Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-09 / 211. szám
TVV>'»?t,TV*rvTrt vf vvT»yyy¥'T¥»r»*»TTTTTTTTTVTTVvt»'f vvy vvfvvvvvffvffvvvvvvvvfvvf vvvv v ▼▼▼▼▼▼ vvfvfvvvvvvvfvv’fvvTí ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► E ► ► ► ► ► VÖRÖÍKÍÍY 3ÄN0C M FEKEn VISSZATÉR- KEMRE&ÉNV í. Felhőtlen májusi hajnal volt, amikor Béke őrnagy bezárta garzon lakását, s a szabadságá t élvező ember derűjével lesétált a csendes, orgona- illatú budai utcán álló Wartburghoz. A kocsi vadonatúj volt, az őrnagy úgy gondolta, hogy a szabadsága alatt bejáratja. Barátai a lelkére kötötték, hogy sík utat válasszon, de Belke erdő és hegyvidék után vágyott.. Úgy döntött hát, hogy Körmendre menet, keresztülszeli a Bakonyt. Télen, amikor a húga eljegyzését tartották, ígéretet tett a fiataloknak: májusban a saját kocsiján viszi őket az anyaikönyvvezetőhöz. Most megvolt a kocsi, és a szabadság, indulhatott esküvőre a testvéréhez. Mint elhárító tiszt, az őrnagy többnyire civil- t>en járt, de ma egyenruhát öltött. A szálas, fekete hajú férfit parancsnokai az osztály egvik legtehetségesebb tisztjének tartották. A fürkésző értelmet, a hivatásával járó feszültséget azonban ezúttal otthonhagyta. Mast, ezen a májusi hajnalon, amikor kocsiba szállt, az újdonsült autótulajdonos gyengédségével megtörölgette a bepárásodott visszapillantó tükröt. A hűtő kék zománcán már ott piros lőtt a felkelő nap. Az elmúlt éjjel langyos volt, de Beke türelmesen melegítette a motort. Nem kellett sietnie. Ügy tervezte, hogy kímélni fogja a kocsit, s végig negyvennel hajt. Elég. ha délre Körmendre ér. így tervezte. A sors viszont úgy hozta, hogy húga két. hete asszony volt már. mire Beke ' valóban Körmendre ért. .. Messziről megérezte az erdők frissítő leheletét, s örömében rátaposott a gázpedálra. Ez, persze hiba volt, vétók a zsenge ifjúkorát élő Wartburg ellen, amely már hegynek kapaszkodott. De Beke tudta: a gép meg a szív nem mindig ugyanarra az ütemre ver, s az utóbbinak olykor el leélj nézni a heveskedést is. Bent az erdőben, a tavaszi Bakony illatával teli szerpentinen már korántsem érezte sietősnek az utat, örült, hogy a sok terveagetés ellenére — „no, majd a szabadságom alatt kialszom magam'’, — korán kelt föl. Az egyetlen, ami zavarta, a fogadalom, hogy a pihenés napjai alatt nem gyújt cigarettára. Félóra múlva felfedezett egy fára szögezett táblát: „ÖNT IS VARJA A VADGALAMB TÚR ISTAHÁZ Meleg koszt, éjjeli szállás, presszókávé'" — hirdette az agancsokkal meg vadkanagyarral díszített tábla. Beke órájára pillantott. és megállapította, hogy nyugodtan ellátogathat a Vad- galemb-ba. Iszik egy kávét, és átfutja a magával hozott újságot. Tűnődve. szóralkozottan. a lényegtelen dolgoknak kijáró egykedvűséggel szánta rá magát. Olyan döntés volt, aminek egyetlen ráérő ember sem tulajdonít jelentőséget. De Bekének kis híján az életébe került... Az őrnagy a turistaház teraszán ült és várta a kávét. A gondnok házaspár — rutinos, a szakmában megöregedett embereknek látszottak —, buzgón terítgette az asztalokat, mintha rengeteg vendégre számítanának. Egyelőre mindössze négyen ültek a