Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Szemelvények külföldi újságokból Gibraltar helyzetéről Robert Peliza őrnagy, aki egy évvel ezelőtt lett Gibraltár főminisztere, szeptember közepén összehívta a gibraltári képviseleti testületek (a szakszervezetek, a kereskedelmi kamara és az ellenzéki munkáspárt) tanácskozását, abban a reményben, hogy egyhangú támogatást kap ahhoz a hadjárathoz, amelynek célja a 25 000 gibraltári „igazi nagy-britanniai állampolgárságának helyreállítása”. Peliza őrnagy úgy nyilatkozott, hogy még mindig komolyan aggasztja őt az a kilátás, hogy a londoni bevándorlási politika átértékelése miatt a gibraltáriak „olyan helyzetbe kerülnek, amely nem sokban különbözik majd az idegenekétől”. Az új hadjárat célja, hogy a gibraltáriak visszakapják az 1962-es nemzetközösségi bevándorlási törvény előtt élvezett állampolgársági jogaikat. A Peliza- kormány azzal erősítette meg ezt a törekvését, hogy bejelentette: kész együttműködni az ellenzék vezetőjével, Sir Joshua Hasannal. Az egység ilyenfajta kinyilvánítása kivételnek számít az általános szabály alól, amely a gibraltári politikában a múlt évi választások óta érvényesül. E választások véget vetettek Joshua Hassan hosszan tartó kormányzásának. Peliza őrnagy új pártja, „Integráció Angliával” (IWB) a legutóbbi választásokon, amelyeken első alkalommal indult, hasznot húzott abból, hogy a gibral- táriakat megrémítették és feldühítették a madridi rezsim 1964. óta folytatott ellenséges akciói. De az IWB gyakorlatilag most már felhagyott a Nagy-Britanniával való teljes integráció politikájával, amely választási programja volt. Sem a Wilson-kormány, sem konzervatív utódja részéről nem talált szíves fogadtatásra és az i969-es választásokon a képviselőház 15 mandátuma közül csak ötöt nyert el. Sir Joshua Hassan munkáspártja hét mandátumot szerzett és elnyerte a szavazatok 43 százalékát. De nem tudta fenntartani régi koalícióját, amelyet jobboldali független képviselőkkel kötött, élükön Peter Isolával. tsola részben azért ajánlotta fel támogatását az IWB- nek, mert éles személyi ellentétek keletkeztek közte és Sir Joshua Hassan között, bár nem osztozott e párt integracionista nézeteiben és nem rokonszenvezett baloldali jellegével. Testvére, William Isola és az „Isola- csoport” harmadik tagja, Alfred Gache őrnagy tárcákat fogadott el a Peliza vezette koalíciós kormányban, amely Peter Isola támogatásával megszerezd^ azt a nyolc mandátumot, amely a kis képviselőház irányításához szükséges. Ez a kissé ingatag szövetség kevés respektust szerzett az első évben. A munkaügyi miniszter, Xi- berras kivételével az IWB vezetői tapasztalatlanságukkal tündököltek. William Isola (idegenforgalom), szintén okot ad az aggodalomra, miközben Gache őrnagy (tájékoztatás és kereskedelem) főként arról tette magát nevezetessé, hogy idejének legnagyobb részét ma is Angliában tölti. Gibraltár aktív helyi sajtója leleplezte az új kormány hibáit, s hangsúlyozta, hogy a főminiszter üres fecsegéssel akarja irányítani Gibraltárt. Amikor a főtnlniszter augusztusban Londonba látogatott, a kereskedelmi kamara elnöke, Lewis Stag- netto különösképpen heves támadást indított a kormány ellen. De Gibraltár mostani bajaiért aligha kizárólag Peliza őrnagyot kell hibáztatnunk. Múlt évben Madrid azzal tetőzte be egymást követő „kis ostromait”, hogy végül megtiltott minden közvetlen összeköttetést és FÓKUSZ iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiii közlekedést Gibraltár és Spanyolonszág között. Az algecirasi kompjáratot leállították és a naponta Gibraltárra járó ötezer spanyol munkás többé nem jöhetett Gibraltárra. A telefonösszeköttetést Spanyolország megszüntette. Ennek közvetlen káros hatása a spanyol oldalon mutatkozott meg. Az előzőleg Gibraltáron dolgozó spanyolok fele a tilalom után egy évvel még mindig munka nélkül van. Gibraltár részben azzal reagált a spanyol munkaerő elvesztésére, hogy körülbelül »000 marokkói férfit és nőt, kisebb számú angliai és más külföldi munkásokat hozott be, s részben azzal, bogy több férjes asszonyt foglalkoztatott. (The Economist) Dr. Eggert Peterson, az intézet igazgatója egy sajtó- konferencián