Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
1 Ve.gre e.gg igazi, újságírónak való történet. Mindig arra. a pillanatra vártam, hogy végre valahol a világon né o kutya iiarapja meg az embert, hanem az ember a kutyát. Most élérkezett a pillanat. Londonban, London legismertebb csavargóját, Ifera Wüliamsot megharapta egy kutya. De a csavargó sem volt ám rest. Visszaharapta a kutyát. A kutya tulajdonosa ezt látva feljelentette a csavargót. A bíróság le is tárgyalta az ügyet, és tíz font pénzbüntetésre ítélte a csavargót. A bíró az ítéletet eképpen indokolta: „A csavargóit kutyaélete még-vem- ad jogot egy embernek arra. hogy megharapjon egy kutyát!’’ Egyébként is, mint a szerkesztő úr is tudja, Angliában a kutyáidat és a különböző állatokat törvények védik. Nálunk megharap- hatná az ember a kutyát, de nem harapja meg egyszerűen azért, mert nincsenek kutya életű emberek, illetve csavargóle. Ha pedig mégis véletlenül vannak csavargóic, azok nem élnek kutyaéletet, mert csávái - g&suk közben, amíg meg nem jelennek a Kék fényben, jólétre testnél:, szert. Persze Angliában is vannak jól elő csavargók, de ezek nem harapnak kutyát, sőt inkább rájuk harapnak. Nemrég olvastam például egy hirdetést. .Hivatásos hazudozó, aki csörgőkígyót is képes beadni a közönségnélállást keres új táncdalénekesnök mellett impresszárióként." Nálunk ilyen hirdetés nem jelent meg. Ettől függetlenül nálunk is létezvel: hivatásos hazudósók, Én nem tartozom közéjük. Én amit mordok, az annyira igaz, hogy Várki mérget vehet be rá. Legfeljebb utána■ vihetik a kórházba. antiméreg beadására. Mert nálunk nem. hiába megy valaki az orvoshoz. Ha már elmegy, akkor az orvos megállapít valamit, mert ha nem■ állapít meg semmit, akkor az illető addig jár egyik orvostól a másikig, amíg valamelyik orvos meg item állapit valamit. Nálunk nem. fordulhat elő olyan eset, amilyennek az agyik római orvosi rendelőben voltam. szem- és fiiltamí/ja. Az orvos egyszerre kettőnket hivott be. Nem én kerültem először sorra. Az előttem sorra kerülő levetkőzött félmeztelenre. Az orvos alaposan megvizsgálta, és kijelentette: „örömmel közölhetem, hogy Önnek semmi, de semmi baja nincs!” Mire a beteg felsóhű.jtatt: „Oh. hát akkor hiába jöttem!" Mire az orvos nyugodtan ..No nem egészen hiába! Tízezer lírát kapok." Én, mondani sem ítéli, nem vizsgáltattam meg magam. Tízezer líráért én is megállapítottam magamról — nekem semmi, de semmi bajom nincs, ha csak az nem, hogv Olaszországban vizsgálhatom meg magam magyar létemre, amikor otthon líra nélkül is alaposan, jól megvizsgálnának, udvariasan megmondanák, hogy ez meg ez a bajom, és ez egyetlen lírámba se kerülné. Mert nálunk egyetlen orvos sem fogadná el a lírát, jőlep tízezer lírát nem fogadna el, ha nagyon erőltetném a dolgot, akkor is legfeljebb azt mondaná. ..Nem bánom. Johannes, legyen úgy, ahogy Ön akarja,, de megkérem váltsa át a. Urát forintra, mert tudja' nekem, a lírából keUemer.levséqem lehet. Még valaki feljelenthetne, valutor ejtegetésért." Hát, így vem fogadnának el nálunk Urát! Igaz, hogy nem. tartozik ide a dolog, de eszembe jutott Cour- te.line mondása. Azt mondja: ,.Ha el kellene viselnünk másokban, amit magunkban megengedünk az élet elviselhetetlenné válna". Erről még nines szó. Mi nem viseljük el azt másokban, amit magunkban megengedünk. Iia valóid mégis olyant üenre, amit mi magunknak megengedünk, akkor azt kritikáitól kigyógyítjuk abból a betegségből, amiben mi szenvedünk. Minket pedig mások gyógyítanak kritikával. Olyanok, akik ugyanolyan betegségben szenvednek, mint mi. így