Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

Eilen tmondások

Kár és kártérítés

az életszínvonal tájain

( \ lykor úgy tűnik, mást mondanák „fönt”, és másként érzik „lent", az élet- színvonal alakulását a dolgozók. Mintha a politikusok, az állam- és kormány-férfiak, a lapok a valóságosnál rózsaszínűbb képet festenének az életszínvonal növekedésének üteméről, holott országosan és általában igaz, amit erről mondanak, megállapítanak. Mi lehet az oka, a magyarázata, hogy miközben más, nagy, or- ‘ szagos horderejű kérdésekben szinte teljes a nézetazonosság — lentről tehát egyetértőén visszaigazolják a fömti értékeléseket, megítéléseket — azonközben a Párt és a kormány vezetői a dolgozók köréből azt hallják vissza: nem élünk mi olyan jól, mint ahoevan a statisztikák kimutatják.

Közgazdászkörökben vitatják, hogy hány százaléknál kezdődik az életszínvonal érzékelése. Egyeseik szerint három százalék fölött, mások úgy vélik, öt százalékon túl. Itt most nem is ez a lényeg. Figyelmet érdemel ugyan, de a napi politikai munkáiban mellékes körülmény.

Feltételezhető, sőt szinte valószínű: ha a dolgozóik nem mindig érzik igaznak az élet- színvonal pillanatnyi helyzetéről szóló, magas szintről elhangzott megállapításokat, akkor ez nem azt jelenti, hogy e megállapítások torz képet festenek a valóságról, hanem azt, hogy ami érvényes hazánk egészére, az nem minden esetben érvényes egy-egy vidékre, egy-egy rétegre.

De még ennél is bonyolultabb a képlet, ha azt nézzük, a jólét növekedését az emberek látják, elismerik, ha másról van szó, de nem mindig teszik ugyanezt, ha saját helyzetűiket kell megítélniük, avagy összehasonlítaniuk a pár évvel korább; állapotokkal. Tegyük a kezünket a szívünkre, hogy ez így igaz.

Hallgatunk." — mondta egyik járásnál dolgozó pártmunkás. Ha valahol, hát éppen ezen a ponton kezd a téma szikrát hányni.

Vegyük először gzemügyre a pártosnak látszó aggályoskodást, azt, hogy ,,ne térjünk el a vonaltól”. Nos. éppen az jelenti az eltérést a vonaltól, ha kitartóan elrugaszkodunk a valóságtól és sarokba szőri - tottan hallgatunk. A vonalhoz való következetességet meg éppen az jelenti, ha kifejtjük: hogyan, mennyire differenciáltan érvényes fej is. le Ls az, adott munkahelyre mindaz, ami országos szinten cáfolhatatlan és igaz az életszínvonalról. Gondoljunk például a nagycsaládosokra, a termelő- szövetkezetekben a járadékom sóikra, az üzemekben az alacsonyan kvalifikált dolgozókra. vagy mondjuk egy olyan ellentmondásra, hogy gz osz- tálwezető főorvoshelyettes a kórháziban 2400 forint fizetést kap. a mellette dolgozó ápolónő 2200 forint fizetést.

Nyilvánvaló hogy ellenérzést vált ki az életszínvonal növekedéséről úgy beszélni a felsoroltakkal, hogy csak az országos tényeket hangoztatjuk, s ezzel mintegy hagyjuk őket kiesni a helyi politika látómezejéből. Egységes életszínvonal-közvélemény nincs. A politikai munkában nagyon érdemes ezzel a ténnyel számolni, mert ha nincs egységes életszínvonal-közvélemény akkor a kialakításán éppen a bonyolultság, az árnyaltság érvényesítésével fáradozhatunk legjobban Jellemző a bonyolultságra a termelőszövetkezeti járadékosok helyzete, amely összességében, anyagi szempontból távolról sem nevezhető rózsásnak. Egyes esetek bizonyíthatóan, mégis azt mutatják hogy a városon dolgozó fiút vnicy leáttvt a járadékos segíti hozzá fénköcsi vásárlásihoz, bútorvételhez, vagy más tartó- f olvasztási cikk beszerzéséhez. Ebből vi.sz.on t

lami, amikor keresik. Tessék berendezni manapság egy fürdőszobát.

