Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-09 / 211. szám
Az ország legkorszerűbb yetőmagüzeme A 27 ezer holdas Bólyi Állami Gazdaság nyerte el a búzatermelés nagydíját a mostani országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon. A híres nagyüzem a múlt évben hatezer hold átlagban 26,2 mázsa búzát takarított be, ami hektárra átszámítva több mint negyvenöt mázsás hozamnak felel meg. A nagydíj odaítélésénél fontos szerepet játszott az a tény, hogy a gazdaság a termés jelentős részéből vetőmagot állít elő; tavaly például 362 vagon kiváló minőségű vetőmagot adott az ország mezőgazdasági üzemeinek. Az 1958-ban épült üzem azonban időközben elavult, ezért a gazdaság most teljes rekonstrukciót hajt végre, amelynek során lényegében új üzemet emelnek. A gyárszerűen termelő üzem szíve az óriási magtisztító torony lesz, amelynek legfelső emeletére felvonó szállítja a terményt és onnan saját súlyánál fogva ömlik vissza, — emeletről emeletre, — miközben a technológiai rendszernek megfelelően „végigjárja” a tisztító berendezéseket. Ez lesz az ország legkorszerűbb vetőmagüzeme. Évente több mint ezer vagon, kiváló minőségű vetőmag kerül majd ki innen. A második félév a faipari vállalatnál Hárommillió forinttal csökkentette, anyaghiány miatt, 24 milliós idei tervét Szekszár- don, a faipari vállalat. Komoly problémát okozott, hogy az epedát szállító mohácsiak, létszámhiányra hivatkozva, nem tudták biztosítani a szükséges mennyiséget. Tavasszal ugyan felvették a kapcsolatot a csap- rendeki szövetkezettel, de így sem volt folyamatos a termelés. Garnitúrákhoz a szövetet az átvevő Bútorért adja, s miután szövethiány jelentkezett, elfogadta a faipari vállalat szerződésmódosítási kérelmét. További nehézséget okozott a munkaerőhiány. Jelenleg is csak 150 ember dolgozik a 170 helyett. Ezekből következett, hogy az első félévben csak 10 millió forint értékben gyártotta termékeit: négyféle garnitúrát, fotelágyat, asztalt. A második félévben várhatóan javul a helyzet. Hogy csökkenjen az átfutási idő, csak két fajta garnitúrát készítenek: az igen kedvelt Gemen- cet, amely a divatnak megfelelően, habszivaccsal kerül a piacra, valamint kisebb tételben a Béke garnitúrát, A távlati tervek sok-sok problémát megoldanak. Közel 15 milliós beruházással .korszerű csarnokokat — szociális épületekkel együtt — létesítenek, amelyeket modern, importgépekkel szerelnek fel. Az építkezést az árvíz miatt még nem kezdte el a kivitelező vál. lalat, de remélhető, hogy 1971- ben beindulhat az üzem, s akkor a jelenlegi, Mikes utcai telep megszűnik. És, hogy a szervezés is megfelelő legyen, a Faipari Gyártás és Gyártmány Tervező Iroda műszaki csoportja most dől. gőz ki egy szervezési tervezetet, az adottságoknak megfelelően. Népújság 2 1970, szeptember 9. Kongresszusra készülve Kettős kapocs A Központi Bizottság irányelvei a párt X. kongresszusára a többi között megállapítják: „A tömegszervezeteik és a tömegmozgalmaik egyre inkább betöltik szerepüket, tevékenységi területükön kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoznak.’’ Az irányelvekben a tények tömör sűrítéseként át| ez a mondat, a mindennapok ugyanakkor a részletek gazdag tárházát is megnyitják. A részletek olykor azonban ellentmondóak. Mint azon a beszámoló taggyűlésen is, amelyen a párt- vezetőség dicsérte ugyan a KISZ-eséket aktivitásukért, bátor kezdeményezései kért. de el is marasztalta őket, mondván. „nem mindig támaszkodhatnak” az ífjakra. A megállapításból vita kerekedett. Voltak, akik azt is kétségbe vonták, a.mdt a vezetőség beszámolója el ismerőén rögzített, mások viszont azt firtatták, mit jelent valójában a tömegszervezetekre támaszkodás? Élvezetes és tanulságos vita volt. Élvezetes már-már nyer« őszinteségével, s tanulságos, mert kiderült belőle, hogy hol túl gyakorlatias hol túl elvont a támaszkodás követelménye. A pártvezetőség — mondotta felszólalásában a többség derültségétől kísérve a KISZ-szervezet titkára — hol udvart takarítani küld bennünket, mert reggel látogatóba érkezik a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettes, hol meg arra ösztökél, hogy vitatkozzunk külpolitikai kérdéseken. Nem vagyunk csodagyerekek — folytatta a titkár —, akik egyik pillanatban a gyűlésterembe rohangálnak a szókeikkel, meg a térítőkkel, a másikban meg udvartakarítástól szurtosan vitatják a kambodzsai eseményeket. A fölszólalást s°kan nagy tapssal fogadták, de akadtak, akik azt mondták, a KISZ-titkár tiszteletien’ volt. Azért szóltunk ily részletességgel a beszámoló taggyűlések egyikén szerzett tapasztalatokról. mert rávilágítanak: a pártalapszervezetekiben nem egysége^ a szemlélet a tömeg- szervezetek. tömegmozgalmak szerepét, feladatait illetően, s mivel a szemlélet maga ellentmondásos, nem lehet más a gyakorlat sem. Hol „segédcsapatnak” tekintik a tömegszervezeteket, melyekre ráosztható bármilyen feladat, az udvartakarítástól a nőnapi ünnepség megrendezéséig, hol meg formális, tényleges tevékenységet alig végző valamiként fogják fel s ítélik meg azokat. Talán éppen ez a szemléleti, gyakorlati bizonytalankodás az oka annak, hogy a beszámoló taggyűléseken majd’ mindenütt sok szó esett a tömegszervezetekről. az ott dolgozó kommunisták eredményeiről és feladatairól. N e kerüljük meg mi magunk sem a kérdést: miben és hogyan támaszkodjon a pártszervezet a tömeg- szervezetek re ? A tömegszervezetek és tömegmozgalmak feladatait sajátos szerepkörük határozza meg. A szakszervezeti feladatokat n®m láthatja el az ifjúsági szervezet, a nők problémáival aligha birkózna meg egymagában a Vöröskereszt, hiszen azoknak csak speciális részét vállalható c magára, például az egészségügyi felvilágosítást. A sajátos szerepkör egyben arrá is utal, hogy a párt — a tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták segítségével — a tömegszervezetek útján kapcsolódik a legszélesebb nyilvánossághoz, folytat szüntelen párbeszédet kis és nagy dolgokról, gondokról, tervekről, teendőkről. Ez a támaszkodás lényege, értelme s felelet arra is, miben támaszkodjék a pártszervezet a tömegszer vezetékre. Ugyanakkor választ ad a hogyanra is: a tömegszervezetekbán tevékenykedő kommunisták útján. Az utóbbi években a munkahelyeken éppúgy, mint a településeken megélénkült, sokrétűbbé vált a tömegszervezetek élete. Jó példa erre az, amit a különböző népfront- bizottságok nyújtottak a településfejlesztési tervek kidolgozásához, megvitatásához, s végrehajtásához adott segítséggel!. vagy amit a szak- szervezeti bizottságok, vállalati szakszervezeti tanácsok, műhelvbizottságok tettek a legutóbb’ k<V évh n a dolgozók érdekvédelméért. A tömegszervezeti tevékenység élénkülése, az aktivitás hőfokának emelkedése kedvező lehetőségeket teremtett arra, hogy mind a pártszervezetek, mind a pártmegbízatásként tömegszervezeti munkát végző kommunisták gazdagítsák kapcsolataikat, ne elégedjenek meg azzal, hogy közvetítik a párí politikáját hanem gyűjtsék és továbbítsák a visszhangot, a véleményt, a j a vas - latokat, észrevételeket is. \ kedvező lehetőségekkel *"*■ rosszul sáfárkodnak ott, ahol még ma is csupán másodrendű teendőket bíznak a