Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

• VTYTTTTTTrVVTTVTTTTT’rTVTT »mfWTmmV▼ ▼▼▼T'rTTVYY'rrY'rYVYYTTTTVTT'rYTTTTTTTTTTYTTTT? ^ V 1 4. — Feltehető, hogy máskor is téved. Ez nem baj, elvégre ott a térkép meg az iránytű. De van ösztönös térérzék is, amellyel a terepen tájékozódunk. Ez, Tárnokból, azt hiszem, hi­ányzik. Hiányzott a gyakorlat éjszakáján is. amikor legfeljebb az ösztöne súghatta volna meg, hogy a sötétben valami rendellenes tör­tént, hogy a kocsija az előtte haladó teher­autó nyomában már más égtáj felé haladj mint az imént... Beke röviden ismertette a tisztekkel az éj- szaka gyűjtött adatokat, az erdei kitérő és a korábban lebocsátott sorompó jelentőségét. — Délután meg kell tudni, hogy az őr saját szakállára ügyködött-e, vagy a legközelebbi ál- • lomás utasította. Ez, azt hiszem, Bakonyfürt. Az ottani forgalmista, esetleg az állomásfőnök, tetszése szerint jelezhette a személyvonat át­haladását... A feladat: tisztázni, hogy Bakony­fürt mikor adta le azt a jelzést. Vajon akkor, amikor a vonat épp hogy közeledett az állo­máshoz, vagy pedig a szabálynak megfelelően, miután elhagyta. Azt is ellenőrizni kell, hogy a szerelvény pontos volt-e, illetve késett, vágj' korábban jött — A személyvonatok ritkán érkeznek ko­rábban... ’TTTYVTYTY'YTVYTTTYYT YYYYYYYYYYTYYYY7 __ Feltevésekre nem adhatunk. Tudnunk k ell, hogy az éjjeli személy mikor haladt át Bakonyfürtön. Ha idő előtt érkezett, akkor érthető, hogy a sorompót a szokásosnál koráb­ban engedték le. Ha késett vagy pontos volt. akkor a sorompóval manőverezték. Talán ma­gánszorgalomból, talán hamis utasítás alapján. Ezt tisztázni kell. — Értettem — bólintott Ébert. — A figyelem — folytatta Beke — most ar­ra a két emberre irányul, aki az élelmiszeres kocsiban ült. Mit tudtok róluk? __ Az egyikkel — kezdte Paál — én fog­lalkoztam. Tegnap telefonáltam a sportszövet­ségnek, ahol Czukort, a sofőrt, számon tartják. A vélemény lehangoló volt. A fiú féltehetség, de zseninek képzeli magát. Háromszor cserélt klubot, mert úgy érezte, hogy elnyomják. Be­híváskor követelte, hogy a szövetség mentesse fel a katonai szolgálat alól, mint a magyar motorsport reménységét, aki nem eshet ki az edzésből. Egyszóval: reménytelen eset. — Zalay ugyanezt mondta. — Egy belga sportújság mást mond­Az őrnagy meghökkent: — Czukor és egy belga sportújság? Azt se tudják, hogy létezik-e! __ Úgy látszik, informálták őket... Az úgy ú gy derült ki, hogy valaki elvette Czukor P Howard könyvét, és megtalálta benne a ki­vágott cikket. Kérdem: hogyan jutott eszébe egy belga lapnak, hogy épp Czukorról, ódát zengjen? Nem másképp, mint úgy, hogy meg­fizették! Mégpedig azért, hogy a motorzsenit meggyőzzék róla: nem csupán hitegetik. Ha itthon használhatónak bizonyul, odakint kar­rier vár rá... Nos, a gyakorlat éjszakáján, úgy látszik, „használható” volt. A cikk megpuhí­totta... A „motorzseniről” — ahogy a tisztek Czu­kort elkeresztelték — az élelmiszeres kocsi má­sik utasára fordult a szó. Róla Ébert százados számolt be: v. • — Utánanéztem az ügynek, amiért Király őrmestert megdorgálták. Még ősszel történt, de sikerült megállapítani a napot. Királyt az ügyeletes szeptember tizenkilencedikér. este találta a kiképző tiszt irodájában. Másnap, amikor kérdőre vonták, bevallotta, hogy a szocialista verseny vizsgakérdéseit másolta le Ezt a magyarázatot akkor el is fogadták tőle. Én, tegnap óta, nem tudom e.