Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

»TT»TTTmTTTTTTT'rTTTTTTTrTT»TTTTTTTT»»TtfTTTTTTT»T»TT»rr»TTTTTT»TTT»mT'r»TTfTnm K ALANDOS TÖRTÉNETE 10. A légi járatok minden tilalomtól mentesen nyitva állanak a bűnözők előtt. Az egyetlen fed­tétek hogy megfizessék a repülőjegyet, külföldi út esetén pedig érvényes útlevelet ’ mutassanak fel. Nincs messze már a szuperszonikus repülő- gépek korszaka, amikor az üzletemberek (és a bűnözők) 2500 kilométeres óránkénti sebesség­gel utazhatnak majd egyik földrészről a másik­ra. A „Concorde" repülőgép utasa, anélkül, hogy fantaszta lenne, ilyen programot tűzhet maga elé: „Délelőtt átszaladok New Yorkba, este vár­jatok meg vacsorával...” A könnyű aviatika, a kisebb repülőgépek szin­tén nagt' lehetőségeket kínálnak a bűnözők szá­mára. Kambodzsában 1965-ben olyan pilótákat tartóztattak le,, akik turistagépeken ópiumot csempésztek, s a dzsungelben szálltak le kis, rögtönzött kifutókra. Hát a helikopter? Jelen van mindenütt, ahol a szokásos közlekedési esz­közök csődöt mondanak. Ismeretes, hogy ezek­nek az óriási szitakötőknek, amelyek elég nagy sebességgel repülnek, a le- és felszálláshoz nincs szükségük kifutópályára. Alkalmazásuk előnyeit a rendőrség a gonosztevőknél jóval hamarabb felfedezte. Egyes országokban a helikoptereket a forgalom ellenőrzésére használják, főleg olyan napokon, amikor a közlekedés erősen zsúfolt. A helikopter lehetővé teszi a bűnügyi rendőrség számára, hogy például 100—150 kilométeres tá­volság esetén rendkívül gyorsan a bűntett szín­helyére érkezzék. Egyes szerzők máris úgy vé­lekednek. hogy néhány év múlva a nyomozóié sürgős kiszállások esetén szívesebben veszik majd igénybe a helikoptert, mint a gépkocsit. KABLÖK A LEVEGŐBEN A múlt században Anthony Hart Gregs on va­lószínűleg csak szerény tisztviselőcske, vagy eset­leg csupán jelentéktelen csirkefogó maradt vol­na. A repülőgép azonban Gregsonban is feléb­resztette a meggazdagodás vágyát. Heteken, hó­napokon át lelkiismeretesen kerekítgette, csi- szolgatta tervét. Fiatal ember volt, alig 31 éves, s egy ideig a Consolidated Discovery Yellowknife kanadai részvénytársaságnál dolgozott. Itt szü­letett meg agyában az „üzlet”, amely 50 000 dol­lár „nyereséget” eredményezett számára. És elérkezett a nagy nap. A Yellowknife-i bá­nya 1954. július 3-án ötven káló aranyat kül­dött, zsákokba csomagolva, a részvénytársaság repülőgépén a legközelebbi repülőtérig. Itt a zsákokat — a week-end idejére — a Franchey szállítócég páncélszekrényébe járták. Hétfőn reggel a cég egyik tisztviselője, amikor előkészítette a zsákokat, hogy továbbküldje őket Ottawa felé, megállapította, hogy azok sú­lya nem egyezik a szállítólevélen feltüntetettel. Amikor hivatalosan felbontották a zsákokat, ne­mesfém helyett ólomrudakat találtak bennük. A Franchey páncélszekrénye sértetlen volt, hason­lóképpen az épület bejárati ajtói is. Logikusan adódott a következtetés: az aranyat nem itt lop­ták el, hanem valószínűleg a Yeliowknife-ból fel­szállt gépen három utas tartózkodott. Kettőt kö­zülük hamarosan megtaláltak, kihallgattak s fel is mentettek a gyanú alól. A harmadik utas Gregson volt. Ö azonban nyomtalanul eltűnt. A Yellowknife-ben tartott vizsgálat során a kanadai rendőrség megtudta, hogy 1954. július 18-án Gregson 50 kilogramm ólomrudat vásá­rolt a helybeli Negus bányától. Ráakadtak to­vábbá egy csónakra, amelyet Gregson több al­kalommal használt. A csónak fenekén egy da­rab vásznat találtak ugyanabból az anyagból, amelybe a Gregson által vásárolt ólomrudakat cso­magolták. Tehát egy csónak, egy darab vászon és annak a,férfinak a személyleírása, aki súlyos bőröndökkel megrakodva szállt fel az autóbuszra a repülőtér közelében. Túl kevés ahhoz, hogy Gregsont a kanadai rendőrség saját eszközeivel felkutathassa. így aztán minden ismertető jelét, tehát ujjlenyomatait is, elküldték Párizsba, az Inberpolhoz. Ennek ellénére már-már úgy tűnt, az ügy örökre kiderítetlen marad, amikor három évvel később, szinte ugyanazon a napon, a Yeliowkni- fe-i rendőrök levelet kaptak sidney-i kollégáik­tól. A távoli Ausztráliából érkezett levél értesí­ti Yellowknife rendőrséget, hogy a „Cornwall” hajón elfogták Gregsont, aki Colin Dempsey ál­név alatt potyautasként tartózkodott a fedélze­ten. 1957. júniusában Gregson Montrealba ér­kezett, ahol két és' fél évi börtönre ítélték mi­után három évig élvezte a szabadságot és a lo­pott pénzt... Személyleírását azonban mindez idő alatt a világ csaknem valamennyi rendőrsé­ge ott őrizte a körözött bűnözők ügycsomójában Igaz, a véletlen is hozzájárult ahhoz, hogy Greg­sont — akit egy más bűncselekményért vettek őrizetbe — felismerték & kiadták. A repülőgép kínálta lehetőségek fokozzák a gonosztevők falánkságát. Gregsonnak a körül­mények kedveztek bűntette végrehajtásában. Amikor ellenben arról a bandáról van szó. amelynek sikerült minden tagja számára jegyet szereznie, egy nagy mennyiségű aranyrudat szál­lító repülőgépre, nos, akkor már számos kényel­metlen kérdés merült felt. Az eset Burmában történt, s ahhoz a bűncselekmény-kategóriához tartozik, amelyet az olvasó jól ismer az újsá­gok „Innen-onnan” rovatából. A gonosztevők adott pillanatban revolvert rántanak és kénysze­rítik a pilótákat, hogy az általuk kívánt irány­ba vezessék a gépet. Az említett esetben a gép homokos tengerparton landolt, ahol tehergépko­csi várakozott. Leszállás után a banditák átrak­ták az aranyat a gépkocsiba, s aztán elszeleltek. ámde előbb használhatatlanná tették a repülő­gép rádiókészülékeit. A világ rendőrségei teljesen tisztában vannak a levegőben operáló bűnözők erejével éppúgy, mint azzal, hogy az ilyen bűncselekmények ellen nehéz felvenni a harcot a klasszikus hagyomá­nyos fegyverekkel. Az USA-ban több állam rendőrsége már együttesen veti be a bűnözők üldözésére az erős gépkocsikon utazó rendőr- különítményeket, a repülőgépeket és helikopter- flottilát. A mexikói rendőrség katonai repülőgép segítségét igényelte az ártalmatlan növénykultú­rákkal álcázott titkos mákültetvények felkutatá­sában. Az ily módon felfedezett ültetvényeket azután ugyancsak repülőgépekről petróleummal permetezték és felgyújtották. -A libériái rend­őrség értesítette az Interpol!, hogy az ország különböző vidékein olyan repülőgépek szállnak le, amelyeknek hovátartozását nem lehet meg­állapítani. Ezek az ismeretlen gépek az előre megjelölt helyekről elszállítják a cinkosok által elrejtett gyémántokat, (Folytatjuk,) : * 4AAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAA kAA AA AAAA A AAAA AA AA AA AAA A A A A A A AAAAAAA AA A AAAAA A A AAAA A A A A Aa Készül a üesú—.iiuio A Dombóvár Városi Üttörő- tanács október 17-re összehívta az úttörőparlamentet. Az ülé­sen ötven pajtás képviselte a közel kétezer úttörőt és kis­dobost. Vajnai Ágnes, a városi úttörőtanács titkára köszön­tötte a megjelenteket, majd Magyarszéki Endre, városi út­törőtitkár szólt a pajtásokhoz. A vitaindító beszédet Kovács Béla pajtás mondta. Beszédé­ben beszámolt csapatuk mun­kájáról, elért eredményeikről. Ezt követően a csapatok kül­döttei szólaltak