Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

Megszűnik a KISZ lakásépítési akció Interjú Szabó Gézával, a KISZ megyei titkárával A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottságának legutóbbi kong­resszusa a fiatalok lakásprob­lémáinak enyhítéséért a kö­vetkező határozatot hozta: a KISZ 1971. évi kongresszusáig 10 ezer lakást kell felépíteni az országban a KISZ lakás- építési akció keretein belül. — Mennyi lakás építését vállalta Tolna megye? — kérdeztük Szabó Géza elv- társat, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkárát. — Megyénk összesen 570 KISZ-lakás felépítését vállal­ta. Ebből 1969. december 31-ig százhatvanhat,lakás készült el, ez év végéig átadunk még 56 lakást, majd 1974-ig újabb 68- at. 1970 végéig tehát 222 lakás épül fel. A rövid statisztikai áttekintésből is kitűnik, hogy a megye járásai nem teljesí­tették a terveket, — a bony­hádi kivételével —, az elő­irányzott 570 KISZ-lakás nem fog felépülni. — Mi ennek az oka, vagy: reálisnak tartotta-e a tervet? — 1967-ben, amikor a KISZ KB ezt a határozatot hozta, igen. Azóta számos olyan vál­tozás történt, amelyek eleve kizárják ennyi lakás megépíté­sét. Mindenek előtt azt emlí­teném meg, hogy lényegesen csökkent a fiatalok vállalkozó kedve. Dombóváron például a tervezett 188 lakás helyett fel­épült 16, Bátaszéken 32 helyett 12, Pakson 40 helyett 24, Duna- földváron a tervezett 46 la­kásból egy sem épült fel. — Megváltoztak-e a lakás­árak ? — Igen. Körülbelül 25 száza­lékkal magasabbak lettek. Ko­rábban ugyanis 20—25 ezer forint alaptőkére volt szüksége egy fiatalnak ahhoz, hogy be­lépjen, beléphessen az akció­ba, ma körülbelül 55—60 ezer forintra. Míg áz előző években 110 ezer forintba került egy 58 négyzetméter alapterületű lakás, addig ma 220—230 ezer forint. Magasabb lett az építő­anyagok ára, ugyanakkor — ha volt is elegendő számú vál­lalkozó —, sok nehézségei oko_ zott, hogy ném találtunk ki­vitelező vállalatot. Ezek a té­nyezők bizonnyal hozzájárul­tak ahhoz, hogy kevés fiatal tudja vállalni a lakásépítésnek ezt a formáját. Ezek a lakások többnyire két-, vagy három­szobásak, szalagházak. Az a ta­pasztalatunk, hogy a fiatalok sokkal szívesebben építenek, vagy építtetnek családi háza­kat. — Hol épülnek most KISZ. lakások Szekszárdoir? — A Mérey utcában a na­pokban kezdődik el 100 lakás építése. Ezek egy része 1971- ben kerül átadásra, a többi 1974-ig készül el. Itt említe­ném meg, hogy sok vállalat­nál, üzemben érvényesül már az a koncepció, hogy kölcsö­nök, vagy társadalmi munka nyújtásával, esetleg más mó­don támogatják a fiatalokat. A vasipari vállalat, a nyomda és az AKÖV például kölcsönnel segíti a fiatalokat az alaptőke összegyűjtésében. Másutt, — termelőszövetkezetekben, álla­mi gazdaságokban — társadal­mi munkát vállalnak az épít­kezők. — Tolnában tehát, a KB kővetkező kongresszusáig az 570 lakásból mindössze 222 épül meg. Az okokat ismer­jük. Mi várható a továbbiak­ban? — A KISZ lakásépítési ak­ciója megszűnik. Az előbb em­lített 100 lakás még felépül, újabb akciót nem szervezünk, de a KISZ további szerepe az lesz a fiatalok lakásgondjainak enyhítésében, hogy támogatja az építeni akarókat. RADICS AGNES Huszonnégy középiskolás csapat honvédelmi versenye \ .szekszárdi Bózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskola KlSZ-szer- vezete 1970. szeptember 29-én a fegyveres erők napja alkalmából rendezett honvédelmi lövészversenyt. A megyéből összesereglett diákokat autóbusz vitte a lőtérre. Itt, a köszöntő szavak után sor­solással döntötték el a csapatok versenyzési sorrendjei. Tiz-tlzen- két percenként váltották egymást, így a 24 csapat délre befejezte a versenyt. Az eredményhirdetés előtt Végit János őrnagy elismerő hangon szólt a versenyről, a versenyzők által tanúsított fegyelem­ről és mindenkinek további