kijelentette: ,,Az angol körülmények" veszélye Dániában Anglia faji problémájának veszélyét jelenti. (The Financial Times) Az amerikai titkosszolgálat új feladatai Faji probléma Dániában „Ha a mai helyzet folytatódik, egy-két éven belül nálunk is olyan körülmények alakulnak ki, mint Angliában”. Ezt a véleményt jóformán naponta olvashatjuk a dán sajtó cikkeiben, az olvasók leveleire adott válaszokban és az ország vezetőinek nyilatkozatairól szóló beszámolókban is. Ez nem a gazdasági problémákra vonatkozik, hanem azokról az emberekről van szó, „akik sohasem mosakodnak”, „sohasem használnak fogkefét”, „nem tudják, hogyan kell használni a civilizált illemhelyet”, „megerőszakolnak serdülő lányokat”, „terrorizálják asszonyainkat” és „úgy élnek, mint a disznók”. Egyszóval a külföldiekről van szó. A hatvanas évek közepéig Dánia a legszigorúbb korlátozó politikát folytatta a bevándorló munkásokkal szemben. 1965-ben a munkaerőnek csak fél százaléka állt munkavállalási engedéllyel rendelkező külföldiekből, és ezek nagy része dán állampolgárokkal kötött házasságot. Ez a helyzet könnyen megmagyarázható. Az ötvenes években Dánia Nyugat-Európának az egyik legnagyobb arányú munkanélküliséggel küszködő országa volt. Ez csak 1957 után változott meg, amikor Dánia kedvezőbb külkereskedelmi .helyzetbe került és nagyarányú iparosítás folyt. A következő néhány évben a munkaerőpiac elég kielégítő volt: munkaerő özönlött a városokba vidékről, és 1965 nyarán a munkanélküliségi szint körülbelül fél százalékosra zuhant. Ekkor vitatták meg első ízben a külföldi munkaerő alkalmazásának lehetőségeit. Jelenleg körülbelül 25 000 külföldi dolgozik Dániában, munkavállalási engedéllyel, amit azt jelenti, hogy számuk 1965 óta körülbelül 11 000 fővel megnőtt, (nem tartoznak közéjük más skandinávok, akiket nem idegenként tartanak nyilván, mert Skandináviában közös munkaerőpiac van). Az új munkások között körülbelül 2000 török, 2000 jugoszláv, 800 „más európai” (köztük görögök) és 800 afrikai van. Ez utóbbiakról azonnal látszik, hogy idegenek. Külföldi munkások, főleg angolok és németek mindig voltak az országban, ezért a növekedés nem számít nagy beáramlásnak, a dánokra gyakorolt hatása mégis aránytalanul nagy. A rengeteg sajtókommentárból és a mélységes aggodalomból ítélve a dánoknak jóformán traumát okoz a néhány ezer külföldi. Egy kívülálló számára ez elég lehangoló tapasztalat. Dánia rendkívül toleráns, civilizált ország és a dánok nagyon kellemes emberek. Külpolitikailag mindig igyekeztek kedvező véleményt kialakítani a fejlődő országokról. A lapok vezércikkeit olvasva, néha az a benyomásunk támadt, hogy ezeket a következő elv alapján írják: minél sötétebb színű valakinek a bőre. annál valószínűbb, hogy igaz ügyet képvisel. De Koppenhágában, ahol a dél-európai munkások néhány hét alatt az utcai élet szembetűnő jellegzetességévé váltak, komoly harc tört ki, és híre ment, hogy az újonnan jöttek ellen, főként lakásügyekben, nagyarányú diszkriminációt alkalmaznak. A nyár elején egy dán pszichológiai intézet beszámolót adott ki görög, török és angol bevándorlókkal, valamint dánokkal folytatott beszélgetések alapján, s ebben olyan képet festett a görögökkel és a törökökkel kapcsolatban elfoglalt dán álláspontról, amely a más országokban tapasztalható bigottsághoz hasonló. Az elnök most új megbízást adott biztonsági erőinek: védelmezniük kell az Egyesült Államokba látogató külföldi személyiségeket. Nixon felkérte a kongresszust, hogy 1,6 millió dollárt utaljon ki 60—70 államfő őrzésére, akik a következő két hónapban, az ENSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tartandó ülésekre New Yorkba látogatnak. Pontosan nem tudjuk, hogy a titkosszolgálat 2500 tagja közül hányat jelölnek ki biztonsági feladatok ellátására, de nyilvánvaló, hogy számuk rohamosain nő. Ennek fontossága nyilvánvaló. Egyre gyakoribbak az olyan esetek, melyek során az elnökkel szemben nyílt ellenségesség nyilvánul meg. 1965-től 1969-ig az ilyen esetek száma 2400-ról 12 800-ra nőtt és úgy becsülik, hogy 1970-ben már 15 000- re emelkednek. A titkosszolgálat rámutat, hogy a legutóbbi nyomozások tanúsága szerint az ilyen incidensek legnagyobb