Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
Lakásépítés ■ elosztás .. .........Ili ..............HU MII mim £ i vásárlás n fizetés A lakosság jobb kiszolgálása érdekében Kongresszusi verseny a GELKA-ban i. Örök téma, és mindenki érdekelt benne, hiszen mindannyian lakunk valahol, s akinek nem megfelelő a lakása, szeretné azt felcserélni valamilyen módon jobbra. Emberileg ez nagyon természetes, a valóságban azonban megannyi ellentmondásba ütközik az ilyen törekvés. Sokan máris modern új lakásban élnek, sokan pedig csak álmodoznak róla. A párt és kormány lakásfejlesztési programja már eddig is nagy eredményekkel járt, de nem oldott, nem oldhatott meg minden problémát, a helyzet csak fokozatosan válhat jobbá. A folyamatban levő intézkedésektől további javulás várható, de az semmiképpen sem, hogy egycsapásra lakás- eldorádó lesz országszerte. Aki jó lakással rendelkezik, örül, aki nem, türelmetlenkedik. Még a legfejlettebb technikai szintű országoknak is megvan a maguk lakásgondja. Ez persze nem vigasztaló számunkra. Lakáskiutalás helyett hiába mondaná a tanácshivatalnok bármelyik családanyának: „Gondoljon arra, hogy X országban még rosz- szabbak a körülmények...” Cinizmusnak hatna. De az sem megnyugtató, ha lakás helyett a felszabadulás előtti viszonyokra hivatkozunk. Kérlelhetetlen igazság, hogy a lakásigényt csak lakással lehet kielégíteni. Lakásgondjainkkal őszintén számolunk, a nehézségekről nyíltan beszélünk, az úton- útfélen felbukkanó gátló tényezőket bátran feltárjuk. Nem hitegetjük az embereket, irreális kilátásokkal kertelés nélkül megmondjuk, hogy belátható időn belül mi várható és mi nem. Az olyan nemet sem titkoljuk el, amelyről tudjuk, hogy sok embert kellemetlenül érint. Mindezt épp azért tehetjük meg, mert bármilyen súlyosak is a problémák, nincs szégyenkezni valónk. Amit tettünk, s ami jelenleg folyamatban van, egyértelműen bizonyítja, hogy társadalmi, gazdasági rendünk szerves részét képezi a dolgozók lakáshelyzetének gyorsütemű javítása. Szekszárd a gyakorlatban nem kiemelt fejlesztésű város, ennek ellenére a harmadik ötéves terv során jóval több ház épült meg központi keretből, mint amennyi eredetileg a tervben szerepelt : az 507 helyett 666. Az egyéb fejlesztési alapból és magánerőből épült lakásokkal együtt 1152 lakással gazdagodott városunk ebben a tervidőszakban. Ez része a párt és kormány 1960-ban kidolgozott és megkezdett lakásépítési programjának, amely 15 éven belül 1 millió új lakás felépítését tűzte célul. Ebből a harmadik ötéves tervben több mint 300 ezer lakás épült, illetve épül meg. Hogy ez sok vagy kevés, nem könnyű eldönteni, hiszen mindez viszonyítás kérdése. Az igényekhez képest még mindig kevés, ez igaz. De ennyi lakás Magyar- országon ugyanennyi idő alatt sosem épült, összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a két világháború közt éves átlagban 32 000—34 000 lakás épült Magyarországon, a felszabadulás utáni negyed évszázadot véve alapul pedig évente átlagosan 45 000. 1956 előtt viszonylag kevés lakás épült, így a negyedszázad jó átlaga főként a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány erőfeszítéseinek eredménye. Ha a lakások minőségét hasonlítjuk össze, még nagyobb a kontraszt a két világháború időszaka és a fel- szabadulás utáni negyedszázad között. A két világháború közt épített lakások kétharmada egyszoba-konyhás volt csupán. Nagyobb részükbe nem került villany, fürdőszoba, padlózatuk pedig földes maradt. Nemcsak a cselédlakások voltak hihetetlenül túlzsúfoltak, egészségtelenek, hanem a községekben, városokban is inkább a jó lakás számított kivételnek. Jellemző, hogy még a fővárosban is a munkáslakásoknak csak egy százalékában találtak fürdőszobát az 1930-as népszámláláskor. Már negyedszázadnál is több múlt el a második világháború befejezése óta, ami egy ember életében meglehetősen nagy hányad: egy ember munkaképes életszakának a zöme. Egyesek éppen ilyen aspektusból türelmetlenkednek a lakás miatt. Ledolgozták életük javát, mégsem jutottak megfelelő lakáshoz. Sajnálatos tény, hogy ilyen is akad. Bármilyen impozánsak is a fejlesztési mutatók, nem jutott mindenkinek lakás, mert népgazdaságunknak nemcsak a felnövő generációvá!, tehát az időközijén keletkező igényekkel kellett számolnia, hanem a régi rendszerből visszamaradt kielégítetlennel is. íme néhány adat a megye- székhely — a város! — a lakásstatisztikájából: a város magántulajdonban levő lakásainak száma 5368, az államiakkal együtt 7550. Az össz- lakásállomány 40 százaléka vályogalapú és falu, és néhány kivételtől eltekintve ma- gáhház. Még a múlt században épült 1870 lakóház, a felszabadulás előtti 45 évben pedig 1329. Ezek is szinte kivétel nélkül magántulajdonban lévők, és közülük 2109 lakásban még mindig vertföld a padlózat. Szekszárd városban többnyire olyan lakások maradtak a felszabadulás előtti időkből, hogy lakóik nagy része joggal állt a lakásigénylök sorába. Legfeljebb azok maradnak anyagi kényszerből, akik mint tulajdonosok laknak bennük, de felnövő gyermekük rendszerint már valahol lakásigénylőként jelentkezik. E házakból kellett kitelepíteni a legtöbb lakásbérlőt az épület életveszélyes állapota miatt. Az ilyen házak többségét nem lehet és nem érdemes helyrehozni sem, s mind több válik közülük teljesen lakhatatlanná. Az egyik oldalon tehát — az új épületekkel — növekszik a város lakásállománya, a másikon pedig — a régiek felszámolásával — csökken. A lakásigénylők száma egyértelműen növekszik. Annáit ellenére, hogy minden évben sok család költözhet új lakásba. Ez persze a város gyorsütemű fejlődésével is kapcsolatos. ilyen tekintetben speciális a város helyzete, de minden nagyobb helységben kevesebb a lakás, mint a reális igény. 1965. végén Szekszárdon 987 lakásigényt tartottak nyilván. Ezeket felülvizsgálták és jogosnak találták. Azóta épült fel az 1152 lakás, de az igénylők száma közben nem csökkent, hanem erőteljesen nőtt: a múlt év végén már meghaladta számuk az ezerötszázat. Valamennyi jogos igénylő. Nagyobb részük jelenleg is szekszárdi lakos, mintegy 450 pedig a megyeszékhelyen dolgozó, de vidéken lakó. Az igénylők megoszlása a következő: életveszélyes, romos lakásban lakik 27, egészségre erősen ártalmas lakásban 185, zsúfolt körülmények között 262, lakással egyáltalában nem rendelkezik 714, a többi pedig fiatal házas. Az igényjogosult családok nagyobb része három-négy-öt- tagú. (Folytatjuk) BODA FERENC A szolgáltatások iránt továbbra is igen nagy a kereslet. A kielégítést azonban munkaerőhiány, sőt gyakran alkatrészhiány is akadályozza. Az érintett vállalatok a X. pártkongresszus tiszteletére igyekeznek javítani a helyzeten^ s több új szolgáltatást vezettek be a lakosság jobb kiszolgálása érdekében. Crvendetesen fejlődtek az elmúlt háromnegyed évben a boy szolgáltatásai -is. A boy idei, új szolgáltatása a fővárosból a Balatonra utaztatás, háztól házig és a túrakocsis szállítás. A GELKA a kongresszusi versenyben majdnem másfélEgyes külföldi országokban már régebben általános gyakorlat, hogy a kenyeret műanyag csomagolásban hozzák forgalomba. Ez a fogyasztónak, eladónak egyaránt jó. Mi nemrégiben még ott tartottunk, hogy papírcsomagolás sem járt a kenyérhez. Szerencsére ezen már túlvagyunk, a boltokban becsomagolják a kenyeret papírba, ami kétségtelenül fejlődésnek számít. A műanyagcsomagolás azonban ennél is kultúrál- tabb, célszerűbb, hasznosabb. Ennek alkalmazását nem írja elő rendelet, legjobb tudomásom szerint nincs is készülőiéiben ilyen rendelkezés, de ettől függetlenül is akadtak kereskedelmi szervek, amelyek bevezették ezt a csomagolási módot. Még Tolna megyében is. Ráadásul éppen 1 a Népbolt Vállalat, amelyet régebben többször és joggal marasztaltak el, mert nemigen kezdeményezett korszerű üzletpolitikai módszereket. A vállalat most annak ellenére bevezette a műanyag-csomagolást, hogy ez pluszköltséggel is jár. Köztudott, hogy a műanyag nálunk meglehetősen drága, a kenyér ára pedig rögzített, azt nem lehet felemelni még a korszerű csomagolás pluszköltségei címén sem. Egyelőre a szekszárdi ABC- áruházban (déli kertváros) és a parásztai vegyesboltban, vidéken pedig Tolnán alkalmazzák ezt a csomagolási anyagot, illetve módszert. A Garay téri élelmiszerboltban millió rádiót, televíziót és más villamos berendezést javított. Ez csaknem 200 000-rel több a tavalyi, hasonló időszakhoz képest. Uj szolgáltatásként megkezdték a kaputelefonok szerelését. Uj szervizeket nyitottak Mezőkövesden, Hajdú- böszörményben, Dombóvárott, Tamásiban, Szekszárdon és Szegeden. Ezenkívül negyven új begyűjtő- és felvevőhelyet létesítettek, s bár sok problémájuk is akad, többször alkatrészhiány miatt nem tudtak egyes készülékeket megjavítani, a kongresszusi versenyben megszervezték a minél zavartalanabb alkatrész-utánpótlást. még nem tudták bevezetni helyszűke miatt, de itt is rövidesen megteremtik annak technikai feltételeit. Bonyhá- don a napokban kerül forgalomba a műanyagba csomagolt kenyér. Az új módszer lényege az, hogy előrecsomagolják a kenyeret : műanyagzacskókba rakják, és abban kerül a fogyasztó elé. Az előrecsoma- goláshoz szériamunkát jelent, ami mindenképpen gazdaságos. Ráadásul lehetővé teszi az önkiválasztást és önkiszolgálást, így a boltok vészére végeredményben munkaerőmegtakarítást eredményez, és ez részben ellensúlyozza a csomagolóanyag költségtöbbletét. Igen jó ez á módszer a torlódások megelőzése szempontjából, és előnyös a vásárlónak is. Steril körülmények közt kerül hozzá a kenyér, s az a zárt műanyagzacskóban jobban megőrzi frissességét. A műanyagzacskó otthon is megóvja a kenyeret a kiszáradástól, tehát ez a csomagolóanyag a vásárlástól egészen a kenyér elfogyasztásáig hasznos szerepet tölt be. A közönség az első napokban egy kicsit bizalmatlan volt iránta. Egyesek attól tartottak, hogy a műanyag esetleg régi, kiszáradt kenyeret takar, de csakhamar rájött mindenki, hogy éppen ezáltal juthat jobb minőségű kenyérhez. A háziasszonyok ma má? elégedetten beszélnek róla. s ott is keresik, ahol még nincs... —a —c INJEKCIÓSOK A doktornő rendelőjének váróhelyisége nemcsak a várakozás csarnoka. Az őszinteségé is, és az egymás gondjaival való törődésé. Hogy a törődés mennyire őszinte, aziránt marad hely némi kételkedésnek. A saját bajok felsorolása kétségtelenül az. Őszinte és tömör. Tömörségre az idő kényszerít. Az injekciósok soronkívüliséget élveznek, velük kezdődik a nap, így viszonylag gyorsan elfogynak. Az eszmecserét sürgeti az idő. — Én már ötvenet kaptam, angyalom, mégis fáj mindenem! — így egy meghatározhatatlan korú, almaképű, csupa far asszony. — A sok munka, úgy-e kedvesem? — így egy másik. — Dehogy! A sok gyerek! Meg amelyik meg sem jött. .. Itt az, aki nyitott füllel ül, néhány nap leforgása alatt az életek, embersorsok tucatjaival ismerkedhet. A néhány nap azért szükséges, mert a pár mondatra szorítkozó előadásmód naponta, azonos személyek jóvoltából ismétlődik. Az előzők, másnap: — Tudja, angyalom, én már „korda" betegségben is voltam! Szörnyülködés: — Kordában?! — Bizony, abban. Tizenhatban, Szekszárdon. Onnan tudtam, hogy meg kell halnom, hogy szegény anyám már kikészítette az első áldozási ruhámat. Abban akartak temetni. Elismerés: — És látja, mégis megmaradt! Öntudat: — Meg! Harmincegyben temettem el a férjemet, azóta vagyok özvegy . . . Az ilyesfajta bizalmas vallomások itt kötelességszámba mennek. Modortalan, aki nem válaszol. Egy atlétatermetű, kopasz férfi, aki nagy részletességgel ecseteli miként „roppant meg a dereka", egy újonnan jött fiatalemberhez fordul: — És maga, elvtársam? Komoly a baj? — Nem komoly! — így amaz, és olvasni kezd. Mindenki undorral figyeli, mint a közösségellenesség tiszta típusát. Természetesen nemcsak az az érdekes, miként oldódnak az emberek, hanem, hogy mennyire számítanak a gyógyulásra. Erre is van példa, nem egy. öregember: — Tudja, ma azért már könnyebben megy. Egy szúrás az amber alfelébe, ezt naponta mindenki kibírja. Amikor én katona voltam, egyetlen gyógyszer volt mindenre: —• a ricinus. öregasszony: — Az én lánykoromban meg semmi. Ki tudta volna akkor a doktort fizetni? Az injekció nem kellemes, de valóságos csodaszer. — Követelik, — mondja a rendelő ápolónője, akinek naponta legalább két óra hosszat munkaköri kötelessége ez az egészségügyi döfködés. — Sokszor olyankor is, amikor tablettát is lehetne felíratni. — Miért? Ismét az előbbi öregember ad, váratlan, választ: — így legalább érzi az ember, hogy törődnek vele. Saját magán érzi. Ez is egy szempont. Ki gondolt volna rá? Kenyér — műanyagban Népújság 5 1970. október 22. / )
