Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-25 / 225. szám
VÖRÖiKÖV l&NOt H >ekm MflWlCft VISSZATÉR-KEMREaÉNY 15. — Elnézést mondta az íróasztalnál dolgo- gozó tisztnek —, a rácsokat szeretném megvizsgálni. .. — Tessék. Erős rácsok, de egyébként sem tartunk itt bizalmasat. Semmit, ajpi titkos. — Értem — bólintott Beke. Nézte az utcát, a szemközti házak ablakait. Délre járt, a nyárias hőségben üresen nyújtóztak az utca járdái. Beke már el is fordult volna az ablaktól, amikor a sarkon feltűnt egy asz- szony. Az őrnagy erre mégiscsak maradt. A hölgy, aki határozott léptekkel közeledett a szemközti járdán, szikár, ötven év körüli, vörös hajú és szeplős asszony volt. Beke, amikor a nő a szemközti kapuhoz ért, egyszerre felismerte. A kapun Sárkány tanárnő lépett be. Az iroda ablakából jól látta, amint Sárkány tanárnő helyet foglal a szemközti lakás ebédlőjének asztala mellett, s likőrrel ‘meg süteménnyel kínálják. Az ablak nyitva volt, a függönyt sem húzták be, a szoba napfényben für- dött. A helyzet korántsem egy illegális találkára emlékeztetett. A hölgy után, aki a tanárnőt betessékelte, csakhamar két kislány is feltűnt, ők is leültek, s a beszélgetés most már négyesben folyt. A kép békés és polgári vodt, s Beke szinte illetlenségnek érezte, hogy mindezt telefonkagylóval a kezében, a kapitánysági ügyelet információját hallgatva, nézi... Csakhamar kitűnt, hogy a tanárnő násfai megjelenése minden titokzatosságát nélkülöz: családlátogatásra érkezett. A szemközti házban ugyanis két tanítványa is lakik, két kislány az I/b-bői. Név szerint Balogh Erika, és barátnője, Medgyes Katalin, aki albérlő Erika szüleinél. Beke visszaemlékezett a dolgozatra: „Mivel Kati a barátnőm, én sem tudtam többet örülni a defektnek..,” — Baloghék — mondta a vasárnapi ügyeletét tartó rendőrtiszt — régi és megbízható násfai család. A férfi patikus, felesége a járási tanácsnál dolgozik... Beke látta, amint a paralízises kislány torz, esetlen léptekkel, de mosolygó arccal átvonszolja magát a szemközti szobán. A többiek éppen fölemelték a likőröspoharukat. — Az albérlő? — kérdezte. — Medgyes Katalin — hangzott a telefonból — szeptember tizedikén jelentkezett be Baio- ghékhoz. Előző lakhelye Bakonyfürt, vasútállomás. Született 1953-ban, Szolnok megyében.. — Köszönöm — mondta az őrnagy, és helyére tette a kagylót. Mióta kitűnt, hogy a földrajztanámő nem akarta elfogadni a „segítséget", nem engedte, hogy tanítványai átszálljanak a német turistabuszra, s így megakadályoata, hogy a lányosztály a végzetes időpontban a merénylet színhelyén legyen, Beke felmentette Csalogány kisasszonyt a gyanú alól. Viselkedése, amelyre számos tanú volt, legalábbis valószínűvé tette ártatlanságát. Igaz, fennállt a lehetőség, hogy „Fülemüle” hirtelen meggondolta magát, Isten ujját látta a defektben, és visszariadt a kitervelt tömeggyilkosságtól. Ebben az esetben, persze, számolnia kellett cinkostársai bosszújával. Ha eredetileg valóban hajlandó lemészároltatni a tanítványait, ha részt vesz a pokoli tervben, utóbb pedig keresztülhúzza, akkor alapos kockázatot vállal. A kémszervezet már az árulás lehetősége miatt is igyekszik végezni vele. De Csalogány kisasszony — bár azóta is szemmel tartották — semmiféle gyanúra nem adott okot: egyhangú, ártatlan vénlány életét élte. A gyanú, amely kezdetben kettőjük között oszlott meg, az autóbuszsofőrök vallomása és a kirándulásról írt dolgozatok megismerése után egyértelműen Sárkány tanárnőre irányult. Sajnos, még csak a gyanú... A nyomozásban, amit a tömeges gyermekgyilkosság kísérletét követő órákban azonnal megindítottak, a három „könyvesbolti revizor” mellett számosán közreműködtek, s e „szürke” segítőtársak munkájáról Kertész ezredes rendszeresen tájékoztatta Bekét. Arról is, amit a tanárnőről sikerült megtudniuk. Olyan tényre, amely Sárkány tanárnő bűnrészességét bizonyította volna, nem bukkantak. Két adat azonban érdekesnek látszott. Az egyik, hogy a matematikatanárnőhöz, tanítványai közül éppen Medgyes Kati áll legközelebb. A másik, hogy a merev, fegyelmezett asszonyt nagyon régi, plátói, de annál érzelmesebb kap - csolat fűzi egy ifjúkori udvarlójához, egy idős veszprémi orvoshoz, akivel pár hónapja újra elkezdett levelezni. Személyesen — az eddigi adatok szerint — ne/K találkoztak még. A rokonszenvet, amit a tanárnő a nyomorék kislány iránt táplál, most a látogatás is beigazolta. De milyen szerepe van a bűnügyben a felújult érzelmi kapcsolatnak? Beke remélte, hogy az orvosra vonatkozó adatok, köztük fényképe is a nap folyamán megérkeznek, s délután már a kezében lesznek. A kérdés csak az, hogy előbbre viszik-e a nyomozás ügyét, segítenek-e a megfejtésben? Közben látta, hogy a szemközti szobában terítenek: a tanárnőt, úgy látszott, ott fogják ebédre. Szabadkozott ugyan, menni akart, de Kati az útjába állt, nyakába csimpaszkodott, és átölelte. A kép meghitt, és ártatlan volt, mint egy leányregény illusztrációja... Az őrnagy úgy intézte, hogy az autóbuszmegállónál találkozzék a tanárnővel. A járat még nem állt be, amikor Beke odakanyarodott a Skodájával, és barátságosan kinyitotta az ajtót: — Hazafelé? Magam is arra tartok! Ha jó a lelkiismereíe, szálljon be nyugodtan... A hang tréfás volt, de Sárkány tanárnő komolyan felelt: — Természetesen — bólintott —, jó! Annál is inkább, mert eleget tettem kötelességemnek. A tanítványaim családját kerestem fel. — Persze, — helyeselte Beke, miközben elindította a kocsit —, családlátogatás! Csak nem ikreket tanít?... — Nem, Balogh Erika és Medgyes Kati együtt laknak. Kati albérlő. — A sánta kislány? — Igen. paralízise volt. A lába nyomorék, az esze ellenben remek. Azt hiszem, kitűnő matematikus lenne. Korra gyerek, de szellemileg és lelkileg teljesen érett. Ezt, persze, a sorsa is megmagyarázza. Csinos, de a szenvedés okozta koravénség kiül az arcocskájára. Ettől, természetesen, csak megindítóbb. Kinevethet de ha barátnőt kéne választanom magamnak, őrá szavaznék... (Folytatjuk.) « 4 i 3 3 3 Közlekedni tanulnak a gyerekek Mennyit ér az iskolai KRESZ-oktatás ? A tanévnyitás idején írtunk arról, hogy a közlekedési gyermekbalesetek száma 1969. és 1970. első felének összehasonlítási adatai szerint aggasztó mértékben. — mintegy kilencven százalékkal — növekedett. A szomorú rosszabbodás alól, — erre még visszatérünk —, Budapest kivétel. Körülbelül esztendeje Dunaföldváron jártunk; ezt követően arról kellett beszámolnunk, hogy a közlekedési ismeretek általános iskolai oktatása nem látszik kielégítőnek. A napokban a bonyhádi Vörösmarty