Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-09 / 211. szám

TVV>'»?t,TV*rvTrt vf vvT»yyy¥'T¥»r»*»TTTTTTTTTVTTVvt»'f vvy vvfvvvvvffvffvvvvvvvvfvvf vvvv v ▼▼▼▼▼▼ vvfvfvvvvvvvfvv’fvvTí ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► E ► ► ► ► ► VÖRÖÍKÍÍY 3ÄN0C M FEKEn VISSZATÉR- KEMRE&ÉNV ­í. Felhőtlen májusi hajnal volt, amikor Béke őr­nagy bezárta garzon lakását, s a szabadságá t él­vező ember derűjével lesétált a csendes, orgona- illatú budai utcán álló Wartburghoz. A kocsi vadonatúj volt, az őrnagy úgy gondolta, hogy a szabadsága alatt bejáratja. Barátai a lelkére kö­tötték, hogy sík utat válasszon, de Belke erdő és hegyvidék után vágyott.. Úgy döntött hát, hogy Körmendre menet, keresztülszeli a Bakonyt. Té­len, amikor a húga eljegyzését tartották, ígéretet tett a fiataloknak: májusban a saját kocsiján viszi őket az anyaikönyvvezetőhöz. Most megvolt a kocsi, és a szabadság, indulhatott esküvőre a testvéréhez. Mint elhárító tiszt, az őrnagy többnyire civil- t>en járt, de ma egyenruhát öltött. A szálas, fekete hajú férfit parancsnokai az osztály egvik legtehetségesebb tisztjének tartották. A fürkésző értelmet, a hivatásával járó feszültséget azonban ezúttal otthonhagyta. Mast, ezen a májusi hajnalon, amikor kocsiba szállt, az újdonsült autótulajdonos gyengédségé­vel megtörölgette a bepárásodott visszapillantó tükröt. A hűtő kék zománcán már ott piros lőtt a felkelő nap. Az elmúlt éjjel langyos volt, de Beke türelmesen melegítette a motort. Nem kellett sietnie. Ügy tervezte, hogy kímélni fogja a kocsit, s végig negyvennel hajt. Elég. ha délre Körmendre ér. így tervezte. A sors viszont úgy hozta, hogy húga két. hete asszony volt már. mire Beke ' valóban Körmendre ért. .. Messziről megérezte az erdők frissítő leheletét, s örömében rátaposott a gázpedálra. Ez, persze hiba volt, vétók a zsenge ifjúkorát élő Wartburg ellen, amely már hegynek kapaszkodott. De Beke tudta: a gép meg a szív nem mindig ugyanarra az ütemre ver, s az utóbbinak olykor el leélj nézni a heveskedést is. Bent az erdőben, a tavaszi Bakony illatával teli szerpentinen már korántsem érezte sietős­nek az utat, örült, hogy a sok terveagetés elle­nére — „no, majd a szabadságom alatt kialszom magam'’, — korán kelt föl. Az egyetlen, ami zavarta, a fogadalom, hogy a pihenés napjai alatt nem gyújt cigarettára. Félóra múlva felfedezett egy fára szögezett táblát: „ÖNT IS VARJA A VADGALAMB TÚR ISTAHÁZ Meleg koszt, éjjeli szállás, presszókávé'" — hirdette az agancsokkal meg vadkanagyarral díszített tábla. Beke órájára pillantott. és meg­állapította, hogy nyugodtan ellátogathat a Vad- galemb-ba. Iszik egy kávét, és átfutja a magá­val hozott újságot. Tűnődve. szóralkozottan. a lényegtelen dolgoknak kijáró egykedvűséggel szánta rá magát. Olyan döntés volt, aminek egyetlen ráérő ember sem tulajdonít jelentő­séget. De Bekének kis híján az életébe került... Az őrnagy a turistaház teraszán ült és várta a kávét. A gondnok házaspár — rutinos, a szakmában megöregedett embereknek látszottak —, buzgón terítgette az asztalokat, mintha ren­geteg vendégre számítanának. Egyelőre mind­össze négyen ültek a teraszon. Beikén kívül