Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

-x gif, 0*0 0- ä® ■» iiju§ag es falu Tanácskoztak a szocialista országok ifjúsági szövetségeinek mezőgazdasági titkárai A szocialista országok ifjú­sági szövetségeinek nemzetkö­zi kapcsolatában az elmúlt időszakban is gyakoriak vol­tak a kétoldalú megbeszélé­sek, a mezőgazdasági, falusi jellegű delegációk kölcsönös látogatásai. A korábbi talál­kozások, szemináriumok, nem­zetközi vetélkedők feltétlenül hasznosak voltak; a jó tapasz­talatok átvétele elősegítette a falvakban élő. mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok körében végzett ifjúságpoliti­kai munka tartalmi színvona­lának emelését. A kétoldalú tapasztalat — és eszmecserék mellett igény­ként fogalmazódott meg — éppen a továbblépés, az ifjú­sági nevelőmunka hatékonyab­bá tétele érdekében —, hogy a szocialista országok ifjúsági szövetségeinek mezőgazdasági titkárai közös tanácskozáson adjanak számot hazájuk falusi mezőgazdasági ifjúságának munkájáról. Kölcsönösen tá­jékoztassák egymást a mező- gazdasági nagyüzemekben dol­gozó fiatalok termelési moz­galmairól. Kicseréljék gyakor­lati tapasztalataikat a falusi fiatalok érdekvédelméről, a pályakezdő szakemberek helyt­állásáról, a velük való törő­désről. Továbbá egyeztessék azokat a feladatokat amelye­ket a szocialista országokban — természetesen figyelembe véve a nemzeti, helyi sajá­tosságokat, igényeket — a fa­lusi ifiúság körében végzen­dő munka során meg kell va­lósítani, különös tekintettel a fiatalok gazdasági és közéleti tevékenységére. E témakörben tanácskozásra került sor a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár idején, szeptember 10— 11-én Budapesten, hét szocia­lista ország — Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bul­gária, a Szovjetunió, az NDK és hazánk — ifjúsági szövet­ségeinek mezőgazdasági titká­rai részvételével. Az értekezletet Főcze Lajos, a KISZ KB titkára nyitotta meg. majd dr. Fekete József, a KISZ' KB Mezőgazdasági és Falusi Osztályának vezetője mondott referátumot az ifjú­ság helye és szerepe a falu társadalmi és gazdasági életé­ben címmel,. Vitaindító előadásában töb­bek között hangsúlyozta: a falusi ifjúság erkölcsi, poli­tika arculatának, társadalmi struktúrájának, a többi ifjú­sági réteghez való viszonyának, vizsgálatakor abból kell kiin­dulni, hogy a vidéki iparte­lepítés az urbanizáció, a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése megváltoztatta, átfor­málta a falu gazdasági, poli­tikai viszonyait. A falusi fia­talok társadalmi méretó moz­gása az elmúlt évek során saj­nos kedvezőtlenül hatott a mezőgazdasági termelőüzemek, elsősorban a szövetkezetek tagságának összetételére. A továbbiakban dr. Fekete József elmondotta, hogy az MSZMP IX. kongresszusának agrárpolitikai intézkedései új lehetőséget teremtették a fel­növekvő falusi ifjúság mező- gazdasági munkavállalásához. A falusi fiatalok pályaorientá­ciójának módosulására, a ter­melőszövetkezetekbe történő visszaáramlására mutat az a tény is, hogy 1069-ben a fel­vett tsz-tagok egyharmada 26 évesnél fiatalabb volt. A fia­talok falun tartásának gazda­sági oldalát a rendszeres mun­ka, a javuló munkafeltételek, az egyre tökéletesedő munka- szervezet, a megfelelő szintű és rendszeres jövedelem ké­pezi. Mindezekkel együtt fon­tos feladatunk a fiatalok mű­velődési, szórakozási igényei­nek kielégítése. Felismert ta­pasztalat azonban, hogy pusz­tán a gazdasági és kulturális feltételek biztosítása még nem hoz sikert, ha nem párosul politikai felvilágosító munká­val, ha nem biztosítjuk a falu, az