általános iskolát kerestük fel. A Vl/b és a VIII/a osztályt látogattuk meg. Választásunk azért esett erre a két osztályra, mivel az előbbinek összesen 28 diákja az általános iskolában még nem tanult KRESZ-t, az utóbbinak 30 növendéke viszont 1968-ban és 1969-ben már foglalkozott vele. Vizsgálati eszközül 13+1 kérdést tartalmazó KRESZ- totó űrlapokat használtunk. Aki egy ilyen blanketta mind a 14 kérdésére az egyenként három, lehető felelet közül a a helyeset választja, 14 pontot szerez. A kérdések felé közlekedési jelzőtáblákra, másik fele közúti közlekedési előírásokra vonatkozott. Egy-egy osztályon belül aszerint csoportosítottuk az űrlapokat, hogy a kitöltő diákok a nagyközségben gyalogosan közlekednek-e, vagy használnak-e kerépárt is. Az értékelésnél a csoportonként elérhető maximális pontszám és az elért pontszám ismeretében százalékot számítottunk. Huszonnyolc hatodikos közül 16 kerékpározik. Ezek a leányok és fiúk 67,8 százalékos teljesítményt értek eL Gyalogló társaik 61,2 százalékosat. A nyolcadikos kerékpározók ennél csak 0,3 százalékkal jobbat: azaz 61,5 százalékot. A csak gyalogló nyolcadikosok teljesítménye 57,6 százalék; ők pontosan kétszer annyian vannak az osztályban, mint a kerékpárosok. ■ További százalékokkal minek untatni az olvasót?... A közölt adatokból is kiviláglik, hogy azok a kisdiákok, aki nem tanultak közlekedési ismereteket az iskolában, többet tudnak belőlük, mint azok, akik két évig foglalkoztak ezzel a témával. Két évig?... Nem. Két év alatt összesen 12 osztályfőnöki óra volt a legfontosabb közlekedési ismeretek elsajátíttatására, előirányozva, tehát kéthavonként egy óra. Elhisszük, hogy a közlekedésre szánt osztályfőnöki órákat valóban a KRESZ- nek szentelték a bonyhádi Vörösmarty általános iskolában; bár másutt dolgozó pedagógus- ismerőseink magánbeszélgetések során nem titkolták, hogy náluk az évi hatórás közlekedéstanítás csak a türelmes papíron annyi. Két osztály vizsgálata alapján felelőtlenség lenne a jelenlegi KRESZ-oktatási rendszerről úgy nyilatkozni, hogy hajítófát sem ér. Hogy sokat nem, azt viszont cáfolhatatlannak látjuk. Gondoljunk csak arra, hogy a valószínűség- számítás törvénye szerint a KRESZ létezéséről tudomással sem bíró ember esélye is elég nagy arra, hogy 33,3 százalékos eredményt produkáljon. Minden kérdésre, három válasz közül kell kiválasztani a jót; a három lehetséges válasz egyike pedig, — hiszen így állították össze a feleleteket! —, bizonyosan jó. Lehet éppen könyvből úgy közlekedést tanítani, hogy a nevelő a felolvasásnál sokkal többet nem tesz. A pedagógusok egy része ismeri annyira a KRESZ-t, mint szaktárgyát, más hányada nem. Sajnos, de tény, a KRESZ eléggé hézagos jogszabály. Nem kell több, mint egy, a KRESZ-ben járatos csintalan diák és a közlekedéshez csak keveset értő nevelő. Érdeklődésnek álcázva úgy záporozhatnak a fogas kérdések, hogy óra után keresheti a pedagógus, hova lett a tekintélye... A Budapesti Rendőr-főkapitányság statisztikusai szerint, — amint erre a bevezetőben utaltunk —, a fővárosban csökkent a közlekedési' gyermekbalesetek száma. Bizonyos: szoros összefüggésben áll ez azzal az értékes forgalomszabályozással, amelyet Budapesten. végeztek. De vitassa el valaki, hogy összefügg a közlekedési