Nem tudatosodott kellőképpen a borítókon túli juttatások" értéke sem. mert ma még rengeteg körülmény zavarja. Amíg Szekszárdon kevés a bölcsődei férőhely, addig az a valóságos helyzet, hogy akinek a gyermekét felveszik a bölcsődébe, a napközibe, az a borítékon túli juttatásoknak ezt a részét élvezi. Akiét nem veszik fel. az nem élvezi. De még rosszabb az összehasonlítás, ha a várost a községgel vetjük egybe. Most nincs szó arról, mintha az igényeket, a szükségleteket népgazdasági szinten nem ismernék. Ismerik. Most arról van szó, hogy ki. hogyan, milyen mértékben élvezi az életszínvonal növekedését. Továbbá arról, how ezen a területen sem lehet egysíkú a íó helyi politika kialakítása.

ÍZ" ár lenne hallgatni a harácsotokról az ügyeskedőkről. Még nagyobb hiba lenne figyelmen kívül hagyni jelenvalóságufcat, létezésüket. A dolgozók ingerülten mondogatják: Az ügyeskedők élnek jól, a harácsolóik. „Ott van életszínvonal!” Bizonyos aspektusból az ügyeskedők a harácsolok h úzódása ;s kisebbíti a dolgozókban az élet- színvonal növekedésének „élményét”.

A vezetők és a vezetettek között levő őszinte légkör, természetes nyíltság jogán kell erről beszélni, minthogy az óhajt valóságnak feltüntetni legalább annyira káros, mint a valóságos eredményeket kisebbíteni, avagy éppen nem létezőnek tekinteni azokat.

Sz. P.

Az Állami Biztosító sajtótájékoztatója

A mezőgazdasági kiállítás területén sajtótájékoztatót tartott kedden az Állami Biztosító vezérigazgatója. A sajtó, rádió és televízió megjelent képviselői előtt elmondotta, hogy a jelek szerint az Állami Biztosító eddigi működése egyik legnehezebb esztendejét zárja az idén. Kapitalista körülmények között egy hasonló vállalat „megbukott” volna, hiszen a kárfizetések nemcsak a befizetések összege felett voltak, hanem még a tartalékolt alapot is felülmúlták. Elsődleges ok, az ismert árvízkár. Az Állami Biztosító azonban nem kapitalista cég, hanem lassan nem vállalati, hanem pénzintézeti jelleggel bír. A vállait kötelezettségek teljesítésére az állami költségvetés is biztosít keretet. Szóba került az ország jelentős részét, így megyénket is, érintő belvízkárok rendezésének ügye. Az Állami Biztosító véleménye ez esetben még nem találkozik a biztosítottak zömének szubjektív felfogásával, akik nem értenek egyet azzal, hogy a belvízkár előre kiszámítható és így „nem felel meg a klasszikus biztosítási definícióknak”. Munkatársunk kérdésére az

Állami Biztosító vezérigazgatója azt válaszolta, hogy nincsen olyan — sikeres, és a közös gazdaságok érdekét szolgáló — biztosítási forma, melytől a termelőszövetkezetek országos méretekben különösebben idegenkednének.

Kedden délután tartotta az Állami Biztosító megyénkben igazgatója, Lux Sándor is sajtótájékoztatóval egybekötött fogadását a szekszárdi Volán által a kiállításra vitt dolgozóknak. A termelőszövetkezetek Kapos-Koppány- völgyi Szövetsége tizenkilenc termelőszövetkezet tagját vitte el a biztosítási és önsegélyező csoportok tagjai közül a kiállításra. Lux Sándor igazgató beszámolójából kiderült, hogy megyénk kilencvennyolc termelőszövetkezete közül csak hetvenhat kötött olyan — az álló- és forgóeszközök, a növénytermesztési és állattenyésztési károkra is kiterjedő — biztosítást, mely a jelenlegi feltételek mellett az esetleges károk legnagyobb hányadának megtérülését feltételezi. A kár ugyanis, sajnálatos módon, változatlanul velejárója a mezőgazdasági termelésnek.