üzem közéletében a fiatal munkáját megillető elismerést. Politikai és gazdasági terve­ink valóra váltása tehát egy­aránt azt igényli, hogy a fa­lusi ifjúság derékhada bekap­csolódjon és alkotó modem részt vegyen a szövetkezeti gazdálkodásban, a szövetkeze­tek, a községek társadalmi életében. A résztvevők szükségesnek tartják az együttműködést a mezőgazdasági jellegű védnök­ségek kialakításában, hasznos . lenne, ha a tanácskozás kere­tében cserélnék ki tapaszta­lataikat a fiatal szakemberek, tudósok, újítók; javasolták, hogy kölcsönösen adjanak se­gítséget fiatal szakemberek képzésében, az információszer­zésben. Úgy véljük, a mi ifjúsági szövetségünk számára külö­nösen hasznos volt ez a ta­nácskozás, hiszen a felelős if­júsági vezetők sok-sok tapasz­talatot szereztek, amelyek bi­zonyára hatékonyan elősegítik az ő. és a falvakban élő dol­gozó fiatalok eredményes fel­készülését a KISZ jövő évi, VIII. kongresszusára. Tallózás a nyár emlékei közt... 2. A Magas-Tátrában töltött napok után indultunk el Lengyelország harmadik legnagyobb városába, Krakkóba. A ha­tárátlépés után Lysa Poljana falucska jellegzetes építészeti stílusára figyel­tünk fel. A többszintes, fából készült lakóházakon hiába kerestük a kémé­nyeket. Ezeket ugyanis még abban az időben építették, amikor a lakosság­nak füst-adót kellett fizetnie. Hogy ezt elkerüljék, inkább az ablakon enged­ték ki a füstöt. A másik érdekességük ezeknek a házaknak, hogy udvaruk magas fakerítéssel van körülvéve. így védték magukat azoktól a veszedelmes vadállatoktól, melyek esetleg betéved­tek a hegyekről. Az ország mezőgaz­dasága 70 százalékban kisparaszti gaz­daság. Ez a magyarázata annak, hogy benépesült mezők, szántóföldek mel­lett elhaladva a családok apraját, nagyj át láttuk látástól vakulásig dol­gozni. Néhány órára Zakopáneban, Len­gyelország legnagyobb turista- és téli sportközpontjában szakítottuk még utunkat. Az üdülőhely főterén egy kü­lön világ; a zakopánei piac. Kézzel fa­ragott fa dísz-, és emléktárgyakat, gyapjúpulóvereket, mokaszint árul egy- egy család valamennyi tagja, miköz­ben hevesen alkuszik a vevővel, csu­pán egy-két zlotyin. Az élelmes, szem­füles turisták olcsón vásárolhatnak itt, de ehhez idő és türelem kell. Mivel ez nekünk nem volt, hamarosan tovább­mentünk, hogy mihamarabb megérkez­zünk a krakkói egyetemi negyedbe, a Nemzetközi Ifjúsági Szállóba, ahol há­rom éjszakára horgonyoztunk le az egyik 15 emeletes épületben, amely hazai viszonylatban körülbelül a sió­foki Európa Szállónak felel meg. Krakkóról szerzett eddigi ismeretein­ket itt a történelmi nevezetességek. megtekintésével bővíthettük. Egy napot szenteltünk a történelmi város mégis­Krakkó — Maria-templom. mérésére, ami valamennyi látnivaló fői - keresésére bizony kevés. A Visztula-parti város idegenforgal­mi szempontból legjelentősebb része a volt királyi rezidencia: a Wawel és a lengyel királyok temetkezési helye, a gót stílusú székesegyház. A krakkói Wawel-ben temették el Báthori Istvánt is. Megnéztük a város főterének egyik ékességét, a szintén gót stílusú Mária templomot, ennek faragott főoltára a világ legnagyobb faragott oltára. Miután megismerkedtünk a város legfontosabb nevezetességeivel, a len­gyel Dunaújvárosba, Nova Hutára utaztunk, ami lassan összeépül Krak­kóval. Az ország legfiatalabb szocialista városának 3U ezer munkást foglalkoz­tató létesítménye: a vasmű, amelyet modern lakóházak vesznek körül. A városnézés fáradalmait másnap a föld felszíne alatt 200 méter mélység­ben „pihentük” ki. Hogy oda hogy ju­tottunk? A Wieliczka-i (Vjelicska) só­bánya