Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

Szemelvények

FÖKUSZ ■‘a«»“«

...................um újságokból

M

ilyen az amerikai tv-híradó ?

Amikor megkezdtem az amerikai hírközlő szervekkel kapcsolatos vizsgálataimat, az volt a legmeglepőbb tapasztalatom, hogy milyen szabadon és könnyedén érintik a televízióban dolgozó újságírók programjukban azt, amit fontosnak, vagy érdekesnek tartanak. A tv-híradók vezetősége azonban, — akárcsak az újságok és folyóiratok főszerkesztői —, nagyon jól tudják, melyek azok a témák, amelyek kiválthatják a főnökség elégedetlenségét, (főleg olyan kérdésekről van szó, melyek kiteregetése a tv érdekei szempontjából káros lehet).

A kormány egyre gyakrabban avatkozik be és ez a beavatkozás különböző formában történhet. Az egyik ilyen forma az, hogy a riportert megakadályozzák az információ megszerzésében. Ez történhet úgy, hogy illetékesek titokzatosságba burkolóznak, vagy • a riportert az igazság hivatalos változataival „bombázzák”, — egyik kedvelt módszere ez azoknak a tiszteknek, akik Saigonban naponta sajtóértekezletet tartanak, hogy nem akad például jármű, amin a tudósítókat elszállíthatnák annak az ütközetnek a színhelyére, ahol az amerikaiak éppen vesztésre állnak.

A kormány beavatkozásának másik módja a nyomás gyakorlása. Mind Kennedy, mind pedig Johnson elnök arról voltak híresek, hogy azonnal közölték a televízió vezetőivel és az újságírókkal az esti híradóval kapcsolatos nemtetszésüket.

A cenzúra főleg a „jó ízlés” kérdéseire szorítkozik. Ma elsősorban a Vietnamból érkező riportfilmekből vágnak ki jeleneteket. Minthogy ezekből a filmekből kivágják a legvéresebb csatajeleneteket, így tehát, — bár sokan éppen az ellenkezőjét állítják —, a televízió nem mutatja be a háborút a maga valóságában. Kevés filmben láthatók haldoklók, vagy sebesültek. El kell ismerni, hogy a sajtó hitelesebben írja le a. háború szörnyűségeit.

A fontos információkkal kapcsolatban kialakult újságírói koncepció jelentősen befolyásolja a társadalomról alkotott képet. Sok szó esik a kormány tagjairól és kevés szó a vezetők irányítása alatt dolgozó, kevésbé kiemelt szervezetekről és intézményekről.

Mindez az elnök és, a kormány többi tagjának túlzott reklámjához vezet, — amit ők maguk is a világ legtermészetesebb dolgának, a személyüknek kijáró adónak tekintenek. Ugyanakkor előfordul, hogy a kisebb rangú halandók sokkal fontosabb tevékenységéről egyetlen szó sem esik. Szürke halandó csak akkor szerepel a képernyőn, ha nagyobb bűncselekményt követ el, sztrájkban, tüntetésben, vagy zavargásokban vesz részt, katasztrófa áldozata, — vagy ha kedve támad „egy kutyát megharapni”.

(New York Times Magazine)

Az öngól sajtó válsága

A nyomdászok gyakran nem látnak messzebb a nyomda falainál és technológiai újításokról hallani sem akarnak. Másfelől a vállalkozók, a lapkiadók meg sem próbálkoznak újításokkal. Az angol lapkiadás még mindig egy rég elmúlt szakaszban él. Alig változott valamit a harmincas évek óta, amikor a példányszámháború kitört és a lapkiadók, hogy példányszámukat növelhessék, tömegesen kezdték előfizetőiket selyemharisnyákkal, fogkrémekkel és más ajándékokkal csábítgatni. *

Általános megítélés szerint csak a háború akadályozta meg a Fleet Street csődjét. A dolog megismétlődött 1956-ban, amikor véget ért a rotációs papír szigorú adagolása és a lapok növelni kezdték terjedelmüket. A verseny fellángolásának következményeképpen a Daily Mail konzervatív csoportja megszerezte a liberális New Chroniclet és a Start, s összeomlott a la- bourista Sun.

Az egymilliónál nagyobb példányszámú lapok

kénytelenek voltak lehúzni a redőnyt, nincs mit csodálkozni olyan lapok nehézségein sem, mint a Times és a Guardian. Éppen a Times jegyezte meg, hogy ,,a színvonalas, nagy sikerű lapok is kevesebb nyereséget hoznak, mint amennyit tulajdonosaik akkor szerezhetnének, ha pénzüket az eurodollár-piacon ruháznák be”.