eredményekben gazdag munkát kívánt. Ezután a verseny elnöke, König István igazgató kiosztotta a di- iakat. „ , . Az első helyezett, a szekszárdi Garas" Gimnázium elnyerte a győzelmet jelentő serleget, a második-harmadik helyezett a szek­szárdi Műszaki Szakközépiskola és a gyönki gimnázium, jelvényt es oklevelet kapott. Első lett az egyéni versenyben Wtnmann János (Garay Gimnázium), második Szegedi István (Műszaki Szakközép­iskola) és harmadik Bajor László (Tornai Gimnázium), König István igazgató a díjkiosztás után jó felkészülést kíván­va köszönt el a versenyzőktől, hangsúlyozva, hogy az elkövetkező evekben is megrendezésre kerülő versenyekre várják a most meg­lelem. iskolák csap'atait. Ilonaiii Erzsébet KTSZ-titkár . szekszárdi OFOTÉRT ZB kirakatál egy hímzett mellényes fiatalember nézegeti. Kissé közel hajol az üveghez, hogy jobban lássa az árcédulái. Bálint. (Talán még két hónap, s együtt lesz a pénz.) — Divatból hordja a cifra mellényt? — Nem. A népművészet sze­relmese vagyok. A mellényt a menyasszonyomtól kaptam. Néhány szót váltunk még a fényképezőgépekről, a mel­lényről, majd pedig az idősek­ről beszélgetünk, — Elhiheti, hogy még nem csalódtam bennük. Sem a munkahelyemen, sem másutt. S az a Legjobb, hogy bármek­kora is a korkülönbség közöt-, tünk, mindig egyenrangú fél­ként kezelnek. A néprajzi filmszemle állandó látogatója voltam, mert nagyon érdekelt Még sok dolgot nem tudok, hát kérdezgettem. Olyan igazi „nagy emberekkel'’ is beszél­gettem. sőt néhány dologban még vitatkoztunk is. Az volt a legjobb, hogy egy percig sem éreztem, hogy lekezelnék tizenkilenc évemet, lenéznék egyszerűségemet. Pedig mun­kásember vagyok ... Sőt, ■ egy alkalommal kávéval is meg­kínáltak. (Fábián József az útépítő vállalatnál dolgozik.) Az Otthon Áruház föld­szintjén egyszerre két leány lép hozzám. — Tessék parancsolni! — s máris kedvesen tessékelnek ..kedvenceik", a bútorok k"ré Bakodi Erika már vég­eladó. Az idén szabadult f Korsós Zsuzsa másodéves la nuim, — Sok száz ember fordxil itt meg mindennap. Akarva, nem akarva tanuljuk az emberis­menetet. Már a külső elárulja, líogy mi van belül. Én a fiata­lokat szeretem jobban. Az idő­sek — s. főleg az értelmiségiek — nagyon válogatnak. Persze, ha válogatnak, az nem baj. Csak az a rossz érzés, hogy hozzánk, fiatalokhoz nem is nagyon jönnek. Inkább a fő­nökhöz. Nem bíznak bennünk. Talán korunk miatt lekicsiny- lik munkánkat? — mondja Ba­kodi Erika. Fiatalok az idősekről — Nekem édesapám a pél­daképem. Édesapám őszinte ember: munkájának és a csa­ládjának él. Sok hozzá hasonló idősebbet ismerek. És ez jó. Ha valamit kiejtek a, számon, azonnal megkapom. De sajnos ezzel néha vissza is élek, s azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen ilyen fiatal. — szól Korsós Zsuzsi. Erika véleménye pedig: — Az a legnagyobb baj. hogy az idősek nem■ tudnál: örülni semminek... vagy ta­lán szégyellik, hogy örülnek? Berlinger Magdolna Szek­szárdion a bőrdíszműben dol­gozik, Harmadéves ipari ta­nuló. — Mindenütt csak azt halla­ni, hogy jaj. ezek a mai fia­talok”. Miért? Én tisztelem az időseket, mert Sokat tesznek ériünk, fiatalokért- De mi is teszünk értük. A fiatalokat is lehet tisztelni: munkájukéit, lelkesedésükért, sőt akarat­erejükért is. Persze a maguk módján tisztelnek is a felnőt­tek bennünket, s azt hiszem, hogy csak divatból mondják, amit mondanak. Tudom, hogy az ő fiatalságuk sokkal nehe­zebb volt, mint a miénk, De arról mi nem tehetünk. Délelőtt van, A megyei mű­velődési központ előtt két fiú nézi a programot. Mindketten a műszergyárban dolgoznak, mindkettőn farmer van, mind­kettőnek hosszú a haja. Sz. Ferenc tizennyolc éves: — Az idősek, szerintem, nem- nézik le a fiatalokat. Ér­tékelik, hogy amit elhatároz­tunk, azt men is tesszük. fi. Béla tizenhat éves: — Én nem is figyelem őket. Engem