Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Újvári Lajos: Lakatos Demeter csángó strófái Most, hogy a Kortárs májusi száma szabad utat nyitott La­katos Demeter moldvai csángó költő írásainak, higgadtabb szívvel, s bizakodó reménység­gel nyújtom a Tolna megyei Népújság olvasóinak e távoli hangokat hozó verseket. Elé- bük sápadt bemutatás helyett — mely csak gyenge kísérője lehetne az ő árulkodóbb és hi­telesebb beszédjének, — hadd mondjam el, ami bennem — verseivel ismerkedve-barátkoz- va — évek során lerakódott, s nem hágy nyugovást. Moldva szétszóródott csángó szigetei alámerülni készülnek a másnyelvűségbe. Lakatos De­meter tanúja, de tömör para­zsa is népe kihűlésének. Élmé­nyei szülőföldjén, s űzött múlt­jában indáznak. Nyelvének gyökere középkorunkat idéző múltunk nedvében ázik, s on­nan szívja, s küldi versében szüntelen mohósággal és türel­metlen ihdulattal jelzéseit. Há­zának ajtaján nemcsak faluja szűk társadalma fér be — szo­kott pletykáival, „csalhatatlan" hiedelmeivel, s ősi babonák áradatával, hanem az emberi­ség örök és alapvető hite is. Napjaink kinövéseit ostoroz­za, próbálja fékezni, régi sé­relmekről panaszkodik, s együtt örvend csángó testvérei­vel a kevés jónak. Kicsi dol­gokért hadakozván is, az örök csillagok járását figyeli für­késző szemével, s azok vezérlik sorslátását. Ennek a pusztuló nyelvű kö­zösségnek egyetlen hiteles és „bennszülött” krónikása ő. Romlott hallásunk, s más is­kolákon nevelődött fülünk és észjárásunk furcsának, félig idegennek észleli tán költőnk hangját, melyen verejtéktelen könnyűséggel — néhol már könnyelműen és kócosán is — ontja kiapadhatatlan sorait. Megkövült középkori szavai­ból nem aá elődök sírjainak nyirkossága árad, hanem a népiélek mélyebb rétegeinek melegítő sugárzása tüzel. Nem múló korok tünékeny varázsá­val hatnak ezek az írások, ha­nem Lakatos Demeter para­zsának izzása a reménytelen­ségben is kemencemeleget áraszt ránk, meghökkent olva­sókra. Mai nyelvünk talajára kósza szelek, s dagályok hordták a felszínt, többnyire idegenből. Lakatos Demeter régi nyel­vünk archaizmusát őrzi, me­lyeket nem szívott fel a nyelv­újítás sok kétes csodája, s érintetlen napjaink legújabb szókészletétől is. Szásával hevernek előttem versei. A csángóság naplója is elférne e bő áradásban, melynek sodrásából egy-egy szó, kép, vagy kifejezés a gya­korlatlan olvasót zavarbahoz- za, s megfejtésük a legbonyo­lultabb keresztrejtvénynél is izgalmasabb. Ezért is kíván- nak-követelnek írásai többet a pillanatnyi figyelemnél. A magyar nyelv fájának különös hajtása az ő nyelve. Szavai e hajtások összetéveszthetetlen színű virágai, versei az érett gyümölcs jóízét kínálják. Aggódó szívvel, s szorongás­sal figyelem e nyelv megállít­hatatlan romlását, torzulásait, s régóta tartó agóniáját. Nem­csak nyelve, minden közlése megrázó híradás múltunk el-' feledett világáról. A halotti le­vél gyászos rezignációja is ott piheg szomorú derengéseiben. Ami veszni készül, s ha más­ként nem segíthetünk, leg­alább népünk emlékezetébe mentsük át. Ezt próbálom én is, folytatni a mentést. Mert tömérdek emlékeznivalónltkal, melyeket múltunk, történel­münk iépten-nyomon kínál, legalább a legérdemesebbeket őrizzük és óvjuk, ha lehet sér­tetlenül kerüljenek az utá­nunk jövők szellemi birtokába. Kétségbeesett-e a hang, aránytalan-e a lárma, s a hír­verés, melyet versei elé oda­kiáltok?! Nem századok örök­re betemetett műveltségét aka­rom avatatlan kézzel exhumál­ni, nem