De hát akkor miért nem fektetik be tőkéjüket eurodollár-üzletekbe a Thomsonok, az Astorok, a Scottok ahelyett, hogy egyes lapjaik profitját elnyele- tik sajtóbirodalmuk más lapjainak deficitjével?

Ha az Astorok és Scottok nem szüntetik be újságaikat, hogy jövedelmezőbb pénzügyekkel foglalkozzanak, ha az Establishment olyannyira aggódik sajtójának válsága miatt, ennek az az oka, hogy a sajtó nehezen helyettesíthető, fontos funkciót tölt be. A sajtó az iskolával együtt hatékony politikai eszköz és mindenekelőtt az angol társadalmon belüli osztálymegkülönböztetés egyik legnyomósabb eszköze.

Kezdve a színvonalas sajtó és a népszerű sajtó közötti szigorú különbségtételen, amelynek értelmében a vezető réteg színvonalas lapjainak van fenntartva a politikai és kulturális vita, s az ország többi részének jutnak a „fekete krónika, a sport és a hálószobaintimitások”. Másik tünet az újságírók toborzásának módja, akiket — különösen a politikai újságíráshoz csaknem mindig a nagy egyetemekről, a brit osztályrendszer templomaiból toboroznak. Nem csoda ezek- után, hogy az újságírószövetség a nyomdászok és a lapkiadók vitái során mindig fegyelmezetten a tulajdonosok oldalára áll.

Az angol sajtó hű tükre az angol társadalomnak, egy Establishmentnek, amely elég intelligens és szilárd ahhoz, hogy túl sok zavar nélkül irányítson egy társadalmat, amelynek megkülönböztető jellegét javarészt elrejti a reális alternatívák hiánya.

(1/ Europeo)

j A 75 olasz napilapból nagyon kevés' fizétódik ki

Az olaszok nem túlzottan szenvedélyesen olvassák a hírforrást jelentő sajtót. A kereken 75 napilap (köztük négy sportláp) összesen körülbelül hatmillió példányban jelenik meg, s ebből legalább egymillió eladatlan marad. Ez azt jelenti, hogy csak körülbelül minden tizedik olasz hajlandó 70 lírát áldozni egy Corriera della Sera-ért. vagy Stampa-érc, egy Messag- gero-ért, stb. Feltételezhetően legalább 30 millió olasz, tehát a lakosság fele soha pém vásárol napilapot. Megbízható vizsgálatok szerint Olaszország a nyomtatott papír „fogyasztásáról” készített világstatisztikán messze hátul kullog; és az európai összehasonlításban is igen elmarad. ^

A legtöbb olasz újság elterjedése nem elég ahhoz, hogy eltartsa magát, vagy rentábilis üzletté váljon. Ennek legfőbb oka, hogy a lapokban rendszerint kevés a hirdetés. Néhány oldal, miniatűr nyomású apróhirdetéssel a költségvetést nem lehet kiegyenlíteni, a drága anyagi, előállítási és személyzeti költségeket nem lehet fedezni. Az állás-, vagy ingatlanhirdetésekkel teli mellékletek, amelyek a német lapokat hét végén, vagy vasárnap sokszor 100 oldalra duzzasztják fel, Olaszországban teljesen ismeretlenek. Lehetséges, hogy a gazdasági fejlődés, amely teljes foglalkoztatottságra törekszik, egyszer majd hasonló

eredményeket mutat. Egyelőre azonban az olasz konjunktúra még nagyon távol van ettől. Az utóbbi években jelentkező kedvéző fejlődést — legalábbis a márkás árucikkeket gyártó, illetőleg árusító cégeknél lehetségessé vált reklámköltségvetés-emelést — a jelek szerint túlnyomó részt a rádió és a televízió fölözi le.

Ilyenformán az olasz lapok, még a legjelentősebbek is, elsősorban nem jövedelmükből, hanem azok támogatásából élnek, akik fenntartják őket. Körülbelül egy tucat lapot politikai pártok, vagy csoportok pénzelnek. Egy másik, kisebb részt a katolikus intézmények és szervezetek tartanak fenn. A közvéleményt alakító lapok nagy részét, 18 lapot, amely összterjede- lem tekintetében a lapok 45 százalékát teszi ki, az olasz ipar finanszírozza. E lapok mögött tehát egyes nagy cégek és vállalatcsoportok állnak, amelyek (mint az egyik idevágó vizsgálat tanúsítja), „napilapjaikat nem profithajszolás céljából, hanem politikai okokból adják ki, illetve azért, hogy gazdasági érdekeiket megfelelően képviselni, vagy védeni tudják”.

