Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
Fájó pontunk a búza ÍZ atasztrófa, csőd? Nincs szó se egyikről, se másikról, de letagadhatatlan, hogy az idén itt, Tolnában is fájó pontunk , a búza, hogyne lenne fájó pontunk, hisz még olyan termelőszövetkezet is van, ahol holdanként mindössze négy métermázsás átlagterméssel fizetett. Erre senki nem gondolt. Ilyen veszteségre még a vérbeli borúlátók sem számítottak; Tavaly a megyéből is kiűzték volna azt a vakmerőt, aki olyat mer állítani, hogy lesz itt még nyolc mázsa. átlag alatt termelő üzem, s lesz itt még olyan esztendő, hogv holdanként ötmázsákat tévednek lefelé a termésbecs- lők. Itt .van; ' Az 1970-es év'ilyen esztendő. Nem csoda hát, hogy ahol ösz- szetalálkozik két növénytermesztő, ott perceken belül a búza a téma. A dombóvári Alkotmány Tsz vezetői az aratás közepén még., mindenre meg mertek esküdni: a húsz mázsán felüli átlagot. elérik. Nem sikerült. A nagyszokolyi közös gazdaság egy gabonatáblájából a nyár derekán az emlékezetes ítéletidő kergette ki a kombájnokat. Három napig tartó, kényszerű veszteg'lé.s után mintegy' négy mázsával adott kevesebbet a tábla. Néhány óra alatt holdanként ennyi búzát vittel a vihar. S augusztus második felében napról napra nőtt a veszteség, semmivé váltak a júliusi- remények. A dolgok most úgy állnak, hogy megkezdődött az „önvizsgálat-’. A mezőgazdasági üzemek ve. zetői így teszik fel a kérdést: Mi történt? S ami történt, annak törvényszerűen be kellett következnie? Továbbá így: Hol, mit mulasztottunk el, milyen általános érvényű tanulságokat kell a jövőre nézve megjegyezni? Vagy van-e általános érvényű tanulság? S ha van, akkor nem az éppen az általános érvényű tanulság, hogy ilyen esztendő is jő és ellene nem lehet tenni semmit. A vélemények megoszlanak. A szakemberek többsége kirös Szikra Tsz-ben a terv 17 mázsa, a tény 12,74 mázsa. Uj. iregen a terv 16 mázsa, a tény 8,1 mázsa. Dombóváron a terv 21 mázsa, a tény 18,38 mázsa. Nagyszékelyben a terv. 12 mázsa, a tény 4 mázsa. Kurdon a tervezettnek körülbelül a fele lett meg. Ozorán is rengeteg a kiesés, jórészt szervezési melléfogások miatt, mert azok a táblák maradtak utoljára, „amelyekben aratás kezdetekor még benne volt a tizenhat mázsa”. ‘ A termelőszövetkezetekben az igazgatósági tagok számára is nagyon sokat mondhatnak ezek a számok. Annyi kell csupán, hogy gazdaként, tulajdonosi felelősséggel tegyék fel a kérdéseket. Az adottságok eltérőek, de az el térő, adottságok a tervekben eleve kifejezésre jutnak, minthogy egyik helyen 12 mázsát, a másik helyen 21 mázsát terveztek. Miként lehetséges viszont mégis, hogy Dombóvárott „csak” jó két és fél mázsával termett kevesebb a tervezettnél, Ujiregen meg nyolc mázsával? Valószínűleg attól, hogy valahol valamit az egyik üzemben elmulasztottak, későn csináltak, s így a rossz még rosszabb lett, a másik üzemben nem mulasztottak el semmit, és a rossz se lett olyan rossz, mint amilyen lehetett volna. A búzából származó termés- kiesések Tolna megyében több tízmillió forinttal rövidítik meg a termelőszövetkezeteket, bár az állattenyésztési ágazat több közös gazdaságban „helyrepofozza” a veszteségeket. De a vesztett milliók mégiscsak vesztett milliók, és nagy köny- nyelműség lenne azt