fel. Sorra elmondták eredmé­nyeiket. beszámoltak problé­máikról, melyekre közösen ke­restek megoldást. A találkozó több okból is hasznos volt. A pajtások átad­ták egymásnak tapasztalatai­kat, amit majd mindenki saját csapatánál hasznosít. Az ülés utolsó programja­ként megválasztottuk azt a há­rom küldöttet, aki városunkat képviseli majd a megyei út­törőparlament ülésén. Egyhan­gú szavazás alapján Vajnai Ágnes, Somos Erzsébet és Ko­vács Béla lettek a város kül­döttei. Magyarszéki Gabriella úttörőriporter Ifjú parlamenterek Dombóváron TASNÁDI VARGA ÉVA: Hintázó vers Erdő, erdő, fekete, ring a nyárfa levele, őszi szellő fujdogál, fázik most a sok madár. Nyújtózik a kis bogyó: — Itt pihenni jaj de jó! Piros lett a kalapom, hintázom a gallyakon. Hinta-hinta, szállj, repülj, tücsökfiú hegedülj, pókháló a köpenyem, szétterül a zöld gyepen. Csillanj-villanj aranyszál. sárgarigó kiabál: — Kell-e dió, gesztenye? szaladj érte messzire! Zengve-zúgva jön a szél. pereg, hull a sok levél, becsukja, a nyúl szemét: — Jó éjszakát fű, fa, rét! Mit játsszunk? Tiltott betíí (újjáalakult a riporterőrs A paksi riporterőrs tavaly alakult meg, de az idén máris újjá kellett szervezni, mert néhányan „kiöregedtek”, illet­ve középiskolákba kerültek. A riporterőrs vezetője Mül­ler Erzsi lett. Első foglalkozá­sunkon legfontosabb feladata­inkat, céljainkat beszéltük meg. Mindannyit pontokba szedtük, s szeretnénk év végé­re mindezt megvalósítani. Csupán néhányat említek ezek közül: az első pontunk, hogy továbbra is rendszeresen írunk a „Gyerekek” rovatba és a Pajtás újságba. Figyelem­mel kísérjük az iskolák kö­zötti hulladékgyűjtési versenyt. A paksi ifjúsági és úttörő­házban történő gyűlésekre, foglalkozásokra ellátogatunk, ahol fotósaink fényképet ké­szítenek, s tudósításainkat ez­zel színesebbé tesszük. Az egyik legfontosabb fel­adatunk pedig az. hogy a já­rás úttörőcsapataival szoros kapcsolatot tartunk fenn. M. J. Óra előtt... Legutóbbi örsi foglalkozásunkon arról vitáztunk, hogyan várjuk óra lőtt a tanárt, hogy szervezhet­nénk meg azt, hogy a tanárnak ne fegyelmezéssel kelljen kezde­nie a napot. Mert gyakran elő­fordul, hogy ricsaj, verekedés fo­gadja a nevelőt. Ha hátratett kéz­zel várakozunk, mindig az „óvodai büntetés” jut eszünkbe. Hát akkor hogyan? Magunk fe­gyelmezésére több példát is fel­hoztunk. A legjobbnak a követ­kező bizonyult: az osz:ályfőnök választ egy rendfelelőst, aki a rendetlenkedő gyereknek felír egy pontot, öt ilyen rósz pont egy el­lenőrző könyvi bejegyzést jelent. Reméljük, hogy ezzel megváltozik az osztály ..képe” és mi magunk is. Müller Erzsébet. úttörőn porter A játékban nyolcan-tízen vehetnek részt. A játékvezető kiválaszt egy magánhangzót, például az o-betűt, amit a já­ték során nem szabad hasz­nálni. Egyenként mindenki­nek feltesz egy egyszerű kér­dést. Erre nem szabad igen­nel, vagy nemmel válaszolni, hanem mondattal kell felelni. A szavakat úgy kell összevá­logatni, hogy ne legyen ben­nük „o”-betű, de a mondat azért értelmes legyen. Például akiről tudja a ve­zető, hogy „o” van a nevé­ben, így kérdezi met: Hogy hívnak? Erre kitérő válasz- szal is lehet felelni: „Hadd feleljenek erre a többiek”. Né­ha a játékosok nehéz helyzet­be kerülnek és a többiek szá­mára mulatságos hosszú, ter­jengős mondatokkal kell ki­magyarázkodniuk. A válaszon nem szabad so­káig gondolkozni. Aki késik a válaszadással, vagy a tiltott betűt használja, az rossz pon­tot kap. vagy zálogot ad. ^Népújság 4 1970. október ?L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents