Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-11 / 213. szám
Sz abadegyetem, belkereskedelmi akadémia,, titkárnőképző tanfolyam a programban Vezetőségi ülés a TIT közgazdasági szakosztályánál A TIT Tolna megyei köz- gazdasági szakosztályának vezetősége a napokban tartotta ülését. Értékelték, elemezték az elmúlt „idényben” végzett munkát, valamint meghatározták az 1970/71-es feladatokat. A szakosztály által tartott előadások száma a korábbi évhez képest csökkent, azonban az átlagos hallgatói létszám nőtt. Több jelentős rendezvényt, illetve előadássorozatot szerveztek, így a tanácsi vezetők szabadegyetemének, a három belkereskedelmi akadémiának, valamint a HVDSZ- szel közösen, a vállalatvezetők részére szervezett előadás- sorozatnak volt nagy sikere. Az új idényben követendő célok közt határozták meg a közgazdasági gondolkodásmód kiterjesztését olyan rétegek felé, akik nem közgazdasági területen dolgoznak, ismertetni az alapfokú közgazdasági kérdéseket. Két fő feladatra összpontosítja figyelmét a szakosztály, a IV. ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak, valamint a közgazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztésének ismertetésére. Többek közt szabadegyetemet indítanak, közösen a KISZÖV-vel az ipari szövetkezetek vezető állású dolgozói részére, megrendezik a tanácsvezetők szabadegyetemét is, a megyei tanáccsal közösen. Belkereskedelmi akadémiát Szek- szárdon. Tamásiban, Nagydo- rogon és Dunaföldváron szerveznek. A programban szerepel négy jelentősebb rendezvény, amelyen egy-egy aktuális gazdasági témát vitatnak meg, meghívott szakember vezetésével. Újdonság a programban a titkárnőképző tanfolyam. Eddig több mint negyvenen jelentkeztek a tanfolyamra a megye különböző részeiből. Dolgozó felvételizők Ünneplőbe öltözött, izgatott emberek sétálnak, beszélgetnek az 505-ös MŰM. szakmunkásképző intézet folyosóján. Felvételizők, akik közül sokan a pécsi Ziper- nowsky Gépipari Tecnikum szekszárdi kihelyezett tagozatának hallgató lesznek. — Mi a véleménye a hallgatók felkészültségéről Kaszás elvtársnak, mint az iskola igazgatójának? s. — Néhány perccel ezelőtt fejeződtek be a felvételi vizsgák, így eredményt mondani még korai lenne. Ez az utolsó évfolyam, s érdekes módon ebben az évben volt a legtöbb jelentkező. Nagyon örültünk ennek, hiszen ezek az emberek már üzemi gyakorlatból tudják azt, amit most elméletben kell elsajátítaniok. Lőrincz József. a pécsi technikum igazgatója azért tartja hasznosnak ezt az évfolyamot, mert Tolna megye, közelebbről Szekszárd ipara fejlődik. Éontos és szükséges elméletileg is jól képzett, sokoldalú szakembereket nevelni. — Már a felvételin is az alapjaiban stabil felkészültség tűnt jellemzőnek. Két osztály indul, egy villamos illetve egy gépészeti tagozat. Ugv tudom, százöt jelentkező volt, közülük 80—70-en felvételt is nyernek. Varga János, a GÉLKA művezetője ebben a pillanatban még nagyon drukkol: — Szeretném, ha sikerülne örömmel végezném el a technikumot. Nagy Lajos híradástechnikai műszerész a postán: — Nagyon szívesen foglalkozom műszaki dolgokkal, ezért jelentkeztem. A mi korunkban különösen fontos figyelni a technika fejlődésére, azzal együtt haladni viszont csak állandó tanulással lehet — Jelent-e anyagi előnyt a technikusi oklevél ? — Nem hiszem. Ugyanis jelenlegi beosztásomban követelmény a technikumi végzettség. Sólyom József egyetlen mondatba sűríti továbbtanulásának okát: — Holtig tanul az ember. —- Munkahelyén támogatták tanulási szándékát? — Igen. — Milyen érzés volt újból tanulni, ennyi év után? — Nagyon -jó. Jó tudni, hogy van lehetőség pótolni azt. amit iskolás éveink alatt különböző okokból elmulasztottunk. — rá — Visszhang Fegyelmi úton elbocsátva „A Népújság augusztus 30-i számában, Kau-u- cím alatt többek köz" hogy Szekszárdiéi teremben Palkó Sánf !ú 30 forintos fogyasztás .el. 300 forintot fizettetett a vendéggel. A panaszt kivizsgáltuk, a felszolgáló valóban a vendégnek számoló cédulát nem adott és az „ujjam hármat” mutatott, véleménye szerint ez 30 forintot jelentett, melyre a vendég 3 darab százassal fizetett* a felszolgáló a különbözethet borravalónak vélte és nem adta vissza. A felszolgáló súlyos mulasztást követett el azzal, hogy az 5 forinton felüli fogyasztásnál kötelező számolócédulát nem adott. a vendégnek, mellyel lehetőség let* volna a félreértést kizárni. A vállalat vezetősége a felszolgálót a súlyos mulasztás miatt azonnali hatállyal fegyelmi úton elbocsátotta, a fogyasztó kártalanítva lett. - *' Sajnálom, hogy a vendéggel szemben ez a szomorú eset megtörtént, vállalatunk dolgozóinak munkájára nem ez jellemző, melyet a vállalathoz küldött sok-sok elismerő levél is igazol. A szabálysértést elkövető, vagy a magukról megfeledkező dolgozókkal szemben a jövőben is hasonló szigorral fogunk eljárni.” Halász István Tm. Vendéglátóipari V. igazgatója SZERENCSE és MUNKA Az idősebbek a vásári, lutrisokra, gyú- szűsökre. A névhasználatban meglehetősen összekeverték őket. Az egyik három-négy gyűszűvel játszott; a fogadónak el kellett találni, hogy melyik alatt van a babszem. A másik köralakú kártyákat rakosgatott, s itt is el kelleti találni valamit. A módszer és a végeredmény majdnem mindig azonos volt. A kártyás, illetve a gyűszüs letett egy hokedlit valahol a nyüzsgő embertömegben, s elkezdte: „Itt a piros hol, a piros. . A kártyákat úgy rakosgatta, hogy mindenki figyelemmel tudja kísérni a piros hollétét, azaz, hogy csábító legyen a játék, hiszen itt nyerni lehet... A tömegből végül is előállt egy „merész vállalkozó", aki. természetesen üzlettárs volt. Az üzlettárs nyert néhány partiban, s ez játékra lelkesítette a többieket. A nem üzlettársakat. S ezek rendszerint reménytelen helyzetben lévő emberek voltak, akik nagy- nehezen összekuporgattak pár pengőt. A kártyásnak, gyu- szűsnek néha sikerült elillannia kellő időben a tömött zsebbel, és nem verték meg a felkorbácsolt, lelkiállapotba jutott vesztesek. Mindenki tudja. hogy napjainkban hatóságilag üldözendő az ilyen szélhámoskodás. Munkája után minden embernek lehetősége van a tisztes megélhetésre. így nem is lenne táptalája a hasonló próbálkozásnak. Viszont rendkívül nagy az emberekben a játékos kedv, a többség szereti a fogadásokkal járó izagalmakat, sokakat doppingol a pénznyerés reménye. Ebben nincs is semmi kivetni való, éppen ezért fejlődött ki népi demokratikus rendünkben •is a lottó. Méreteire jellemző, hogy Tolna megyében évente 5—6 millió lottó- szelvényt vásárolnak. Minden munkahelyen, minden spontán összejövetelen jól lemérhető, hogy ez menynyire körzédekű téma. Pénteken mindenütt izgatottan várják a lottószámokat, hét közben pedig hovatovább a „hogy vagy?” közhelyszerű érdeklődéssel egyenrangú lesz a „kitöltötted már?” kérdés. It» a iái mér eleve UC d ICI olyan, hogy hátrányosan nem befolyásolhatja sem a cipővásárlást, sem a mindennapi lét egyéb vonatkozásait. A pár f orvat, amit szélvényre költenek, senkinél sem játszhat lényeges szerepet. Ugyanakkor nagyon érdekesen alakult az emberek gondolkodásmódja. Több százan nyertek már Tolna megyében is nagyobb ösz- szeget. Ez mindenkinek jól jött. de másnap, harmadnap mindenki éppú gy dolgozott, mintha mi sem történt volna. A lottó nem vonja el az emberek figyelmét a folyamatos megélhetést biztosító munkától. és éppen ezért a nyerteseknek mindenki őszintén gratulál. Abban a reményben, hogy legközelebb talán neki gratulálnak. . . És aki nem nyer, a keresetéből tisztességesen megélhet. A lottó nem létkérdés, de közkedvelt, s most a jubileum alkalmából csak azt kívánhatjuk, hogy minél több embernek legyen szerencséje.. B. F. Egy szép szombat este © T. valamikori vasüzlettulajdonos ma egv közértben eladó. Magas, jólszituált. Kért lánya vám. az egyik gimnazista, a más'k 8 általános után otthon maradt. Dolgozott itt is, ott is, de a ..társaság” sehol sem felelt meg. A fonodában feltörte a kezét az orsó, — a gyors- és gépírás nem ment. Nem ritkaság manapság a hasonló életforma. Nemcsak aranyaik, ezüstök és faragott angyalkáik az ideális hátterei a hasonló kispolgári életformának — lassanként meghonosodnak egyik-másik helyein a Garnitúrák" között is. Egyik ismerősöm meghívást kapott a minap egy összejövetelre. Nyáron Ilona-napkor piknik alapon házibulit rendeznek. A meghívottak kizárólag egyetemista fiúk — hiába, a jé partihoz a diploma js hozzátartozik. Játszunk. Hidat építünk, üveget forgatunk. Aki felé fordul az üveg szája, három kérdésre őszintén kell felelnie. De ki felelhet őszintén, amikor a játék ízét elveszi a 'kékítős hajú nagymama (hosszú szipkából cigarettát szív), a mama meg a papa. Ülnek a sarokban, nézőik, hogy szórakozik a fiatalság. © Sz.-éknél az ebédlőszeknény kért oldalán kézi faragásé angyalok, a vitrinben fényesre csiszolt ezüstök, a zongora tetejét soha nem nyitotta fel senki. — Látod, ezek régi családi darabok — húzza iki a kazettából a nehéz óraláncokat, karkötőket, nyakláncokat az egyetemista lány. Az apa szűcs — régien maszek volt —. az anya jónevű varrónő. Nem esküdnék arra. hogy valóban régi. családi darabok. ..Kapcsolódjunk ki!” Szombaton este fölvette az ünnepi ruhát, a gálacipőt, bevágta magát a kocsiba és kikapcsolódott. De hogyan? A meghívás mögött valahol ott lapult az á gondolat: legalább mi, értelmiségiek tartsunk össze. Valamennyien értelmiségiek voltaik valóban, csupán az egyik feleség végzett alacsonyabb iskolát — nem dolgozik, gyerekeket nevel. ellátja a háztartást. — „Minek dolgozzon? Elég szépen .keresek. A ház már rendben van. be is bűtorozkodtunk. Egy-két évig meghúzzuk magunkat, és a kocsi is megvan. A gyerekeik se az utcán nőnek fel.” A társalgás kínos. Hiába: újdonsült: ismerősök. csupán egy a közös: a diploma. Jobb híján szakmai kérdésekről esik szó... — „És nálatok hogy megy?” — „Hagyjátok már abba" — ne dolgozzunk. —. Mije van a fának? — Levele. És asztalhoz ütiik a krisrtálypoharakat, .. Néhány pohár után föloldódik a hangulat. — Táncoljunk!!! A házigazda 16 éveg fiia kezeli a lemezjátszót. „Volt egy sárga csőrü kacsa-csa Feje búbján volt a pamacsa"' Cserélődnek a párok, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A tánc rövid szüneteiben franciasalátát esznek, szendvicset., és sűrűn ütik a poharakat az asztal lapjához. De hát a lemezeknek is vége szakad egyszer. — Miért nem nősülsz, Feri? — visszatérő kérdés ez — a társaság egyetlen ..facér” tagját nyaggatják örökké. Egyébként ő a központ. A feleségek is szívesen el-elbeszélgetnefc vele a „dohányzósarokban”. Időnként sokat sejtető pillantások kísérik a szavaikat. Valahogy így: ..Benne lennék a dologban. — de hát a férjem, meg a gyerekek, meg a reszlkír”. Szegény Feri. — Pesti egyetemista koromban jóformán minden operát megnéztem. Inikább az Erkelbe jártam. mint az Operába — sokkal jobb az akusztikája. Láttátok a Vémászt? Csodálatos volt! És azok a kosztümök! — Voltatok már gyerekek Bécsiben? Hogy ott micsoda tisztaság van. arró] fogalmatok sincs. Márványpultok és tükrök, és az áruházakban örökké porszívóznak. © Unalmas. Éjjel kettő fele már mindenki dar- vadozik. Menne is, meg nem is. A társalgás ásítozásba fullad; kinek-kinek eszébe jut a másnapi program: a vasárnapi ebéd. a szőlő, amit permetezni kell. Meedagadt lábukat a nők a köröm-cipőbe erőszakolják, a férfiak cipőka- nalart kémek. — Mindent, mindent nagyon szépen köszönünk. Legközelebb nálunk jövünk össze, csapunk újra egy jó murit. Hiába, olyan jó egy kicsit elengedni magát az embernek. Bizony milyen jó! VARGA MÁRTA