teraszon. Beikén kívül csak két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú, meg egy öregúr, aki turistából j át a gyalulatlan asztal mellé támasztotta, amelyről éppen hogy felszáradt a hajnali harmat. Egy fiatalember meg egy lány — talán a gondnok gyermekei — a közös hálóterem ágyait, készültek áthúzni; Beke látta, amint előbukkantak a használt ágyneművel telj kosárral, és a teraszon átmenve. eltűnteik a ház túlsó végén. Mély csend volt, csak a májusi regigeit köszöntő madarak hangja hallatszott a zsendülő erdőből. Beke szíve mélyéig élvezte ezt a békét. Negyvenéves volt. de tökéletesen egészségesnek, erősnek és fiatalnak érezte magát. Legalább száz évig szeretnék élni! — gondolta, s magában elmosolyodott ezen a vágyon. MeEette, a „Vadgalamb" szellőző hálótermének ablakában, megjelent egy kövér, fekete cica, leült a párkányra és a lusta vénkisassznnyok nyugalmával nézett a nap eseményei elé... Béke a húgára gondolt: a kis Jutka igencsak sürög-forog most, tele izgalommal a nagy készülődés közben. Az utolsó, amit látott, az iménti kislány volt — szőke, kék szemű, nyurga teremtés —, amint kezében a feikebóstálcával feltűnt a büféajtóban, és megindult feléje. Tíz-tizenkét lépésnyire lehetett tőle. amikor- hirtelen megtorpant. Vad süvítés hallatszott, s a következő másodpercben borzalmas dörejjel eltűnt a fél turistaház. Repülő gerendák, faszilánkok, vaságyak darabjai vágódtak szerteszét a levegőben. Beke még látta, hogy a lány elejti a fetetés tálcát, s a szívéhez kap, de már újra hallatszott a közelgő lövedék süvítése. a detonáció robaja. Beke a koponyájának vágódó fadarabtól a földre zuhant és elvesztette eszméletét. Az összeomlott házrész rom jaj még moccantak néhányat, aztán már csak a széttépett vánkosok pihéi keringtek a romos, üszkös ablakból, élettelenül, kísértetiesen. Fél kilenc volt. mi Az őrnagy egy kórházi ágyon tért magához. A fehér terembe már belopakodott a homály: odakint al'konyodott. Beke felült, s az ablakon kipillantva, az ismerős utcaképről megállapította. hogy Veszprémiben van. (Folytatjuk,) ■4 4 4 4 4 4 ' 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 ◄ 4 4 ◄ 4 ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ 4 4 4 4 4 4 4 M 4 ◄ 4 4 ◄ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Dolgoztak a maron Kis híján három halott Két, csaknem emberéletét követelő bűncselekmény történt gyors egymásutánban megyénk területén. Az egyik a tamási járásban: az Iregszem- cséhez tartozó Iregpusztán. Az egyik ottani lakos, Bedé János a múlt év nyarán feltételesen szabadult abból a négy és fél éves szabadságvesztés-büntetésből, amelyet erőszakos jellegű nemi bűncselekmény miatt szabott ki reá a bíróság. A kezdeti időkben Bedében megvolt a jó szándék a javulásra: elhelyezkedett, dolgozott. Apránként azonban ismét hatalmába kerítette az italozás. Súlyosbította a helyzetet, hogy Bedő Jánosné sem vetette meg az italt. Mint sejthető, napirendre kerültek a veszekedések, s ezeknek elsősorban a három Bedő-gyerek látta kárát. Egy napon férj és feleség ismét összeszólalkozott. Bedő előbb súlyosan becsületsértő kifejezésekkel illette