Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
fwwrvwfrrrrryjrryfrrrrrrrfTjyrrrrrrrrrfrrrrrrrtffrryjrrrryrrj 'ttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttt'? ^ iÄNor ff FEms M u iüzmi* K&MREaä NY Második pillantása vérfoltos egyenruhájára esett: ott feküdt összehajtogatva a közeli széken. Ez megnyugtatta. Abból, hogy holmiját nem zárták el, nagyjából kitűnt: az orvosok nem hoztak óvintézkedéseket esetleges „szökése” ellen. Mert Beke nyomban fei akart kélni. Közérzete elég keserves volt rnég, gondolkozni azonban kifogástalanul tudott. A gyengeségen, bekötött fejsebe sajgásán túl, belenyilallt a szomorúság: húga hiába várt rá! S most már, ki tudja meddig, nem is fog ellátogatni hozzá. Azonnal indul ugyan, csakhogy nem Körmend felé... Következő gondolata a szétlőtt ház volt. A két rejtélyes lövés, amit minden valószínűség szerint ágyúból adtak le. Nyilván nem az országba benyomult ellenség, hanem a néphadsereg valamelyik gyakorlatozó egysége. Az eset azonban így is fantasztikus és ijesztő, s ahhoz, hogy bekövetkezzék annyi tragikus véletlennek kellett össze játszania, amennyit a sorB nehezen produkálhat. Az első véletlen, hogy a vaktöltények közé éles lövedék „keveredett”. Ehhez már önmagában is óriási „rövidzárlat", felelőtlenség kellett, akárki volt is az ofea. A második „véletlen”, hogy a kezel ősz,emélyzet nem vette észre a két fajta lövedék közötti különbséget, holott formájuk, súlyuk — legalábbis normális körülmények között — egészen más. De ha mindez megtörtént is: hogyan lőhettek épp a turistaházra? A lakott helyek mindig kívül esnek a gyakorlat sávhatárán, mint célpontok sohasem adhatók meg. A harmadik véletlen tehát, hogy a löve- get éppen a táj leginkábh kíméletet érdemlő pontjára irányították. Az eset, miután Beke végiggondolta, majdnem képtelenségnek tűnt. Csakhogy ő maga, aki reggel oly derűsen és gondtalanul indult el hazulról, most pedig egy kórházi ágyon fekszik, a legfőbb bizonyíték: sajnos, megtörtént! A belépő nővér az őrnagyot már felöltözve találta. Beke éppen lehajolt, hogy cipőjét befűzze. Sebe lüktetett, szédülés jött rá. Abbahagyta a cipőfűzést és hátradőlt. A nővérke fűzte be a vérfoltos cipőt Beke két perccel később már a folyosón volt, az ügyeletes orvossal elintézte a hivatalos formaságokat. köszönetét mondott a segítségért. Kissé bizonytalanul elindult, hogy nékivágjon az új feladat megoldásának, amihez — természetesen — mindenekelőtt parancsnoka engedélyére volt szükség. Irodájában találta a megyei rendőrkapitányt, aki rögtön közölte vele hogy a helyszínt már biztosították. A szó: „helyszín”, a békés, idilli turistaházra vonatkoztatva, nagyon élszomorí- tóan csengett. Annál nagyobb megkönnyebbülést jelentett Beke számára, hogy parancsnoka is munkahelyén tartózkodott, s a telefon másodperceken belül összekötötte vele. Kertész . ezredes, örömében, hogy beosztottját nem érte nagyobb baj. közvetlenre fordította a szót. — Rágyújthatsz, Laci... — mondta melegen, s Beke ebből már azt is tudta, hogy parancsnoka szívesen venné, ha munkához látna. — Persze, csak ha elég erősnek érzed magad... a dohányzáshoz... A parancsnokságon már tudtak a Vadgalamb rejtélyes pusztulásáról. Megállapították, hogy a Bakonyban gyakorlatozó tüzéralegység melyik ezredhez tartozott, s egy elhárító százados útban volt Násfára, az ezred állomáshelyéire. Beke a másik szálon, a katasztrófa színhelye felől akart elindulni a nyomozással, s ezt Kertész ezredes nyomban engedélyezte is. Megálla- pcdtak, hogy másnap este ő is, az ezredhez kiküldött százados is visszatér Budapestre, ahol a parancsnokságon beszámolnak az első eredményekről. Az őrnagy, alighogy helyére tette a kagylót, kocsit kért, s egy rendőr főhadnagy kíséretében elindult a szerencsétlenség színhelye felé. A veszprémi utcákon már égtek a lámpák, a város békés és nyugodt volt. tele sétáló diákokkal. Beke. a kocsi ablakából szomorú pillantást vetett egy fényképüzlet kirakatára, ahol esküvői képek csillogtak. „Holnap Jutka képe is ott lesz már az egyik körmendi Fényszöv kirakatában.” De ő már újra szolgálatban volt! Az erdő sötétjében baljós látványt nyújtott a romos turistaház. A villanyvezetéket még nem hozták rendbe, a kantinból petróleumlámpás pislákolt, mint egy kísértet-fogadó ablakából. A teraszra kanyarodó kocsi reflektora bevilágított a széttépett falú hálóterembe, fénye a fekete macska tetemére hullott. A Vadgalamb gyászos és elátkozott hely benyomását keltette: az egyetlen derűs színfolt a kék Wartburg volt, amely szemlátomást sértetlenül várakozott az őrnagyra. A kivezényelt rendőrök parancsnoka jelentette, hogy a délután folyamán semmi gyanúsat nem észleltek: a ház körül idegen személy ném tűnt fel. Beke bement a kantinba: mindenekelőtt az idős házaspárral akart beszélni. Csak a férfit, meg a fiát találta ott. — A feleségem még mindig rosszul van. a kislányom ápolja, de azért idehívhatom őket... Tetszik tudni, a borzasztó ijedtség! Micsoda szörnyű eset! Hogy is fordulhat elő ilyesmi, kérem, amikor béke van? Az őrnagy felelhetett volna de ő nem felvilágosító előadást akart tartani, hanem információkat szerezni. _ — Reggel úgy láttam, hogy sok vendéget vártak ... — Meg is érkeztek, kérem. Igaz, hogy elkésve, mert a helyi autóbuszjárat, amellyel jöttek, de- fektet kapott. Ez volt a szerencséjük, ezért maradtak életben. Különben . . — Kik lettek volna? Mármint a vendégek .:: — Harminc diáklány, csupa tizenöt éves kislány. Gimnazisták, a tanárnőjük már jó előre lefoglalta a hálótermet. Ügy volt, hogy nyolc óra után érkeznek, s mindjárt lepakolnak, elfoglalják a termet, aztán meguzsonnáznak, és túrára indulnak. Az apáca szerint, aki velük jött, mindent percre kiszámítottak . .. — Apáca? (Folytatjuk.) 'LAAAAA£AAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAkAAAAAAÁAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AA.AAA±AAAA±AAAAAMAAAAA*.AA Igazságjelző készülék A Delta legújabb számából A rákbetegség kulcsa : a sejtek elektrokémiája ? Csaknem ötven évvel ezelőtt két fiatal amerikai idegorvos, Leonard Keeler és John Lars- son munkahelyén, a kaliforniai Berkeley város rendőrigazgatóságán azon törte a fejét, hogyan segíthetne a nyomozó kollégáknak a bűnözés elleni harcban. Céljuk az volt, hogy a betörőket, tolvajokat és csalókat rákényszerítsék: ismerjék be bűncselekményüket, amikor a rendőrség alapos okkal gyanúsította, de nem érte tetten őket. 1920 végén a két orvos el is készítette Polygraph nevű készülékét. Működési elve egyszerű volt. A gyanúsított karjához két elektródát erősítettek, mérték a növekvő elektromos áramot, amely a verítéknövekedés mértékéhez képest áthaladt a gyanúsított bőrén. Egy hajlékony gumikézelőn át, amely átfogta a felső kart, mérték a vérnyomást és az érverés gyorsulását. Végül egy recézett gumicső, amely körülveszi a mellkast, jelezte a lélegzés ritmusában bekövetkező változásokat.' A feltalálók elgondolása az volt, hogy ha az az ember, akinek testére a készülék jelzőműszereit ráerősítik, nem mond igazat, izgalmi állapotba kerül, tehát szervezetének érezhető és mérhető fizikai reakciói elárulják őt. A három jelzőműszer jelzéseit a készülék kezelője' feljegyezte, s az Népújság 1970. szeptember 10. adatok elemzése után kimondta a maga szubjektív ítéletét. Az új találmány vajmi keveset segített az amerikai rendőrségnek, bár 1936-ban Keeler még bizonyos módosításokat is végzett rajta. Aztán újabb évtizedek teltek el. S a Polygraph 'a rendőri és nyomozó szervek pincéiből váratlanul átkerült a közigazgatási épületekbe, a bankokba, az üzletekbe, gyárakba: az egyszerű — nem törvénysértő amerikai állampolgárok tevékenységi szférájába. Uj neve „házugságjelző készülék” lett. A hazugságjelző készülékről sokat beszéltek a McCarthy- izmus sötét időszakában, jelenleg pedig az Egyesült Államokban az állami szerveken kívül több mint 150 különböző magánügynökség működik, amely arra szakosodott, hogy ellenőrizze az állampolgárokat a készülék segítségével. Üzletük virágzik. A Reader Digest című folyóirat adatai szerint az „Igazságkereső Társaság” — a hírhedt Dallasban fejti ki tevékenységét, — csupán 1965. folyamán 35 ezer ellenőrzést végzett a készülék segítségével. A Texas államban kialakult helyzetről az egyik nyomozó ügynökség tisztviselője a következőket mondta: „Vannak helyek, ahol még takarítói munkát sem kap az, aki nem vállalja a készülékes vizs. gálatot”. Ma az Egyesült Államokban a készülékkel sok helyütt már nemcsak azt vizsgálják, aki -valamilyen állást szeretne kapni, hanem azt is, aki a munkahelyét meg akarja tartani. A vállalatok munkásai és alkalmazottai ilyen kérdésekre kötelesek válaszolni: „Rokonszenvez-e a szakszervezetekkel?”, „Tagja-e a Szí- nesbőrűek Haladásáért Küzdő Szövetségnek?”, „Nem titkol-e el valamilyen tényt önmagáról?”, Nem tartozik-e pénzzel valakinek?”, s végül „Szereti-e .a feleségét?”