Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
1 'TTTfTi w»mmTTmmmmTmmmmmmmTTTrr »TTTTTTTmmmTTTTTTTrmm,Tm»»»mfTmmTTT»»T«mn vörösköV SÄ NOS: ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t*• ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► *• *■ ► > ► ► ► ► ► ► MRCTICr VISSZATÉR- KÉMREGENV 17. — No, persze. Ez érthető. — A kislány a szomszéd szobában tartózkodott, s már kényelembe is helyezte magát. A járógép mindenesetre ott volt az előszobában. Épp csak beköszönt, bebukdácsolt a mankóival, s amíg ott voltam, nem mutatkozott többé. Azt hiszem fürdött. Igen, a víz csobogását is hallottam. — ön meddig maradt? — Ö, egyáltalán nem soká! Magda kért, hogy siessek vissza az iskolába, s vegyem magamhoz a jegyeket, a szállásnyugtákat meg az útitervet. Fél nyolckor már ott is voltam a tanáriban. Kinyitottam a fiókot, s az asztalra tettem az iratokat, hogy átfussam őket. Tudja, hogy van ez: az ember ott is felejthet valamit. — Természetesen. Más nem történt? — Más ? Nem. Illetve... — Nos? — Egy apróság. Egy ablakot közben bezártam. Valaki nyitva felejtette, s féltem, hogy éjszaka szél kerekedik. — Értem — bólintott Beke. — Hát, akkor mennék... A tanárnő elvörösödött. — Valamit, hogy egészen őszinte legyek, még kötelességem elmondani magának, ön előtt nem kívánom eltitkolni. Igaz. hogy szégyenkeznem kell miatta, de megérdemlem. — ígérem, diszkrét leszek! — Magdának van valakije... — Ugyan! — De, sajnos. Beleolvastam az asztalon hagyott levelébe. Az őrnagy vállat vont. — Elvégre ön is asszony,. 1 — Gondolja? — Már miért ne? Az asszonyok kiváncsiak.. . — A levél, sajnos, egy férfinek szólt. Magda kétségbeesetten közölte benne, hogy nem tudnak találkozni. Megbetegedett, nem mehet el a kirándulásra, bár „oly szép és romantikus lett volna...” Ha már így van, ha a sors megtagadta tőlük a viszontlátást, legalább a levélben őszinte lesz: igenis, emlékszik a tátrai turistaházban eltöltött szép napokra. „Ifjúságom legszebb emléke!” — írta. Hát nem borzasztó? Hiszen férje és gyereke van! Amellett oly megfontolt asszonynak látszik! Egy pedagógus, egy matematikatanárnő! Nem képtelenség ez, főhadnagy elvtárs? — Remélem, nem. . . Beke melegen kezetfogott Csalogány kisasz- szonnyal. megköszönte a meggyes pitét, és sietve elhagyta a szobát. Az utcán frissen, felszabadultan föllélegzett. A rendőrségen már várta a veszprémi orvosról beszerzett anyag, közte egy fénykép is. Beke szemügyre vette és elmosolyodott. A képen felismerte az öregurat, akit a Vadgalamb teraszán látott. Igen, ő meg a két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú ült ott a lövedékek becsapódásának pillanatában. Azok Kármán éppúgy meghalhattak volna, mint a kislány, aki a kávét hozta, vagy az I/b. növendékei... Az öregúr azóta biztosan hírt kapott Sárkány tanárnőtől, de akkor, azon a reggelen nem ért el hozzá a levél, amit a tanárnő nyilván Medgyes Katival akart átadatni neki. Tanítványával, akinél jobb barátnőt nem is kívánna magának. .. Nos, ha a tanárnő tudja, hogy a Vadgalambot szét fogják lőni, s ezért betegséget színlel és otthon marad, szerelmét aligha ültette volna oda a teraszra, hogy a diáklányokkal együtt meghaljon. Mi haszna lehetett volna az öregúr halálából? Érzéseit titokban tartotta, s így utólag sem mondhatta volna: alibim van, hiszen azt, aki drága volt számomra, odarendeltem, éppúgy, mint a tanítványaimat. A kapcsolat oly irreális és elvont volt, hogy gyakorlatilag képtelenség lett volna hivatkozni rá. Nem, az orvos halála aligha szolgált volna mentségül Sárkány tanárnő számára. De az, hogy odarendelte, valóban alibinek számíthat. Éppúgy, mint Csalogány kisasszony makacssága, amely- •lyel megtiltotta, hogy a lányok átszálljanak a turistabuszra. A két tanárnő eszerint ártatlan. S ha így van, akkor egyetlen megoldás marad: az útitervet meghamisították! A cselhez ismerni kellett a két tanárnő jellemét, az egyik precízségét, pedantériáját, a másik rendíthetetlen engedelmességét. tudni, hogy Csalogány kisasszony szigorúan tartani fogja magát az utasításhoz, a Sárkány tanárnő által papírra vetett útitervhez A két pedagógus egyénisége, persze, közismert. De ki tudhatta előre azt, hogy Sárkány tanárnő . az utolsó este megbetegszik és képtelen elutazni? Egyedül az, aki a rosszullétet előidézte! Erre pedig csak annak nyílt alkalma, ^kí