Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
Műanyaggyár hét hónap alatt Huszonhétmillió forint értékű termelő berendezést állítanak munkába fél év alatt a Dombóvári Vegyesipari Ktsz-ben. A főmérnök — Podráczky János — a lelke, mozgatója a nagy beruházásnak. Az ő megjelenésétől számítják a szövetkezetben a műanyagprogram térhódítását. — Nemcsak az én érdemem. Itt mindenkinek akarni kellett az új profil bevezetését. A legfőbb érdem azonban a Chemolimpex vezetőié, ők adják a pénzt. — Mihez adják a sok-sok pénzt? — Egy teljesen új iparág települ Dombóvárott. Az én elképzeléseim szerint, az én programom megvalósításával megoldjuk hazánkban a műanyaggyárak hulladékának feldolgozását. A szakmában teljesen új dolog ez, és van benne fantázia. A Chemolimpex is azonnal „vette a lapot”, és küldte a pénzt. — Látatlanba? — Óh, nem! Ma pénzt kiadni nem könnyű, nehéz a külföldi fizetési eszközt előteremteni. Nekünk van forintunk, dollárunk is. Persze az után, hogy a szakemberek meggyőződtek róla, amit akarunk csinálni, az jó, hasznot hoz. Iav aztán jön a pénz. — Mekkora összegről van szó? — összesen huszonhét millió forintról. Ezen belül ilyen tételek: nyugati gének vásárlása negyedmillió dollárért. A nvugati géneket három év platt fizetjük vissza — áruval. Ugvanis az itt termelt árut exoortáliák. és a dollár-bevételt törlesztésre utaljuk. — És ez a nagy beruházás mit hoz a szövetkezetnek? — A beruházás nem nagy, csak rendkívüli. Mert azt hiszem nem volt még arra példa Tolna megyében, hogy egy ekkora kapacitású üzem ilyen rövid idő alatt álljon munkába. Mi június 4-én adtuk jóváhagyásra a programot. Az illetékesek könnyen tudtak dönteni, mert előtte minden kísérlet, piackutatás megvolt, kedvező eredménnyel. December elején már kezdtük az üzemben a munkát. S ettől várhatjuk, hogy a szövetkezetnek is hasznot hoz. Mert a devizakitermelésünk olyan kedvező, hogy meg sem merem mondani. A lényeg: ezer tonna műanyaghulladékot leszünk képesek feldolgozni dollárért értékesíthető áruvá. Nyilván az árbevétel jelentős része nálunk, a szövetkezetben csapódik le. — A beruházás tehát sínen van. Van-e a technikához ember? — Van. Kilenc mérnök, közöttük kettő gépészmérnök, a többi vegyész, mind fiatal. Most egy idősebb mérnököt, szerszámkészítésben nagy gyakorlatút keresünk. A munkások a gépekhez is már részben kanun belül vannak. — Kilenc mérnököt említet*, úgy tudom, az összes többi dombóvári ktsz-ben nincs env- nvi mérnök. Mi ennek a titka? — A műanvag. Meg aztán a fiatal kollégák meglátták ebben a szövetkezetben a fantáziát. a szabad alkotás lehetőségét. És ki nem megy olyan helyre dolgozni, ahol szabadon produkálhat? Pedig nem köny- nvű a fiatal mérnökök helyzete. Ugv kezdik itt a szakmát. mint művezetők, csonort- vezetők. Minden megismernek. Az egész gyártási folyamatot, az összes gépet, mindent. Szóval, otthonosan kell itt mindenkinek mozogni. — S a munkások, a gépek kezelői? — Nagyon érdekes tapasztalat: a városban mindenütt munkaerőhiányról panaszkodnak a gazdasági vezetők. Ide, a műanyaggyárba tucatjával jönnek. Pedig mielőtt valakit a gép mellé állítunk, tan folyamot is kell végeznie. Fiatal mérnök kollégáim, meg én is előadásokat, gyakorlati bemutatókat tartunk az új munkásoknak. Pontosabban: egy kicsit a kémiába avatjuk őket. — A műanyag-témát nemcsak Dombóvárott ismerték fel, hanem szerte az országban seregnyi ktsz ügyködik mér több, kevesebb sikerrel valamilyen müanvagáru-gyártás ügyben. Nem félnek a kon- kurrenciától? „Erdei tank” Az erdőgazdasági munkák megkönnyítésére szovjet konstruktőrök új gépet terveztek. Az „Otíyezsec” bármilyen talajon biztonsággal mozog. Segítségével meg lehet tisztítani az irtásokat a fatörzsekt ől, eltávolíthatók a kevésbé értékes telepítvények. de a facsemeték telepítésében, a