(Süddeutsche Zeitung)

A szovjet sajtó H' * időszerű feladatairól

Az utóbbi időben a szovjet sajtó tevékenységének szinte valamennyi területén részletes szociológiai vizsgálat indult. Már megjelentek az első szociológiai elemzések, amelyek azt vizsgálják, milyen hatással van a sajtó a közvélemény alakulására és milyen eredménynyel járnak a sajtó fellépései. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegében külön tudóscsoport dolgozza fel azoknak a kutatásoknak az eredményeit, amelyeket a csoport a Pravda, az Izvesztyija, a Trud és a Lityeratumaja Gazeta című hetilap szerkesztőségeivel közösen végzett. A közvélemény kérdésével, a közvélemény alakításával hosszabb időn keresztül foglalkozott a Komszomolszkaja Pravda című napilap is. Hasonló vizsgálatokat folytatnak más központi napilapok, továbbá az egyes köztársaságok és körzetek lapjai is.

A konkrét szociológiai felmérések természetesen igen sok kérdésre rávilágítanak, de helytelen lenne szerepüket abszolutizálni és a szovjet sajtó tevékenységét ‘ szinte teljes mértékben e vizsgálatokra alapozni.

Rendeltetésüknél fogva e szociológiai következtetések a valóság vizsgálatának egyik eszközéül szolgálnak. Ha e vizsgálatokat helyesen szervezzük meg, akkor fontos értesüléseket szerezhetünk, az olvasók érdeklődési köréről. A közvélemény-kutatási adatok elemzése alapján hozzá lehet fogni azokhoz a konkrét teendőkhöz, melyek segítségével a fő célt el akarjuk érni: növelni a sajtónak, mint a párt ideológiai fegyverének szerepét a kommunizmus építésében. A konkrét vizsgálatok jelentőségét a témák helyes megválasztása, a program gondos kidolgozása, a metodika, továbbá a szociológusok, az újságírók és a pártbizottsági munkatársak által közösen kidolgozott következtetések és javaslatok indoklása dönti el.

A szociológusok által közzétett, nagyszámú adat alapján már most levonhatunk bizonyos következtetéseket. Mindenekelőtt fel kell figyelni arra, hogy az olvasók érdeklődési köre állandóan bővül. Ez összefügg a szovjet állampolgárok politikai öntudatának, képzettségének és kultúrájának növekedésével, továbbá azokkal a fontos változásokkal, melyek társadalmunk szociális összetételében végbementek: a munkásosztály számbeli növekedésével és a társadalomban betöltött, egyre nagyobb szerepével.

E szerkezeti változások természetesen megmutatkoznak az olvasótábor jellegében is. A szociológiai kutatások azt mutatják, hogy jelénleg az újságolvasók túlnyomó többsége ipari, építőipari dolgozókból, a közlekedés és a szállítás, válamint a hírközlés terén dolgozókból áll. ök képezik a Trud című napilap olvasóinak több mint 61 százalékát, a Pravda olvasóinak 40, az Izvesztyija olvasóinak 38 százalékát. Még több munkás olvasója van a különböző helyi, — körzeti, városi és területi — újságoknak.

(Zsumaliszt)

Betűszámtan

Újszerű rejtvényünkben minden betűt egy-egy szám helyettesít. Ugyanannak a betűnek a helyén mindig azonos szám szerepel. Az ábrába beírt számok és a megadott betűk segítségével tessék kitölteni az ábrát! Minden kocka egy-egy szótagot tartalmaz, amelyek vízszintesen és függőlegesen a vastagított vonalig szavakat alkotnak.

Ha az alsó ábrákba írt számoknak megfelelő betűket behelyettesítjük, három neves Tolna megyei atléta nevét kapjuk.

E három sportoló nevét kérjük beküldeni levelezőlapon a szerkesztőség címére 1970. október hó 19-én déli 12 óráig. A levelezőlapra kérjük ráírni: Rejtvény.

A helyes megfejtések beküldői között 5 db könyvet sorsolunk ki! Az 1970. szeptember 27-i rejtvény helyes megfejtése: „Kalmár szellő járt a

szomszéd mezőkön, S vett a füvektől édes illatot.” Petőfi. Borjádon.

Könyvjutalmat nyertek: 'Erdei Józsefné, Tamási, Bocskai u. 1., Guld János, Tolna, Deák F. u. 7., Gábelics Mátyásné, Pécs, III., Páfrány u. 15. II 22., Kiss Gyuláné, Szekszárd, Pollack M. u. A/7., Vábró László, Paks, Tolnai u. 48.

A könyveket a nyerteseknek postán küldjük el.

Műszaki könyvnapok

A tudás papírhegyei-1

■de

4

3

G

T

d

<b

2.

3

•7

3

?

G

9

e

4

6

S

G

40

3

14

3

do

3

dd

3

©

3

V

3

43

3

do

G

7

6

4

e-7

e

d

3

43

6

25

3-de

G

V

G

43

V

2

4*7

40

44

G

' s

dd

20

•7

20

47

6

■7

40

4

<&

IC

r?

e

so

2d

20-4

22

4

3

dd

3

5

3

9

3

s

3

d3

e.3

G7

G

d

3

45G>

2d

3

de-de

3

d3

3

443

43

e

do

6

R

A

dd

3

d3

3

”7

24

46

20

dcb

e

*7

3

9

G

24

43

d

20

T

d

r

©

43

G

do

3

5

&

4

20

9

20

4

QD

43

&

2d

22

d

23

S

20

d

23

45

V

23

d5

S

G7

e

d

s

43

e

J

A múlt esztendőben 48 millió darab könyvet nyomtattak ki hazánkban. Szándékosan használtuk a darab kifejezést, mert művekről nemcsak tartalmuk, hanem „fogyasztásuk” is képet adhat. A 48 millió azt mutatja: a

szellem e nemes táplálékának fogyasztói tábora nem kicsiny. Ahogy egyre nagyobb azok serege is, akik biztos kézzel nyúlnak a táblák közé kötött tudás, a szakkönyv után. Igény és kívánalom találkozása hívta életre a szak- könyvkiadás és felhasználás legterebélyesebb ágának, a műszaki műveknek lassan hagyományossá váló szerény ünnepét, a műszaki könyvnapokat.

Az idén október 10 és 31. között megrendezésre kerülő műszaki könyvnapok, — országos megnyitójának az egyetemi és iparvárosként egyaránt rangot szerzett Veszprém ad otthont —, ismét jó alkalmat kínálnak a régi hívek ragaszkodásának erősítésére, s új olvasók toborzására. Mert igaz, a tudás papírhegyei könnyen meghódíthatók. Csak egy ajtókilincset kell lenyomni, belépni a gyár, a vállalat műszaki könyvtárába, s leemelni a polcokról az emberi szellem, találékonyság és ötletesség, tapasztalat és kísérletezés betűkbe, képekbe, ábrákba foglalt salában szerzett tudás, — bizonyítsa azt akár diploma is — ma főként arra elég, hogy alap legyen a továbbképzéshez, a szakirodalomban közölt legfrissebb eredmények megismeréséhez és fölhasználásához. Ezért jelentős a műszaki könyvnapok szerepe: figyelmet keltenek és ösztönzést nyújtanak gyárakban, intézetekben, kutatóhelyeken, oktatási intézményekben.

Úgy illik persze, hogy az ünnep, ha szerény, csöndes is, de ünnep legyen, tartalmával, mondandójával az. Ezt szolgálja a könyvnapokra megjelenő 34 új mű, közöttük több olyan, amelyek megjelentetését a korábbi műszaki könyvnapok író-olvasó találkozóifi a közönség kérte. Nem csak a kiadó, hanem — mint a példa igazolja — a közönség is formálja tehát a tudás papírhegyeit. Módja lesz erre a most megrendezésre kerülő találkozókon is.

Tízezrekre rúg azok száma, akik nem lankadó buzgalommal, s hű ragaszkodással veselkednek neki a tudás papírhegyeinek, mert a legnemesebb emberi önzés, a tudásra, a gyarapodásra való törekvés munkál bennük. Ha új arcok tűnnek fel e több tízezres táborban, ha új kezek nyúlnak a polcokon sorakozó könyvek után, akkor nemcsak megrendezték a műI

I 40

20

24

a

42

4

4

0

játos termékeit, a műveket. Ám igaz az is, hogy még több lehetne, s kell is, hogy legyen a tudás papírhegyeit meghódítani, birtokba venni kívánók száma. Az ismeretek gyorsan elavulnak, s az iskoszaki könyvnapokat, hanem eredményekkel bizonyították hasznosságukat, tehát szükségességüket országosan éppúgy, mint egy-egy munkahelyen.

.:a (*>