több száz lépcsőjén! Aki Len­gyelországban jár, nem hagyhatja ki programjából a világ legnagyobb só­bányáját sem. A 180 kilométer hosszú földalatti folyosó mintegy 3 kilométeres szakaszát járhatják be a turisták. A természetes sóképződményeken kívül a több száz évvel ezelőtt élt világhírű sófaragók, bányaszobrászok keze nyo­mán született alkotásokban is gyönyör­ködtünk. A bányató vizének fajsúlya — ért­hető okokból — igen nagy. Ezért az ember, mint egy vízben úszó fadarab maradna fönn a víz színén, úszás nél­kül is. Ezt nem próbáltuk ki, annál inkább az útszakasz végén levő hatal­mas só-sportcsarnok kézi-, és kosár­labda-, valamint labdarúgópályáját. Krakkóból hazafelé jövet még egy­szer átutaztünk azon a vidéken, mely­nek idegenforgalmi nevezetességeivel már ismerkedtünk korábban. Jólesett feleleveníteni az élményeket és nagyon nehéz lenne eldönteni, még most is, hogy a nyolcnapos felejthetetlen uta­zás melyik része volt a legszebb. Egy azonban biztos. Azok. a fény­képek, melyeket utunk során készítet­tünk, azok a képeslapok, melyek a be­járt vidékek tájainak szépségét szí­nekben tolmácsolják, és azok az em­léktárgyak, melyeket Csehszlovákiában, Lengyelországban vásároltunk, mindig ennek a kirándulásnak az emlékeit juttatják majd eszünkbe, Bérdi Agnes Gőgös Ignác Gimnázium Dombóvár j Növekedett a lakóházak tűzbiztonsága Tegnap délelőtt a megyei tűzrendészeti parancsnokságon Csöglei István tűzoltó őrnagy, a parancsnokság helyettes • ve­zetője meghívott szakembere­ket tájékoztatott a lakóépüle­tek tűzbiztonsági helyzetéről. Bejelentette, hogy a legutóbbi fűtési idényben — az előző esztendeihez képest — 40 szá­zalékkal kevesebb lakóházi tűz keletkezett. Legtöbbjét a kéménybe szabálytalanul be­épített gerenda és a sugárzó hő veszélyének figyelmen kí­vül hagyása okozta. A legtöbb lakóházi tűz a szekszárdi, legkevesebb a dombóvári já­rásban keletkezett. Az önkén­tes tűzoltók ebben az évben november 15-én és 22-én — vasárnap — járják végig a lakóházakat, és adnak szakmai tanácsot a veszélyes szabály- talanságok megszüntetésére. Két és fél hónap: 800 ezer forintért népművészeti cikkek Nyolcszázezer forintos for« galmat bonyolított le július 1» —szeptember 20. között a Népművészeti és Háziipari Vállalat szekszárdi üzlete.^ Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva ez mintegy negy­ven százalékos növekedést je-; lent. A kimerült készletek pótg lására folyamatosan érkezik néhány újdonság. A szüreti napokon bemutatott fehér sál* közi hímzéssel és rojttal díszé« tett kasmilon stóla már kap­ható. A divatos kasmilon ponchó, amely fekete, zöld, piros, fehér kombinációjával készült, a héten érkezik meg. Újdonságnak számítanak 3 kézzel horgolt játszók, lányka« ruhák, rugdalózók. Fűtőolaj kannában Tolna megyében minden év­ben komoly problémát okozott a rohamosan szaporodó olaj- kályhák tüzelőolajjal való ellátása. A megyében 1968-ban 2849 tonna olajat adtak el, 1969-ben már közel hétezer tonnát. A kannás ellátás nem volt biztosítva, 25 megyei köz- , ségbe csak hordós olajat szál­lítottak. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a tü­zelőolaj-ellátást és az ÄFOR Tolna megyei munkáját. Meg­született a döntés: a jövőben mindenhol kannás olajat árul­nak. Az ÁFOR tizennégy ter­melőszövetkezettel tárgyal, hogy a kihasználatlan szövet­kezeti kutakból lássák el a la­kosságot fűtőolajjal, Idén az árak egységesek lesznek. A szövetkezeti, vala­mint az ÁFOR-telepeken is 1,50-et fizetnek egy liter fűtő­olajért a vásárlók. Népújság 1.970. szeptember 25,

Next

/
Thumbnails
Contents