Hasznos kísérlet

Egyévi garancia a Bonyhádi Cipőgyár két termékére

l Bonyhádi Cipőgyár termékeit keresi és szívesen vásárolja a íogyasztóközönség. Az évi másfél millió pár óipő igen nagy meny- -nyiség és ez magában hordja a fokozottabb felelősséget is. nemcsak a vezetőktől, de a dolgozóktól is. Ennek jegyében a Bonyhádi Cipőgyár a cipőiparban egyedül vezeti be bizonyos cipőfajtákra az egyévi garanciát. A vállalat felajánlotta, hogy a jogszabály által előírt 6 hónapos felelősségvállalás helyett a 61—

8412 modell férfi fél marhadurábel, goyser CD pórótalpas, valamint a 61—3428 modell férfi száras marhadurábel goyser Tirol formagumitalpas cipőkre 12 hónapig vállalja a fogyasztói jogos igények kielégítésének kockázatát.

A kezdeményezés szakmai megalapozottságon nyugszik és a vállalat minden dolgozója bízik abban, hogy a jelenleg még csak kísérlet, meghonosodik.

Horváth József Bonyhádi Cipőgyár

Nincs autógumi, nincs alkatrész.

Más részről viszont „nagyban”, az orszagia is érvényes az, amit .kácsű-oan” akkor szokás terjes joggal hangoztatni, amikor a teimeiöszoveikez-ii jövedelmekről beszélünk. Az egy dolgozó tagra jutó. közösből származó ábagrészesedés- htz rendszerint nyomatékosan hozzáteszik: az átlag igen r»a£v szóródást takar. Más szovai, az egy dolgozó tagra jutó húsz vagy huszonötezer forint mögött megtaláljuk az igen alacsony és az igen magas kereseteket. Az átlag tehát jelzi ugyan a gazdálkodás színvonalát, az üzem életképességét, vitalitását, de az egyes tagok vaióságos pénzbevételét nem fejezi ki, pláne nem a háztáji nélkül. Ebből következik, hogy Magyarországon az élet- színvonal növekedését a valóságnak megfelelően mutatják ugyan az átlagszámok, de mögöttük éppen úgy észre kell venni a szóródásit, miként tesz- szük a közös gazdaságokban.

A pártmunkások is e1- " mondják, hogy némelykor taggyűléseken, termelési megbeszéléseken szembekerülnek a dolgozókkal, mert meggyőződésük, s az általuk is jól isméit valóságos helyi körülmények ellenére — nemhogy eltérjenek a vonaltól — az életszínvonal mindenkire érvényes növekedéséről beszélnek, miközben a felszólalók a fejükhöz vágják: nincs igazatok. „Mit tegyünk ilyenkor’

távolról sem szabad arra következtetni. hogy a járadékosok helyzete nem olyan, mint aimilven nz Alteláhoc megítélés. Politikai vakság lenne.

17 gy más terület. Sokan

*J az orvosoknak juttatott borravalót azzaj magyarázzák, hogy ez az értelmiségi réteg nincs megfizetve. Valljuk meg nyíltam, csakugyan nincs megfizetve. Hallgatni erről épp cily felesleges, mint hallgatni arról, hogy helyenként pont árért nem kalkulálták be az étefsrínvrinal kimutatható nő-, vedred éséhez a szövetkezeti eazdák a társadalombiztosításból következő incvenes orvosi. szolgáltatást, mert más az elmélet és má.s a evekor- iát. Na beszéljünk maevarul, ha eevszer a. tsz-tec eimeev az orvocihrw cöe vá1 toza ttenul rénzit is illik vinnie. Nem minői« nem mindenütt, de sok he'ven.

