Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Szílfáspuszta Az asszonyok szépek 4. Sokan mondják, amikor a családok életszínvonala esik szóba, hogy a proletár, a munkás elurasodik. Kispolgár lesz a traktorosból, az állattenyésztőből, — mert lakását, életének alakítását úgy akarja változtatni, ahogy valamikor, régen az uraknál látta. Holott csupán arról van szó, hogy a munka nyomán nyújtott „kényelem-lehetőségek” vonulnak be a munkások otthonaiba. A modern élethez tartozó gépek megfizethető közelségben vannak minden családhoz. S az olyan család, amelyben egy kis feltörekvési, magamutogatási vágy is van, hamar észre kell venni, hogy ott valóban az uras életnek különféle jegyeit, jeleit lehet fellelni. Mindenek előtt a lakáskultúra változása figyelhető meg. Hol vannak mára hálószobák? A két egymás mellé állított ágy, a szekrény, az ágyak fejéhez tett éjjeliszekrény? Talán hat-hét család otthonában van még hagyományos háló- szobabútor. Jártunk az egyik fiatal- asszony lakásában. Alig egyéves házasok. A bútor új, kagylófotel, szekrénysor, heverő. És könyvszekrény. Sorozatokkal, szép rendben. És egyedül álló könyvek, rendetlenségben. S ebből látni, hogy olvasnak az emberek. Nem lehet megrendezni az olvasás- rendetlenséget, azt csak úgy lehet hagyni, ahogy az ember el- álmosodik a könyvön, ahogy kiejti kezéből a képeslapot. És a lámpák. Sok falusi, sátortetős csoda-villák szobáiban húszon, ötös égők világítják meg a ragyogó bútorokat, a beállított könyvszekrényeket. De a tízezrek mellett csak nyolcötvenes, huszonötös égő adja a világosságot. Itt, a pusztán sok az olvasó-, az állólámpa, a sok ágú csillár, hatvanas, százas égőkkel. Ezek az emberek sokáig voltak sötétben. A pusztába a villanyt az ötvenes évek derekán vezették be. A bútorokhoz szép szőnyegek is tartoznak. Nem perzsa, hanem szombathelyi, vagy tatabányai gyártmányú. Szép, ízléses, tiszta. És a konyhák cementlapján linóleum, pvc. És tisztaság. Az ember arra gondol, hogyan lehet egy ilyen pusztán, ahonnan csak port, sárt lehet a lakásokba hordani — rend és tisztaság minden lakásban. Még az olyan nagy családoknál, ahol két-három apró gyerek is van, látszik a reggeli rendetlenségből a nappali rend, tisztaság. A lakásokban kevés a festmény. Fénykép is csak néhány, — katonakép, meg esküvői. De annál több céllövöldés tündér, — tortapapírból, bárgyú gipszfejjel. Egészségesek, tiszták az emberek. Ide csak jobbára akkor érnek a legújabb mosószerek, amikor a városi nép már megunja, de itt újdonság, ha megjelenik. S akkor mindenki azt vásárolja. S tüntetőén beszélnek róla az asszonyok, hogy „ez a bió, meg az a bió hogyan tisztít”. Hosszú kötélerdőben kell a lakóházak között átvergődni. Minden lakónak saját szárítórendszere feszül fákhoz, falhoz, ágakhoz kötve. És gyönyörű szép fehér, színes ruhákat teregetnek. És nincs foltos lepedő, — lehet, hogy azt bent, a kályha mellett szárítják. És nincs rongyos gatya, mert azt jó időben fölmosó- / ronggyá' „léptetik” elő.' A lakásokba még nem vezették be a vizet. Valószínű, erre nem is kerül sor. Hisz’ olyan kicsik, hogy nem is lehet. A fürdést mégis sajátos módon oldották meg. Amikor a kerület munkásai részére elkészült a „szociális létesítmény”, csak a dolgozók használták. Ök reg. gél is, meg este is fürödtek, — a két