nem érdekelnek. És végül egy fiatal KISZ- vezető: — Az idősek elismerik a fiatalok értékeit és érdemeit, de néha az az érzésem, hogy a nézeteltérések a korkülönb­ség miatt vannak. Gyakran ke­serít el az, hogy az üzemek­ben a. KISZ-szervezetet nem ismerik el egyenlő vitapartner­nek, Illetve, az úgynevezett üzemi négyszögnek sok helyen nem tulajdonítanak jelentősé­get. — Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ismerem a fiatalokat, hiszen mindig köz­tük vagyok, és én id az vagyok. És azt i? nyugodtan mondha­tom, hofty azokat a . felnőtte­ket, akik arra rászolgálnak, nagyon tiszteljük. Csak azt szeretném, ha minden felnőtt ugyanígy vélekedne a fiata­lokról. (horváth) „Csak az érdekel, amit még nem tudok...“ Látogatás a kajdacsi ezermesternél Hatvanöt éves és mindenhez ért. Gépekhez, villanyszerelés­hez, mezőgazdasági munkához, vízvezeték-szereléshez, koszo­rúkötéshez. Ezermester. így mutatta be az az idős asszony, aki elkísért bennünket Kaj- dacson Horváth Jánoshoz. Takaros ház, frissen mázolt, világos zöld kerítéssel, patika­tisztaságú udvar és nagyon sok virág. A kert végéből fia­talos mozgású, mosolygós arcú ember siet felénk, ö lenne a hatvanöt éves János bácsi? Csak ahogy közeledik, látom az arcán az évek nyomait, kér­ges kezén a rozsda színéi. Gé­pészkovács a szakmája. Hogyan is kezdődött? Miért éppen a vasnak, a ke­mény acélnak szentelte életét? — Szeretem az acél kemény­ségét, a nehezen formálható vasat, a gépeket. Nagyon ré­gen volt, amikor ezt a szakmát választottam, de ma sem bá­nom. Kovács kell az uradalom­ba? Majd én kitanulom! — mondtam édesanyámnak. Erőm is volt, eszem is, hát tanulni kezdtem. Tizenöt éves kölyökként szabadultam, akkor volt újdonság a benzinmotor. Hogy megszerettem! Arcáról egyetlen pillanatra sem tűnik el a derű, pedig már a huszas évek nyomoráról, a háborúról beszélgetünk. Zaklatott, csupa-munka élet, 1943-ban SAS-behívó, háború, katonaság, majd a felszabadu­lás élménye, később család, gyerekek. — Ma már pihennem kelle­ne, mondják a gyerekeim is. Én alvással nem tudok pihen­ni, mert ha valami eszembe jut, addig nincs nyugtom, amíg meg nem csinálom. A központi fűtést maga ve­zette be a házba. Csöveket forrasztott éjjel-nappal, míg végül elkészült. A kertben vil­lanymotor hajtja a vizet az öntözéshez. Kutat ásott., sze­relt, barkácsolt. Most egy csa­pot kell megnyitnia, s máris csordogál a növényekre a víz- sugár. Ha koszorúra van szük­ség a faluban, azért is hozzá mennek. — Ez a gép a burgonyaboga-' rakat irtja ki, — mutat egy fura berendezésre a kert vé­gében. — Hogyan találta ki? — Gondolkodtam. Csak az érdekel mindig, amit még nem tudok. De úgy nézze ám meg. hogy három év munkája van ebben a masinában! A neve; bogár-porszívó. A csőrendszerű szerkezet szája ráborul a 'burgonyabo­korra, a beépített motor szívó- ereje pedig „bekapja’' a növé­nyekén lakmározó rovarokat, anélkül, hogy a levelek meg­sérülnének. \ ■— Ötletes berendezés. — Az bizony! Dehát csak én örüljek neki? Eszembe ju­tott, hogy elküldöm az Orszá­gos Találmányi Hivatalhoz. — Az eredménv ? — Elfogadták. Most már csak egy tsz, vagy állami gaz­daság kellene, aki megveszi a szabadalmat. Érdemes odafigyelni az idős mester munkájára, Bizonvára erre gondolt a szakzsüri, ami­kor elfogadta János bácsi gé­pét. — Most mi következik? — Szökőkút! Ha eljön ta­vasszal, azt is megláthatná. Motor hajtia> abban is a vizet.. Hadd örüljenek a gyerekeim és az unokáim. A meghívást elfogadom. Föl­tétlenül eljövök. —ess— FŰTÖKET és KAZÁNHÁZI SEGÉDMUNK ÁSOK A T keres felvételre a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat, Szekszárd, Hunyadi u. 4. (?) Több éves gyakorlattal rendelkező SZERSZÁM- KÉSZÍTŐKET FELVESZ a Bonyhádi Vasipari Ktsz Jelentkezés: Bonvhád, Rákóczi u. 20. munka­ügyi. osztály. (13)

Next

/
Thumbnails
Contents