Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-02 / 231. szám
► ► «• ► ► ► ► ► ► *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► : ► ► t > ► ► t +■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► > > » ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► «A4 * 21. P&ál, biztonságban érezve magát, a tükrös szekrényhez guggolt, s az ajtórésnél rácseppentette a híres, sok-sok bűncselekménynél bevált vegyszert. A fán pezsegni kezdett a beleivódott vér. A „paraszt” — a szolnoki MÁV-főnökség alkalmazottja, aki közelről ismerte Medgyest — e pillanatban ment el az állomásfőnök mellett. Hosszan egymásra néztek. Beke feszülten figyelt. Az utas, az ablak közelébe érve, leemelte a kalapját, s mintha a bélése érdekelné, belepillantott. Az őrnagy megértette a jelzést: a tanú nem ismerte fel „Medgyest”. Az ajtóhoz ugrott, hogy a peronra siessen. Odakint ebben a pillanatban lövés csattant. Beke elsápadt: biztosra vette, hogy a pisztolygolyó a szolnoki vasutast találta. „Medgyes” felismerte a helyzetet, rádöbbent: a „MÁV-tisztek” csak a leleplező tanúra vártak, hogy letartóztassák. Kint hirtelen megkönnyebbült. A sinen az állomásfőnök feküdt, keze görcsösen szorította a revolverét. — Nem várhattam! — mondta a sötétből kilépő Ébert. — Ha nem lövök, végez a vasutassal. Éppenhngy megelőztem ... A második lövés, amelyre mindketten berohantak, a szalonban dörrent. Paál, aki egyedül maradva felfeszítette a szekrényajtót, a vállába kapta a pisztoly golyót, egyenesen a fogason függő ruhák közül. A „nyomorék” lány kiugrott búvóhelyéről, és villámgyorsan a nyitott ajtónál termett. Ott egyszerre két revolver meredt rá. — Egy magazin szerint — mondta higgadtan Beke —, maga m ár réges-rég Nyugaton van!... A csinos arcra most kiült a kor, a harminc év és a „hivatás” nyoma, mindaz, ami a para- lízis, a bénaság helyett valóban megviselte, éretté tette. A két tiszttel sunyi, eszes és vérszomjas vadmacska nézett szembe. Ébert elővette a bilincset.., * Kertész ezredes hivatali szobája még azokra is lenyűgözően hatott, akik gyakran megfordultak benne. A hosszú helyiség baloldali falának nagy részét — akár a tapéta — hatalmas térkép borította, melyen azonos színű ‘ gombostű- zászlócskák jelezték egy-egy akció helyét. Fölötte éles fényű neoncsövek, a mennyezeten pedig keskeny sin, a térképet elfedő függöny számára. A szoba közepén nehéz íróasztal állt, mellette kis guruló asztalkán hangszórós-mikrofonos távbeszélő, tucatnyi billentyűjéhez egy-egy villogó lámpa. Az íróasztalon még néhány telefonkészülék. Jóllehet színük és alakjuk nem sokban különbözött, gazdájuk mindig biztos kézzel nyúlt ahhoz, amelyik éppen jelzett. A tanácskozóasztal a helyiség túlsó végébe szorult. A magasba nyúló, húsos levelű fikuszok és a virágtartókon elhelyezett vízipálmák csak némileg enyhítették a szoba szigorú hangulatát. A házi készülék hangja Kertész ezredest a térkép előtt találta. Hivatalba érkezése után mindig azzal kezdte a napját, ho'gy megállt a „tapéta” előtt. A zöld, narancs, viola és egyéb színű , zászlók most mintha ott se lettek volna: tekintete csupán a feketékre irányult. Jobbról egy, Szolnok városába tűzve, középen, a többi zászló között Budapesten is egy fekete. Dunántúlon pedig három: a gimnázium székhelyén, Násfán és az onnan kiinduló országút mentén. Az ősz hajú tiszt itt tudott legjobban töprengeni. Amint nézte az események színhelyét, képzeletében megjelentek a -szeren! ők, s szinte masa előtt látta: ezek ekkor indultak innen oda. Itt ez és ez