feleségét, majd két élre köszörült késsel mellbeszúrta. Emberölési kísérlete után napokig bújkált, — a rendőrség kerítette kézre. ELVONÓKÚRA — MIÉRT CSAK MOST? A bűncselekmény és a mértéktelen italozás közötti szoros összefüggést nem nehéz felfedezni. Egyszerűen elképzelhetetlen azonban, hogy a környékbeliek nem vették észre, mennyi szeszt fogyaszt, milyen kutya-macska viszonyban él a Bedő-házaspár. És mégis: senkinek nem jutott eszébe, hogy az egyre jobban elmérge_ sedő helyzetről értesítse a tanácsot, szóljon a rendőrségi körzeti megbízottnak. Minden jel arra mutat, hogy Bedő is, felesége is rég megérett az al- kohölelvonó kezelésre. Mégis, csak most, a majdnem jóvátehetetlen fejlemények után került sor érdemleges kezdeményezésre. A megyei rendőr- főkapitányság vizsgálati osztálya javasolta a járási tanács vb-elnökének: intézkedjék, hogy az asszony — gyermekei és a saját érdekében — alkoholelvonó kezelésben részesüljön. A telitorokra ivás megtette a magáét Bonyhádon is. A nagyközség határában a budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat dolgozik. Néhány, meglett embernek éppen nem mondható munkása, — a 19 éves Szenyita Tibor, a 21 éves Erdei György, a 17 éves Cs. Vince és a 15 éves D. Sándor — alkonyattájt a hidasi italboltban kezdte a poharazást. A Béke Étteremben folytatták — volna, ha a pincérek (dicséretes fegyelmezettséggel) nem tagadták volna meg a kiszolgálásukat. Az étterem előtt sodródott a már kapatos kompániához két cigánylány, —* egyikük 16, másikuk 18 éves. A SÖRKERTBEN SZABAD A VASÁR A halászcsárdával szemben lévő sörkertben a felszolgálók — magyarán mondva — fütyültek a fiatalkorúakat védő jogszabályra, s a társaságot szemrebbenés nélkül tartották jól szeszes itallal. Már „erős volt a nyomás", amikor a munkatársak alkalmi, nem éppen tisztes tartózkodást tanúsító ismerőseikkel a vállalati szállás felé indultak. A Perczel Mór utcában Cs. Vince egy ház udvarán intézte el halaszthatatlan teendőit, majd az ott álló Nysa gépkocsiba hatolt. A hivatlan látogatóra Neickerit- ner István, a zománcgyár éjjeliőre lett figyelmes. Szavára az udvarra sietett Fábián József s két fia: Ferenc és Károly. Ok annyit láttak, hogy Cs. Vince valamit elhozott a gépkocsiból. Karonragadták, hogy a rendőrségre vigyék. Több sem kellett Szenyita Tibornak. Szeszgőzös fejjel előkapta bicskáját. Fábián Ferencet hátba, Fábián Károlyt mellbe szúrta, hogy kiszabadítsa barátját. A két férfit, — hála az orvosoknak és a szerencsének —, sikerült megmenteni. Az ittas kompánia úgy folytatta útját, mintha mi sem történt volna, sőt a lányok egyike, (F. Irén) még helyeselte is Szenyita „határo- - zottságát”. Cs. Vincéről bebizonyosodott, hogy naptárnak vélte a jármű forgalmi engedélyét, azért emelte el. Az ő ügye ezzel befejeződött. Szenyitáé nem;' 6 több személyen elkövetett emberölés bűntettének kísérletével vádolva áll a megyei bíróság elé. AMI NEM A BÍRÓSÁG DOLGA A megyei bíróság feladata, hogy ítéletet mondjon Bedő János és Szenyita Tibor felett. Nem bírói, mégsem elhanyagolható feladat, hogy törvénytiszteletre tanítsák azokat, akik közvetve részesei voltak a majdnem