Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
► ► ► t ► ► ► ► e ► ► ► ► ► ► ► ► t l kalandos története: 8. 12 óra 35 perc. A Twisten Roadon, néhány kilométernyire a támadás helyétől, a járókelők kiáltásokat hallottak a járdaszegélynél parkírozó furgonból. A kulcslyukon keresztül a kocsi belsejében három összekötözött férfit pillantottak meg. Értesítették a rendőrséget. Nemsokára kiszálltak a helyszínre a Scotland Yard detektív- jei és a Rotschild Bankház tisztviselői. De mindössze annyit tehettek, hogy konstatálták a tényállást: a furgonból eltűnt száznegyven arany rúd, amelynek értéke meghaladja a 2 000 000 dollárt. SZERETTE A MAGÁNYT 1963 augusztusában, a Glasgow—London vasútvonalon egy gengszterbanda megtámadta a postaszerelvényt és aztán meglépett a zsákmánynyal : 2 631 784 font sterlinggel. A támadást a „tizenhét vasúti kalóz” hajtotta végre, meglepően rövid idő alatt, annak a tervnek az alapján, amelyet Reynolds dolgozott ki, aki — amint a sajtó a banda vezérkari főnökét jellemezte — „gazdag tapasztalattal rendelkezik a titkosszolgálat dolgaiban”. A tizenhét gonosztevő közül tizenötöt csakhamar letartóztattak, ámde az ellopott pénz 90 százaléka mindmáig sem került elő. Ez a magyarázata talán annak is, hogy a „kalózok” egyike egy évvel letartóztatása után megszökött. Charles Frederich Wilson 1964 augusztusában szökött meg a Winston Green fegyházból, s nyomtalanul eltűnt. A szabadlábon lévő rablók száma így háromra növekedett. Az Interpol, a Scotland Yard kérésére, sorompóba állította Országos Központi Irodáinak egész hálózatát. De az első jelzések csak 1966 nyarán futottak be a Főtitkársághoz. A távoli Kanadában, Rigaud helység mellett felbukkant egy szakállas férfi, felesége és három lánya kíséretében. Ronald Al- loway, mert így nevezte magát, visszavonultan élt magányos villájában, amelyet 42 000 dollárért vásárolt. „Szeretem a magányt” — jelentette ki, s még hozzáfűzte, hogy ingatlanüzlettel szándékszik foglalkozni, de meg kell várnia, míg Angliából megérkezik hozzá a szükséges tőke. Az Interpol kérésére a kanadai rendőrség hosz- szú időn át figyelemmel kísérte a „magányos Szakállas ember” minden lépését. 1968. januárjában a legnagyobb titokban megérkezett Montrealija Thomas Butler, a Scotland Yard főfelügyelője,' „hogy ellenőrizzen bizonyos dolgokat”. Néhány nap múlva három kanadai rendőrtiszt látogatást tett Alloway villájában, a „Mountain Ranch”-ben Személyazonosságának megvizsgálása során kiderült, hogy illegálisan lépte ót a kanadai határt. Beidézték a rendőrségre, s ott, az Interpoltól kapott adatok alapján, még aznap este megállapították, hogy Ronald Alloway ujjlenyomatai azonosak Wilsonéival... Bruce Reynolds, a vasúti „hold-up” értelmi szerzője és szervezője sem kerülhette el sorsát. 1968. novemberében, tehát több mint öt évvel a „vállalkozás” után Butler főfelügyelő végül is rátalált, és letartóztatta. A „vasutak kalóza”, amikor csuklójára csattant a bilincs, meglepő nyilatkozatot tett: „A bűn nem kifizetődő dolog. Mindazok, akik ennek ellenkezőjét állítják, tök- kelütött hülyék.” 1989. január 14-én az ayles- bury-i bíróság alig kétórás tárgyalás után a bűnösségét beismerő Bruce Reynolds-t 25 évre ítélte. Most, hogy a „főnök” is lakat alá került, már csupán egy másodrangú vonatrabló van szabadon: Ronald Biggs, aki 1965 júliusában szintén megszökött a londoni Wandsworth fegyházból. EZEK A NÉGYKEREKŰ SZÖRNYEK Phileas Fogg. Jules Verne híres hőse kétségtelenül gyors lábú ember volt. Évszázaddal ezelőtt sikerült megkerülnie a Földet, mindössze 80 nap alatt. Pedig nem állt rendelkezésére más gyors közlekedési eszköz, csak a gőzmozdony és a gőzhajó. Valóban izgalmas kaland és nagyszerű teljesítmény volt ez abban az időben! Csakhogy az ember a távolságokkal vívott küzdelemben mind hatékonyabb eszközöket keresett — és talált. A robbanómotor, habár csak lassanként, de végül is győzelmet aratott „gőz őfelségén”. 1923-ban, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottság megszületésekor 18 000 000 gépkocsi közlekedett a világ útjain. 