is személyes élmé­nyeim megrendítő tapasztala­tait kifecsegni. De hadd kér­jem a kedves olvasót: nyíljon ki szive, szeme és agya a La­katos Demeter által őrzött és megírt csodák tiszteletére is. Kajla és hangos szellémi siva­tagunk felszíne alatt leljünk rá legalább félig betemetett kútjaink forrásaira, s hajol­junk mélyebb alázattal e gyó­gyító vizek fölé! Legalább kortyolgassunk az ő nagyon mostoha, a legteljesebb iroda­lomkívüliség állapotéban szü­letett írásaiból. Így is nekünk­MAMÁKÁM (ANYÁM) Hetvenöt esztendüt hátán Kacagva Viszi büszkén nem isz h ally a Aratva Kapái mind edzs nadzy lyány mezünd Szaporánd Ju kedv nem háttá el moszt isz Igazává Napszámnál dolgozott sziginy Faluba Nála kakasz nem inekeit Zajtuba1 Keze idegennél szokcor Repedett Darab puliszkáért szokcor szenvedet V nem járt ki a faiubui Szohuva1 Járt sak eccer iéletibe Vonatba Haja mind a vadseresznye Feketi Mesiélni a múlt üdükrül Szereti Tudzsa miét terem a fákand A szilva Két orcáján ruzák vannak Kinyitva Mind a tenger kiék a szeme Víg neki Musully’ játcik piros orcáiul Örökki. 1 ajtóba, 5 sehova. 3 mosoly valóbb és tisztább ízeket ka­punk tőle, mint amilyeneket tétova és bizonytalan tapoga­tózásaink idegen tájaktól, 3 szokásoktól remél. Nem a „beavatottak” mér­céjével mérem Lakatos Deme­ter műveit. A ciéngóság, — mely egyebeiben néma volt — csak kézóaségi művet terem­tett balladáiban, dalaiban és meséiben. Tévedhetetlen ízlésű hímzéseik, mesék színeiben pompázó szőtteseik magas fokú esztétikai ízlésről vallanak. E nagyon mélyről érkező és foly­tonosan átszivárgó esztétikum ösztönösen és nagyon termé­szetesen hozza felszínre az ősök metrumét és terméke­nyíti a feledés távoli rétegei­ből érkező verselési gyakorla­tának naív báját, fesztelen ze­neiségét. Élményeit átereszti magán szitálás nélkül, s jó ösztönnel és tele marokkal vá­laszt közülük. Nem erőlködik, hogy vonzó és különleges le­gyen. Sejti-e vajon, hogy a messzeség, s a régi csodák utá­ni vágyódásunk növeli érdek­lődésünket, s múltat kereső szomjúságunk csak felvillant valami különlegeset, abban is, amit ő természetes közegének érez? VÁRTALAK A lúzák' alatt vártalak Jár eszedbe? Patakiul jöttél korszuvaV A kezedbe. Megsukoltalak? anyaszor Sziép ősziekbe Kéz nem tudom mit kérészéit Köböledbe;4 Meölelőztünk anyaszor3 Nem hijábo Edzs sziép kölök vár a lazák Arnyiékábo. Te moszt is a korszuval jöcc utadba áll, Göndör hajvdl sziép kik szemvei Már szaladgál. Ölbe felveszed, sukollod4 Kölök kacag, Viz isz örvönd■ a korszubá Táncol, locsog. Boldogan jöcc hasafeli Sziived röpül, FMledhe minha edzs andztal Kacagva ül. * Fűzfa. J kortó, * megcsókol. 4 kebeled, 4 annyiszor. 4 csó­kol, ’ örvend. HA TUDNÁM ÉN... Tudnám ién a gereblével Sillagokat' leszedni Szeretném a szeretümnek edzs ctémára felfűzni. Mind a zilvaszukaf sziépend. sorban udzs elrendezni Szeretümnek vaszárnapre. Tiszta Bzúwel átadni, F.lmenend misziére viliik Sza‘ diélután táncolni ösztefeW ü el menend Vielem kiéit sziétiUU, Pukkanjanak a legiények Miilyen szlén a szeretőm. Lúgjánál? sill idők nyakán 1 dzs szeretném teremtüm. Isz sziép lenne a szeretőm. Mind sillagok felett hűld Örömiben ulyan lenne Mind a drága fiényész bvld.a Gondolok ién azok mindenre Hijábo születik remiény Ninsen szérű’ a lábába Nina mivel menjen szegiény. Adnék külsün ültü szárút Ez lenne edzs drága kins liounat adzsak? ián isz szigiény Nekem boakor om' isz nine. I 4 csillag, ’ olvasó, ’ és, * es­tefelé, * lógjanak, • melltü (ro­mán szó), 1 csitmOg ' becskor. Áz Ermitázs remekei Budapesten A Múzeumi Hónap kiemelke­dő eseménye a leningrádi Ermi­tázs legszebb rajzainak kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. A két nemzetközi rangú in­tézmény baráti kapcsolatának nem ez az első példája. Tavaly francia mesterek remekeit kaptuk bemutatásra, s cserébe a mél­tán világhírű spanyol gyűjtemé­nyünket ismerhették meg a le- ningrádiok. Ez a mostani is cse­Jacques Callot képviseli, vala­mint az antik szellem hazájába, Itáliába szakadt két francia mes­ter, Nicolas Poussin és Claude Lorrain. Az antik és a reneszánsz ha­gyományát őrző, főúri barokkot a hanyatlás kora követi. A XVIII. század a késői feudalizmus kora: a királyi kurtizánok, Madame Pompadour, Dubafry asszony élv- hajhászó világ, amelyet kérlel­E. Manet: MME. GUILLEMET ARCKEPE (1880) rekiáflítás. A Szovjetunióból el­sősorban olyan művészek grafi­káit küldték tárlatunkra, akik egyáltalán nincsenek, vagy csak hiányosan a mi kollekciónkban. Mint például a koroi olasz mes­terek, vagy Rubens. Viszonzásul majd modern rajzgyűjteményünk válogatását kapják tőlünk, ami­ben ők, — bár modern fest­mény-anyaguk hasonlíthatatlanul gazdagabb a mienknél, — sze­gényebbek nálunk. A kiállítás 120 lapjának mint­egy harmada olasz mesterek al­kotása. Köztük olyan ritkaságok, mint Tizian Ámort hegedűvel áb­rázoló tollrajza, Tintoretto szen­vedélyes vonalú akt-tanulmánya, az első európai művészeti akadé­mia egyik megalapítójának, An- nibele Carraceinok életteljes Fiú­feje, vagy a mennyezetkép-fes- tés utolsó nagy mesterének, Tie- polonok szép Madonna-képe. A német művészet virágkorát a „német Leonardo", Albrecht Dürer két műve képviseli a leg­szebben. A németalföldi meste­rek grafikái közül kiválik Remb­randt három, és Rubens négy lapja. Különösen gazdag a francia anyag. A francia reneszánsz ud­vari festőjének, Francois Clouet- nak II, Henrik királyról készített színes rajza tanulmány a híres portréhoz. A XVII. századot a „Nopkiróly", XIV. Lajos kegyen- ce, Charles Lebrun és a harminc­éves háború borzalmairól döbbe­netes ráz Karcot sorozatát készítő hetetlen szükségszerűséggel dönt majd romba a Nagy Francia Forradalom. Ennek a talmi csil­logásé világnak is megvoltak a kiemelkedő művészei; a piper- kőc, parókás-púderés gavalléro­kat és ledér, krinolinszoknyás dá­mákat festő Antoine Watteau, az erotikus témákat kedvelő Fran­cois Boucher és a műveiben már a felvilágosodás eszméit kifeje­ző J. B. Greuze. (Ez időben, 1768- ban alapozzák meg az Ermitázs immár 200 éves grafikai gyűjte­ményét.) Greuze művészete vezet át a XIX. századba, amelynek első stí­lusa a klasszicizmus, vezető mes­tere pedig J. A. Ingres. A hig­gadt, „antikos” harmóniára tö­rekvő klasszicizmust végletes el­lentéte, a szenvedélyes romantika váltja fel. Zászlóbontó nagymes­tere, Delacroix, egy pompás oroszlán-tanulmánnyal szerepel a kiállításon. Az utolsó száz év mesterei kö­zül kiválik az impresszionizmus angol előfutárának, J. Whistler- nek tengeri tája, és a stílus fran­cia elindítójának, Edouard Ma- net-nak bájos női feje. Száza­dunk modern művészetét kivá­lóan képviseli a „Vadak" festő­csoport merész újítójának, Henri Matisse-nak három finom vona­lú rajza, melyeket az idén aján­dékozott oz Ermitázsnak a mes­ter orosz élettársa, L. N. Gyelek- torszkája. Az utóbbiakat első íz­ben itt, a budapesti kiállításon láthatja a közönség. s Artner Tivadar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents