Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
A szellemi, az anyagi és a technikai bázis Eredményes húsz esztendő KORSZERŰSÉG. E divatos jelző-gyakran szerepel napjainkban a mezőgazdasági üzemekre vonatkoztatva is többnyire oly módon, hogy a termelőszövetkezet egészére ritkán, legfeljebb valamelyik ágazatára, esetleg munkaszervezetére, vagy bérezésére használják. Mindenesetre tény,' hogy Tolna megye mezőgazdasági üzemei a korszerűség nézőpontjából meglepően tarka képet mutatnak, legyen szó akár a szakember-ellátottságról, akár a termelés színvonaláról,, akár az állattenyésztés helyzetéről, állapotáról. '♦ Érdemes és talán hasznos egyszer ebből az alapállásból is’szemügyre venni a közös gazdaságokat, annál is inkább, mert a járási pártértekezlete- ken elhangzott felszólalások egy része a tenniakarás szándékával vizsgálta a kérdést. Nincs bizonyítva, mégis megkockáztatjuk: a termelési eredményekben megmutatkozó szóródás, eltérés feltehetően ösz- szefügyásbe hozható a szellemi kapacitásban megmutatkozó szóródással, eltéréssel. Mindent ..átfogó elemzést végeznek jelenleg a mezőgazdasági üzemekben annak érdekében, hogy hitelt érdemlő biztonsággal megállapítsák az alacsony kenyérgabona-termésátlagok okait. Az emberi természetű mulasztások valóban felszínre hozhatók, egy dolog azonban még ide kívánkozik ezekhez, nevezetesen az, hogy a mulasztások milyen mértékbeh hozhatók összefüggésbe az adott területen dolgozó emberek képzettségével, hozzáértésével. A megye mezőgazdasági üzemeit járva, szembetűnő, hogy egyiket olykor tíz-tizenöt esztendő választja, el a másiktól. Hozzátehetjük, . azonos indulás és azonos feltételek mellett. Ne gondoljunk most másra, csupán a szakember-ellátottságra. Működik, néhány termelőszövetkezet, ahol a brigádvezetők többsége — Bátaszék, Bogyisz- ló, Pálía stb. — szakmunkás, vagy technikus. A közös gazdaságok többségében viszont a brigádvezetők nem rendelkeznek semmiféle szakmai képzettséggel. Mondjuk, és megfelelő életismeret birtokában joggal mondjuk: a diploma még nem minden. Igaz, annyira, hogy akár kétszer is aláhúzhatjuk, de ha valaki a mezőgazdaságban brigádvezetőként technikusi oklevél nélkül is jól megállja a helyét, képzeljük el, mennyivel értékesebb ember lehetne a közösség számára technikusi tudással. Még nagyobb a különbség betanított és szakmunkások tekintetében. Egyik közös gazdaságban a tagok negyede, fe-; le rendelkezik oklevéllel, a másikban mindössze — a trakCrvosok és építőipari műszaki dolgozók részére rendeztek találkozót a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A találkozónak az volt a célja, hogy a foglalkozási megbetegedésekkel, az építőipari ártalmakkal kapcsolatos kérdésekben ismereteiket bővítsék. Előadást tartott a mintegy nyolcvan'mérnöknek, technikusnak dr. Sze- lényi Béla főorvos e témáról. Dr. Matzon Gábor, főorvos az alkoholizmus hatásáról betprosok kivételével — kettő, .vagy három. ELGÖNDOLKODTATÓ adatokat mondott el erről a bonyhádi járási pártértekezleten a Lengyeli Szakmunkásképző Iskola igazgatója. Bebizonyította, hogy' az anyagi-technikai bázis növekedésével nincs szinkrónban á szellemi bázis növekedése. Az irányelvek e területén' is' testreszabottak. „A falun végbemenő politikai és gazdasági fejlődés a szocialista forradalom jelentős előrehaladását mutatja. A termelőszövetkezeti parasztság, a mezőgazdaságban dolgozó munkások, a