Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Amerikában Lépést iart a korral az egyház. Be­vezették a motorizált gyóntatást. A lelkiatya beül az autóba és hívásra a vezekelni vágyó gépkocsi-tulajdo­nos mellé hajt. A bűnösnek ki sem kell szállnia a ko­csijából, úgy mondhatja el bűneit. Mint nálunk. Meri nálunk is odahajtanak, méghozzá hívás nélkül is a kocsik mellé a rendörök és a vezeklő elmondhatja bű­neit, sör mi több, a mi vezeklőink azonnal fel is oldoz­tatnak bűnük szerint 100, ezer, kétezer forintokért. A súlyosabb bűnt elkövetőkre esetleg egy-két évi gyalo­gos vezeklést imák elő. Vagy ülhet, mint a IS eves Bobbie Kemp. Ez a kisfiú nem börtönben ült. hanem körhintán, öt éjjel öt nap ült a marylandi (USA) városi vidámpark kör­hintáján és ezzel megdöntötte a körhintán ülés világ­rekordját. Ezzel egyszerre két világrekord, született. Ugyanis a szülök is világrekordot értek el — szülői türelemből. Ha már az ülésről szóltam, akkor nem hagyha­tom ki Garson City huszonöt bírójának tettét. Ez a huszonöt ember végigjárta Nevada állam néhány fog­házát es önkéntesen mindenütt 24—24 órát ült. Így akartak megismerkedni a börtönökkel, ahová pácien­seiket juttatják majd. Tapasztalataik jók voltak, hisz Amerikában sincs másként, mint bárhol másutt a vi­lágon: az önkénteseknek, a meggyőződni akaróknak sohasem a valóságos helyzetet mutatják. Nagy türelme voll Bay mond Dubois-Gache pári­zsi betörőnek is. Képzelje el a szerkesztő út, ez a- em bér nem kevesebb, mint háromezer oetörést követett el és mtná a háromezer betörést szabályosan leköny­velte. Tehát'két állasa volt: főállásban betört, mellék­állásban könyvelt. De most nem erről van szó, sőt meg arról sem, nopy nálunk háromezer betörést nem lehetne elkövetni, men a harmadik után az illető már megjelenve a Kék fény című műsorban és a lakosság . elfogná. Most arról van szó, hogy a betörő könyvelése is bajba keverheti a látszólag tisztességes embereket. Raymond eseteben ez történt. A könyveléséből kide­rült, hogy nem 250 000 frankot• lopott el attól a cég­től, arneiy ennyi kártérítést kért a biztosítótól, hanem csak százötvenezret. Most a biztosító perli a céget, amely megkárosította a biztosítót. Látja, igaz az a mondás, mely szerint ha valaki hazudik, attól még tisztességesnek tűnhet az emberek szemében egészen addig, amíg ld nem derül róla. hogy hazudott. Szeren­csére nálunk nincsenek ilyen emberek. És ennek egy­szerű oka van: — hiába hazudnának kétszázötvenezer frankos kárt a biztosító nem hinné el nekik mert ná­lunk kétszázötvenezer frankja nincs senkinek, vagy ha van, akkor gondosan eltitkolja. A római rendőr-főkapitányság bezzeg nem titkol­ja el, hogy milyen feledékenyek az örök város lakói. Tavaly például ebben a városban elhagytak 77 mo­torkerékpárt, 715 autót, 13 tévé-készüléket, nyolcszáz dollárt, öt juhot, két szamarat, egy lovat, két öszvért... Persze nemcsak Rómában feledékenyek az emberek, hanem nálunk is. Szekszárdon például az elmúlt évben az emberek elhagytak: egy üres pénztárcát^ egy SZTK-re- ceptre készült müiogsort. hogy csak a nogyobb érté­keket soroljam. És Szekszárdon is ugyanúgy nem jelentkeztek a tulajdonosok mint ahogy Rómában nem jelentkeztek. Bezzeg sorra jelentkeznek dr. Marcel Sultan pá­rizsi orvos hirdetéseire a világ különböző részein élő Sultán nevű orvosok. 7971-ben a Suliánok értekez­letet tartanak Párizsban, amelyen baráti beszélgetést folytatnak erről is, meg arról is. Talán szóba kerül az is: egy Sultán elfogadhat-e borravalót. Lehet hogy eb­ben a kérdésben döntés is születik majd. A döntés pe­dig a következő lesz — Sultán nem fogadhat el borra­valót. Ha ezt a határozatot be is tartják, akkor a vi­lágon lesz legalább ötven —■ ennyire.számít Sultán doktor — aki nem fogad el borravalót. Ez is eredmény. Annak reményében, hogy legalább ez az ötven ember betart­ja ígéretét, búcsúzom. Tisztelettel: — Miért iszol az üvegből? — Megígértem a feleségem­nek, hogy a borospohárhoz so­ha többé hozzá se nyúlok. * — Doktor úr, valami baj van a férjemmel: álmában ál­landóan beszél. — Hagyja meg neki ezt a kis örömet. Végtére is ez az egyetlen alkalom, amikor szó­hoz juthat. * — Asszony, ide figyelj, sze­retnél férfi lenni? — Nem én. És te? * Két barátnő beszélget: — Na, és milyen az új fő­nököd ? 7- Csodálatos ember. Való­sággal kesztyűs kézzel bánik velem. — Értem. Hogy ne maradja­nak rajtad ujjlenyomatok. * — Kisfiam, mikor kezdesz el végre tanulni ? — Nyugi-nyugi. mama. A tanítónk felajánlást tett, hogy az ő osztályában nem lesz egy oukás sem. * A, műkritikus meséli festő ismerősének: — Tegnap a nagynénémmel voltam a kiállításon és kép­zeld, a leglehetetlenebb képek tetszettek neki a legjobban. —' Látta az én képemet is? — Látta. A te képedért egyenesen oda volt! * Üti beszámoló egy külföldi útról: — Tudjátok, Dániában nem a nők választanak férjet, ha­nem megvárják, amíg meg­kérik a kezüket. . . — Most már értem, miért vannak olyan kevesen a dá­nok. * — Gondolja, hogy az utazás műveltté teszi az embert? — De még mennyire! A maga helyében én az egész világot beutaznám, * — Öregem, nem azért mon­dom, de egy éve kölcsön ad­tam neked ezer koronát. Meg­feledkeztél volna róla? — Szó sincs róla. A legszebb emlékeim, között tartom nyil­ván .' * — Ember; mit merészel? — ordítja a fooérlö az albérlő fe­lé. — Beront a fürdőszobába kopogás nélkül! — Már megbocsásson, de azt gondoltam, hogy a kedves fele­sége van benn. * Az állatkertben kis csimpánz született. Az öreg csimpánz gyanakodva nézegeti utódját. — Ne félj semmit — vigasz­talja csimpánzné —, csati az első nap olyan, mint egy kis ember. # —- Doktor úr, nem tartaná helyesnek, ha néhány napig ágyoan maradnék? — Az felesleges. Elég. ha néhány éjszakát tölt ágyoan. INYpií jsá« 10 1970. szeptember 27. — Egy egész és eg-y fél jegyet kérek! — Azt hiszem, most már hamarosan jobban les* — Te kis vén romantikus. — Auuu!

Next

/
Thumbnails
Contents