Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

jX. K8H6RESSZMS Friss hangvételével, újszerű mondanivalójával tűnt fel a IX. pártkongresszust megelőző, 1966. november első napjaiban tanácskozó megyei pártértekez­leten Miklós Ferencné küldött, a dombóvári Alkotmány Tsz tagja. Rövid fél évvel az új gazdasági mechanizmusról ta­nácskozó KB-ülés után, az ott hozott határozatok szellemé­ben beszélt. Az emelvényre lé­pő tsz -küldött közérhetően szó­lott az anyagilag erős termelő- szövetkezet gazdálkodásáról, többek között részletesen szá­mot adott arról, náluk miként alakultak az állattenyésztésben az önköltségek. Négy év múltán is foglal­koztatják a termelőszövetkezet pártszervezetét a gazdaságpolL tikai célok és elvek, a párt­tagság egyre jobban érti és a nagyot apróra váltva, képvi­seli azokat. Mibe került akkor és ma? Naprakészen vezetik a köny­veket a dombóvári Alkotmány Tsz-ben, nem okoz nehézséget a kigyűjtés. Áruféleségenként össze lehet hasonlítani, mit mennyiért termeltek 1966-ban és mibe kerül jelenleg. Fino- nítottak azóta önköltségi nyil­vántartásaikon, a felszólalás esztendeje óta már félévenként összegezik a ráfordításokat. Habár helyileg fontos segéd­eszköz a féléves viszonyítás, mi most mégis az esztendőket ha­sonlítjuk össze, tesszük az egyszerűség kedvéért. Kommentár nélkül is be­szédesek adataik. Egy kiló ser­téshús előállítása 1965-ben 15,32 forint, 1969-ben 13,32 fo­rintba került. Növekedett a mennyiség azőta, évente 2600— 2700 sertést értékesít a tsz, szerződéses alapon. A tehenészeti telepen el­helyezett, a jószágállomány negativizálása végett felszá­molt tyúkfarm utoljára 1967- ben adott tojást, annak önkölt_ sége akkor darabonként 1,23 forint volt. A szarvasmarha hozamából említette még akkor Miklós Ferencné a tejet. Négy esz­tendeje, 1966-ban még 4,90 fo­rint volt egy liter tej önkölt­sége, tudták, hogy nagyon ma­gas. 1969-ben ez 3,61 forintra csökkent, ami még mindig te­temes. így alakultak a számok, de nincs megállás, vagy vissza* esés, állandósult a csökkenés. \ Hogy továbbfejlődjön a közös.*. Számításaikat hasznosítva, nem nyugszanak bele a magas önköltségbe. Gelencsér József, a tsz párttitkára bizonyítja, gondolnak a holnapra, folya­matosan, egyre kedvezőbbé alakítják . a ráfordításokat. Joggal, remélik, hogy a jövő évben nagyobb lesz a hozam. Feltörték a rétet, nemesfüvek- kel telepítették be, jövőre már ott legeltetnek. Miklós Ferencné több mint másfél évtizedé "tagja' a ter­melőszövetkezetnek. Az állat­tenyésztésben, dolgozik,- a -ma­jorban, télén-nyáron hajnali négy órakór kel. Délelőtt, ko­rai elfoglaltságának végezté­vel, a dombóvári otthonában találjuk őt,- a tsz párttitkárá­val. Négy esztendeje és most. Gazdálkodás — önköltség — olcsó árak Népújság 3 Elénk, pergő szavú, politikus asszony, aki a felszín mögött látja a lényeget. — Beszéltem én a megyei pártértekezleten a hibás vető­magról is. Volt értelme. Utána megvizsgálták a dalmandi hib­ridüzemben, hogy mi történt, elismerték az Alkotmány Tsz panaszának jogosságát és or­vosolták — idézi a történte­ket Miklós Ferencné. Hármasban folytatjuk a „nagy és kis politika” össze­kapcsolását, a gazdaságpoliti­ka témakörébe vágó eszme­cserét. Számolnak vele, élénken fi­gyelik a tagok a befektetést, törődnek az önköltség alakulá­sával maguk az állattenyésztők is. Az utóbbi években alkal­maztak a szövetkezetben né­hány ésszerű változtatást. — Azelőtt készen vettük a takarmányt, most a szövetke­zet keveri. Abrakunk van hoz­zá, koncentrátumot vásárolunk, így jobb a minőség és keve­sebbe kerül. Ezzel az új ta­karmányozással lead a tehén egy 43 kilós borjút és aztán ne többel, mint 12 literes tej­hozammal állítsuk csak be... Spül a komplex sertéstelep, érdemes beruházni. Ez a fejlő­dés, így léphetünk' előre — tá­jékoztat, majd azt fejtegeti Miklós Ferencné, hogy ha hat­nyolc hónap alatt hízik a ser­tés, hamarabb értékesíthető, meggyorsul a pénz forgása. Fájlalja a baromfitenyésztés abbahagyását, főként a tojás­ellátás, a rántanivaló csirke hiánya miatt. Kommunista módön vitatkoznak egymással is, amikor a leállás indokolt­ságáról esik szíj. Volt olyan esztendő, amikor a dombóvári Alkotmány Tsz 50 ezer fiatal, gyönge csirkét