falusi értelmiségiek munkájának eredményeként az átszervezés, a megszilárdítás szakasza után elérkeztünk a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésének, az egész mezőgazdaság, a falu általános fellendítésének szakaszába. Tovább kell fejleszteni a falun a szocialista tulajdonviszonyokat, a' gazdálkodási módszereket, amelyek nyomán tovább fejlődik a termelőszövetkezeti parasztság általános képzettsége, öntudata, javulnak életkörülményei, határozottab- bakká válnak a falusi dolgozók eszmei-politikai arculatának, magatartásának szocialista vonásai.'1 A termelőszövetkezeti parasztság általános képzettségének növelése nélkül a fejlődés lelassulna. És a korszerűséget mindenekelőtt azért kell a képzettség oldaláról megközelíteni, mert a gépeket az ember működteti, áz anyagokkal, az eszközökkel az ember bánik, s egyáltalán nem mindegy, minő hatékonysággal. Amikor a megyei vezetés következetesen, a helyi lehetőségek jobb kihasználására, a helyi tartalékok körültekintőbb feltárására hívja fel, a figyelmet, akkor a parlagon heverő szellemi kincsekre gondoljunk taláh- első helyen. A képzettség, a politikai és a szakmai képzettség „birtokában” juthatott el a bátaszéki termelőszövetkezet odáig, hogy " a lehető legkorszerűbb munkaszervezetet működtesse, s ennek végeredményeként egy-egy tsz- tag Bátaszéken a ma még általános termelési érték . húszszorosát produkálja. „Nincsenek meg a személyi feltételek” — hallani gyakran a kifogást, amikor szóba kerül, hogy miért nem terjed-' kellőképpen a- megye termelő- szövetkezeteiben a. komplexbrigád szervezet. S ez nagyjából csakugyan igaz. A személyi feltételek nincsenek meg. Más szóval: erő- és. munkagép van, terület is van, de esetleg hiányzik olyan kvaliszélt, Benczúr János, a SZOT munkatársa 'á nyugdíjazással kapcsolatos vitás kérdésekben adott hasznos tájékoztatót a résztvevőknek. Az építőipar vezetői, műszaki dolgozói hasznosnak értékelték az orvos—műszaki! találkozót. Úgy döntöttek, hogy ezentúl minden , évben egy alkalommal találkoznak, s a legújabb kutatások’ nyomán vizsgálják a szakma ártalmait, megbeszélik a foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos tapasztalatokat. fikáit mérnök, aki erejében bízva, el meri készíteni az éves technológiai utasítást. A másik elutasító érv a következőn mi legyen a felszabadult munkaerővel? Nos, ezt a kérdést is csak ott teszik fel, ahol számolnak a tenni tudó szakmai képzettség foghíjaival. Nagyon elvetnénk a sulykot, ha lekicsinyelnénk a mezőgazdaság e téren meglévő valóságos eredményeit. Nincs szó erről, de azt ki lehet mondani, hogy miközben a tsz-ek egy része szakemberek dolgában jól áll, a tsz-ek nagy része szinte most is ott van, ahol volt pár évvel ezelőtt. Hazánk élelmiszer-gazdaságában a mérnökök száma az elmúlt tíz év alatt 11 000-ről 23 000-re, a technikusok száma 8000-ről 38 000-re emelkedett. Jelenleg a magyar élelmiszer- és fagazdaságban 5)000 szaktechnikus és 160 ezer szakmunkás dolgozik. Emellett azonban azt is látni kell, hogy a nagyarányú fejlődés ellenére a mező- gazdasági tsz-ek 32 százalékában egyetemet, vagy főiskolát végzett szakember egyáltalán nincs, a brigádvezetők túlnyomó része nem rendelkezik szakmai végzettséggel és a fizikai dolgozók kilenc százalékának van csak szakmunkásképesítése. NAGYJÁBÓL az országos számok érvényesek arányosan Tolna megyére is. Ebből következik, a