Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
A vad őszi Kegyes volt hozzánk az ősz. Aranyat adott. Olyan sárgáié aranyát, melyet sehol máshol nem lehet látni, csak ha a bükkös levelein átszűrt fény szürkére tompul a törzsek kérgén, és valami — színskála nem indokolta csoda folytán — furcsa módon ismét óarannyá változik az avaron. A száznyolcvanezer holdas Gemenci Vadgazriaságnak csak egy részét jártuk be fogattal. A gógai kerületet. Négyezer holdat, ahol a teljes vadállomány (2500 szarvas, 000 vaddisznó, 600 őz) tört része tanyázik. Ez a tört rész is sokat jelent azonban. Kétszáz körülit a szarvasokból és félszázat abból a fajtából, melynek ősei — ha igaz — Zrínyit, a költőt, megölték. Nem könnyű kijutni Gógá- ra, vagy a kerület más részeire, melyek ilyen neveket viselnek, hogy Taplós, Lehőc- malát. A Wartburg soha véget nem érőnek tűnő kukoricaföldek között csalinkázott, amikor végre, ötszörös útra, és tévútra igazítás után, utólértük a kerületvezető vadászt szekerestől. Bányai János, állami vadász, éppen VÉRNYOMON VOLT A vért, napokkal korábban találták. Vagy egy nyugatnémet vadász sebzett bikája ontotta, vagy egy másik melyet társa küldött a halálba A tetemet azonban meg kellett, meg kellett volna, találni. Ottlétünk idején nem sikerült. Az utánkeresés azonban így is megérte az újságírónak és a fotóriporternek a sok órás rázkódás fáradtságát. Az erdő páratlan élmények sorát adta. A színekét. Nincs az a világlap melynek nyomdatechnikája ezt a pillanatról pillanatra változó színorgiát visz- szaadni tudná. Az aranyló sárgától, a bíborvörösig, a rozsdabarnán keresztül, a patina lepte ezüstön át minden színt. A csöndét. A párizsi Miasszonyunk templomának boltíve alatt se lehet, legfeljebb csak képzelni, olyan nyugalmat, melyet a törzseket megkoronázó lombsátor nyújt. Csend van itt. Teljes csend, melyben bántó sértésnek tűnik a szekérkerék nyikorgása, komoly zaj a harkálykopogás és a roppanó ág zaja. Az ág természetesen a szekérkerék alatt roppan, melyre A SZARVASOK FIGYELNEK Valami, majdnem filozofikusnak tűnő nyugalommal figyelnek. Mintha tudnák, hogy fotóriporterünk teleobjektívje nem puska, de arra sem alkalmas, hogy az ágak-gallyak szövevényéből kiszűrje a ránk meredő agancskoszorús fejet, vagy egy őz éjtótiszta szemét, a szarvastehén figyelőn billegetett fülét. Tömegével vonul körülöttünk a vad. Bányai János kezében marokra szorul a puska: — Micsoda gyilkos! A „gyilkos” rendellenes agancsállású szarvas, mely — bőgés idején vagyunk — természetesen minden „riválisát” veri. Koronája egyik felén az ágak elmaradtak, akár a kard, tőr, vagy handzsár, úgy lesi a fején diszlő szúró fegyver az ellenfelet. A gyilkost ki kell lőni, de a gyilkost kilőni most nem sikerül Négy-öt tehén nyomában vált át mögöttünk a nyiladékon és eltűnik. Akárcsak az az óriás, akit hosszú időn át cserkészünk, de nem tudjuk (puskánk nincs) lencsevégre kapni. Másfél és két és fél mázsás állatok, VESZÉLYESEK Az erdő is veszélyes. Máig borzongva emlegeti a kerületvezető azt a Tolna községbeli természetjáró csoportot, mely néhány hete a vaddisznóselejtezés kellős közepén', fittyet hányva minden tiltásnak és biztonságnak, szürkület táján átvonult a területén. Könnyen emberhalál lehetett volna a vége. Mert az erdő éppen az estébe halló órák táján elevenedik meg. Amíg szekerezésünk első óráit róttuk, még viszonylag magasan járt a nap. Ilyenkor pihen a vad. Vari hol. Itt a vadgazdálkodás a fontos, a vad léte, élete, életkörülményeinek biztosítása. A vadé, mely nélkül az erdő olyan sivár lenne, mint a betonpillérek tömkelegé. A vaddisznó dagonyáz! k, a szarvas is hűsöl. A lombok alatt csak késő délután mozdul meg az élet. AZ 1FJÜ NYOLCAS nem elsőként érkezik. Viszont nagyképűen. A vadföldre, ahol már két ifjú szarvastehén legel. Az Tfjú Nyolcas úgy viselkedik mintha ő lenne az erdő királya. A magasles, ahonnan figyeljük, szerencsére látószöge felett van, így a fényképezőgép keretének csillogása és a sorjázó filmeket továbbító kattanás sem