők a vezetésben A bölcskei termelőszövetkezetben, a tanácsnál szinte minden bizottságban képviselteti magát a „második nem”. Nem mintha ez azt jelentené,- hogy máshol, más községekben, . más bizottságokban nem lennének jelen. Máshol is vannak, jó hogy vannak, és ahogy mondani- 'szokás, érdemben szólnak hozzá a dolgokhoz. „Beletartoznak a közösségbe. és korántsem alárendelt a szerepük. Sokkal több hárul persze rájuk, mint azokra az asszonyokra, akik semmiféle közéleti tevékenységben nem vesznek részt. Hisz á munka, a társadalmi kötelezettség után várja őket a mosatlän edény,- a gyerek. Eri őket rosszallás és ugyanakkor dicséret is —1 nem ritkán éppen ■ azért szidják őket, főleg vidéken a konzervatív férfiak, mert nők. „Mit keresnek ők á vezetőségben?” Találkozott ezzel a megjegyzéssel az a két bölcskei asszony is, aki a 13 tagú tsz- vezetőségben helyet kapott. Főleg eleinte szólták meg őket,. Most meg már növelni akarják, a. vezetőségi tagok között a nők számát. Mondják, a nők érzékenyebben reagálnak sok mindenre, mint a férfiak. „Jobb a szemük.” Ács ' Ferencné. a község „lelke”'. Tanácstag,’- a nőtanács elnökhelyettese, az áfész igazgatósági tagja' és a tsz- vezetőség tagja, — éppen 11 éve. Erős, határozott asszony. — Rosszul ment hat éve a tsz. A munka sok volt, a jövedelem kevés. Egy megyei értekezlet során szólaltam fel — kértem, jöjjenek, vizsgálják ki, mi is a helyzet nálunk. Az eredmény az lett, hogy leváltották a régi vezetőséget. Azóta minden a rendjén van. A vezetőségi ülések csendesek, veszekedés nemigen van. összetartunk. Az embereken, főleg az idősebbjén ott segítünk, ahol tudunk. Rőzsé- . vei, ruhával, fejadaggal, jó szóval. — Máshol? Máshol nemigen vannak. Madoesán biztos nincs no a vezetőségben. Általában nem engedik ' őket szóhoz jutni. Azt sem igen szeretik a férfiak, ha a nők okosabbak náluk. Endrédi Józsefné szintén tsz-vezetőségi tag, Immár 5 éve. "0 gy érzi, szeretik, megbecsülik! — Csak annyit vállalok, amennyit a • család, a háztartás mellett ., elbírok. Ha otthon vagyok egy - nap, úgy érzem haszontalansággal telt el.az idő. Kértem, hogy váltsanak le, „ tegyenek -fiatalab- ban helyettem., De marasztaltak. Úgy hallom, még több hőt- akarnák a vezetőségbe. Sokan vagyunk, így is lenne a helyes. Egyébként minden hónapban megjelenik a Szövetkezeti Híradó, abban nyíltan válaszolunk minden vitás kérdésre. 1 tájékoztatjuk a tagokat az eseményekről: Ha panasz van, az asszonyok hozzám jönnek, meghallgatom, és ha arra érdemes, a gyűlésen elmondom. A termelőszövetkezet elnöka azt szeretné, ha g 13 tagú vezetőségben legalább 5 nő lenne. így lenne arányos, hiszen a dolgozók 45 százaléka nő. A közös gazdaságban 240-en dolgoznak rendszeresen. Mindkét női vezetőségi taggal elégedettek, szeretik őket. Nincs olyan, vezetőségi ülés, ahol nem szólalnának fel, megállják a helyüket. Vannak olyan problémák amelyek kifejezetten csak az asszonyokra vonatkoznak. Például a bölcsődei, óvodai nyitva tartás, üzemi konyha. Szinte nincs olyan felszólalásuk, ami lényegtelen, kisszerű lenne, ne tarthatna érdeklődésre számot. A községi tanács elnöke is csak jót mondhat a női vezetőségi tagokról. A 48 tanácstagból 8 nő — jövőre úgy gondoljuk legalább tízen, tizenketten lesznek. Az ifjúságvédelmi bizottságban, a szociálpolitikai bizottságban, a művelődésügyi állandó bizottságban tevékenykednek. Hozzászólásaik értelmesek, soha olyat nem vetnek fel, ami nem fedi a valóságot. — Tehát a vezetők is elégedettek a nők munkájával. Szeretik, becsülik őket, és még véletlenül sem hallani olyan megjegyzést, hogy cserjések, hogy többet beszélnek a kelleténél, hogy szűk a látókörük. Szerepelnek, jól, hasznosan szerepelnek a közéletben. És egyre többen lesznek. V. ML A KGST-országok az ered. ményesebb termelés, a szocialista államok fokozott integrációja érdekében szakértői tanácsokat hívták életre; ezek egyike az állati termékek termelésének kérdéseivel foglalkozó tanács. Ezen belül külön csoport feladata a juhtenyésztés problémáinak vizsgálata. Ebbe kérték fel szakértőnek Szüllő