Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
Lj Szemléltető Az áltanulmányutakról A szövetkezetekben dolgozó ifjúkommunisták megyei aktívaértekezletén újból bebizonyosodott, hogy kényes ügyek csakugyan nincsenek, s nemcsak lehet, kell is foglalkozni minden torz, visszás problémával, mindennel, ami a dolgozókból ellenérzést, haragot vált ki, vagy ami a szocialista erkölcsökkel ellentétes felfogást takar. S tenni, cselekedni ilyen helyzetben is elsősorban a Kommunisták dolga. Az úgynevezett „tanul- mányutakat” kifogásolták. Nincs szó arról, mintha sommásan elítélnék a mindenképpen hasznos belföldi, külföldi tanulmányutakat, tapasztalatcseréket. Ilyenre senki nem gondol és nem is gondolhat. Annak csak örülni lehet, hogy Tolna megyéből is egyre több dolgozó fordul meg a szocialista országokban a kapitalista országokban. Hol kezdődik az elítélendő visszásság, a számonkérthető túlzás? Ott és akkor, amikor a tanulmányút csupán ürügy külföldi kirándulásra, ha úgy tetszik, kiruccanásra, szórakozásra. S hogyan? Jórészt közpénzen és javarészt úgy, mintha ez az út tanulmányút lenne. De tanulmányút-e egy olyan Olaszországba, Spanyolországba, Franciaországba, Angliába szervezett tanulmányút, amelynek a programjában legfeljebb nagyítóval mutatható ki a szakmai ismeretszerző szándék. S megsokasodtak az ilyen tanulmányutak. A termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból is gyakran indulnak a vezetők ilyen vagy olyan külföldi tanulmányútra, s csodák csodája, többnyire évek óta mindig ugyanazok. Szokás mondani, a jóból is megárt. Lehet 500 holddal kevesebb? Lehet. Végeredményben nincs kötelező vetésterv és a mezőgazdasági üzemek — ide értve természetesen a közös gazdaságokat is — azt termelnek, ami számukra kifizetődik, s akkora területen, amekkorán jónak látják. Az idei gabona-betakarítás után néhány termelőszövetkezet vezetője, elsősorban főkönyvelője jövedelmezőségi meggondolásokra hivatkozva úgy találja, hogy a búza termő- területét csökkenteni kell. Számolnak, osztanak, szoroznak és elhitetik magukkal, hogy a kenyérgabona-termesztés ráfizetéses. Hogyan is állunk ezzel? Előfordulhat csakugyan, hogy, egyik-másik termelőszövetkezetben indokolt a búza vetésterületét csökkenteni. De azért az osztással, a szorzással érdeme kicsit csínján bánni, s arra gondolni, hogy olykor nem a jövedelmezőséggel vannak igazán bajok, hanem az alapvető agrotechnikai eljárások elmulasztásával. Ha egy főkönyvelő bebizonyítja, hogy a kenyérgabona ráfizetéses, akkor ehhez siessünk hozzátenni, hogy egy vérbeli mezőgazdász. könnyedén bebizonyíthatja ennek az ellenkezőjét is. S ne feledjük: az ország kenyerét változatlanul a magyar mezőgazdaságnak kell megtermelnie, minthogy az ipari üzemek más termelési feladatok ellátására vannak berendezkedve. S erről most azért időszerű beszélni, mert Tolnában még olyan termelőszövetkezet is akad, amely 500 holddal szeretné csökkenteni a búza-vetésterületet. Sz. P. Az idei tanév kezdetére a Kartográfiai Vállalat kiadásában jelent meg az általános iskolák felső tagozata, tehát a 10—14 éves tanulók számára a Képes Történelmi Atlasz. Dr. Hegyi Gyula, a vállalat igazgatója sajtótájékoztatón ismertette a külsejében is tetszetős, tartalmában pedig érdekes és újszerű kiadványt. Magyarországon ennek a korosztálynak eddig még nem készült történelmi atlasz. A nyolc színnyomással készült atlasz tartalmát neves történészekből, pedagógusokból és térképészekből álló bizottság határozta meg. A vállalat szerkesz. * tőinek, rajzolóinak és nyomdászainak egy csoportja két évig dolgozott az atlasz létrehozatalán. Az atlasz szerkezete megegyezik az általános iskolai tankönyvekével, tehát az egyes térképek a világ- és a magyar történelem fontosabb eseményeit egyaránt bemutatják. Amit csak lehet, azt kis színes figurák, képek illusztrálnak, mégpedig a történelmi esemény színhelyén, tehát a velencei gályát a Földközi-tengerhez, az Eiffel-tornyot Párizshoz, a nagy földrajzi