részt csupán politikai vélemények kifejezésre- juttalását jelentik. Az is igaz, hogy John. F. Kennedy elnök meggyilkolása óta automatizálták a titkosszolgálat nyilvántartását és ma a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket tesznek az elnök életét fenyegető veszélyek elhárítására. A titkosszolgálat régóta arra az álláspontra helyezkedik, hogy aki már erőszakos bűncselekményt követett el, az „az Egyesült Államok potenciális gyilkosa”. Telefonhívások, levelek és nyilatkozatok ellenőrzésével állapítják meg, hogy kik tekinthetők veszélyesnek. A titkosszolgálatnak az az elve, hogy az elnök utazásairól előre minimálisan tájékoztassanak. A titkos- szolgálat emberei szívesen veszik, ha az elnök megérkezése előtt megvizsgálhatják a környezetet azokon a helyeken, ahová az elnök utazása során ellátogat. Mások a feladatok, ha az elnök terven kívül valahol megáll és mások, ha előre bejelentett útvonalon utazik. Amikor például Spiro T. Agnew alelnök szeptember 2-án az oregoni Portlandba repült, hogy beszédet mondjon az Amerikai Légió egyik konferenciáján, utazásának hírét csak néhány perccel azelőtt közölték, hogy repülőgépe felszállt San Clemente-ből, ahol Nixonnal tanácskozott. A titkosszolgálat ezt a módszert részesíti előnyben. A Fehér Házhoz közel álló forrás szerint a titkosszolgálatnak nagy gondot okoz, hogy Nixon nyitott kocsin szeret utazni. A titkosszolgálat úgy véli, hogy Kennedy elnök meggyilkolása után ezzel most mái fel kell haíyni. Nixon elnök többnyire megfogadja védelmezőinek tanácsát. Legutóbbi New York-i látogatásakor még a kíséretében lévő újságírók sem tudták, hogy az elnök hol fog vacsorázni. A titkosszolgálat meg van győződve arról, hogy a hetvenes években az Egyesült Államokban az ilyesfajta biztonság elengedhetetlenül fontos. (U. S. News and World Report) Csak vízszintesen Falumúzeum épül Vas megyében Rejtvényünkben a megadott definíciók alapján a megfejtéseket vízszintesen kell beírni.* A vastagon bekeretezett sorok függőlegesen összeolvasva hazánk egyik jelentős, jövő évi nemzetközi rendezvényének nevét adják, amelynek megyei vonatkozása is lesz. Meghatározások: 1. Kelet-ázsiai illatos fa. 2. öhaja. 3. Radzs Kapur egyik filmjének főszereplői. 4. Aki kevés és felületes tudását fitogtatja és okos ember látszatát igyekszik kelteni. 5. Idézet jellegű, állandó szókapcsolat, gyakran egész mondat. (Pl. Tizenkettedik óra). 6. Hegyi patakokban élő, nagyon ízletes húsú hal, testét piros foltok díszítik. 7. Revízió, ellenőrzés. 8. Nincs illata. 9. ... Caselli olasz táncdalénekesnő). 10. Készítették. 11. Vasúti alépítmény része, de folyó vagy patak medre is lehet12. Hercegnő, de női ruha szabása is lehet ilyen. Megfejtésül beküldendő a rendezvény megnevezése 1970. október 26-án déli 12 óráig levelezőlapon a szerkesztőség címére. A levelezőlapra kérjük ráírni: „REJTVÉNY” A helyes megfejtést beküldők között 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1970. október 4-i rejtvény helyes megfejtése: „A furfangos diák is nagyot hörpintve szólt, Nincs olyan vitéz a földön, mint Háry bátya volt.” Mehrwerth Ignácz. Könyvjutalmat nyertek: Gregorits Jakabné, Dombóvár, Kossuth 6/b. Höfler Pálné Bonyhád, Fürst S. u. 14., Kulcsár József Fácánkert, Pellion Ervin, Gyönk, Rákóczi u, 86. Rajcsányi Ivánné, Szekszárd, Mártírok tere 18. A könyveket postán küldjük el. A meghatározások sorszámai felülről lefelé, értelemszerűen vonatkoznak az ábra soraira. Szombathely közelében építik a megye egyes vidékeinek néprajzi értékeit összegyűjtő falumúzeumot. Az építkezés első fele 1973-ra készül el négy katasztrális holdon. Ekkorra 11 lakóház, 8 pajta és a gazdasági épületek készülnek el. A szombathelyi múzeum munkatársai választják ki a legjellemzőbb néprajzi érdekességeket, amiket a helyszínen bontanak szét és a szabadtéri falumúzeum területére szállítanak, ahol a falakat az eredeti módon készítik el úgynevezett „töméses” technológia segítségével. A falakra azután beépítik az eredeti tartó gerendákat és a tetőszerkezetet és a zsuptetőt ugyancsak az eredeti építésnek megfelelően. Képünkön: a szabadtéri falumúzeum egyik épülő utcája. (MTI foto: — Hadas János felv. — KS) i