mondani; felejtsük el az egészet, ne firtassuk az okokat, mert az ellenség esetleg felfújja és meglovagolja. Nos, előfordulhat, megeshet ez. De felesleges vele törődni. Sokkal inkább azzal célszerű törődni, hogy saját kárán is tanul az okos. A megye két területi tsz- ^ szövetsége a közös gaz- iaságok érdekvédelmi szerveként az elemző, az értékelő munkát megkezdte. A szakemberek különböző vitafórumokon is megtárgyalják a búzatermesztés idei tapasztalatait, de az lenne igazán hasznos, ha a közös gazdaságok mindegyikében az igazgatóság is foglalkozna a búzatermesztés- tanulságaival. Az a több tízmillió forint kiesés, amelyről fentebb szó esett, ezekben a hetekben néhány halasztást nem tűrő, átmeneti intézkedést sürget. Bizonyos tőkeszegénység is bekövetkezett azokban a gazdaságokban, ahol egy-másfél millió forintnyi veszteséget kellett a búza miatt elkönyvelniük. Es a tőkeszegénység ott érződik legjobban, hogy akadozik a műtrágyavásárlás. Nincs pénz. A rádió egyik kommentátora elmondta: a termelőszövetkeztek a rosszat rosszal tetőzik és saját magukat károsítják, a jövő évi jó termést veszélyeztetik, ha halogatják az őszi kalászosok alá szükséges műtrágya megvásárlását. A kommentátornak tökéletesen igaza van. Csak egyről ne feledkezzünk meg. Arról, hogy a termelőszövetkezetek vezetői nem ellenségei saját üzemüknek, nem azért „álltak le” helyenként a műtrágya-vásárlásról, mert netalántán nem tudják, hogy mit kockáztatnak, hanem azért, mert nincs pénz s ezen legkevésbé a kioktatás segít. A jelenlegi helyzet józan, ** tárgyilagos megítélésére van szükség és sürgős központi intézkedésre. Az árvízkárok következtében a népgazdaság igénybevétele megnőtt. Lehetséges, hogy a tőkeszegény termelőszövetkezetekben még átmenetileg sem tudnak segíteni, de valamit mondjanak. Tolna megye közös gazdasagai is nagyon várják ebben az ügyben a MEM, a Magyar Nemzeti Bank és a TOT állásfoglalását. Mi legyen? Mihez tartsák magukat? SZEKULITY PÉTER A IX. pártkongresszus határozata nyomán: kétmillió ember dolgozik csökkentett munkaidőben A IX. pártkongresszus határozata kimondotta, hogy 1970. végéig fokozatosan átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni az összes ipari dolgozó munkaidejét. Mint a Munkaügyi Minisztériumban az MTI munkatársának elmondották, a határozat lényegében megvalósult. Kereken kétmillió ember munkaidejét csökkentették, az év végéig a még hátralévő 40 00. —50 000 ipari és építőipari dolgozó számára is bevezetik a 44 órás munkahetet, A munkaidő-kezdvezmények már a IX, pártkongresszus előtt, megkezdődtek. A szén- bányászatban és egyes egészségre ártalmas munkahelyeken 1966-ban 170 000, 1967-ben 210 000 ember munkaideje volt rövidebb heti 48 óránál. Széles körben azonban 1968 óta vezették be a rövidített munkahetet. 