értékesített. Az állattenyésztésben dolgozó Miklós Ferencné adatokkal bi­zonygatja, hogy érdemes lenne a közösben is vesződni a tyúkfarmmal. „Tízezer szám­ra vette tőlünk a tojást a kel­tető, egy tyúk évente 170— A Dombóvári, Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága" tegnap, szerdán délelőtt tartotta so­ron következő ülését. A végrehajtó bizottság ez alkalommal — elsőként — Gálos Jánosnak, a járási ta­nács munkaügyi főelőadójá­nak jelentését vitatta meg. A jelentés a járás munkaerő- helyzetének alakulásával, a foglalkoztatottsággal és .a csökkent munkaképességűek helyzetének értékelésével fog­lalkozott. E napirendi pont lezárása után Bérdi József mb. vb-elnök számolt be ar­ról, hogy az 1967-es jelölő­gyűléseken felvett lakossági bejelentések hol, hogyan épültek be a járás községei­nek fejlesztési tevékenységé­be, a közérdekű be jelen tá­rakból mi valósult meg ed­dig. A Dombóvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának szer­dai ülése időszerű bejelenté­sekkel ért véget. Közéletünk 180-at tojt, és másfél év után, a kiselejtezéskor 20 forintot ért kilója.” Érdekes, mindket­ten hivatkoznak a tsz főag- ronómusára, akinek otthon megéri a tyúkfarm, a szövet­kezetben viszont gazdaságta­lannak minősítette. A nagy­üzemnek ne fizeíődne ki? Többet, időben és olcsóbban Ha már számvetés, beszél­jünk a kényes kérdésről is. Mi a véleményük az élelmi­szerellátásról, az árakról? Va­jon nem ütközik-e a tsz-ekben a jövedelem növelésére törek­vés az árak csökkentésének igényével? Nem tekintik kényes kér­désnek, ' tudnak a dombóvári lakosság, a munkások, a vas- utasság gyakori ■ észrevételei­ről, úgy látják, hogy valóban . van ütközés. Rossznak tart­ják a dombóvári ellátást, drá- gállják az élelmiszerárakat. — Joggal tesznek szemre­hányást a munkások a tsz- parasztságnak, amikor elvár­ják, legyen olcsóbb a szocia­lista nagyüzemben termelt élelmiszer —.mondja Miklós Ferencné. Egyetértenek abban, tudjon hozzájutni az olcsóbb élelmiszerhez a nagycsaládos ember, a bérből, fizetésből élő. muúkás. Nem rekednék meg az előbbi megállapításnál, még ha nem is feltétlenül és egye­dül üdvözítőik elképzeléseik, van javaslatuk. — Ma már nagy mennyisé­get termelnek mindenből . a tsz-ek. Még nem vállalták Dombóvár lakosságának ellá­tását a környék termelőszö­vetkezetei, húzódoznak ettől, és az összefogástól, pedig erre ösztökéli őket a tanács veze­tése. Ügy látom, hogy a gyön­ge ellátottságnak, a kevés ol­csó árunak szemléletbeli okai vannak, — mondja Gelencsér elvtárs. A tsz-kertészetek fej­lesztéséről az -a megjegyzése, hogy a munkaerőhelyzet sze­rint tegyék, inkább kisebb te­rületen kertészkedjenek, ott legyen nagyobb hozam, mint ellepje a gaz és ráfi,zessenek. „A bolgár kertész egy hold­ról 30—40 ezret be tudott hoz­ni?” Mint termelők és fogyasz­tók fogják fel, s egyúttal képviselik a munkást, dolgo­zótársaikat. — Többet, idejében és ol­csóbban kell termelni, s eh­hez a beruházást sem szabad elhanyagolni. Miklós Ferenc- , né példákkal is alátámasztja, hogy amikor valamiből kevés terem, akkor drága lesz. Ta­valy bőviben volt az árpa. a kukorica. Tengerit 140-ért le­hetett vehhi a hizlaláshoz. Idén a görögdinnye sokáig 3. 4, 5 forint volt kilónként, a kiskeresetűek közül kevesen engedhették meg magúknak. Konkurráljanak, árusítsanak, legyen több a koraiakból, és'* ha nagyobb a kínálat, kisebb a fogyasztói ár. Legyen 'ba­romfihús, tojás, töltelékáru, zöldség-, ' gyümölcsárusítás a termelőszövetkezetek, vagy a közös társulások által létesí­tett üzletekben. Előbbiekben látják egyik útiát-módját a vidék, ellátása megjavításának, a minőségileg kifogástalan és olcsóbb áruk biztosításának. Valamicskét hozzá is látott már ehhez a dombóvári Al­kotmány Tsz. a köznontiuk- nál lévő üzletük zöldség-gyü­mölcsfélékből évi félmillió fo­rintot forgalmaz, ahol kilón­ként 20—30 fillérrel olcsób­ban kanhatók a tsz termékei. A rendszeres, az olcsóbb el­látás megoldása nem hárít­ható át, nem központi feladat. Megvalósítására elsősorban helyileg kell törekedni, ott kell rá módot találni. SOMI BENJAM1NNÉ Szekszárd új városközpontjának a már kialakult részlete. Foto: Gottvald. 1970. szeptember it.

Next

/
Thumbnails
Contents