zavarja. ö most „A FÉRFI”, csupa nagybetűvel. Égnek szegi koronúcskás fejét és megpróbál elbődülni. A szarvas- bőgés vége táján járunk. A bőgés gyönge volt. az idén, az övé is az. Aztán . felbukkan a vadföld szegélyén egy másik, de ez csak bikajelölt. Az Ifjú Nyolcas figyelemre, se méltatja. Annál'inkább azt a bikát, „aki” — kétórai várakozásunk jutalmaként — szemből lép a színre, akár egy dráma főszereplője. — Gyilkosjelölt, — mondja a kerulefvezető, és igaza van Ennek az agancsa is rendellenes, kardszerű. Mégis otthagyja Ifjú Nyolcast és rövid idő múltán elvonul. Persze, nem csak ilyenek, a véletlen elénk sodorta példányok vannak, hanem ARANYÉRMESEK is. Ebben az idényben, ott- jártunkig, a Gemenc! Vadgazdaság területén hatvanöt bika esett. Köztük tizenöt aranyérmes. A gógai kerületben szeptember 24-én késő délutánig kilenc bikát lőttek. A kilencből két aranyérmes, öt ezüstérmes, egy bronzérmes és egy selejt volt. Megnyugtató eredmény — annak ellenére,, hogy az idei őszt a szakemberek, ahogy mondtuk, — a rossz hőmérsékleti és csapadékviszonyok miatt mely okozója annak, hogy a vad korán védett helyre hú- •ódik és későn jön ki a vad- ! 'leiekre — rossznak, vagy jg.üábbis gyengének minősíAZ ÖREG „akivel” csak szemvillanásnyi ideig sikerült találkoznunk, akkor bődül el, amikor kifelé kocognak lovaink az erdőből. Hangja kottázhatatlan. Mély és nyögő, dallamos és vad, búgó és rekedt, ezenkívül pedig mindez egyszerre. Búcsúüzenet a Gemenci Vadgazdaság gógai kerületéből, ahol vége felé jár a szarvas- bőgés. N A tapasztalt, mély hangú, dús koronájú öreg nem méltatott bennünket hosszasabb személyes találkozásra. ORDAS IVÄN • * Összeül az V. Nevelésügyi Kongresszus Az V. Nevelésügyi Kongresszus szeptember 28-án kezdi meg 3 napos tanácskozását. Az első nap délelőttjén az Országház kongresszusi termében plenáris ülésre kerül sor, amelyen megnyitót mond Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Ezt követi Péter Ernőnek, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkárának, a szervező bizottság elnökének a beszámolója. A kongresszus előkészítésében részt vevő szervek képviselőinek és Aczél Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának a hozzászólása zárja majd az ülést. Az V. Nevelésügyi Kongresszuson 600 küldött vesz részt. A küldöttek fele gyakorló pedagógus. Tolna megye pedagógusait — dr. Gyu- gyi János, a megyei tanács vb-elnökhelyettesének vezetésével — népes küldöttség képviseli. A kongresszus előkészítő munkálatai három évvel ezelőtt kezdődtek. E munka során a témabizottságok téziseket készítettek még a múlt év tavaszán, amelyeket mintegy 70 000 pedagógus, különböző szervek, tudósok, kutatók, igazgatási szakemberek vitatták meg. Szót kaptak ebben a vitában a szülők és a tanuló- ifjúság képviselői is. A téziseket követő viták során elhangzott javaslatokat a témabizottságok feldolgozták és összegezték. A tapasztalatot „A témabizottságok jelentései'’ című kiadványban adják a kongresszusi küldöttek kezeibe. Az első napi plenáris ülés után és 29-én egész napos tanácskozást rendeznek majd, amelyen a küldöttek 5 szekcióban vitatkoznak végig. A záróülésen — amelyre 30- án az Országházban kerül sor — Ilku Pál művelődésügyi miniszter is felszólal. Az V. Nevelésügyi Kongresszus a magyar nevelésügy demokratikus, átfogó és egyetemes fóruma, amely arra vállalkozott, hogy áttekintse a jelen és a jövő várható pedagógiai problémáit, felhívja a figyelmet a nevelés legfontosabb kérdéseire, fokozza a társadalom érdeklődését és felelősségét e problémák iránt. Véradónap lesz Tamásiban Október 1-én a járási művelődési otthonban kerül sor az életmentő véradónap megtartására. Már eddig is szép számmal — mintegy 200 fő jelentkezett a véradásra —, elsősorban a Sütőipari Vállalat, a Gépjavító Állomás, az Orion és a költségvetési üzemekből — jelentős a jelentkezők száma. A községi Vörös- kereszt rendezésében a véradónap reggel 7—19 óráig tart, s a véradókat meg is vendégelik. D. J. Tamási Népújság 5 1970. szeptember 27.