csak két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú, meg egy öregúr, aki turistából j át a gyalulatlan asztal mellé támasztotta, amelyről éppen hogy felszá­radt a hajnali harmat. Egy fiatalember meg egy lány — talán a gondnok gyermekei — a közös hálóterem ágyait, készültek áthúzni; Beke látta, amint előbukkantak a használt ágynemű­vel telj kosárral, és a teraszon átmenve. el­tűnteik a ház túlsó végén. Mély csend volt, csak a májusi regigeit kö­szöntő madarak hangja hallatszott a zsendülő erdőből. Beke szíve mélyéig élvezte ezt a békét. Negyvenéves volt. de tökéletesen egészségesnek, erősnek és fiatalnak érezte magát. Legalább száz évig szeretnék élni! — gondolta, s magá­ban elmosolyodott ezen a vágyon. MeEette, a „Vadgalamb" szellőző hálótermének ablakában, megjelent egy kövér, fekete cica, leült a pár­kányra és a lusta vénkisassznnyok nyugalmával nézett a nap eseményei elé... Béke a húgára gondolt: a kis Jutka igencsak sürög-forog most, tele izgalommal a nagy készülődés közben. Az utolsó, amit látott, az iménti kislány volt — szőke, kék szemű, nyurga teremtés —, amint kezében a feikebóstálcával feltűnt a büféajtóban, és megindult feléje. Tíz-tizenkét lépésnyire le­hetett tőle. amikor- hirtelen megtorpant. Vad süvítés hallatszott, s a következő másod­percben borzalmas dörejjel eltűnt a fél turista­ház. Repülő gerendák, faszilánkok, vaságyak darabjai vágódtak szerteszét a levegőben. Beke még látta, hogy a lány elejti a fetetés tálcát, s a szívéhez kap, de már újra hallatszott a kö­zelgő lövedék süvítése. a detonáció robaja. Beke a koponyájának vágódó fadarabtól a földre zuhant és elvesztette eszméletét. Az összeomlott házrész rom jaj még moccan­tak néhányat, aztán már csak a széttépett ván­kosok pihéi keringtek a romos, üszkös ablak­ból, élettelenül, kísértetiesen. Fél kilenc volt. mi Az őrnagy egy kórházi ágyon tért magához. A fehér terembe már belopakodott a homály: odakint al'konyodott. Beke felült, s az ablakon kipillantva, az ismerős utcaképről megállapí­totta. hogy Veszprémiben van. (Folytatjuk,) ■4 4 4 4 4 4 ' 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 ◄ 4 4 ◄ 4 ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ 4 4 4 4 4 4 4 M 4 ◄ 4 4 ◄ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Dolgoztak a maron Kis híján három halott Két, csaknem emberéletét követelő bűncselekmény tör­tént gyors egymásutánban me­gyénk területén. Az egyik a tamási járásban: az Iregszem- cséhez tartozó Iregpusztán. Az egyik ottani lakos, Bedé János a múlt év nyarán feltételesen szabadult abból a négy és fél éves szabadságvesztés-büntetés­ből, amelyet erőszakos jellegű nemi bűncselekmény miatt szabott ki reá a bíróság. A kezdeti időkben Bedében meg­volt a jó szándék a javulásra: elhelyezkedett, dolgozott. Ap­ránként azonban ismét hatal­mába kerítette az italozás. Sú­lyosbította a helyzetet, hogy Bedő Jánosné sem vetette meg az italt. Mint sejthető, napi­rendre kerültek a veszekedé­sek, s ezeknek elsősorban a három Bedő-gyerek látta ká­rát. Egy napon férj és feleség ismét összeszólalkozott. Bedő előbb súlyosan becsületsértő kifejezésekkel illette feleségét, majd két élre köszörült késsel mellbeszúrta. Emberölési kí­sérlete után napokig bújkált, — a rendőrség kerítette kézre. ELVONÓKÚRA — MIÉRT CSAK MOST? A bűncselekmény és a mér­téktelen italozás közötti szo­ros összefüggést nem nehéz felfedezni. Egyszerűen elkép­zelhetetlen azonban, hogy a környékbeliek nem vették ész­re, mennyi szeszt fogyaszt, mi­lyen kutya-macska viszonyban él a Bedő-házaspár. És mégis: senkinek nem jutott eszébe, hogy az egyre jobban elmérge_ sedő helyzetről értesítse a ta­nácsot, szóljon a rendőrségi körzeti megbízottnak. Minden jel arra mutat, hogy Bedő is, felesége is rég megérett az al- kohölelvonó kezelésre. Mégis, csak most, a majdnem jóvá­tehetetlen fejlemények után került sor érdemleges kezdemé­nyezésre. A megyei rendőr- főkapitányság vizsgálati osz­tálya javasolta a járási tanács vb-elnökének: intézkedjék, hogy az asszony — gyermekei és a saját érdekében — al­koholelvonó kezelésben ré­szesüljön. A telitorokra ivás megtette a magáét Bonyhádon is. A nagyközség határában a buda­pesti Földmérő és Talajvizs­gáló Vállalat dolgozik. Néhány, meglett embernek éppen nem mondható munkása, — a 19 éves Szenyita Tibor, a 21 éves Erdei György, a 17 éves Cs. Vince és a 15 éves D. Sándor — alkonyattájt a hidasi ital­boltban kezdte a poharazást. A Béke Étteremben folytatták — volna, ha a pincérek (di­cséretes fegyelmezettséggel) nem tagadták volna meg a ki­szolgálásukat. Az étterem előtt sodródott a már kapatos kom­pániához két cigánylány, —* egyikük 16, másikuk 18 éves. A SÖRKERTBEN SZABAD A VASÁR A halászcsárdával szemben lévő sörkertben a felszolgálók — magyarán mondva — fü­tyültek a fiatalkorúakat védő jogszabályra, s a társaságot szemrebbenés nélkül tartották jól szeszes itallal. Már „erős volt a nyomás", amikor a munkatársak alkalmi, nem ép­pen tisztes tartózkodást tanú­sító ismerőseikkel a vállalati szállás felé indultak. A Perczel Mór utcában Cs. Vince egy ház udvarán intézte el halaszt­hatatlan teendőit, majd az ott álló Nysa gépkocsiba hatolt. A hivatlan látogatóra Neickerit- ner István, a zománcgyár éj­jeliőre lett figyelmes. Szavára az udvarra sietett Fábián Jó­zsef s két fia: Ferenc és Ká­roly. Ok annyit láttak, hogy Cs. Vince valamit elhozott a gépkocsiból. Karonragadták, hogy a rendőrségre vigyék. Több sem kellett Szenyita Tibornak. Szeszgőzös fejjel elő­kapta bicskáját. Fábián Fe­rencet hátba, Fábián Károlyt mellbe szúrta, hogy kiszaba­dítsa barátját. A két férfit, — hála az orvosoknak és a sze­rencsének —, sikerült meg­menteni. Az ittas kompánia úgy folytatta útját, mintha mi sem történt volna, sőt a lá­nyok egyike, (F. Irén) még he­lyeselte is Szenyita „határo- - zottságát”. Cs. Vincéről bebizonyosodott, hogy naptárnak vélte a jármű forgalmi engedélyét, azért emelte el. Az ő ügye ezzel be­fejeződött. Szenyitáé nem;' 6 több személyen elkövetett em­berölés bűntettének kísérleté­vel vádolva áll a megyei bíró­ság elé. AMI NEM A BÍRÓSÁG DOLGA A megyei bíróság feladata, hogy ítéletet mondjon Bedő János és Szenyita Tibor felett. Nem bírói, mégsem elhanya­golható feladat, hogy törvény­tiszteletre tanítsák azokat, akik közvetve részesei voltak a majdnem halálos végű bony­hádi