‘ fogadni. — Eszerint az őrmester más okból tartózko­dott az irodában? — Feltétlenül. —• Mi bizonyítja ezt? .................... 1 __ Az, hogy a kérdéseket már tizennyolca- ^ d ikán elárulta a katonáknak. ◄ A szobában súlyos csend lett. _ ^ — Persze — folytatta Ébert —, az igazi okot 4 még nem ismerjük. Tény, hogy a kiképző tiszt- * nél akkoriban semmiféle bizalmas irat nem 4 volt. Semmi, amiért érdemes lett volna be- 4 surranni az irodába, s lemásolni vagy lefény- 4 képezni. Némi túlzással: Király annyi katonai ■* titkot sem lophatott el abból az irodából, mint 4 egy újságosbódéból! ^ — Ez nem sok — mosolygott Beke. — Egy 4 szobának azonban nemcsak a berendezése lehet < fontos. Nemcsak az, amit ott talál valaki» 4 — Hát mi? — Ugyan, Paál! Éppen te kérdezed ezt, aki hetente kitörsz a szomszédod hangos rádiózása eilen? Egy szobának a fala is fontos lehet! Il­letve az, ami áthallatszik rajta. Továbbá nagyon érdekes lehet.,. nagyon érdekes lehet — Beke félrerántot'ta a függönyt, és kimutatott az utcá­ra: ..az ablaka is! Király, természetesen hazu­dott, amikor a vizsgakérdéseket említette. De miért irányította a figyelmet az íróasztalra? Hisz tudjuk, ez kényes pont, s így veszélyes le­het számára. Nyilvánvalóan azért, hogy elte­relje arról a pontról, ami valójában érdekelte őt, amiért felkereste az irodát. Mivel a kérdése­ket már tizennyolcadikán kiadta, ott kellett le­gyen tizenhetedikén is. A falak valószínűleg semmit nem mondtak számára, hiszen a szom­szédos helyiségek üresek voltak. De, tegyük fel, hogy az ablakból látott valamit, amj izgatta, ér­dekelte, amire kiváncsi volt... — Az utcán? — Vagy a szemközti házban! Egy lakásban, ahová beláthatott. Ébert keserű grimaszt vágott: — Végül kisül, hogy az őrmester holmi há­lószobái sztriptíz kedvéért szökdösött be az iro­dába! Egy vetkőző széplány kedvéért. — Akik ismerik, ezt könnyen el tudják kép­zelni róla. Ez a gyengéje. — A nők? — Inkább a kislányok..'. — Kár — mondta Ébert. — Ha így van, ak­kor az ügy mégiscsak érdektelen. — Ki tudja? Azt hiszem, legjobb lesz, ha mindjárt felkeresem a kiképző tisztet és megis­merkedem a kilátással. Ti pedig induljatok, és tisztázzátok a sorompóügyet. Jó munkát! Az őrnagy, az irodába lépve, rögtön a7. ab­lakhoz ment. 5 4 4 5 (Folytatjuk) UiUAiAaiUmiUiááAAaAUiaiiAiiiAiUAiiUiUUUUiááiaUAáaiáAAiAÜiUiáAáAAiaAAiUiAíiAiAUUiiiiiiAiiááí A kif nyomában „Ha a dolog érdekli magu­kat, ha meg akarják látogatni a kábítószerélvezők poklának igazi kapuját, megadom a cí­met. Menjenek Marokkóba és majd megértik, hogyan lehet­séges az, hogy olyan hatalmas mennyiségű kábítószer érkezik Angliába, Franciaországba, Olaszországba”. Ezeket a sza­vakat egy csalódott hippi mon­dotta el francia újságíróknak, akik az útbaigazítás nyomán eljutottak a marokkói Keta- mába, az indiai kender, a kif birodalmába. A vallomástévő fiú Európába visszaérkezve jött rá, hogy az a bizonyos jó­indulatú varázsló nem ellen­szolgáltatás nélkül segít. De erről majd később.., A PIPÁK KORBE JAKNAK Chechaouen színes, zajos kis terén sajátos — arab, francia, spanyol — keveréknyelvet be­szélő fiatalok nyüzsögnek. He­ves gesztikulációval kísért be­szédjükben