Bélát, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatóját. Szüllő Béla eleget tett a felkérésnek. Nagy tudású, szorgalmas szakembert ért a megtiszteltetés, Szüllő Béla személyében, öröm. mel adunk hírt erről, hiszen az ő személyének, munkásságának elismerése megbecsülést jelent megyénk mezőgazdasága számára is. Tegnap délelőtt telefonon hívta 3 szerkesztőséget a ger- jeni Rákóczi Tsz: — Csak annyit szeretnénk közölni, hogy mindkét DT- traktorunk üzemel, segítségkérésünkre elhárultak az őszi munkák végzésének akadályai. A gyors segítséget köszönjük a bölcskei gépjavítónak, a bonyhádi gépjavítónak, az AGRO- KER-nek és a lengyeli szakiskolának, . mindazoknak, akik segítettek a két traktort üzemí képessé tenni. íme, a kérésnek szívesen eleget teszünk, tolmácsoljuk 3 gerjeniek köszönetét. Sok műn. ka vár még a mezőgazdaságban dolgozókra, a gépekre, veszteséget jelent minden kW esett munkanap, minden kiesett óra. Ezért van most különös jelentősége a mezőgazdasági üzemek, vállalatok együttműködésének, a kölcsönös segítségnyújtásnak. VISSZHANG Válaszol a Tolna megyei Vendéglátóipar! Vállalat A Népújság 1970, szeptember 24-i számában megjelent, „öten egy szekrényben” című cikk a vendéglátóipari vállalatnál lévő saját és társvállalat tanulóinak helyzeté" vei foglalkozott. Mint akkori tájékoztatómban is elmondottam, ismert volt előttem a tanulók helyzete, de az egyéb sok probléma miatt húzódott el annak rendezése. Kétségkívül a sajtó meggyorsította a rossz körülmények rendezését. Október 5-én G-mehling Ferenc elvtárssal, az iskola igazgatójával együtt a vállalat vezetősége rendezte a tanulók helyzetét és munkakörülményeit. A rendszeres és pontos oktatás érdekében függetlenített tanulófelelőst állítottunk be, aki szoros együttműködést biztosít az iskola, a gyakorlati oktatás és a vállalat- vezetőség között. A fent említett intézkedésekkel nem tekintjük véglegesnek a tanulók helyzetét, — hanem a lehetőségeinken belül tovább finomítjuk. Halász István igazgató I. Első állomásunk: Fehérgyarmat. Mindenütt látni az árvíz nyomait. Néhol vályoghalmaz jelzi, itt ház állt valamikor. Az útkereszteződésnél táblák irányítanak. Újjáépítés folyik a szélrózsa minden irányában. Kőművesek, ácsok jöttek Baranyából, Tolnából, Somogyból, Békésből, hogy új házakat építsenek. Jelenleg kétszázharminc Tolna megyei dolgozik Fehérgyarmaton. Szövetkezeti tagok, állami gazdaságok, vállalatok munkásai, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat irányításával. Száztizenkét egy- és kétszobás lakás építését tervezték. Ebből harminckettőt átadtak, ötven pedig befejezéshez közeledik. A végső határidő november tíz. „De ha nem kapunk harmincnegyven kőművest, csúszunk.” — mondta Rott- ler Antal építésvezető. Az építésvezetőség az iskola épületében székel. A hangzavarnál már csak az ételszaggal keveredett cigarettafüst a nagyobb. Percnyi szünet sincs. Cseng a telefon, emberek jönnek-mennek. Nagy a nyüzsgés. Van aki most ebédel, van aki az írógépnél diktál. A méhkashoz hasonlító irodában nehezen értjük egymás szavát, Ganzer László technikussal. Júniusban jött, négy nappal a leszerelés után. Huszonkét éves, albérletben lakik. Másfél hónapig este tíz óráig dolgoztak, most már csak ötig, fél hatig. Havonta háromezer forintot keres, kéthetenként hazautazik Tolnára. Esténként beszélgetéssel, olvasással üti el az időt barátaival. — Segítenek a falubeliek? — Ritkán. Inkább pálinkával itatják az embereket. Rosszul gondolkodnak. Azt hiszik, úgy gyorsabban megy a munka. Veszekedést, vitát provokált a szesz. Ezért egy hónapja szesztilalmat rendeltek el. Reggel hattól este hatig. Jól haladnak a munkák, csak gyenge a dolgozók ellátása. Az ebéd sokszor hideg, vágy éppen íztelen. De ha elkezdenek szentségelni, néhány hétig megint jó. Nincs lehetőség a megfelelő tisztálkodásra. Nyáron a szabadban felállított tusolót használták. Most október van. A zsúfolt szálláson Kincses György harmadéves ácstanulóval találkoztam. A tizennyolc éves fiú Szekszárdról jött. Két hete beteg, megfázott. Panaszkodott, sokféle ember lakik itt. Az étel sem a legjobb. Az iskola