fagondozásban is hasznosítható. A feladatok jellegétől függően az „erdei tank”-ot hagyományos ekével, különféle talajlazí- tókkal, gödörásóval, bokorvágóval, talajmaróval, permetező készülékkel stb. is fel lehet szerelni. A hátulsó billenőputtony a szállítási feladatokat könnyíti meg. A 9,5 tonnás „Onyezsee” számára a 65 lóerős motor 10 —11 kilométeres óránkénti sebességet biztosít: több mint 40 centiméter széles lánctalpai különleges acélból készültek. — Nem. Olyan a programunk, hogy minden versenyt kiáll. Naponta jönnek hozzánk külföldi partnerek, állandó a kapcsolatunk a hazai nagy műanyaggyárakkal. Sajnos inkább az a helyzet, hogy nem tudjuk az igényeket kielégíteni... Ha pedig majd szorít bennünket a verseny, akkor ismét kitalálunk, bedobunk valami újat. — Nehéz lesz? — Nem. Eddig négy, országosan is jelentős műanyaggyár elindításánál bábáskodtam. Ez a téma is az enyém. Van más is tartalékban. — Podrácky elvtárs. szereti a műanyagot, szeret dolgozni. — Naponta tizenhat órát dolgozom. Most még a munkatársaim, mérnök kollégáim is. Ha az új üzem elindul, talán lehet egy kicsit lazítani. — Mit szólnak a városban a műanyaggyár gyors felfutásához, az itteni dinamikus fejlődéshez? — Nem tapasztalom, hogy valaki „betartana”, úgv látom a városban mindenki őszintén érdeklődik kísérletünk, próbálkozásunk iránt. Persze egy csomó ember hitetlen, itt a szövetkezetben is sokan csak a, fejüket rázták, s hallgattak. Ma már más a helyzet. A huszonhét milliós beruházás jó úton van, decemberben termelünk. — S ha mégis valahol elakad valamilyen gép, berendezés, akkor mi lesz? — Egy gépiink már elakadt. A tavasszal kellett volna egv olasz cégnek bizonyos géret leszállítani. Mondták, mondogatták, hogy maid küldik. Nekünk meg már a körmünkön volt minden, s a gép sehol. Gyorsan kanesniatba léotem egv osztrák reggel. Négy nan múlva itt volt a a&n. három és fél nan alatt fölszerelték, már pirv toto deizozunk rajta, teljes kanaeitácsal, — S ezt csak íay, enusze- rűen, gyorsan el lehet intézni? — Tudni kell a módját. * A dombóvári vegyesipari ktsz műanyagüzemében a jövő évben mintegy négyszáz munkást tudnak foglalkoztatni, főleg nőket. A gyárat hét hónap alatt állítiák termelésbe. Rendkívüli teljesítmény. PALKOVÁCS JENŐ Tizenkét családi házat építettek Fehérgyarmaton A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ez év nyarán Fehérgyarmaton 12 családi ház felépítését vállalta. Az építők ígérték, november 15-re beköltözhetővé, lakhatóvá teszik az árvízkárosultaknak felépítendő családi házakat. Az építők a helyreállítási munkálatokat július 8-án kezdték. S most, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat jelenthette: a vállalást határidő előtt egy hónappal teljesítették, október közepén megtörtént a 12 családi ház műszaki átadása. Az árvízkárosult lakástulajdonosok legnagyobb örömére a műszaki átadás jól sikerült, az építők kifogástalan munkát végeztek. Népújság 3 A szocialista közgondolkodásról A PART X. KONGRESSZUSÁRA való készülődés napjaiban a politikai és a gazdasági fejlődés elemzése közben gyakran esik szó belső fejlődésünkről, népünk gondolat- és érzésvilágának változásairól, gazdagodásáról is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg. hogy mind az eredmények, mind a tennivalók megítélésében a bátor, bizakodó, felelősségteljes hang a szocializmust építő, s szocialista módon gondolkodó ember hangja. Városon és falun szinte napról napra nő azoknak a száma, akik jó közösségekben élnek, méltón és nagy felelősséggel képviselik közösségünket. Gyarapszik azok száma, akik a kisebb közösség ügyes-bajos dolgait intézvén, éretté váltak a nagyobb közösség nagyobb felelősségének hordozására is. Akik már a hazát s a népet látják maguk előtt, amikor cselekszenek, tetteiket a kitágult látóhatár nagyobb