1938-bah számuk elérte a 43 000 000-t, míg 1967-ben a világ gépkocsiparkja 205 000 000 automobilból állt. A volánnál ülő ember előtt megnyíltak a legelszigetel tebb vidékek is, s már nincs messze az a pillanat, amikor „ezek a négykerekű szörnyek” — hogy Buchanan professzornak, a szigorú angol közlekedési szakembernek a szavaival éljünk — elözönlik az egész világot. „A négykerekű szörnyek milliószámra robognak tova a városok szűk és kanyargós utcáin” — mondotta Buchanan, s mi ehhez a megállapításához még hozzáfűzzük: az országúthálózat tökéletesedése előmozdította az autós idegenforgalom kifejlődését. És ezzel egyidejűleg újabb lehetőségeket teremtett a bűnözők számára is» AUTÓS BŰNÖZÉS Bűncselekmények forrása lett hát a gépkocsi, és az is marad még hosszú ideig. Elsősorban a fiatalkorú bűnözők gyakori gépkocsilopásaira, továbbá a gépkocsi-kereskedelemben elkövethető szélhámosságokra gondolunk. Rendkívül aggasztóak a társadalom egyes, látszólag „egészséges” elemeinek, vagyis azoknak az egyéneknek a bűntettei is, akik a felelősségtől félve, cserbenhagyják elgázolt áldozatukat. A gépkocsi mint már láttuk, közvetett bűncselekményforrós is lehet, hiszen a lopott gépkocsikkal elkövetett „hold- up”-ök a jelenkori bűnözés immár klasszikus megnyilvánulási formái közé tartoznak. Mindezekből arra a következtetésre jutunk, hogy a gépkocsik számának gyarapodásával egyidejűleg növekedni fog az „autós bűnözés” is. Ami a gépkocsilopásokat illeti, a rendőrség kevesebbet tehet, mint maguk az autótulajdonosok, akiknek különféle, eléggé hatékony „lopásgátló” készülékek állnak rendelkezésükre. Ámde ez, hogy úgy mondjuk, csak a probléma egyik, kevésbé fontos vetülete, hiszen a gépkocsizós már puszta létezésénél fogva is súlyos teherként nehezedik a világ rendőrségeinek vállára. Az Interpol kiterjeszti működési körét az „autós bűncselekmények” megelőzésére is. 1967. május 30—június 7 között az Interpol nemzetközi előadássorozatot rendezett a gépkocsival és általában a közlekedéssel összefüggő bűncselekményekről. Sorrendben ez volt az Interpol második előadás- sorozata a közúti bűnözés kérdésében. Az Interpol központi székházában a gépkocsikról külön kartotékrendszert vezetnek, amelynek alapján nem egyszer sikerült felkutatni balesetet okozott vagy pedig fegyveres támadásokban felhasznált gépkocsikat ■4 4 4 4 4 ■4 ■4 ■4 4 4 4 ■4 {Folytatjuk) 4 4 4 4 •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 •.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAá IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* A még beszélni alig tudó Zsuzsikát — hallhattuk nemrég a rádió híradásaiban — elveszítették a szülei. Az eset — mint ez kiderült igen hamar — nem véletlen műve volt. Zsuzsika szülei nem keresték az utánuk keservesen síró eleven „csomagot”. Jó három napba telt, mire a rendőrség segítőkész bejelentők információi nyomán rátalált a szándékos feledé- kenységben vétkes emberpárra, és a tett magyarázatára is: a szülők alkoholisták. A gyereket egy szokásos kocsmai körjárat során „veszítették” el, s olyannyira nem kívánták megtalálni, hogy a rendőrségnek kellett fölkutatni őket. Zsuzsika most valamelyik gyermekotthonunk lakója. Nem az édesanyjától tanul meg beszélni, így mostani szókészlete, ami szegényessége mellett tartalmazza az ,italbolt”, a „bor” és „sör” szavakat — feltételezhetően rövid idő múlva módosul és korának megfelelően kibővül. Az eset és valahány ilyen eset kapcsán ma is földereng bennem a szörnyűségek hegyének kegyetlen képe. A Tajgetosra gondolok, amiről annak idején azt tanultam, hogy határválasztó Lakom a és Messeina között, továbbá, hogy az ókori spártaiak — akik minden újszülöttben a rettenthetetlen, erős har cost kívánták látni —, a hegy vadonába tették ki, vadállatok martalékául az életre, illetve a katonáskodásra alkalmatlannak látszó Tajgetos Építési örömök csecsemőket. A Tajgetos 2409 méter magas. Kiugró szikláiról ködbe vesző