negyedik ötéves tervben fontos feladat a témában felvázolt vonatkozásokban is korszerűsíteni a termelő- szövetkezeteket, hogy a gyengék utolérjék a jókat és megközelítsék a legjobbakat. Az igények és a követelmények jegyében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak az az álláspontja: a negyedik ötéves terv során az élelmiszer- és fagazdaság területén évente mintegy 900 mérnököt, és állatorvost, 1000 üzemmérnököt,' 2500 szakközépiskolást, 6—8000 ifjú szakmunkást kell kiképezni. A MÉM törekvését támogatni és segíteni a Központi Bizottság irányelveiből adódó politikai feladat. Sz. P. Ma rendkívüli szállítási bizottsági ülés A Tolna mpgyei szállítási bizottság ma délután 14 órakor a megyei tanács székházában rendkívüli ülést tart, A rendkívüli ülésre azért kerül sor, mert egyre több áru szállítását igénylik a fuvaroztatók, s ezeket nem tudják kielégíteni. Erre a megbeszélésre a bizottság olyan vállalatok, szervek képviselőit is meghívta, melyek jelentős szállítókapacitással rendelkeznek. El akarják érni, hogy minél több vállalat ajánlja fel szállítóeszközét; hét végén a Volán üzemeltetné ezeket a kocsikat. A mai tanácskozás részletes ismertetésére visszatérünk. O rszágraszóló ünnep volt az az októberi vasárnap. A községekben, városokban zeneszóra ébredtek az emberek, virágdíszben fogadták a szavazókat a választóhelyiségek, s este a községek apraja- nagyja összegyűlt a főtéren, hogy tanúja legyen annak a nagy pillanatnak, amikor a községháza kapujára felkerül az új tábla: községi tanács. Pontosan ’ Iiúsz esztendeje ennek az ünnepi vasárnapnak. Az emberek hamar megtanulták az új fogalmakat: végrehajtó bizottság,-elnök. titkár, s mindenekelőtt: tanács. A dolgozó nép jobb életéért vívott harcokban kipróbált harcosok és a közélet ügyeivel éppen csak ismerkedő, egyszerű emberek kezdték kialakítani a néphatalmat falun és városon. Több százezer tanácstagot választottak azon a húsz év előtti vasárnapon a városok és falvak szavazó polgárai, megannyi új hordozóját a népi hatalomnak. Húsz esztendő minden eredményét, örömét és gondját, munkás hétköznapját és lelkes ünnepét aligha lehetne egyetlen újságcikkben felsorolni. A tanácsok úgy kezdték meg a munkát, hogy egyetlen nagy cél lebegett előttük: előbbre vinni a község, a járás, a megye. a szocialista Magyar- ország ügyét. Szép számmal voltak altkor újonnan választott tanácsi vezetők, akik szinte hivatalba lépésük percétől úgy végezték feladataikat, olyan bizonyságot szolgáltattak rátermettségükről, mintha mindig ilyen munkaterületen dolgoztak volna. Lendületük magával ragadta a többieket, tanácstagokat és az apparátus dolgozóit, s a közös munkának megszülettek a várt eredményei. Történelmi mértékkel mérve is igen nagyok azok az eredmények. amelyeket a tanácsok az elmúlt húsz esztendő alatt elértek. Sok munka, fáradság, gond. a közösség ügye iránti odaadás és nem egyszer az értetlenekkel, a visszahúzókkal folytatott vita és küzdelem volt az ára annak, hogy a falu olyan nagyot lépett előre. A tanácsok megalakulásánál, első lépéseinél is ott volt, s azóta is mindig és mindenben segít és a vezet a párt. Elvielméleti segítséget adott a tanácsok megszervezéséhez. A huszadik évfordulón ünnepeljük azokat a fáradhatatlan pártmunkásokat is, akiknek nagy ^szerepük volt a tanácsok elindulásából és megerősödésénél. P| úsz esztendő — szám- * * adásra kötelez. Különösen