követelményeihez szabják. Jó dolog, hogy ez így van, de az már kevésbé volna jó, ha az eddigi eredményekkel megelégednénk. Pártunk különösen jól látja, hogy a jövő nagy feladatainak végrehajtása megköveteli az emberek tudatának még hathatósabb formálását, a szocialista közgondolkodás kiteljesítését. A X. kongresszus irányelveiben jelentős hangsúllyal szerepel a követelmény: „a szocializmus teljes felépítésének egyik fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi színvonalú, szocialista közgondolkodás, a szocialista embertípus kialakítása. Az önző kispolgári életszemlélettel, magatartással szemben erősítenünk kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat”. AZ IRÁNYELVEKNEK ez a bekezdése tehát világosan megjelöli a tennivalókat, de arra is rámutat, hdgy akadnak még szép számmal olyanok, akik kilógnak a sorból, akik nem a közös úton keresik a boldogulást. Ezek az emberek vagy nem értik, miről van szó nálunk, vagy nem is nagyon akarják megérteni. Talán úgy vélik, nekik úgy jobb, ha a maguk útját járják, és az egyéni boldogulásban lelik meg életük célját és értelmét. Ezek az emberek hangoztatják leghangosabban, hogy valamit valamiért. De még ezt az alkut sem állják. Ök a semmiért akarnak Valamit. Van sájnos jó néhány olyan ember is, aki megérti, miről van szó, külsőleg nagyon is közösségi embernek mutatja és szavakban is annak vallja magát. De megszállta a gyűjtögetés, a harácsolás ördöge, és szenvedélyében nem, hogy segítene másokon, inkább mindent magának próbál megszerezni. Sok szó esett már a fri- dzsider-szocializmusról. Vagyis arról a jelenségről, hogy gyarapodásunk növekvő lehetőségei jó néhány ember figyelmét elterelték a közösen vállalt feladatokról, s mindinkább a szerzésre, az egyéni gyarapításra irányították azt. Nem az itt a baj, hogy valaki fridzsidert, gépkocsit, vagy víkendházat akar, hiszen ezek mind azért vannak, hogy az ember életét kellemesebbé, jobbá tegyék. Bár már ott tartanánk, hogy mindezek megszerzése minél több dolgozó embernek sikerüljön, A baj ott kezdődik, amikor a gyűjtés, a harácsolás, az anyagiassúg szenvedélye kezdi elnyomni a társadalommal szemben vállalt kötelesség- és felelősségérzetet. Amikor a közösen megálmodott, szép cél látomását kezdik elhomályosítani az egyéni kis célok csalfa képei. Amikor a magánérdek szembefordítja az embert a közösség érdekeivel, az önzéstől megszállott ember a társadalmi tulajdont dézsmálva, vagy összeköttetések, kap_ csolatok útján sem restell jogtalan anyagi előnyökhöz jutni. Az anyagiasság, a harácsolás, a jogtalan előnyök hajszolása az önzésből fakad. Márpedig az önzés közösségi életünk egyik legnagyobb ellensége. Az önző embertől hogyan lehetne közös erőfeszítéseket várni, hiszen mindent magának akar és mindenáron akarja. SOK JÓL DOLGOZŐ, a szocializmust magáénak valló embert is hatalmába kerítette ez a szenvedély. Márpedig a vele kötött alku kizárja az őszinteséget. S ez a kettősség pedig bevallott, vagy be nem vallott cinizmust takar, és cinizmust szül. Mit szóljon az áldozatosan helytálló, dolgozó többség, ha azt látja, hogy jobban boldogul, aki külön utakon jár? Könnyen felvetődik a közösségért élő emberekben is a kérdés: érdemes így élni? Vajon nem az jár jobban, nem annak van igaza, aki a „kaparj, kurta, neked is lesz” elve alapján éli világát, a szocializmust építő társadalomban is? Meglehet, hogy az önző, harácsoló ember pillanatnyilag jobban jár, mint az, aki a közös boldogulás útját választotta, de pillanatnyi boldogulása könnyen múló, csak látszat. Az ilyen fajta boldogulás ugyanis ellenkezik céljainkkal, politikánkkal. Márpedig ennek a politikának éppen az a sajátossága, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. És van ereje, hogy érvényt szerezzen a jónak. KÉRESD! GYULA 1970. október 21.