1968 végén már több mint egymillió, 1969 végén pedig 1 875 000 dolgozóra, terjedt ki a csökkentett munkaidő, az 1970 végéig szóló terv 94 százaléka tehát egy évvel előbb megvalósult Realizálódik a kongresszusi határozatnak az az intézkedése is, hogy 1970 végére az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő összes munkakörben csökkenteni kell a munkaidőt. Azóta a munkafeltételek javításával körülbelül húszezer ember számára megszűntek a munkaköri ártalmak, a többi pedig — köztük több mint 13 000 egészségügyi dolgozó — nagyrészt már megkapta, illetve ez év végéig megkapja a munkaidőkedvezményt. Mint ismeretes, a vállalatoknak a munkaidő-csökkentést úgy kellett előkészíteniük, hogy nemcsak a termelés visszaesésének vegyék elejét, hanem a termelékenység normális ütemű növelését is biztosítsák. A felügyeleti szervek a gazdasági eredmények nem megfelelő alakulása miatt több esetben kénytelenek voltak visszavonni egyes üzemek munkaidő-csökkentési jogát. Átmeneti időre így vesztette el kedvezményét a Útépítő Tröszt kaposvári, pécsi és Pest megyei Közt?ii , Építő Vállalata, de ez serkentette őket a korábban elhanyagolt előkészítő munka elvégzésére s ismét visszaadhattak a csökkentett munkaidőre. Amikor a szükség úgy kívánta, átmeneti időre maguk a vállalatok mondtak le a csökkentett munkaidőről, köztük éppen az Útépítő Tröszt majdnem tíz vállalata Is. amelyek szabad szombatjaiból is néhányat az árvíz sújtotta utak helyreállításával töltöttek. A termelékenységben tavaly tapasztalt átmeneti stagnálásnak egyébként számos oka volt. így igen nehéz kimutatni, hogy ebben milyen része volt a munkaidő-csökkentésnek. Közéletünk Szerdán délelőtt ülésezett a dombóvári járási tanács végrehajtó bizottsága. A tanácskozás napirendjén a termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetének értékelő megvitatása szerepelt, valamint az, hogy a járás közös gazdaságaiban hogyan alakult a termelés gépesítettsége ä tavalyi és jelenlegi gazdasági évben. A végrehajtó bizottság ülése időszerű bejelentésekkel ért. véget. Egy országos ankét után jelenti: nem szabad belenyugodni abba, hogy „ez most egy ilyen év volt”, hanem tanulmányozni kell a „dolgokat", utána kíméletlenül kimutatni, a kiesések miatt mi írható az időjárás számlájára és mi az üzemére. Mindezt nem bűnbakok kereséséért kell megtenni, hanem azért, hogy a jövőben még biztonságosabbá tegyék a kenyérgabona-termesztést, s hangsúlyozottabban jusson érvényre a vezetők, a tagok együttes felelőssége. 1-1 a az történik, hogy az adottságok figyelembevételével a tervekhez viszonyítva három, vagy négy mázsával terem kevesebb a megye valamennyi közös gazdaságában, akkor talán minden az időjárás számlájára írandó. De más történt. Egyik termelő- szövetkezetben a tervezett átlagterméshez képest egy-két mázsa, a másikban kettő-négy mázsa, a harmadikban négy- hél mázsá a kiesés. Túl nagy a szóródás. S nézzük ezt a különös szóródást a Kapos— Koppány Völgye Területi Tsz Szövetség által rendelkezésre bocsátott adatok tükrében. Szakadáton a terv 14 mázsa, a tény 10,4 mázsa, Koppánv- szántón a terv 12 mázsa a tény 8,3 mázsa. A tamási VóKétnapos ankétot rdeen; zett szeptember 7—8-án Budapesten az Egészségügyi Minisztérium. Az országos tanácskozás társrendezői — nem véletlenül — a SZOT, az Országos Nőtanács, a KISZ, a Hazafias Népfront és a Magyar Vöröskereszt voltak. Mint erről a sajtó, rádió és televízió már beszámolt, a kétnapos és mindvégig szenvedélyes eszmecsere tárgya az öregek helyzetének megvitatása volt. Célja pedig: feltárni, nevükön nevezni, majd alkalmazni azokat a módszereket, lehetőségeket, amelyek biztosítani tudják már a közeljövőben a társadalom ero- inék kibontakozását az időskorúak szociális