úttörők, rajok (csapatok) tevékenységével is! Budapesten minden második általános iskolában működnek közlekedési úttörők. A bonyhádi járásban csupán Váralján és Kakasdon. Munkájukat segíti a rendőrség. Persze, az lenne az optimális, ha mindenütt lennének közlekedési úttörők és áldozatkész rendőrök. Honnan annyi? Ez az állam nem rendőrállam; a hivatásos személyi állomány áldozatkészségéből futná itt-ott további segítségadásra, de ahhoz, hogy a feladat egészével megbirkózzék, nincs elegendő rendőr. Számos helységben, — roppant sajnálatos módon —, hiányzik a társadalmi aktivitás. Érdemes visszalapozni a Népújság régi számai között, s megszámlálni, hányszor hangzott el, — nem a mi elhatározásunk alapján! — szépen szóló ígéret arról, hogy Szek- szárdon lesz közlekedési park. Legutóbb, — úgy rémlik —, novemberben. Park azóta sincs, s ami érdekében történt, alig több a semminél. Vidéki, — tehát a többi között Tolna megyei — viszonylatban szabad a választás: vagy történik valami érdemleges a közlekedési oktatás érdekében, vagy tovább növekszik a balesetek száma. Növekszik, mert a KRESZ-ben járatlan gyermek holnapra a KRESZ-t nem ismerő felnőtté serdül. S bár napjainkban egymillió magyar állampolgár rendelkezik gép- járművezetői engedéllyel, a többi — a segédmotoros kerékpár vezetésére jogosító igazolvánnyal bírókat leszámítva, — sokkal inkább csak sejti, mint tudja a testi épséget, életet biztosító közlekedési szabályokai. Vészharang?... Nem annak szántuk, de valaki annak hallja, az sem baj. A mielőbbi cselekvés szükségességét az élet diktálja. Ügy gondoljuk, a siker reményében — egyelőre — legtöbbet az úttörőelnökség és az önkéntes rendőri testület tehet. Amíg oktatás helyett a tantárgy rangjára emelik a KRESZ okatását, addig a társadalmi erőkre kell támaszkodnunk. Háromkerekű automobil A „Dajhacu Kogio” japán cég olyan háromkerekű automobilt készített, amelyei különböző kisebb terhek szállítására lehet fel- használni. Az autó villanymotorját ólomakkumulátor hajtja. Az új gép körülbelül 2 méter hosszú és nem. egészen 1 méter széles, 200 kilogramm súlyú, és óránkénti 4.0 kilométeres maximális sebességgel 100 kilogramm terhet képes szállítani. A háromkerekű automobil tér- vezői kiszámították, hogy a motorja meghajtására felhasznált villamos energia háromszorta kevesebbe kerül, mint a hasonló típusú gépek fogyasztotta benzin. Mire használható a szennyezett víz? Egy vezető japán lap arról adott hírt, hogy szennyezett folyóvizet filmelőhívó-pótlónak használt, s ennek bizonyítására közölte három napbarnított lány homályos fényképét. A lap fotóriporterei Tokióban és környékén tizennégy különböző helyről gyűjtöttek össze vizet. Negyvennyolc órás áztatás után a legjobb eredményt azzál a vízzel érték el, amelyet a Fudzsi-hegy melletti folyóból vettek, ahová papírgyárakból ömliJc a szennyvíz. Elektronikus számítógép mint idegenvezető Az ,, Odra—1304.” nevű lengyel elektronikus számítógép magára vonta a különböző országok számos szakemberének figyelmét. A moszkvai kiállításon a gép az idegenvezető szerepét töltötte be, a látogatók Lengyelország gazdaságát, történelmét és kultúráját érintő sok száz kérdésére válaszolt. Az „Odra—1304’* — rendkívül gyors gép, percenként 10 000 műveletet is, végre tud hajtőmé