az európaiaknak idegen, kif és a már jól is­mert hasis szavak fordulnak elő legtöbbször. Itt senkit sem fogadnak idegenként, s a sár­ga porral töltött pipák hama­rosan körbejárnak. Mindig akad valaki, aki az újonnan érkezők kalauzolásá­ra tapintatosan felajánlja szol­gálatait, jelezvén, hogy tudják kívánságukat. A vásárlóknak azonban ajánlatos előzetesen megismerkedniök az itt ural­kodó, irattan törvényekkel, mert különben könnyen meg­eshet, hogy — kis tétel vásár­lása esetén — az elégedetlen eladó jelenti fel, így kíván ér­demeket szerezni a hatóságok­nak .1 A reklám szükségességét ezek az egyszerű, tudatlan emberek is belátják. Ha vá­sárlásra nem is kerül sor, szí­vesen vezetik el a gépkocsival is megközelíthetetlen, 2000 mé­ter magas fennsíkon elterülő ültetvényekhez az olyan ér­deklődőket, akiknek látogatá­sától a ketamai hasis hírének további terjedését remélik. Az idegen elé táruló sivár kép, a beesett, beteges arcú, rongyos emberek nem sokat sejtetnek a kif-termelés gazdaságosságá­ról. Vezetőjük elégedett moso­lya azonban aranyfogakat csil­lant, A TÉGLACSKÁK — BŰNTUDAT NÉLKÜL Földjeiket teraszosan műve­lik, a kukoricához hasonló nö­vény pedig kevés gondozást igényel. Augusztus végén a csúcsán megszáradt leveleket és hajtásokat szedik le és morzsolják porrá. Ebből nye­rik a hasist, amelyet külön­böző formában árusítanak. A por legfinomabb, a legdrágább cigarettába való — a kópé, amely olyan, mint a dohány, pipába kerül. A port újabban bizonyos melegnyomásos eljá­rással kis téglácskákká sajtol­ják össze. A gépi berendezést egyik kliensüktől kapták ajándékba, s az ezzel készített téglácskák mindenütt, vagy legalábbis kevés kivétellel, át­jutnak a vámon. A falubeliek nem éreznek bűntudatot. Bizonyára azért, mert megélhetésük egyetlen forrása a kif, s ezen a terüle­ten más kultúrnövény nem honosítható meg. A termesz­tésre egyébként engedélyük is van, amelyet még őseik szerez, tek, egy rég elhunyt királytól. A termés egy részét megtart­ják maguknak. Az itt élő em­berek ugyanis azt vallják, a kif ágy szédít, mint a bor, de jobb, mint az alkohol, mert nem árt a belső szerveknek. Ezt a feltevést azonban a hosz- szabb-rövidebb ideig itt élő hippik nem látszanak igazolni. Majdnem mind soványak, fo­gaikat általában egy éven be­lül elvesztik, szemük színe megváltozik. CSOMAG A HIPPIBOR0ND0KBEN Ketama híre tömegével vonzza az autóstoppal, sokszor pénz nélkül érkező, a kábító­szer rabságában élő, kaland­vágyó fiatalokat. Kis közössé­geket alkotnak, s az itt el­töltött időben egyetlen kíván­ságuk, hogy zavartalanul, jó­formán ingyen élvezhessék az európai piacon az arany árával vetélkedő hasist. Pénz hiányá­ban gyakran nem is esznek, de a „segítő” kezek mindenkihez eljuttatják a napi adagot. Egy­szer azonban felébred bennük valami nosztalgia, meghatároz, hatatlan, leküzdhetetlen hon­vágy, amely arra kényszeríti őket, hogy egy-egy repülőjegy fejében bármely feladatot vál­laljanak. Ekkor kezdi meg mű­ködését az a gépezet, amely a kábítószer mázsáit löki ki Ma­rokkóból, Európa nyugati fő­városai felé. Ennek a gépezet­nek a működése sajnos épp­annyira elemi erejű, mint tra­gikus. A VARÁZSLÓ Ekkor lép színre a „segítő­kész” varázsló., akit az ara­bok a hippik fejének nevez­nek. A zárkózott negyven év körüli