halálos végű bonyhádi szurkálásnak. A járási ügyészségnek megvan a lehetősége aria, hogy felderíttesse: kik szolgálták ki a sörkertben a fiatalkorúakat szeszes itallal. Megvan erre a lehetősége a sörkertet üzemeltető vállalatnak is. Legfőbb ideje, hogy megrendszabályozzák azokat a vendéglátóipari dolgozókat, akiknek felelőtlensége súlyos bűncselekményekhez vezető le- részegedéshez vezet. — b. z. — — Horgászni? Az nem az igazi! De fürdeni éjjel a Bal- csiban, az a legkjasszabb < Körbebicikliztük a tavat, mindennap más táborban éjszakáztunk! — kiabálja túl társait egy szőke, alacsony fiú. Rázendítenek a többiek is: mint egy sodró áradat, úgy özönlenek a nyári emlékek. Helyszín a Kadarka utcai mezőgazdasági és ipari szak- középiskola, szereplők az I. F osztályosok. Az első tanítási napok egyikének első szünetében érkezünk. A srácok észre sem vesznek bennünket, így a jobb. . — Én hivatalos kiküldetésen voltam. Tudjátok milyen remek dolog leúsztál ni a fát Mohácsig? Egész nap fürdés, meg versenyúszás órabérben. A Víz- és Csatornamű Vállalatnál dolgoztam. A „kiküldött”, Kiss Vilmos — mint ezt megtudjuk később. — A Festő Ktsz-nél is jó volt dolgozni, én 500 forintot kerestem egy hónap alatt-. — Mire költötted? — Egy részét eltettem, abból kerékpár lesz nemsokára — így az egyik fiú. Közbekérdeztem, be kell mutatkoznom. Nem csodálkoznak, körülvesznek, s folytatódik a beszélgetés: nyárról, nyaralásról, és arról, hogy ki, miért és hol dolgozott a nyáron ? — Én a közeli állami gazdaságban voltam egy hétig 1160 forintot kaptam — mondja Jeremiás Anna. — Te miért dolgoztál? — Hogy zsebpénzem legyen. De az is érdekelt, hogy milyen a felnőttek munkája. — Szerinted milyen ? — Nem olyan könnyű pénzt keresni, mint gondoltam. — Nagyon pontosan kellett dolgozni. Kora reggel kezdtük és nem volt lazsálás, Szóva^ megérdemeltük a fizetést! Halmai Gábornak komoly tervei vannak á szünetben kér resett pénzzel: — Nem először dolgoztam a nyáron. A Gabonafelvásárló Vállalatnál voltam és 1300 forintot kerestem. Motort szeretnék venni. Meg aztán, az a véleményem, hogy jő dolgozni egy-egy hónapot nyaranta, nem vagyunk már kisgyerekek! A miértre Gábor azt feleli, hogy egyrészt azért jó dolgozni, mert a szüleinek is adhat a saját keresetéből, másrészt pedig más dolog kapni, de sokkal nagyobb élmény megdolgozva szerezni valamit, Rüff Ferenc a szakközépiskola után tovább szeretne tanulni : — Nyáron megkeresem a tanszerre, füzetekre valót, s még a nyaralásra is maradt idő. — Én azért mentem dolgozni. hogy farmert vehessek magamnak. Most van, és nagyon tetszik. Bordái Pisti, új farmertulajdonos szavaira egyetértőén bólogatnak az osztálytársak és jelentkezik Kovács Zsuzsa" a következő „szóvivő": — Dolgoztam én is, de azért táborba is mehettem. Nagyon jó emlékezni arra1 a két hétre amit volt ősz-' tály társaimmal Balatonszaba-1 diban 'töltöttünk. Mindnyájan* éreztük, hogy szeptemberben? már valami komolyabb, nehezebb dolog kezdődik az életünkben. A „komolyabb és nehezebb";, megkezdődött, a nyári élmé- * nyékét pedig lassan-lassan el-1 homályosítják az újabb, a középiskolás élmények. — rá