történt, oda ment az újabb utasítás, s ott ismét bekapcsolódóit valaki. S hová vezetnek a végső szálak? Egy faragott dobozból fekete zászlót keresett elő. s az előző esté tartott beszámoló alapján a dombhajlátok között megbújó Bakonyíürt vasútállomáshoz tűzte. A kör tehát bezárult... Az egyhangú berregés nem zökkentette ki gondolataiból. A készülékhez lépett, lenyomott rajta egy gombot, s' beleszólt a mikrofonba: — Igen. Olyan jelentést kapott, amire számított. — Beke őrnagy és Ébert százados megérkezett. — Jöjjenek be! A katonás jelentkezés csak egy másodpercig tartott. Az ezredes mosolya, barátságos kézfogása a szorosan összetartozók meghittségéről beszélt. Első kérdése sebesült beosztottjára vonatkozott : — Paál? — A hét végén kijön a kórházból. Beke — ismerve elöljárója gyengéjét és jellemző munkamódszerét — a térképre pillantott: — Látom, a zászlók már a helyükre kerültek ... — S te rövidesen indulhatsz Körmendre. Nem fog nagyon neheztelni a húgod? — Megszokta már ... — No igen. igen, dehát esküvő ritkán adódik az ember életében. — Mielőtt folytatnám a szabadságomat, néhány körülmény még tisztázásra vár. — Remélem, rövidesen azon is túl leszünk Mit javasoltok, melyikkel kezdjük? Ezt ők ketten már nyilván megbeszélték, mert nagyon egyöntetű volt a válaszuk. — Az őrmesterrel. — Helyes. Amíg elővezetik, addig elfogyasztunk egy feketét. Az ezredes ezúttal nem telefonált, hanem kiment az előszobájába. Beke közben ezt dörmög- te: — Elegem van már a feketékből... Alig várom, hogy valamilyen üdébb színnel is találkozzam. — Azért nem kell majd feltétlenül behajtanod a Bakonvba. Tudod, régi igazság, hogy legjobb az egyenes út... — Nekem mondod? Elöljárójuk visszatért. — Örülök, hogy a kedélyetek csorbítatlan. Hát, foglaljunk helyet. Mindjárt itt lesz a kávé... Király őrmester szorongva nézett végig a folyosón. Itt is. ott is némán álldogáló katonákat látott. Mellükön géppisztoly. (Folytatjuk.) * * Éhező milliók Szeptember 21—25 között az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) hazánkban tartotta konferenciáját. A FAO sok egyéb célkitűzése mellett nagy súlyt helyez arra, hogy a világon mindenütt megszűnjön az éhség, az egyoldalú cs hiányos táplálkozás. Vajon mennyire aktuális még ma is ez a célkitűzés, lehetséges, hogy a tudományos-technikai forradalom korszakában is éheznek a világon? Európában — és így hazánkig Egy kalkutUi menedékház terme, amelyben az utcán az éhségtől Összeesett embereket gyűjtik össze, hogy megmentsék az életüket, t bán is — szinte nehéz elképzelni, hogy az elmúlt évszázadok nagy gazdasági fejlődése ellenére az éhség ma is súlyos probléma a világon. Az éhség az emberiség történetének kezdete óta a legrettegettebb csapások közé tartozik. Az emberiség kétharmada még ma is éhezik. Egyes országokban ma is gyakori az éhhalál, sok területen az éhezés az oka a betegségek nagy halálozási arányának, és a rosszul tápláltság akadályozza meg az emberiség nagy részének nemcsak az emberi életét, hanem a hatékony munkáját is. DEMOGRÁFIAI ROBBANÁS „ÉLELMISZER-ROBBANÁS" NÉLKÜL Mi az oka, hogy az éhség korunkban is ilyen súlyosan jelentkezik? Az egyik ok az, hogy a népesség növekedési üteme meggyorsult, a másik, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett országokban az élelmiszertermelés útjában nehezen leküzdhető akadályok, tornyosulnak. A népesség szaporodási ütemére jellemző, hogy míg az időszámításunk kezdetén az emberiség létszáma kb. 200—300 millió lehetett, addig a 17. század közepére