Érvei mi síkon sin-Cr minden rendben mert. azt is látni kell, rrüközben csakugyan nőtt hazánkban az életszínvonal, s ervTe nyíltabban fellépünk az egyemlősdi ellem, azonközben az életszínvonal növekedésének érzékelését, tudatosodását torzítja, zavarja hogy olykor az olcsó árufélén« eltűnnek az. üzletekben, máskor megváltoztatják az öltöny ,.fantázia nevét, § száz-két-háromszáz forinttal megdrágítják, s nem ritkán éppen akkor nincs varosszak az utak

Az utasok is készüljenek a téli közlekedésre

Tegnap az autóbuszközlekedésben is megkezdődött a csúcsforgalom. A „standard” utasok mellé több ezer diák társui, s reggelente mindenkit el kell száuíúmi. Az elmúlt években több kifogás érte a szekszárdi 11-es AKÖV-öt, utaslemaradás, késés, járatkimaradás voit a panasz tárgya. Kagy erőfeszítések, anyagi áldozatok révén az autóbuszparkot teljesen kicserélték. Az utasok száma viszont annyira nőtt — évenként a 16—20 százalékot is elérte — hogy a nagyarányú fejlesztés ellenére sem tudtak minden igényt kielégíte.ni. Horváth Györggyel a 11-es AKÖV szekszárdi főnökével beszélgettünk arról, mit várhat az utazóközönség.

— Mindenekelőtt: milyen

gondokkal jár az autóbuszokat közlekedtetni?

— Elsősorban a munkaerő- hiány. Pillanatnyilag 12 kalauz és 14 autóbuszvezető hiányzik- Ezért a forgalmi—utazó személyzetnél nem tudjuk a munkaidő-csökkentést bevezetni. A létszámhiánynak nem bérezési probléma az oka. A kocsivezetők, a jegyvizsgálók iól kétesnek. Sajnos, már a w iát embereink — a TEFU üzemből például — sem jönnek autóbuszra. Évek múlnak el.

mire „kívülről” jön egy-egy gépkocsivezető. A szakma országosan létszámhiánnyal

küzd. Próbálkozunk azzal, hogy a kihelyezett autóbuszokra a községből ültetünk vezetőt, de ez azzal jár, hogy így meg a gépkocsivezető más cégtől jön el. Gond a gumi hiánya is. Tizennégy autóbuszunk közlekedik pótgumi nélkül, négyet pedig teljesen „levetkőztettünk”. Harmadik gondunk az útviszonyok- Gerjenbe veszélyes utazni olyan rossz az út. Gyönk— Miszla térségébe csak azzal a tudattal küldünk kocsit, hogy az biztos összetörik. Két kocsink rugóbakja a múlt héten szakadt le. Nincs alkatrész, a gyárakból még fődarabokat sem kapunk az autóbuszokhoz, nem kisebb alkatrészeket. Rossz az út Alsónána—Mórágy térségében is. És még számos községbe alig-alig tudunk járművekkel eljutni.

— A korábbi években, amikor

az iskolák körzetesítését kezdték, sok volt a panasz: a busz nem a diákoknak megfelelő időben közlekedett. ..

— Az új autóbusz-menetrend már figyelembe vette a szülők, az iskolák kérését. Előfordulhat azonban, hogy egy- esv busz nem pontosan az is- kolaitiezdés-végzés idejében megy, mert, négy-öt gyerek miatt mégsem maradhat le 15—

20 munkás, akinek más időpontban kell közlekednie.

— Az elmúlt télen sok panasz volt az autóbuszokra.

— Valóban. Amikor az utak járhatatlanok, nem tudunk közlekedni- Pedig a télen még a Tátra nagy tehergépkocsikkal is vittük az utasokat. Ameny- nyiben az utak járhatók, mi közlekedtetjük a járműveket. Előfordul olyan ' eset is. mint Tolnán, hogy az országutak járhatók voltak, de a község területén nem lehetett közlekedni. Természetes, hogy az utak állapota a függvénye annak, hogy tudunk-e közlekedni hófúvás után néhány órával, de azt is el tudjuk képzelni, hogy a hófúvás alatt is menjenek autóbuszaink, ha az utakat állandóan takarítják.

— Tehát készüljünk fel, a téli, viszontagságos utazásra.

— Nem árt felkészülni. Technikailag mi felkészülünk, s ha mégis lesz járatkimaradás az a fentebb mondott okok miatt következik majd be,

— Mennvi utast szállít a szekszárdi főnökség?

— Száztizenöt autóbuszt üzemeltetünk, egyszerre ezekkel 5980 utast tudunk szállítani.- Pj -