mélységű szakadékokba dobálták a gyorsabb pusztulás „kiváltságára jogosult” kisdedeket... Tajgetos nincs már, nyugtatom magam, de tartós siker nélkül, hiszen, mint a fönt leírtak is bizonyítják, van Tajgetos és ez a mai „hegy”, gyakorta határválasztó az Emberség és az Embertelenség között. Hétköznapjainkba sűrűsödött „vadonában” ma is sírnak fölöslegesként kirakott emberkék. Alantos indulatok „csúcsairól” ma is szánnak gyors pusztulásra gyerekeket. De ez a hegy, már mégsem a régi, mert hajdanvolt iszonyúságait nem engedi ismétlődni az Emberség, a határválasztón túli világ. Nem hogy ölni nem engedi az Embertelenséget, arra is futja már erejéből, hogy megakadályozza a testi-lelki megnyomorítást, a még alig fölserkent életek hasonlóvá mérgezését. Nemrég egy váróterem alkalmi parlamentjében arról folyt a szó, hogy ha az állam szigorúbban járna el a gyermekeik testi, erkölcsi fejlődését veszélyeztető, majd az ifjúság elleni bűnteltet megvalósító szülőkkel szemben, nem lenne szükség any- nyi gyermekotthonra, több lenne a boldog, családi körben élő gyerek és mégiscsak az az igazi. Bizony, ez így van. Az az igazi! Pontosabban szólva: az lenne az igazi. De itt van, sokszor a szemünk előtt bontakozik ki a szívszorító valóság, hogy a gyerek, holnapjaink felnőttje védelemre szorul és éppen életrehívóival szembeni védelemre. Hová lennének a Zsuzsikák, Jóskák, Katik, Jancsik, ha csak a drákóibb szigor eszközeit alkalmazná társadalmunk a gyerekeik fejlődését, életét megrontó felnőttek ellen? Kell a gondoskodás menedéke, keli a még oly népes otthon is. Sőt, több kellene, mint amennyi van. Mindaddig kell, amíg mai példáival itt kísért a Tajgetos, határválasztóként magasodva az Emberség és Embertelenség között. Ez utóbbinak, az embertelenségnek a határai lassan leszűkülnek és mind kevesebb, időben megakadályozott gyermektragédia emlékeztet bennünket a szörnyűségek hegyére. , —óa— Az alábbi, adatokkal dokumentált, történethez egy szekszárdi illetőségű (déli kertváros) lakos juttatott. Az illető építkezni akar. Nem templomépítésbe vágta fejszéjét, mégcsak egy társasház felhúzásába sem. Már meglévő két- szoba-konyhás házának kert felőli részéhez óhajt egy 6x6 méteres szobát ragasztani. Ehhez szükség volt: 1. egy tervezőre, aki negyvenkét nap leforgása alatt, ötszáz forintért elkészítette a leendő létesítmény terveit. 2. a megyei tanács építési osztályának jóváhagyására, ez tíz napba került. 3. a városi tanács építési osztályának engedélyére, melynek elnyerése huszonegy napot igényelt. 4. utóbbihoz a C. 3743—3. r. sz. nyomtatványra és ez okozta az örömöket. Lévén a nyomtatvány második oldalának alján hely az építtető (építtetők) aláírásának, valamint az első, második, harmadik, negyedik és ötödik szomszédénak. A jobb és baloldali hozzájárulása jelen esetben teljesen érthető, nevezzük őket elsőnek és másodiknak. A hátsó szomszéd telkének határa (legyen ő a harmadik) a tervezett új szoba leendő falától harminc méternyire van és a dús növényzetnek hála, legfeljebb csak helikopterről látható. A szemközti (negyedik) szomszéd és barátom telke között van egy gyalogjárda, egy árok, egy széles úttest, még egy árok és egy további gyalogjáró. Mind a négy szomszéd aláírta az ívet, nincs kifogása a lakásbővítés ellen. Aláírásukat nem csekély derültség kísérte mert elképzelni sem tudták, hogy mi ellenvéleményük lehetne. A legnagyobb baj, hogy ötödik szomszéd nincs. A telek teljesen szokványos téglalap alakú és nem ötszögű. Most itt állnak egy aláírás híjával, ősz elején és várják, hogy valaki szívességből esetleg sátrat verjen az úttesten, vagy rosz- szabb esetben bérelnek erre a célra egy kempingházat. Mert olyan jámbor terveik voltak hogy ebben az esztendőben legalább az alapozásig eljutnak. Barátom mostanában üres estéin az Egri csillagokat olvassa, különös tekintettel arra a részre, melyben leiratik, hogy Bornemissza Gergely diák mit épített egyetlen éjszakán a török rombolásának pótlására. Várfalat-s. -n. KETTESBEN Anyai szeretet