megkétszereződött. A 19. században érte el az emberiség száma a cgymilliárdot, és szazrd-'-u- fO-as éveiben már a 3 millióm- dót is meghaladta. A megkétszereződéshez tehát kezdetben 1600 év, azután már csak 200 év, majd 100 év volt szükséges. A jelenlegi szaporodási ütem mellett az emberiség 40 év alatt kétszereződik még. Ezt nevezik „demográfiai robbanásának. Az élelmiszertermelés viszont alig képes lépést tartani a népesség' ilyen növekedésével. A problémát nehezíti, hogy a mezőgazdaság éppen nem a leggyorsabban növekvő népességű területeken fejlődött, hanem a fejlett országokban, ahol a mérsékelten növekvő népesség élelmiszer- ellátása nem okoz gondot. A fejletlen területek országainak többsége tehát a mezőgazdasági „nagyhatalmak” jóindulatára van utalva. Ezt a helyzetet szeretné megszüntetni a FAO. amikor megoldást keres az éhségprobléma megszüntetésére. KALŐRIAHELYZET i Az egyes világrészek kalóriafogyasztását összehasonlítva kitűnik, hogy Óceánia, Észak- Amerika és Európa népességének élelmiszerellátása lényegesen jobb, mint a szükséges minimum. A Közel-Keleten és Latin-Amerikában az átlag a minimum körül van, Afrikában és még inkább a Tá- ''ói-Keleten pedig lényegesen k’sebb a minimális szükséges- - u Bakkal nagyobbak a kü- '"-bsések a földrészek között a fehérje-. — különösen a szervezet szamára oly fontos állati fehérje —, fogyasztás tekintetében. A Föld egyébként képes lenne eltartani a mai népességet sőt annak többszörösét is. / baj az, hogy a gazdaságija,’ gyengén fejlett területeken a mezőgazdaság jelenleg olyan fejletlen állapotban van, és annyira lassan fejlődik, hogy nem képes a lakosság megfelelő színvonalú élelmiszerellátását biztosítani. A JÖVŐ ÚTJA A FAO az élelmiszertermelés fokozására több lehetőséget is figyelembe vesz. Az egyik lehetőség az újabb földterületek művelés alá vonása. Jelenleg a művelhető földterületnek csak 30%-a van mezőgazdaságilag hasznosítva. A jövőben még művelés alá vehető terület főként Afrikában es Dél-Amerikában található, kisebb mértékben Délkelet- Ázsiában. E területek bevonása a termelésbe azonban igen nagy beruházásokat igényel. A másik módszer. — és talán a legcélravezetőbb — a terméshozamok emelése. E téren a modern agrártudomány és a genetika kutatásai biztatók. Fontos a talaj termőkéoessé- gének a fokozása, rendsz^ps és hatékony műtrágyázással 3 talaj termőképpssáyón»!- - fokozása a jelenlegi lehető'-■'nyírét figyelembe v£ve —, spo’„„ kai növelné a világ piii-pi-Tor- termelését. Ugyancsak nagy eredményeket hozhat a növénybetegségek leküzdése és az állati kártevők visszaszorítása. Nagy szerepet játszhat a terméshozamok fokozásában a gépesítés is, de a fejlődő országokban a munkaerő-felesleg és az üzemanyag- és alkatrészellátási nehézségek miatt jelenleg még ez nem aktuális. Sokat jelenthet azonban itt az egyszerű szerszámok fejlesztése, pl. vaseke használata a faeke helyett. Az állattenyésztés eredményeinek a fokozása sok országban vallási okok miatt egyelőre nem lehetséges. A fehérjeellátás javításaban a FAO szakemberei nagy jelentőséget látnak a halászat kiterjesztésében, mert a hal igen olcsó, és rendkívül fehét'- jedús táplálék. Az éhező emberiség problémáinak megoldása tehát két tényezőtől függ: a fejlődő országok népességnövekedési ütemének lassulásától, és az élelmiszertermelés világméretű növelésétől. Az egész emberiség összefogására van szükség a katasztrófa elhárításához, és az emberhez méltatlan szenvedés megszüntetéséhez. És ezt az összefogást, igyekszik megszervezni a FAO,