környékén változatlanul nagy a sürgés-forgás. Az ideiglenesen felállított házikóban fiatalember borotválkozik. Egyik kezében tükör, a másikban borotva. Többen ruhát váltanak, elsietnek. Talán a cukrászdák egyikébe, vagy a „késdobálóba”. Az udvaron találkoztam Fábián Péterrel. A kis ve j kei termelőszövetkezet tagja. Huszonkét éves, itt brigádvezető. Közösen nézzük meg az épülő lakásokat. Útközben mesélte: Mondták a katonaságnál, maradjon. Miért, ha van szakmája és szereti a mesterségét. Kőműves apja kitaníttatta, kőműves. Jól érzi magát Fehérgyarmaton. Szót ért az emberekkel, tud alkalmazkodni. A munkával nincs probléma. A brigád minden tagját Tolna megyei szövetkezetek tagjaiból toborozta. Ügy tervezi, itt marad novemberben is. Megérkezünk. Az udvarban az épülő ház mellett vityilló. Ajtajában Fábián Péter megáll, a sivárságra mutatva így szól: — Látja, ezért maradok itt. Mielőbb legyen lakásuk. A kétszer három méteres, egyenetlenül lebetonozott „szobában” él családjával Balogh Sándor. Téglákra tettek szalmazsákot, rajta piszkos ágynemű, plédbe csavarva. A konyhaszekrényt polc helyettesíti, foltos, kopott anyaggal lefüggönyözve. A lakás további berendezése az ételmaradékokkal zsúfolt asztal, két székkel. És a sparhelt, amely füstöl és kevés meleget ad. Az a kevés pedig elszáll a cserepek közti résen. Egyik esős éjszakán annyira eláztak, hogy két napig szárították a dunnákat. Vigyázni kell a holmira, hiszen majdnem mindent elpusztított az ár. Mire Balogh Sándorné pünkösd vasárnap megfőzte az ebédet, a lépcsőket nyaldosta a víz. Menekültek a téglagyár munkásszállásának padlására. Munkájuk gyümölcsét bömbölve törte- zúzta a víz. Az almák is foltosán feküdtek a fák alatt. Csak az árvíz után tudta összeszedni a két fiú. A nagyobbik, júniusban felszabadult, esztergályos. A kisebbik fiú is esztergályosnak tanul. Az asszony az árvíz óta háromszor volt kórházban. Kimerültek az idegei. — Hogy dolgoznak az építők? — Péterék nagyon rendesek, igyekeznek. A művezetőre haragszom. A szomszédba küldi a munkásokat, nem tudom, miért. Hűvösek az éjszakák, állandóan fűteni kell. Fábián Péter megmosakszik, otthonosan mozog. Baloghéknál. Láthatóan jól érzi magát. Délben halászlevet főzött. Együtt ebédelt a családdal. — Mennyi segélyt kaptak, Baloghné? — Először ötezer forintot, a kérvényezés után kaptam még négyezret. Az ingókárra tizenötezer forintot, az ingatlanra pedig harminötezer forintot adtak. Az utóbbit, törlesztésként, beszámítják az OTP-hitelbe. Mutatja kincseit: néhány nadrág, poharak, a tönkrement konyhaszekrény. Szerencsére a Vöröskereszttől kaptak ruhaneműt, lepedőt, ruhaanyagot. — Ennivalójuk van? — Igen, de minden drága. Csak már kész lenne a ház. Baloghék nyomorognak, de nem panaszkodnak. Annál inkább Lakner Kálmánné. Noha nekik megmaradt a bútoruk, kocsijuk. De sír, mindenkit szidva. Hogy nem néz senki feléjük, nem kérdezik, mire volna szükségük. — Odadobtak ötezer forintot, bélyegzés, foltos lepedőket, s ilyen használt, semmirevaló ruhát, összecsomagoltam és odaadtam az ócskásnak. Kinek kell? Mit képzelnek, idős létemre felhúzom ezt a lila pulóvert? — mondja. Felhúzhatná, senki nem vetné a szemére. Fehérgyarmat nem divatbemutató-terem. Kér, nézzem meg, milyen lehetetlen helyen laknak. Átmenetileg a garázst rendezték be. Most vettek gáztűzhelyet, a bútor, a rádió, a tévé, a kempingsátor megvan. Igaz, kicsit szűkösen kell aludni, hiszen öten vannak és csak két ágy áll. Ma átadták a házukat. Kikönyörögte. Baloghék házát félbehagyva, elkészült a kétszobás lakásuk. Ennek ellenére megállás nélkül sír, panaszkodik és mindenkit szid. Az új házban két szoba, konyha, kamra és fürdőszoba van. Az egyik szoba hajópadlóval borított. A másik parkettázását, a fürdőszoba felszerelését, valamint a víz bevezetését a tulajdonosnak kell fedezni. Búcsúzunk. Az asszony tovább sír, Fábián Péter mellémlépve súgja: „Képzelje, én egész nap ezt hallgatom. Azért hoztam ide, lássa a különbséget.” Későre jár, indulunk a másik árvíz sújtotta faluba, Géberjénbe. , HORVÁTH TERÉZ Árvíz után Dolgoznak már a gerjeni DT-k