a közelében volt... Ez az illető még Csalogány kisasszony megérkezése előtt besurranhatott volna a tanári szoba előre „nyitva felejtett ’ ablakán, hogy átjavítsa, meghamisítsa az útitervet. Volna... Hisz Medgyes Kati, az egyetlen, aki szóba jöhet, alig tud járni! Igen, gondolta Beke, egyelőre feltételes módban kell fogalmazni. De vajon arról, ami a feltételes mód használatára rákényszeríti, meggyőződött-e már? Tudja-e, vagy csupán hiszi, hogy a lány aki Király őrmestert az iroda ablakához vonzotta valóban béna?! A válasz döntő lehetett, de Beke, mielőtt a szolnoki anyag befutott volna, nem is próbálta megadni. A szállodához hajtott, fölment a szobájába, és lepihent. . .. Este, mielőtt munkatársai megérkeztek, egy nyugati magazint olvasgatott. Friss szám volt, s egy hosszabb cikke kínos emlékeket idézett az őrnagyban. A cikk annak a fiatal kémnőnek a beszámolóját tartalmazta, akit az elmúlt nyáron, június utolsó napjaiban, az elhárítók lelepleztek, de sikerült megszöknie, kibújnia a hallóból. Most, a magazin bizonysága szerint, büszkén és fölényesen nyilatkozik a bravúros menekülésről. átszökéséről a határon. Arról, hogy kém volt, természetesen hallgat. * A három tiszt reggel a kapitányság telefonjára ébredt. Sietve mosakodtak, egymás kezéből kapkodták ki a villanyborotvát, és tíz perccel később mindhárman kocsiba ugrottak. A rendőrségen már várta őket a telexgépen leadott szöveg. (Folytatjuk) ü&SÉéá! > KA A 4AUáAiUAiiiAi4AáAAAáiiiiÁiUUUiiimátüiáiiAf*Á, Miért nem kapott fizetést Pathó Pál? Jóllehet Petőfi Pató Pál úr című verse nem egy emberről szól, a költő a restséget, a nemtörődömséget, a tunyaságot állította pellengérre. Pathó Pál azonban létezett, nemes volt, hanyag volt, és Petőfi bizonnyal hallott róla. sőt feltételezhető, hogy a költő járt is Szőgyénben, ahol Pathó Pál élt. Nagymajtényi Jenő, gimnáziumi tanár 1943-ban bölcsészdoktorátusi értekezésében igy írt: „Erről a nemes Pathó Pálról azt tartja a szőgyéni közvélemény, hogy a Petőfi ismert versében szereplő Pató Pállal azonos. Petőfi tényleg járhatott Szőgyénben a pozsonyi diétára utaztában”. A Pathó család létezéséről sok más érdekes dokumentum van a Komárom megyei levéltár birtokában. A család 17libán kapott nemesi levelet. Az ősi Pathó Pál Esztergomot képviselte a pozsonyi kamaránál. Utóda, a vers feltételezett ihletöje megyei biztos, azaz tiszteletbeli szolgabíró volt. S hogy mire volt rest és mire nem, arról ékesen beszél az a levél, amely a „Méltósá- gos Királyi Biztos úrhoz” szólt, és 1849 október 13-án keltezték. „Alulírott folyamodom avégett: én folyó év március hónap 12-én ő méltósága Andrási József akkori Királyi Biztos úr által Párkányi Járásba Koller kerületében szolgabírónak kineveztettem; folytatván ezen hivatalomat mind az ideig, még felséges urunk Királyunk kormányzását a magyar hadsereg meg nem zavarta, s én kétzer hurtzoltattam a magyar katona tisztek által gyalázatosán, amiért urunk Királunk kormánya alatt hivataloskod- tam... azon időre minden fizetésem benne vagyon a megye cassájába. bár hányszor kértem járandó fizetésemet, a cassában pénz soha nem volt, amit adószedő urak megbizonyíthatnak, hogy semmit fizetésemből ki nem kaptam; minél fogva nagy alázattal kérem méltóságát, méltóztasson erántam kegyességgel viseltetni, s járandó tiszti fizetésemet a megye cassájából kiadatni. Továbbá esedezem nagy alázattal Méltóságodnak édes atyai színe előtt; ha a bejövendő új rendszer szerint talán némi új hivatalok is állítatnának, méltóztasson erántam kegyes pártfogásul lenni, s tellyes hatalma szerint engem megvigasztalni’; nem követtem én el nagy hibát; és soha az ellenféllel nem tartottam; pártütő nem voltam; mindenkor a fölsőbbségnek hódolván, híven szolgáltam. Alázatos könyörgéseim után magamat kegyes pártfogásába ajánlott mély tisztelettel vagyok méltóságodnak alázatos szolgája — Pathó Pál Sző- gyén”. És hogy miért nem kapott fizetést Pathó Pál? Az akta hátára írt három nappal később keltezett válasz erre is feleletet ad: „Minthogy szokásban soha sem volt, hogy a tisztviselők fizetését hajdúik nyugtassák, ki nem fizettem”, azaz Pathó Pál arra nem volt rest, hogy hosszú levélben kérvényezze fizetésének kiutalását, de arra már igen, hogy el is menjen érte. FOGSÁGBAN i Foto: Komáromi ^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