szurkálásnak. A járási ügyészségnek megvan a lehe­tősége aria, hogy felderíttesse: kik szolgálták ki a sörkertben a fiatalkorúakat szeszes itallal. Megvan erre a lehetősége a sörkertet üzemeltető vállalat­nak is. Legfőbb ideje, hogy megrendszabályozzák azokat a vendéglátóipari dolgozókat, akiknek felelőtlensége súlyos bűncselekményekhez vezető le- részegedéshez vezet. — b. z. — — Horgászni? Az nem az igazi! De fürdeni éjjel a Bal- csiban, az a legkjasszabb < Körbebicikliztük a tavat, mindennap más táborban éj­szakáztunk! — kiabálja túl társait egy szőke, alacsony fiú. Rázendítenek a többiek is: mint egy sodró áradat, úgy özönlenek a nyári emlé­kek. Helyszín a Kadarka utcai mezőgazdasági és ipari szak- középiskola, szereplők az I. F osztályosok. Az első tanítási napok egyikének első szüneté­ben érkezünk. A srácok ész­re sem vesznek bennünket, így a jobb. . — Én hivatalos kiküldeté­sen voltam. Tudjátok milyen remek dolog leúsztál ni a fát Mohácsig? Egész nap fürdés, meg versenyúszás órabérben. A Víz- és Csatornamű Válla­latnál dolgoztam. A „kiküldött”, Kiss Vilmos — mint ezt megtudjuk ké­sőbb. — A Festő Ktsz-nél is jó volt dolgozni, én 500 forintot kerestem egy hónap alatt-. — Mire költötted? — Egy részét eltettem, ab­ból kerékpár lesz nemsokára — így az egyik fiú. Közbekér­deztem, be kell mutatkoznom. Nem csodálkoznak, körülvesz­nek, s folytatódik a beszél­getés: nyárról, nyaralásról, és arról, hogy ki, miért és hol dolgozott a nyáron ? — Én a közeli állami gaz­daságban voltam egy hétig 1160 forintot kaptam — mondja Jeremiás Anna. — Te miért dolgoztál? — Hogy zsebpénzem le­gyen. De az is érdekelt, hogy milyen a felnőttek munká­ja. — Szerinted milyen ? — Nem olyan könnyű pénzt keresni, mint gondoltam. — Nagyon pontosan kellett dol­gozni. Kora reggel kezdtük és nem volt lazsálás, Szóva^ megérdemeltük a fizetést! Halmai Gábornak komoly tervei vannak á szünetben kér resett pénzzel: — Nem először dolgoztam a nyáron. A Gabonafelvásár­ló Vállalatnál voltam és 1300 forintot kerestem. Motort szeretnék venni. Meg aztán, az a véleményem, hogy jő dolgozni egy-egy hónapot nyaranta, nem vagyunk már kisgyerekek! A miértre Gábor azt fele­li, hogy egyrészt azért jó dolgozni, mert a szüleinek is adhat a saját keresetéből, másrészt pedig más dolog kapni, de sokkal nagyobb él­mény megdolgozva szerezni valamit, Rüff Ferenc a szakközépis­kola után tovább szeretne ta­nulni : — Nyáron megkeresem a tanszerre, füzetekre valót, s még a nyaralásra is maradt idő. — Én azért mentem dol­gozni. hogy farmert vehessek magamnak. Most van, és na­gyon tetszik. Bordái Pisti, új farmertu­lajdonos szavaira egyetértőén bólogatnak az osztálytársak és jelentkezik Kovács Zsuzsa" a következő „szóvivő": — Dolgoztam én is, de azért táborba is mehettem. Nagyon jó emlékezni arra1 a két hétre amit volt ősz-' tály társaimmal Balatonszaba-1 diban 'töltöttünk. Mindnyájan* éreztük, hogy szeptemberben? már valami komolyabb, ne­hezebb dolog kezdődik az éle­tünkben. A „komolyabb és nehezebb";, megkezdődött, a nyári élmé- * nyékét pedig lassan-lassan el-1 homályosítják az újabb, a középiskolás élmények. — rá

Next

/
Thumbnails
Contents