Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
dz íl f /íS íUj i műt) észt el epeit készültek rDiuia<föIdjxát'őti óHzÁgún, i^újági, amxilőe műjttez- tdifL működött fú./luj 31 h cmgiiiztiu 13 között. cA mA- néik telep. meze tő je Jkah&eez Cf-emre, yiLjiiikiDig-dj(iJí izekeÓAzmJW-hz, h ^1/1 okúi r Jd. Dggöegij, (eltörni!níiz tusit. Kottái Éves (Budapest): Merengő — A telepnek nem az a célja, hogy művészeket képezzen, hanem az, hogy segítse a tehetséges fiatal amatőrök munkáját — mondja Molnár M. György. . A művésztelep munkájában idén 35 fiatal vett részt. Volt közöttük nyomdai cinkográfus, éjjeliőr, motelportás, dekoratőr és állatkerti alkalmazott is. A telepnek két tagozata volt. A szobrászok és a festők. A legtöbben szabadságukat töltötték itt; az alkotó, aktív pihenés jegyében. Előadásokat hallgattak, általános formakultúrából kaptak némi tájékozódást, egyetemes és hazai képzőművészeti eredményekről beszélgettek és tehetségükhöz, alkotó lendületükhöz munkaritmusukhoz képest rengeteget festhettek, mintázhattak, ajkothattak. A művésztelep két vezetője, akik a fiatal generáció nevelésére szentelték ezt a két hetet, reggeltől estig fáradhatatlanul magyarázott, korrigált javítgatott az őstehetségek munkáiban. Nemcsak gyakorlati korrigálásról volt szó, hanem az elvi, elméleti melléfogások helyesbítésénél is segítettek. A két hét eltelt. Az ott készült vázlatokból már művészi alkotások születnek. A dunaföld- vári országos, ifjúsági amatőr művésztelepről minden fiatal azzal távozott: „Jövőre is visszajövök!". — Ebből a mondatból tehát az következik, hogy ezentúl minden évben lesz ifjúsági művésztelep Dunaföldváron? — Szeretnénk megrendezni — mondja Molnár M. György. — A gimnázium megfelelő otthont biztosított a telep lakóinak. Dunaföldvár és környéke pedig valóságos festőparadicsom; szép, lenyűgöző vidék. — Milyen szerepet szán ön a művésztelepnek? — Jelentős és nagy szerepe volna a megye képzőművészeti életének fellendítésében. Hogy az ország különböző részéből hívunk meg fiatalokat, arra szükség van. Az országos jelző — rangot jelent. És amint az idei év alkotásaiból is kiderül, amatőröknél is rdntjos művészi színvonalat biztosít. A „külhoniak" mellett' persze egyre többen jöhetnének tehetséges megyei fiatalok is. A képzőművészeti nevelést egész gyerekkorban kell elkezdeni. Az az igazság, hogy az általános iskolai rajzoktatási tantervűnk nem megfelelő, s ennek következtében rajzoktatásunk sem kielégítő. A tanár lelkiismereté- ré, felkészültségére, időbeli lehetőségeire és lelkesedésének fokára van bízva csupán, hogy felfigyel, vagy sem a tehetséges, jó rajzkészséggel bíró gyerekre. Emberek vagyunk, s így nem egyformák. Ez az oka talán annak, hogy nagyon sok tehetség vész kárba. A művésztelepen tehetségkutatást is végezhetnénk. S ennek nyomában talán megindulhatna megyeszerte egy pezsgő művészeti élet. Egymás után alakulhatnának a községekben, de legalább a járási székhelyeken képzőművészeti szakkörök, S ha tovább ábrándozom. . . Ha tovább gondolkozom, s a jövőbe nézek, — remélem, nem is olyan távoli ez a jövő, mert, hogy el kell jönnie, abban okvetlenül bízom —, él tudnám képzelni, hogy a szakkörökben nevelkedett tehetséges gyerekeknek, mondjuk a megyeszékhelyen rendszeresen tártanánk tanácsadó napokat, rendeznénk számukra konzultációs, művészetük fejlődését irányító foglalkozásokat. S hogy mit kapna ebből a közösség, a megyeszékhely, a községek népe? Színvonalas; eredeti, érdemleges kiállításokat. MÉRY ÉVA Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza! Csalt olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. k Akritidisz Themisztoklész (Veszprém): A család Nagy Éva (Csömör): A négy évszak Budahelyi Tibor (Budapest): Metszet