vörös hajú férfi szin­te misztikus személye időn­ként feltűnik szállodájának teraszán. Karján kalóztetová­lás olyan szimbólumokkal. amelyeknek értelme nincs, csupán látványos külsőség önmaga és tisztelői számára. Hippinek tűnik, de bizarr megjelenése józan üzletembert takar. Amikor határozott lépések­kel asztalához indul, a hirte­len támadt csendben óvatos suttogás indul meg a „varázs­ló” legendás alakjáról és te­vékenységéről. Azt beszélik róla, hogy a fekete mágia ki­váló művelője, az okkult tu­dományok beavatottja, akinek igen nagy hatalma és — te' kintélyes bankbetétje van. Csak kevés embert fogad bi­zalmába és nem szereti a jövedelmének forrása felől ér­deklődő kíváncsi idegent. Óvatossága nagyon is érthe­tő. Az odatévedt hippik szó szerint, gondolkodás nélkül fogadják el ajánlatait, — mi mást tehetnének? (Jgy érzik, ha ő is benne van, bármilyen veszedelmes dolgot is elkö­vetnek, annak nem lehet sú­lyos következménye. A haza­térést jelentő jeggyel együtt egy csomagot is kapnak, ame­lyet bőröndjük mélyébe rej­tenek, s ha szerencséjük van, sikerül leadniok a megadott párizsi vagy római címre. A kapott feladatot mindnyájan igyekeznek jól megoldani, mert a bilincs vasa és a „segítőkész” varázsló haragja egyformán félelmetes. A feladat pedig nem köny- nyű és egyáltalán nem ve­szélytelen, hiszen a józanul gondolkodó emberek és a hi­vatalos szervek Nyugat-Euró- pában is harcot folytatnak a kábítószer-kereskedők és ká­bítószer rabságában élők el­len. Mégis, a nyugati világ­ban ez az „üzletág’ egyre jobban virágzik, s növeli a „varázslók” és megbízóik bankbetétjét. (B.) Az olcsó konyak sokba kerülhet... Egész Spanyolország izgalom­ban van a sorozatos élelmiszer- botrányok, miatt, amelyek a fé- lénkebb külföldi turistákat köny- nyen visszatarthatják a spanyol- országi utazástól. Az egészségügyi inspekciók, hogy megóvják a spanyol élel­miszeripar jó hírét, nagyszabású razziákat rendeznek a hamisított élelmiszerek és szeszes italok le­leplezésére. Minden bodegában” hordóból olcsó konyakfajtákat töltenek — ezeket mindenesetre ajánlatos kerülni és helyettük márkás ko­nyakot fogyasztani. Észak-Spa- nyolországban vád alá kerúN. néhány lelkiismeretlen válinka- kereskedő, mert az általa el­adott italba metilalkoholt kevert és ezzel a vásárlók egészségét veszélyeztette. Valójában a spanyol pá­linkába szabad metilalkoholt keverni, sőt ezt a bíróság is elfogadja. Amikor a legfelső, bí­róság az egyik valdepanasi szesz­nagykereskedőt konyakhamisítás miatt mindössze kéthónapi fog­ságra ítélte, a bírók megállapí­tották, hogy 1 liter pálinkába 3 gramm metilalkoholt szabad ke­verni. A vállalkozó szellemű ke­reskedő azonban az általa koty­vasztott italba literenként 10 gramm „faszeszt” kevert, ez a m etilalkohol-mennyiség pedig vakságot okozhat! Barcelonában az egyik olaj- kereskedő felfedezte, hogy az egyik 3000 tonnás olívaolaj- szállítmányt állati zsírokkal „dú­sították”. A legkirívóbb eset azonban a Lérida melletti „Be- élcisben történt: az egyik kon­denzált tejet gyártó üzem ,,Paido és Cremalán” nevű márkás ter­mékeibe majdnem egy fél éven át 8 százalék margarinpótanyago- kát kevert” és a fogyasztók ter­hére busás nyereségre tett szert. Népújság 4 1970, szeptember 2L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents