Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

fTTVVVTVTTVTVTVTTTrTrrTVVVVVV»VtVVVVTVTVVVVVTVVTTVVVTVTVTT*T TVVTVVVyrrVTVTTTVVVVVVVT E ► E ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► «► ► ► ► ► ► ► ► t ís- »> ► ► ► í I »• E ► * c ► £ ► E * ► t ► ► £ » I t ► ► ► ► t KALANDOS TÖRTÉNETE 11. HAMISÍTVÁNYOK ÉS HAMISÍTÓK Ha ezek történetét szándékoznánk elmesélni, a koronás pénzhamisítókkal kellene kezdenünk. Azokkal a császárokkal és királyokkal, akik csaknem teljesen értéktelen fémből verették a pénzt, s kötelezték a népet, hogy elfogadja, mint tette például VIII. Henrik, a híres angol király, aki ezüsttel befuttatott réz schillingeket hozott forgalomba. Erre azonban itt nincs mód. Ugor­junk át tehát a XVIII. századon is, amelynek vége felé — 1790—1796 között — Anglia nagy mennyiségű francia frankot gyártott, hogy alá­ássa a francia forradalom vívmányait, s térjünk át közvetlenül a bankjegyek korszakára. 1865-öt írt a naptár, amikor Hugh McCulloch, az ame­rikai kincstár államtitkára megalakította a Secret Service-t, az első szövetségi rendőrhiva­talt. Az 1861—1865-ös amerikai polgárháború kez­detén megállapították, hogy az Egyesült Álla­mokban forgalomban lévő pénz egyharmada ha­mis. Abban az időben több bank foglalkozott pénzkibocsátással s a bankjegyek nyomására sok­féle módszert alkalmaztak. Az Egyesült Államok csak. 1863-ban vezetett be nemzeti pénzegysé­get; ekkor bocsátották ki a „greenbacks’-nak ne­vezett első amerikai bankjegyeket. Nemsokára azonban ezeket a bankjegyeket is hamisítani kezdték. A> kormány kénytelen volt erélyes in­tézkedéseket tenni. Ebben az időpontban szüle­tett meg a Secret Service is. A „BERNHARD-MŰVELET” Most pedig hadd beszéljünk a nemzetközi ha­misítások történetének minden rekordot meg­döntő legnagyobb pénzhamisítójáról: Adolf Hit­lerről. .. Julius Mader könyvének, a Haramiák kincsé­nek egyik fejezete A papírfegyver címet vise­li; pregnáns jellemzése ez a cím annak a cél­nak, ^amelyet a történelem legnagyobb pénzha- misítasi akciója tűzött maga elé. A III. Birodalomnak azért volt szüksége e ha­mis bankjegyekre, hogy hadiipara számára csak devizával beszerezhető nyersanyagokat vásárol­hasson a semleges országoktól, hogy megfizet­hesse „ötödik hadoszlopának” zsoldosait, vala­mint kém- és szabotőrhadseregét, s végül, hogy aláaknázhassa Hitler ellenfeleinek gazdasági életét. A hamis bankjegyek gyártását az SD-re bízták (Sicherheitsdienst, aki fordításban biz­tonsági szolgálatot jelent, lényegében azonban a Himmler vezette kémszolgálatot jelölte). Az „Andreas-művelet” fedőnevű akcióban a leg­jobb német szakértők: matematikusok, papír­gyárosok, vésnökök, litográfusok, nyomdászok stb. működtek közre. Az akció 1939-ben kezdő­dött. 1941. márciusában az SD egy megbízottja Svájcba utazott agrünewaldi (Berlin) kis mű­helyben készült első hamisított font sterling bankjegyekkel. Egy zürichi bankba vitte a pénzt, s kérte, vizsgálják meg, mert a feketepiacról szerezte be őket... A svájci szakértők semmit sem kifogásoltak a font sterlingek tökéletes utánzatok voltak. Később egyébként az Angol Bank szakértői sem fedeztek fel semmilyen kü­lönbséget az igazi és a hamis font sterlingek között. 1942 őszén a „vállalkozás” irányítását Bernhard Krüger SS-Hauptsturmführerre bízták, aki a Birodalmi Biztonsági Főhivatal, az RSHA VI. hivatala ,,F”csoportjának főnöke volt, Krü­ger abban a megtiszteltetésben részesült, hogy neve után az akciót „Bernhard-művelet”-nek keresztelték el. Bernhard Krüger egyébként a „fekete egyenruhás hóhérok” világának más is­mert alakjaival — Schellenberggel és Skor- zeny-vel — működött együtt. A kis műhelyt a sachsenhauseni láger 18/19-es tömbjébe költöz­tették, s ettől kezdve a „Bernhard-művelet” kül­földi pénzt gyártó nagyüzemmé alakult át. Az üzem munkásait a sachsenhauseni, buchen- waldi, dachaui, auschwitzi hitlerista gyűjtőtábo­rok foglyai közül válogatták ki; 1944 elején a munkások száma száznegyvenre emelkedett. Nincs pontos adat arra nézve, mennyi bank­jegyet gyártottak Sachsenhausenban. Julius Ma­der véleménye szerint az itt nyomott angol bankjegyek száma 8 900 000 darabra tehető, ösz- szesen 134 600 000 font sterling névértékben. Je­lentős összeg volt ez, hiszen 1933-ban a brit bi­rodalom egész aranykészlete 137 000 000 font sterlingre rúgott. A nácik nyomtatta hamis bankjegyek névértéke tehát csaknem egyenlő volt a birodalom aranykészletével, amelyet az Angol Bank őrzött a londoni Threadneedle Street-en. Más becslések szerint Európában, Ázsiában és Afrikában kb. 12 000 000 font ösz- szegű hamis angol bankjegyet hoztak forgalom­ba. Az amerikai titkosszolgálat által a háború után előterjesztett úgynevezett McNally-jelentés azonban, amely ezt a számot említi, a hamisított bankjegyek egész mennyiségének csak 9 száza­lékát tudta felölelni. Angliában 1943 vége felé figyeltek fel először a hamis bankjegyekre. Az Angol Bank azonnal beszüntette a tíz fontnál nagyobb értékű bank­jegyek kibocsátását 1945. március 24-én pedig be is vonta ezeket a bankjegyeket. Csakhogy a „pa­pírpénz-bombázás” (ez volt a „Bernhard-műve­let” másik neve) idején a nácik rengeteg öt­fontos bankjegyet is nyomtak. Pár héttel a hit­leristák fegyverletétele után az Angol Bank kénytelen volt bevonni, pontosabban visszavál­tani az ötfontos bankjegyeket is. A „papírpénz­bombázás” elnevezés nem volt véletlen. íme, mit ír Walter Schellenberg, a hamisítók egyike, em­lékiratában: „Eredetileg az volt a tervünk, hogy ezekkel a hamis bankjegyekkel „légi csatát” ren­dezünk Anglia fölött. E csata során repülőgé­peink bomba helyett tonnaszámra hamis pénzt szórtak volna a brit szigetekre ...” 1944 végén a sachsenhauseni üzem megkezdte hamis dollárok nyomósát is. A „Bernhard II- művelet” fedőnevű akció során 5, 10, 50, 100 és 1000 dolláros bankjegyeket nyomtak. Az SD „forgalmazó szervei” — kezdésképpen — 500 millió dollárt rendeltek Berndhard Krügernél. (Folytatjuk.) <4 4-<• 4 4 4 •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 <1 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 A kamerák mögött A televízió első emeletén, a stúdiókhoz vezető folyosón kaptak helyet az úgynevezett sminkszobák, ahol a fellépés­re készülő művészek — és ci­vil szereplők — barna pudert, vagy egyéb, a szerephez szük­séges kikészítést megkapják. A sminkszoba felvétel színhe­lye még nem volt, talán ez az első alkalom, hogy az egyik­be kamerával költöztek be néhány percre. A székben Kiss Manyi ült, s mellette Szepesi György, aki interjút készített vele mint A hét 7 érdekes embereinek egyiké­vel. Kiss Manyit abból az al­kalomból interjúvolta' meg, hogy Pécsett a VI. Magyar Játékfilm Szemlén a legjobb női alakítás díját kapta a Sziget a szórazföldön című filmben nyújtott alakításáért. Szepesi György a felvétel után megmutatta egy kedves néző levelét, névszerint Agócs Géza nyugdíjas tanárét, aki az új műsornak elküldte „lap­elődjét”, Kiss József A hét című folyóiratának egy pél­dányát. A levelet nem, de a folyóiratot meg is mutatják a nézőknek. — Nagy igyekezettel készü­lünk erre az új műsorra, s nekem az a véleményem, hogy a fontos, izgalmas és súlyos külpolitikai, gazdasági kérdé­sek mellett biztosítani kell a nézők számára apróbb színes érdekességeket is. így került sor erre az ötletre, hogy megszólaltatjuk egy-másfél percben a hét 7 legérdeke­sebb emberét. Nem tudjuk megéri-e a sok fáradságot, mindenesetre megpróbáljuk. Nagy érdeklőéssel várjuk a közönség reagálását. * A közönség reagálására ter­mészetesen a televízió min­den osztálya kíváncsi. Ezért várták nagy izgalommal an­nak a rövid idő alatt elké­szült kis felmérésnek az ered­ményét, amely azt vizsgálta: mit szólnak a nézők az új tv- híradóhoz, az előre hozott idő­ponthoz. 