tömegszervezetekre, aho| nem tisztelik öncélúságukat, nem igénylik kezdeményezéseiket. A tömegszervezeti munka — amint ezt az egyik taggyűlésen szellemesen- megfogni mázták — nem a pártfeladatok egy részének „albérletbe adá- sa”, hanem olyan sajátos, önálló tevékenységi terület, mely végső eredményeiben a párt feladatainak, s politikájának maradéktalan teljesítését. érvényesülését szolgálja. A tömegszervezeteikben, tömegmozgalmakban jelölésükhöz illően valóban tömegek tevékenykednek. Ha a munkahelyi, területi pártszervezetek nemcsak támaszkodnak a tö- megiszervezetékre, hanem igénylik az ott összegyűlt tapasztalatokat. véleményeket js, ha nemcsak a politikai munka eszközét látják azokban, hanem egyben emberformáló iskolákat is, akkor olyan icet- tős kapcsot hoznak létre, mely szorosan összefogja, s a közös érdekek, célok szolgálatába állítja kommunistáik és pár- tonkívülieik szavait és cselekedetei t. M. O. Nevet kapott a „Fiat Fiatovics” A Volga-vidék festői magaslatáról, Zsiguliról nevezték el a Togliattiban épült Volgái autógyár személygépkocsiját. Már az idén több mint 20 000 „Zsiguli” jelenik meg a szovjet országutakon. 1971-től kezdve évenként több százezer „Zsiguli” márkájú személygépkocsi gördül le a futószalagról. Rakodni sötétben ? Napirenden szerepel a vasúti rakodás-szállítás. A MÁV szorult helyzetében szigorú intézkedéseket hozott. S mint már közöltük, érdemes volna jobban körülnézni a MÁV portáján, vajon a gyors rokodáshoz-szállításhoz megvan-e minden feltétel. Cikkünkkel egyidőben, ettől függetlenül, a szekszárdi 11-es AKÖV szakemberei azt vizsgálták, hogyan lehet bevezetni az éjszakai rakodást, biztosítottak-e ehhez a technikai, műszaki feltételek a Tolna megyei vasútállomásokon. A vizsgálat szomorú eredmény- nyel zárult, öt állomáson tartottak szemlét, s csak egy — Toina-Mözs — alkalmas úgy, ahogy — éjszakai rakodásra. Az ÁBEO előírja, hogy milyen fényerőnek kell lenni éjszakai rakodásnál. A szabályt ugyan ideiglenesen visszavonták, de érvényes mindaddig, amíg a szigorúbb szabály meg nem jelenik (?) Tehát a most érvényben lévő szabályok szerint éjszaka nem volna szabad egyetlen megvizsgált vasútállomáson sem rakodni. A rakodóterületek megvilágítása nem érte el az 5 lux erősséget, sőt a két fényforrás között a műszer semmi értéket nem jelzett. A megvilágítás mértéke teszi lehetővé a munka végzését. Tehát az alig megvilágított területen alig lehet rakodni, a jól megvilágított területen jól. Csakhogy Tamásiban, Dombóváron, Bátaszéken, és Szekszárdon nincs jól megvilágított terület. A rakodáshoz legalább olyan világosnak kellene lenni, mint Szekszárdon a Hunyadi utcában, teljes kivilágítás — 15 lux — idején. Ilyen fényességet azonban sehol nem tapasztaltak. Tehát a rakodás balesetveszélyes, ha elrende- lik az ilyen helyen az éjszakai rakodást, s ebből baj származik, akkor a gazdasági vezető kerül a bíróság elé. Amennyiben azonban a világítási eszközöket felszerelik, s azok elegendő fényt bocsátanak a rakodó munkásokra, vagonokra és tehergépkocsikra, akkor még mindig marad egy olyan problóma, mely megoldása nélkül nem 'követelhető meg a rakodás teljes gépesítése. A vasúti rakodók állapota nem felel meg arra, hogy ott génekkel végezzék a munkát. A villamos- vezetékek alacsonyan helyezkednek el, rakodógéppel ilyen területen nem szabad dolgozni, kiváltképpen nem sötétben. A rakodógép gémje ugyanis két méter távolságig közelítheti csak meg a villamosvezetékeket. Te ti át a világítási légvezetéket a földbe kell helyezni, így lesz biztonságos a rakodás. A gépesítés