felfedezők arcképét az általuk felfedezett területekhez rajzolták. A Képes Történelmi Atlasz a korabeli gazdasági, technikai, kulturális és művészeti életet is igyekszik ábrázolni. A csataképek mellett ugyanúgy megtalálhatók a görög és perzsa hajókat bemutató rajzok, mint a termelőeszközök fejlődésének illusztrációi, vagy az indián totemoszlop, meg a technika és tudomány nagy vívmányait bemutató térképoldal. Az atlasz nem csupán rögzíti a tényeket, hanem az összefüggésekre is rámutat, ezzel segíti a történelmi események, a fejlődés és összefüggések megértetését. A Képes Történelmi Atlasz mind tartalmában, mind fel- dolgozási módjában eltér az iskolai térképek eddigi formájától. A szerkesztőknek sikerült olyan atlaszt készíteniük, amelyet bizonyára örömmel vesznek kézbe a tanulók, de megfelelőnek tartanak a tanárok is, s haszonnal forgathatja mindenki, aki érdeklődik a történelem iránt. (-i) Negyven év egy munkahelyen Negyven év. Elképzelhetetlenül hosszúnak tűnik és mégis milyen rövid. Mariska néni — Szegedi Györgyné negyven évig dolgozott egy munkahelyen. Kérésemre, beszéljen az eltelt évekről, csodálkozó arccal válaszolt: Mit lehetne mondani arról, hogy a nyolcgyermekes hadiözvegy legkisebb lánya tizennégy éves korában a Szekszárdi Molnár-féle Nyomdai Műintézetnél munkába állt, heti öt pengőért. Mit mesélhetne? Teltek a dolgos évek, s egy nap szóltak: Mariska, nyugdíjba mehetsz január elsejével. — Emlékszik az első napra? — Kedvesen fogadtak, izgalom szorított, talán kicsit féltem is. Nagy dolognak számított a nyomdába bekerülni. Az első héten, 1930- ban, csak ismerkedtem, tanultam járni a nagy, ormótlan gépek között. Közénk ül a csend. Olyan természetes volt minden, semmi érdekesség. A belépő Gyuri bácsival, a nyomdász férjjel már könnyebb az emlékezés. Néhány perc elteltével mindenről megfeledkezve idézik a múltat. Lábbal kellett hajtani a gépet, s közben mindkét kézzel más-más munkaműveletet végeztek. Akkor minden lapot kézzel szedtek ki. Nem napilap volt, és terjedelme elérte a 12 oldalt, sőt némelykor a harmincat is. Emlékeznek a háborúra: igazolványt kaptak a szovjet parancsnokságtól, és őrök kísérték munkába mindkettőjüket, hogy plakátokat, felhívásokat készítsenek. Jó érzés visszagondolni arra a testvéri barátságra, amelyben a nyomda dolgozói éltek. Kellemes hétvégeket töltöttek együtt. Mariska néni és Gyuri bácsi ott ismerkedtek meg, „örökre”. Szenvedélyes hangon beszélnek a máról. Automatikus gépek segítenek. Sokkal könnyebb a munka, de a közszellem már nem a régi. — Van ember, akiről azt se tudom kicsoda, — mondja Mariska néni. Mariska néni most az utolsó hónapokban a fiatalokkal foglalkozik. Átadja negyven év tapasztalatait. Van mit, hiszen egy üzemben, ugyanabban a műhelyben élte le a fiatalságát. És hogyan? Azt bizonyítja a sok elismerő kitüntetés, a törzsgárdajelvény arany fokozata. — Nem ajánlottak vezető beosztást? — De igen. A tanulásra nem volt lehetőség, és hogy mertem volna elvállalni mások irányítását? Csak négy elemim van. — Hányán mentek el Mariska néni mellől? — Sokan. Hirtelen nem is tudom megszámolni. Volt, aki nem bírta, volt olyan, aki magasabb beosztásba került. — Sokat betegeskedett? — A negyven év alatt talán hat hónapot. — Milyen volt az elmúlt négy évtized? — Szerettem, jó volt. Senkivel nem volt bajom, a munkámat megcsináltam — szemeit lassan elfutja a könny. — Furcsa, néhány hónap, és többet nem megyek. — És aztán? — Pihenek. — Először csak pihenni, pihenni, — szól közbe Gyuri bácsi —, eddig nem lehetett. Ht A TMDB gyakorlatából- —-------------- \ G yermekgondozási segély bedolgozóknak A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat Tamásiban működő labdakészí- tő részlegének működését a tűrhetetlen egészségügyi állapotok miatt meg kellett szüntetni. Ekkor — 1968 december 31-én — körülbelül negyven, közülük több állapotos asszony munkaviszonya megszűnt. A terhes anyák — a vállalat megbízottjának ajánlatára — bedolgozóként