fürdőnapon. Ilyenkor a A Szegedi Orvostudományi Egyetem megrendelésére újvona- iú víztároló épült az egyetemi épületek közelében. A két, egyenként 500 köbméteres tartályt magában foglaló tároló egyben hőközpont is, 92 fokos termálvízzel látja el a szegedi klinikákat* mm Ság Béla felvétele—KS) Megyesxerte nyugdíjas gépészbácsi jól befutott a kazánba, egész nap forró víz volt. Aztán egy családfővel, dolgozóval elment egyszer a gyerek is fürödni. Következő nap már a másik gyerek is. Az aszony az ötödik, hatodik fürdőnapon merte csak urát kérni, mehessen ő is. Csapatostól, fürdőköpenyt karra akasztva, nagy fürdőlepedőkkel vonult szinte az egész puszta a két fürdőnapon — tisztálkodni. A gazdaság vezetői, a nagy igény miatt, elrendelték a fürdő egész heti üzemeltetését. S most, szinte kimondatlanul is, de menetrend szerint mennek fürödni. Tudják, hogy egyik, vagy másik nap kinek a családja megy tisztálkodni. Szóval „beosztották” a fürdést. Az asszonyok legtöbbje otthon van. Nem dolgozik a gazdaságban. Annál többet a ház körül. Minden lakáshoz tartozik egy kis állattartó telep. Elkerített sertés- és baromfi ólakban nevelik az állatokat. És sok munkát ad a család ellá. tása. A sok gyereknek az esti, a reggeli elindítása a családnak nem kevés munkát ad. Mindennek megvan a maga módja rangja. A tízórai elkészítésének is. A gyerekek szinte szertartásosan veszik elő az iskolában tízóraijukat. Kiterítik az asztalra a kis csomagot, melyet gondos anyai kéz kenyérruhába tett és a papír- szalvéta éppen úgy hozzátartozik a tízóraihoz, mint a kávéhoz a pohár. Mindamellett az asszonyoknak azért több idejük is jut maguk gondozására, mint a városiaknak. Meg is látszik rajtuk. Most ne beszéljünk az irodistákról, akik mégiscsak hivatalból kötelesek — szilfáspusztai mércével — szépen járni. De az otthon dolgozó asszonyok is a legújabb divat szerint öltöznek. Néhány midikabát, meg szép frizura arról árulkodik, hogy a nők inkább lépést tartanak a várossal, mint a férfik. Az asszonyok ruhatárának jelentős részét méret után csináltatják. Kevés a konfekció. Csak a kötényt, fürdőköpenyt, nyári kartonruhát veszik üzletben. A többit úgy csináltatják. Vagy éppen maguk varrják. Legalább tizenöt új varrógép van a pusztán. Egészséges emberek élnek itt. Orvos ritkán jön hozzájuk. Fogfájással, gyomorrontással viszont ők sem rohannak a rendelőbe. A jó levegő, mely mentes itt még a benzinfüsttől, a csend amely szinte minden medicinánál többet ér, a nyugodt, természetes légkör, az egymás tisztelése, becsülése hozzájárul ahhoz, hogy az emberek szeretnek itt élni. Ezek a tényezők a pusztai modernizálódó életet sajátossá teszik. Különbbé mint a falusi emberekét, mássá, mint a városiakét. Itt még megvan az az öröm, hogy egyik szomszéd a másiknak jó reggel kíván, meg jónapot! Mert van értelme, mert mindenki azon munkálkodik, hogy a reggelek, a napok jól, békességben, munkával teljenek. PÁLKOVÁCS JENŐ Népújság 3 szüretelnek Javában folyik a szüret megyénkben. Az öcsényi Kossuth Tsz soványtelki szőlőjében naponként 65—70 asszony, lány és puttonyos férfi szedi és hordja a kadarkaszőlőt. Az Állami Pincegazdaság szekszárdi pincészetében is csúcsforgalom van, 700 —800 m^zst szőlőt vesznek át naponta a ts~- ektöl és az em/éni aczdákt >1. 1970. október 18. Gottvold Károly felvételei.