fokozásának ’ akadálya még az is, hogy a rakodóterületek rosszak. Egyedül Toj^a- Mözs állomás alkalmas arra, hogy a rakodást teljesen gépesítsék. Bátaszék, Tamási és kiváltképpen Dombóvár-Alsó rakodóterülete rossz. Dombóvárott még meg sem lehet közelíteni száraz lábbal a rakodót — tengelyig ér a sár. a víz, nincs elvezetve a csapadék. A szállítási gondok eovhí+ósének sok módin van. Kötelezni lehet a szálb'ttatókat a vasárnpi, éjszakai rakodásokra. De el kell érni azt is, hogy a MÁV a biztonságos rakodáshoz szükséges feltételeket megteremtse. Csak a két fél — szállító és szállíttató — közös munkája révén lehet a nebózsó- gekeo úrrá lenni. Amíg egvik fél a másikra vár, egyik a másiktól követel, nehezen jutnak előre.-PjMegbecsülés az anyáknak Sorban álltunk, kissé idegesen és türelmetlenül a napi munka után Ilyenkor senki nem ér rá, otthon új műszak kezdődik. Siettünk, mint mindig és mégis engedelmesen nyílt meg a sor amikor egy hang a Zsongás fölé emelkedett: — Engedjék előre a kismamát! Megtörtént, árva zokszó nélkül Zokszó csak kint az üzlet előtt esett két erősen dédnagymama korú néni között: — Engedjék előre!... én megszültem a gyereket és másodnapra az anyósom kiszólított az ágyból. — Hát bizony... engem a mezőn ért utói, mire hazaértünk a saroglyábán megszületett a fiam. — El vannak ezek kényeztetve. — Nem olyanok, mint mi voltunk, mi bezzeg nem tudtunk ebből nagy dolgot kerekíteni. Hát pont ez az, nem tudtak. Mitől és hogyan is tudtak volna? Hol volt még akkor az anyák ma ismert társadalmi megbecsülése? A forradalmárok, a népegészségügyért magányosan küszködő orvosok elképzeléseiben. Hiszen még napjainkban is akadnak a törvényerőre emelt társadalmi megbecsülésnek kerékkötői. Ma is, pedig a párt IX. kongresszusa óta korszakos változások történtek és hatnak — igen kedvezően az anya- és csecsemő- védelemben. Igen, a gyermekgondozási segély bevezetésére utalok, amit napjainkban már — országos viszonylatban is — igénybe vesz a szülő nők 70 százaléka, szám szerint 196 ezer édesanya. Nemcsak megnyugvással, hanem némi büszkeséggel is olvastam, valahol, hogv a segélyt, amit kezdetekor kevesen vettek igénybe, nálunk sokan igénylik. Fejér, Veszprém, Vas, Győr-Sopron és Tolna megye vezet ezen a téren. Mit jelent ez? Hogy az édesanyák készséggel maradnak gyermekük mellett a csecsemő ember- palántává való cseperedésének legkritikusabb időszakában. S világszerte bámulat, sóvárgás tárgya, hogy ezt a kisded Magyarországon megtehetik az anyák. 1967-ben — amikor az egész országban 149 ezer gyermek született — gyermekgondozási segélyre költöttünk 64 millió forintot. 1.96.9-ben már 870 milliót, 1970-ben megközelítően 1 mil- liárdot. Ebben az összegben nem foglaltatik benne más segélyezési forma, amit a társadalombiztosítás nyújthat az; édesanyáknak. Hogyan is kaphatott volna á csöndesen mérgelődő nénik közűi egy is akárcsak terhességi és gyermekágyi segélyt? Vagy, ki biztosította volna számukra az otthon is elvégezhető munkát, a bedolgozó munkaterületeket? Az ő idejükben ugyan melyik, munkáltató teremtett 4—ő órás rész- munkaidős kereseti lehetőséget? Elterjedhetett-e ismert arányaiban például a háztartások gépesítése? Az állam leendő polgárai, és azok szülői a munkás-paraszt államban kapták és kaphatták meg azokat a kedvezményeket és a gondoskodásnak azokat az ismert megnyilvánulási formáit, amelyekre joggal vagyunk büszkék. Igenis: az egész világ előtt! Állami, társadalmi szinten „engedtük előre” a kismamákat és legszebb feladataink közé tartozik, hogy minél több elsőséget élvezzenek. — óa —