. Az amerikai milliók között mind jobban növekszik azoknak a száma, akik felháborodva utasítják vissza, hogy ilyen durván betörjenek magánéletükbe. Nemrég az Egyesült Államokban nagy port vert fel Carolina Tatnal esete. Tatnal asz- szony az egyik kormányhivatal tisztviselője volt, de távoznia kellett, mert nem volt hajlandó másodszor Is alávetni magát a készülékkel történő vizsgálatnak. Washington életében az egyszerű tisztviselőnő esete nem keltett volna feltűnést, ha nem fordul panasszal az illetékes szenátusi albizottság elnökéhez. Erwin szenátorhoz írt levelében Tatnal közölte, hogy a kormánytisztviselők két és fél órán át vallatták, s annyi tolakodó kérdést tettek fel neki, hogy úgy érezte magát, mint akit szennyes lével öntenek le és „erkölcsileg megerőszakolnak”. Mindennek az előzménye az volt, hogy munkahelyének, az amerikai hadsereg kartográfiai igazgatóságának biztonsági szolgálata névtelen levelet kapott a tisztviselőnő ügyében. Erwin szenátor a tisztviselő- nő panaszáról kijelentette, hogy a legutóbbi három év folyamán száz meg száz hasonló esettel találkozott. N. O, Minden jel szerint ,a sejthártya villamos tevékenysége az a központi mechanizmus, amely a sejtek osztódását irányítja, vezérli a szervezetben — erre a genetika, s különösen a rákkutatás szempontjából döntő fontosságú megállapításra jutott legújabban Clarence D. Cone amerikai biológus, a NASA Langley-kutatóközpontjában működő molekuláris biológiai intézet igazgatója. Kutatásaitól kimutatta, hogy a sejthártyájukon nagy negatív töltéssel rendelkező sejtek ritkán, vagy egyáltalán nem osztódnak, a legnagyobb osztódási ütem viszont a kis negatív potenciálú sejteken tapasztalható. Ebből a megfigyelésből arra a következtetésre jutott: végső soron a sejtszintű ionkoncentrációtól függ, hogy a sejt osztódik-e, vagy sem. Később átfogó kísérletsorozattal is sikerült bizonyítania hogy a sejthártyán kialakult ionkoncentrációnak döntő szerepe van az osztódásban. * Cone elmélete az első, amely a rák két patológiai jellegzetessége (a burjánzó sejtosztódás és a sejtek csökkent egymáshoz „tapadása”, aminek következtében áttételek keletkeznek és a betegség az egész testre kiterjedhet) közötti összefüggéseket egyértelműen megmagyarázza. Vizsgálatai segíthetnek annak megértésében is hogyan működik a sejtekben a visszacsatolás. I A molekuláris biológia kutatói már hosszabb ideje gyanítják, hogy a sejtfelszíni molekuláktnak az anyagcsere-folyamatok révén, kiváltott és stabilizált változásai döntő jelentőségűek lehetnek a rosszindulatú sejtek keletkezésében. Ezek o. változások csökkenthetik a felületi adhéziót, ami azután a hibás anyagcsere-folyamatot, — amely ennek kialakulását előidézte — stabilizálja. Ezért összpontosítják a tudományos kutatók figyelmüket az utóbbi időkben elsősorban a sejt felszínére és azokra az anyagcsere-folyamatokra, amelyek összefüggnek a felszíni molekulák kialakulásával és összekapcsolódásával. Cone most azt javasolja: kezdjenek széles körű kísérleteket olyan egyszerű felépítésű rákvírusokkal, amelyekben csak négy vagy öt gén van, s ezekkel a kísérletekkel próbálják leleplezni azt a gént, amely a felületi rendellenességekért felelős, esetleg próbálják meg tisztázni az általa okozott elváltozásokat is az anyagcsere folyamataiban. A sejthártya felszíni molekuláinak meghatározó szerepe van abban, hogy valamely vírus képes-e behatolni a sejtbe. A kutatások fényt deríthetnek arra a ma még megmagyarázatlan és részleteiben ismeretlen folyamatra, hogy a sejtbe behatoló rákvírus megváltoztatja a sejt tulajdonságait, de maga eltűnik és a daganatban már nem található meg. A sejthártya, rákkal összefüggő felületi rendellenességeinek pontos felderítése különféle rákformák kialakulására szolgálhat magyarázattal.