akkor, amikor egészséges, fejlődésre képes szervezetről van szó, olyanról, amely már — hiszen húszesztendős —, kinőtt a gyermekcipőből. A számadás — sokszoros, sok ezerszeres pozitívumát mutat. Nincs róla pontos statisztika, de bizonyos, hogy húsz év alatt már jóval millión felül jár azoknak száma, akik élvezték és vállalták a választók bizalmát, tanácstagként dolgoztak. Nagy többségük sokat tett a maga helyén a közösségért. De éppen az ünneplő tanácsokkal szembeni igazságtalanság volna elhallgatni, hogy. volt idő. — s éppen a tanácsok „gyermekkorában”,' az első esztendőkben —, amikor a túlcentralizált vezetés mindent maga akart tudni, eldönteni, s a helyi tanácsoknak szinte semmilyen hatáskört nem hagyott meg. a központi rendelkezések végrehajtásán kívül. K üztudott, s az ünnepi alkálómmal különösen hangsúlyozni kell: az utóbbi, évtizedben megnőtt a tanácsok önállósága, s ez a munka minden területén érezhető. A tanácstagok bátrán szóvá teszik választókerületük problémáit, a tanácsülések élénk viták és okos határozathozatalok színhelyei. A tanácsi és szakigazgatási munka egyaránt bebizonyította, hogy szűkek már a húsz év előtti keretek, a szocialista demokrácia kiteljesítése jegyében még nagyobb hatáskörre, még több önállóságra van szükség. Éppen most, a huszadik évforduló napjaiban-hónapjaiban készül az új tanácstörvény, amely továbbfejleszti a helyi igazgatás rendszerét. Éppen ennek a húsz esztendőnek tapasztalatait veszik alapul azok a szakemberek, akik most dolgoznak a törvénytervezeten, s majd az országgyűlési képviselők, a legmagasabb választott szerv tagjai is, akik törvényerőre emelik azt. A gyakorlat tapasztalatai az alapjai ázoknak rendelkezéseknek is, amelyek már eddig napvilágot láttak, éppen a tanácsi munka javítása, fejlődése érdekében. Tapasztalati alapon jött létre a nagyközség intézménye, — abból kiindulva, hogy másképpen kell vezetni egy csaknem városnyi községet, s megint másképp a néhány száz lakosból álló falut. Tapasztalatok alapján rendezték számos járás határait. Az új tanácstörvény, — amely még a jövőre esedékes választások előtt megszületik —. további korszerűsítéseket hoz. Húsz év alatt bebizonyították a tanácsok, hogy érettek a hármas funkció betöltésére: államigazgatási, népképviseleti és önkormányzati szervek egyszerre. A köz önzetlen szolgálatú, ban eddig is példát mutattak a tanácsok. Tisztelet és megbecsülés illeti a tanácsok tagjait, választott vezetőit és tisztségeinek viselőit. Azokat is, akik immár két évtizede állnak posztjukon, ott voltak az indulásnál, s ott állnak most is, az ünnepen visszapillantva, de már előre is nézve. Az új tanácstagoknak, tanácsi dolgozóknak is kijár az előlegezett tisztelet és bizalom, hiszen nagyszerű hagyományok folytatására vállalkoznak. VÁRKONYI ENDRE Közéletünk Tegnap délelőtt ülést tar-5 tott a Dombóvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Dombóváron, a járási tanács vb nagytermében. A végrehajtó bizottság két napirendet tárgyalt. Bérdi József vb-elnök a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról számolt be. Ezt követőén dr. Halmosé Ferenc, a Földhivatal vezetője a zártkert-rendezési munkák állása és tapasztalatai a dombóvári járásban címmel ' tartott beszámolót. Ezután közérdekű bejelentések következtek, valamint a napirendi pontok megvitatása. Népújság 3 1910. október 22, Orvos-műszaki találkozó