támogatásában. Igen nehéz dolog lenne a kétnapos ankét valahány fontos megállapítását, javaslatát e beszámolóban szószerint idézni. Talán fölösleges is a jegyző- könyvi hűség, mert íme eny- nyiben summázható mindaz, ami a tanácskozáson elhang-. zott: Ésszerű munkamegosztást az öregek állami és társadalmi támogatásában! Olyan jogszabályokat, rendelkezéseket, amelyek kiszabadítják a bürokratizmus béklyóiból társadalmunk segítőkész anyagi és erkölcsi erőit! Mint erről már tudunk, a negyedik ötéves terv időszakában tovább bővül a szociális gondozás hálózata, szaporodnak a szociális otthonok és a napközi otthonok. Emelkedik az egy főre jutó havi segélyek átlaga, de mindezekkel együtt növekszik az öregek száma is. Néhány szót Sísün£ap*: inkban közismert tényként emlegetjük, hogy hazánkban növekszik az átlagos életkor. 1968-ban a nyugdíjkorúak száma 2 millió 31 ezer volt — az összlakosság 19,6 százalékát alkották. A Népességtudományi Intézet előreszámításai szerint l"95-re a nyugdíjkorúak már az összlakosság 22,2 százalékát teszik ki, számuk megközelíti a két és fél milliót, egész pontosan a 2 millió 480 ezret. Növekszik a 70 és a 70 évesnél idősebbek számaránya is. 1968-ban a nyugdíjkorú lakosságon belül 32,8 százalék volt a magasabb korcsoportba tartozók száma. Szintén a Népességtudományi intézet előrejelzése szerint: 42.2 százalék lesz 1385-re a hetven éven felüliek számaránya. Ezek az adatok azt jelzik, hogy társadalmunknak mind nagyobb szociális feladatokat kell megoldania még akkor is, ha államunk idős polgárainak létét mind nagyobb mértékben biztosítja az elkövetkező évtizedben a saját jogon szerzett nyugdíj, vagy járadék. Két alapvető vafrob'ékeií szembenéznünk. Az egyik: a nyugdíjak és járadékok egy része nem biztosítja általános színvonalon a megélhetést. A másik: ma, a nyugdíjkorú lakosság 30—40 százalékának nincs se nyugdija, se járadéka. Megélhetésük biztosításáról az államnak kell gondoskodnia. Természetesen annak hangsúlyozásával, hogy az öregek anyagi ellátása és szükséglet szerinti gondozása elsősorban a család feladata. Az állam, a társadalom csak ott és olyan mértékben vállalhatja magára ezt a feladatot, ahol a család a gondozás kötelességének valami okból nem tud eleget tenni. Visszatérve az ésszerű munkamegosztás igényéhez, az országos ankét résztvevői mindenekelőtt azt szögezték le. hogy az érdekelt állami és társadalmi szerveknek rövid időn belül ki kell dolgozniok egy olyan országos akció- programot, amely tartalmazza a társadalmi segítés különböző módozatait, az egyes társadalmi szervezetek feladatainak — minden eddiginél — egyértelműbb megfogalmazásában. Az ankéí rámutatott arra, milyen jelentékenyen járulhatnak a társadalom erői a szociális feladatok megoldásához, szociális intézmények létesítéséhez és fenntartásához, vagy maguk is létrehozhatnak ilyeneket. Hogyan? A Pénzügyminisztérium most készít elő egy rendeletet, amely szabályozza majd a társadalmi erőforrásokból létesíthető szociális intézmények létrehozásával és működtetésével kapcsolatos eljárásokat. Az első lépések tehát már megtörténtek, vagy megtörténnek a közeljövőben. Eizonnyal sor kerül seregnyi jogszabály-módosításra is, az üregekért, akikért — bár sokat tettünk — van még közős felelősségű tennivalónk.