folytatták a munkát. A jogban járatlan asszonyoknak eszébe sem jutott, hogy ezzel átminősítették őket; arra sem gondolhattak, hogy ilyenformán elesnek a gyermekgondozási segélytől. A segélyre vonatkozó kérelmüket — érthető meglepetésükre — mind a vállalat, mind a vállalati munkaügyi döntőbizottság elutasította. Kiállítás előariássurozaítat Megyénk egészségügyi intézményeinek vezetőit, szakorvosait is várja Pécsett az az orvosi műszerkiállítás, amelyet szeptember 25-én, pénteken délelőtt 10-kor nyitnak meg a járási tanács Kulich Gyula utcai dísztermében. A kiállítást az Egészségügyi Minisztérium IVÍűszerügyi Intézete és a Baranya megyei Tanács Kórháza rendezik. A kiállító hazai cégek: az EMG, MEDICOR. MOM, OMSZÖV. RADELKIS, Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat mellett részt vesz a Thomson Medicel Telco nevű francia műszer- gyártó cég is. A kiállítás alkalmából orvosok és mérnök szaktekintélyek tartanak előadásokat. A kiállítás első napjának délelőttién a cardioló- glai műszerezésről, délután az intenzív-therárvAról, mácnao. szombaton délelőtt a labor- autonmH-’álásról hangzanak el előadások. A Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat szekszárdi telepének vezetője ez év tavaszán barátságtalanul kiutasította munkahelyéről Kovács Istvánt, — munkakönyvét azonban nem adta ki azonnal. Ügy látszik, megfeledkezett arról, hogy a munkakönyvét csak a dolgozó kérésére kell postán elküldeni. A vállalat később sikertelenül próbálkozott azzal, hogy Kovácsnak visszajuttassa az állandó munka vállalásához szükséges okmányt. Kovács István ezzel kapcsolatos panaszát első fokon a Szekszárd városi Munkaügyi Döntőbizottság vizsgálta, s határozatával helyreállította a munkaviszonyt, továbbá a vállalatot 6600 forint megfizetésére kötelezte. A Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság a városi MDB határozatát részben megváltoztatta, a vállalat anyagi kötelezettségét 1600 forintra mérsékelte. A TMDB azért határozott így, mert Kovács István nem tanúsított akkora igyekezetei az elhelyezkedésben, mint amékkora elvárható lett volna. Áprilisban — hasonló okok miatt — 800 forint megfizetésére kötelezte a vállalatot a TMDB; az összesen majdnem két és fél ezer forint tehát — eddig — a vállalat kára. Szükséges, hogy teljes egészében a Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat, tehát a közösség viselje a kárt? Nem hisszük. Juthatna a kötelezettségből annak is, aki helytelen magatartásával a kár keletkezését előidézte. Kétnapos ankét Budapesten A Magyar Gyermekorvosok Társasága és a Korányi Frigyes TBC Tüdőgyógyász Társaság gyermek-tüdőgyógyász és bronchológiai szekciója a gyermek-tüdogyógyászat tárgyköréből rendez kétnapos an- kétot szeptember 25—28-án Budapesten az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Semmelweis-termében. Eredetileg Szeged lett volna a kétnapos tanácskozás színhelye, de a tüdőgyógyászok tervezett ankétjának időpontjában tetőzött az alföldi metropolist fenyegető árvízveszély. így akkor, a fontos és jelentős tanácskozást kényszerűségből elhalasztották. A kétnapos tudományos tanácskozás harminc előadója között dr. Bryson Jánosné, a Tolna megyei Tüdőgondozó Intézet főorvosa képviseli megyénket. Beszámoló előadása az ankét első napján, 25-én délután fél ötkor a bronchológiai kerekasztal-konferencia keretében hangzik el. Dr. Bryson Jánosné előadása a Tolna megyei gyermek-tbc- hálózat 15 éves munkájának eredményeit összegezi, Veszprém, majd Győr-Sopron megye hasonló témájú beszámolói mellett. >r történelemoktatás Kinek drága a haragosdi? A Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság a jogszabályok helyes értelmezésével megtalálta a módját, hogy a kismamákat hozzájuttassa a gyermekgondozási segélyhez. Megállapította, hogy a bedolgozóvá átminősítés törvénysértően történt, tehát érvénytelen. Ezért kötelezte a vállalatot, hogy gyermekgondozási segélyt folyósítson a munkaügyi vitában igazukat kereső asszonyoknak.