az egész ország azon fáradozik, hogy kigyógyuljon mindenki abból, amit magunknak megengedünk. Bonyolult ügy ez. Nem is folytatom tovább, mert még kigyógyütom magamat is abból, armt magamnak megengedek. Mert mit engedek én meg magamnak? Példázd azt, hogy összehasonlítom a magyar közvélemény-kutatást. az egyik brit cég közvélemény-kutatásával. Ez a cég azt kérdezte meg a lközvélemény tői: milyennek találják a tévéreklámolzat. A megkérdezettek 17 százaléka unalmasnak, 78 százaléka pedig érdekesnek találta, a tévéreklámokat. A száz százalékból 155 százalék szavazott, Ezen igazodjon ki aztán valaki. A mi közvélemény-kutatásunk egészen más. Megkérdezik az embert, figyelembe veszti; az igen szavazata - Itat és utána minden marad a régiben, hisz az igen szavazatok azt mutatták minden jó. amit. eddig csináltunk. j Ezzel zárom sora i mát. Tisztelettel: Elmegy egy ember a szemorvoshoz és azt bizonygatja, látási zavarai vannak: mindent duplán lát. — Bizonyára túlságosan sokat ivott — mondja az orvos. Majd elmúlik, amint kijózanodik. A paciens megharagszik. — Életemben sem voltam ilyen józan. Figyeljen ide, íme a bizonyíték. Az autóbuszon, szemben velem, ült egy csinos szőke nő.. . nos kettőt láttam. — Talán ikrek voltak? — kockáztatja meg a szemorvos. — Dehogy. És figyeljen tovább: reggelire mindig egy tükörtojást eszem ... és ma a vendéglőben kettőt láttam. — Valószínűleg a felszolgáló azt gondolta, hoev kettőre van szüksége... Hallgasson ide. uram, nincs vesztegetni való időm; 100 frank a vizit. Kiskor a duolán látó paciens kivesz egv öO frankost, ledobja a szemorvos asztalára és azt mondja: — Jól van. öregem, magának mindig igaza van. Itt a pénze, és ne beszéljünk többet róla. » * — Ó, kegyetlen — mondta a szerelmes férti kedvesének. — Nem várhatok tovább, legyen az envém Legyen az envém, vagv meghalok ... Meg is halt . . . ötven év múlva ♦ A dühös apa kihajol az ablakon és lekiabál lánra szerelmesének. aki a kapunál álldogál a holdfényben: — Tdefievelien. most hajnali 1 óra van. Itt akarja tölteni az éjszakát? — Ó. köszönöm, uram, de engedje m«g. előbb telefoné-' lók a szüleimnek, hogy ne •'’árjának. A vadnyugat első vonata még nem volt Vakidó fiatelosszduv irt—„ vonaton, és hallgatja a .cíírgősen odahívott vonatvezető szemrehányásait : — De asszonvom. ha tudta, hogv :1 van ál.laofrtban vm. nem lett volna szabad felszállni a vonatra. — Énoen ez az, — nvögi az utas két féirMo-n közt —. lio»v amikor +íi!’ 7- u r.-a g natra, még nem tudtam. * Az 3o*ol h.adseopeb/»n két ír oo-acztfiét az első vproibg irénvítanóír P harc*Sr»n. T’-z a tűzkeresztségük. Századosuk meefzpri. hogy ’Tnnd“n. megölt németért 5 schillinget kapnak jutalmul. PatHrk elalszik. Mirháéi őrt áll. Patrick e<rvsz*>rre rsnk sürgető hátbnvé"ásokra éör^d. — Itt vannak! — kié.ltia Mike. — Kicsodák? — kérdezi Patrick félélomban — A németed, p«vedi.il v,orvunk. A többiek visszavonultok. — Hányán vannak a németek? — Ü<*v szemre, lehetnek vary húszezren . . . Patrick felugrik és füttyent egyet: — No, mit szólsz hozzá, azt hiszem, megcsináltuk a szerencsénket. * Az ifiű házaspár beszélget a pályaudvaron. — Szeretném, ha nem látnák rajtunk, hogy nászutasok vagyunk — mondja az asz- szonyka. — Semmi sem egyszerűbb ennél: fogd a csomagodat' — St. Tropezbol jövök, de kis kerülőt szeretnek tenni Angoulemen és Biaritzon át ugyanis két barátom... — Isten vele! Úgy érzem rövidesen autóstoppolnia kell! — ’ Id meg végre, hogy ne stoppold le az első jött" .ragacsot! — Magának minden megoldás jó csak azért, hogy elhagyatott helyen állton meg. t