743 helyre telefo­náltak ki az első újfajta tv- hiradó után, 501-en válaszol­tak is a kérdésekre. A félezer néző válaszaiból az derült ki, hogy az új kezdési időpontot a megkérdezettek több mint A szekszárdi Garay János MGTSZ (Rákóczi u. 69. sz.) GÉPKOCSI­VEZETŐKET és RAKODÓ­MUNKÁSOKAT vesz fel. Érdeklődni lehet a fenti cím alatt levő irodán. (285) Népújság 1970. október 22. 37 százaléka jobbnak tartja a réginél, 11 százaléka rosz- szabbnak, 3 százaléka közöm­bös, és 49 százaléka nem rea­gált erre a kérdésre. Végül is tehát azt lehet mondani: az új időpont a nézők nagyobb részének megfelelt. 68 száza­lékuk még azt is elmondotta, hogy a tv-híradót érdeke­sebbnek tartja a réginél. * A televízió riportfilmjei mostanában mintha őszintéb­bek, igazabbak lennének. A közelmúltban vetítették a vérségi parasztasszonyról ké­szült filmet, s most hamaro­san bemutatnak egy olyant, amelynek hősei maguk jelent­keztek. A Rádió és Televízió Újságban közzétettek fotókat, s megkérték, hogy aki ráismer valakire közülük: jelentkez­zen. A szerkesztők nem is gondolták, hogy ilyen nagy lesz a jelentkezők száma. Elő­fordult például, hogy egy ré­gi képen négy ápolónő volt látható egy tömeggyűlésen. Húsz ápolónő jelentkezett. Mindegyik részt vett valami­lyen gyűlésen ebben az idő­ben, aztán ők maguk kiderí­tették melyik az igazi négy. A legismertebb „jelentkező” Bodrogi Gyula volt, aki nem magát, hanem az édesapját ismerte fel. Meg is keresték Bodrogi bácsit, aki a többi között elmondja, hogy ötve­nedik életévéhez közel miként érettségizett le, s most az egyetemi tanulmányokon töri a fejét. Az elkövetkezendő kct hét műsorai közül — úgy mond­ták a műsorosztályon — ki­emelkedő szerepe lesz a Szov­jet Kultúra Napjai esemé­nyeinek. A televízió közülük sokat egyenesben közvetít, például a megnyitót, de né­hány érdekes, önálló műsorral is részt vesznek az ünnepség- sorozatban. Bemutatnak pél­dául egy Solohovról készült összeállítást, eredeti doku­mentumanyagokkal, riport­film készült egy kárpátukraj­nai professzorról, aki mos’t a budapesti Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem vendégtaná­ra — Major Tamás régi ba­rátja —, de talán a legna­gyobb érdeklődésre, azok a felvételek tarthatnak szá­mot, amelyeket a tervek sze­rint David Ojsztrah-hal és a Magyarországon szereplő töb­bi szovjet zeneművésszel ké­szítenek, bár ezeket a felvé­teleket valószínűleg csak ké­sőbb sugározzák. \ * Hogy a televízió nagyhata­lom Magyarországon, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény: már parlamenti téma is volt. Petrovics Emil, a ki­tűnő zeneszerző képviselői felszólalásában egy televízió­műsorról is szólt, s felszólalá­sára már újságcikkek is rea­gáltak. A vitatott kérdések egyike éppen az volt, hogy mit mutatunk meg magunk­ból a külföldieknek, milyenek az általunk adott Intervíziós közvetítések. Pécsi Ferenc, a Rádió és Televízió elnökhe­lyettese a közelmúltban tért haza a Tátrából az Intervízió szokásos évi közgyűléséről. Tőle kérdeztük, hogy végül is valóban mit vesznek át tő­lünk? Pécsi Ferenc elmondotta, hogy ezen a közgyűlésen konkrét műsorprogramok cse­réjéről nem volt szó, inkább általánosabb elveket vitattak meg, de azt elmondhatja, hogy nem tőlünk függ, melvik ország .milyen műsorunkat kívánja átvenni. Természe­tesen olyan műsorokra tarta­nak igényt, amely az adott országban „hiánycikk”. Szé­kely Istvánné, a műsorosztály vezetője, aki szintén részt vett ezen a tanácskozáson, arról is beszámolt, hogy Pécsi Fe­renc javaslatára az Intervízió most foglalkozni kezd egy olyan sorozat összeállításával, amely a tagországok operahá­zait és vezető zeneművészeit mutatná be. Érdeklődéssel várjuk, hogy a sorozatból realitás, élő program, műsor legyen. BERNÁTH LÁSZLÓ Gépkocsi­vezetőket felveszünk r Sütőipari Vállalat rp r • lamasi (280) Kétszoba-összkomfortos szolgálati lakással járó HÁZFELÜGYELŐI MUNKAKÖRRE JELENTKEZÉSEKET VARUNK. Cserelakás szükséges. Városgazdálkodási Vállalat, Szekszárd, Hunyadi u. 4. (275)

Next

/
Thumbnails
Contents