Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
'rir^vvTTiryyvt'VvvTi»>TVvyy»v»yv»yvfvyvyv,»T'yy''ryyy^v>v»yvvfvvv*w'»>vv^#viy^»yvv'y'yv,y>»y¥yvt'»»vf>vv»yvv»T»y»»vvyYy»'VYV»v’v»> 3ÄN0«: : ► t ► ► X E ► ► ► ► ► E ► ► ► ► ► ► \ r ► \ ► ► ► «■ ► ► *■ ► ► ► ► w x E \ M fek&b M/lttJC* VISSZATÉR-KEMRE&ÉNY13. — Amiben a legjobban bíztam! A bükkfáit megtalált nyomokkal... Nemcsak a tüzérbemérő, a löveg kezelőszemélyzete is azt állítja, hogy az első lövésig a fán szakadatlanul bűrukkoltak a vadgalambok! Mármost, ha a lombok között, különösen a megjelölt ágon, a fészek közvetlen közelében ember rejtőzik, a galambok nemcsak, hogy nem turbékolnak, hanem a legkisebb mozdulatra is felrebbennek, és elszállnak. Az embernek pedig, aki feltételezésünk szerint ott tartózkodott, nyilván mozognia kellett: felhúzni, meg leengedni a lőszeresládát. Hát nem mozgott! Nem mozgott, mivel nem is volt ott! A lift-megoldás, ahogy a lőszercserét eddig elképzeltük, eszerint képtelenség. A nyomok, természetesen, valóságosak, s nyilván arra szolgáltak, hogy becsapjanak bennünket. Sejteniük . kellett, hogy a fát meg fogjuk vizsgálni, és remélték, hogy be is dőlünk a trükknek. Az ágat nyugodtan elégethetjük... Beke egy nappal korábban, még leverten fogadta volna a hírt. Hajnal óta azonban nagyon is összevágott az elképzeléseivel. — Rendben van — mondta. — Fő, hogy tisztázódott a dolog. Menjünk tovább. Milyen híretek van még? — A legfontosabb — kezdte Ébert százados — .Tárnok és Zalay elvtárs találkozásáról szól. A hajnali találkozásról, az utolsó lőszeresko- csinál. Mindketten azt állítják, hogy az oszlop megállásának pillanatában kiszálltak, s elindultak. Zalay hátra, Tárnok előre. Mi következik ebből? — Hogy nagyjából az oszlop közepén kellett volna találkozniuk. Félúton. — Úgy van. De Zalay az utolsó kocsikig jutott. Tárnok pedig csak a hátulról számított második teherautóig. Nem furcsa ez? Beke, bár az új adat alátámasztotta saját elképzelését, óvatosságból ellentmondott. — Zalay talán lassabban ment. Egy-két kocsinál megállt... Ébert vállat vont. — Ebben az esetben Tárnok egy tőle távolabb álló kocsinál találkozik az alezredessel, mert ideje van előresétálni. Ce nem volt. A lényegen az sem változtat, ha Zalay egyenesen cammogott volna. Mert Tárnok ugyanakkor messzebb, előrébb jut. De, tegyük fel. lestoppol ott, az utolsó lőszereskocsinál. Mi történik? Várnia kell, időbe telik, amíg az alezredes odaér hozzá. A valóságban viszont azonnal találkoztak! — Helyes! — bólintott Beke. — Kertésznek, úgy látszik, igaza volt: a találkozás, amely látszólag megoldhatatlanná tette a rejtélyt, valójában egérfogó lett. Csapda, amelyben már ott vergődik a vad!... Ébert elégedetten folytatta: — Van még egy fontos adat. Kiszálláskor mindketten rágyújtottak. Tárnok ugyanarra az extra hosszú bolgár cigarettára, amit Zalay szív: az alezredes kínálta meg, még Násfán, az induláskor, de Tárnok akkor nem gyújtott rá, eltette, s csak a sorompóhoz érkezve vette elő. Szóval, állítólag egyszerre kezdtek dohányozni. Zalay mégis végigszívta a cigarettát: a sorompó felhúzásakor egy csikket hajított él. Tárnok viszont nem. Azt mondja, a GAZ-ban nem akart dohányozni, mert a sofőrje nem szereti a füstöt. Igv aztán az indulás pillanatában, mindössze pár szippantás után, a fűbe dobta a cigarettát, és rátaposott... — Azt hiszem — mondta Beke —, ezt dokumentálni tudjuk. Nem hiszem, hogy az országidnak ugyanazon a pontján, ugyanabból a márkából mások is eldobtak volna. Ezzel megmutatta az éjszaka felszedett „bizonylatot”. Ébert folytatta: —- Sokat töprengtem, hogy mi következik mindebből. Nos, azt hiszem, , rendkívül fontos dolog! Ha Zalay hosszabb utat tehetett meg, és tovább is dohányozhatott, mint Tárnok, akkor nyilván több ideje is volt Tárnok eszerint később szállt ki, és később is gyújtott rá, mint az alezredes. De miért? Erre csak egy magyarázat van: kocsija később állt meg. A GAZ- nak, illetve az előtte haladó élelmiszeres kocsinak ebhez lé kellett szakadnia az oszloptól. Annyival később érkezett meg az előtte haladó farához, amennyivel Zalaynak több ideje volt, mint Tárnoknak. E pár perc alatt az oszlop csonka volt, a lőszereskocsi háta fedezetlen. Ekkor, a sötétben, valaki kiugor- hatott az árokból, leemelhette a lőszeresládát, és kicserélhette egy másikkal. Azzal, amelyben a két éleslövedék volt! — Úgy látszik — mondta Beke —, a tegnaoi napot a nyomozás aranynapiának tekinthetjük! Nem lepne meg. ha kiderülne, hogy a lőszereskoesin nem stimmel valami. Valami apróság... — Úgy van. — De mi? — A visszapillantó tükör. Az őrnagy felszabadultan elmosolyodott — Sejtettem... Ahhoz, hogy az élelmiszeres kocsi észrevétlenül leszakadhasson, erre szükség is volt. * — A gépkocsivezető, Boda Tivadar szerint, a tükör éjszaka valahogy megbolondult. Látszatra semmi hibája nem volt, az úton mégsem lehetett hasznát venni. Többször belepillantott, de az úgy szikrázott, hogy káprá- zott tőle a szeme. Olyan volt, mondja Boda, mintha égő csillagszóróba tekintett volna. Persze, a Jükör nélkül is elboldogult. Oszlopban hajtott, s nem neki kellett alkalmazkodnia az őt követő teherautóhoz, hanem annak őhozzá. Reggel, amikor eszébe jutott, hogy megvizsgálja a tükröt, az már „kijózanodott”: újra tiszta képet adott a háttérről. Azt kell hinnem, hogy itt a laktanyában, indulás előtt a tükröt, befújták valamivel. Valami vegyszerrel, amit az illető reggel lopva leszedett róla. Beke töprengve szívta a cigarettáját. Végre megszólalt: — Emlékeztek az erdei terepszemlére? Tárnok őrnagy, amikor az ütegek felállítását ismertette, eltévesztette az égtájat... Te javítottad ki, Paál. — Hogyne, emlékszem. Északkelet heíyett északra mutatott. (Folytatjuk.) A kívülálló egy tudományos tanácskozásról Csillagászati baráti kör Szekszárdion A kétnapos tudományos ■ ülés több, mint kétszáz résztvevője a jól végzett munka tudatáhan búcsúzhatott városunktól és az esemény megrendező házigazdájától, a Balassa János megyei kórház kórbonctani osztályától. Néhány nappal a tanácskozás után — emlékezve az itt jártak ebben megegyező véleményeire — nyugodtan mondhatjuk, hogy teljes siker fémjelezte ezt az eseményt, amelyen a Magyar Patológusok Társaságának kiemelkedő tudományos írmnkásai összegezték a kórbonctannak, kórszövettannak mindazon új ismeretanyagát, ami nélkül a gyó- nyítás egyes’ szakágainak fejlődése elképzelhetetlen.... Mint erről a tanácskozás két napját — szeptember 18 —19-ét — megelőzően beszámoltunk, a patológusok második hazai kis kongresszusának fő témája az újraélesztés, és az ennek kapcsán kialakuló . súlyos elváltozások kiértékelése volt, így az is, ami az orvostudomány egyik legnagyobb és legizgalmasabb kérdése napjainkban: a szervátültetés, aminek gyakorlatához szükségképpen kell eljutnia a magyar orvostudománynak fe. A tudományos ülés résztvevői tulajdonképpen e — majdani, talán nem is távoli — gyakorlat elméleti alapjának megvitatására vállalkoztak — hazánkban először. E tényre büszkék lehetünk, mert a tanácskozás munkájának eredményességében benne van a kezdeményezés bátorsága! A cím azt ígérte, hogy krónikánkat a kívülálló pozíciójából adjuk közre. Lehetetlenség, hiszen az orvostudomány rohamosan fejlődő tevékenységének tárgya az ember, aki alig gondol élvezett egészségére, míg nem kezd rendetlenkedni a szíve, veséje, tüdeje, vagy egyéb szerve. Az egészség az átlagember számára mindaddig természetes állapot, amíg van, többnyire akkor lesz az egészség sóvárgott és becses kincs, amikor valahol megbomlik az emberi szervezet működésének gyönyörű harmóniája. Ha sikerül ezt a harmóniát helyreállítani, minden kezdődik elölről. Persze, nem minden esetben. Vannak, akiket az orvostudomány a halál küszöbéről, a klinikai halál állapotából hoz vissza az életbe, és tart életben.' Mint teljesítmény, ez óriási. Az emberi tudás semmi máshoz nem hasonlítható diadala, bár ma még nem teljes, nem maradéktalan diadal ez. Hiszen azt még a nagyon laikusok is tudják, hogy a klinikai halál pillanatai olyan rombolásra képesek, hogy az újraélesztett ember olyan károsodásokat szenved el, amik később nem, vagy alig kezelhetőek. A tanácskozáson elhangzott, tudományos tapasztalatokkal Az eső és a vihar az Atlantióceán vizére kónyszeritetie ezt a tíz emelet magasságú héliumtöltésű léggömböt, amelynek három utasa az amerikai Anderson házaspár és egy angol -fiatalember Malcolm Brighton — Franciaországba akart átrepülni, hogy mégdöntse a léggömb- távrépülés rekordját. Az utasok sorsáról egyelőre nem- tudni semmit. Az amerikai parti őrség szóvivője közölte, hogy három r.a- szád tart a balesetet szenvedett téygömbösök. felé. A ballon, amealátámasztott példák a laikus számára lehettek megrenditö- ek. A résztvevő orvosokban, tudományos kutatókban ezek a példák más visszhangot keltettek. ök arra tettek esküt, hogy soha. semmilyen körülmények között nem adják föl a harcot amit a betegség — adott esetben a közelítő halál — ellen vívnak. Az orvostudomány miértjeire a kutató-tapasztalatok biztonságos azértje a válasz és minél fejlettebb fokon üzen hadat a betegségnek és a halálnak a tudás, annál bonyolultabb morális, jogi lelkiismereti problémákkal is meg kell küzdeniük az orvosoknak. Nagyon sok szó esett ezen a tanácskozáson arról, hogy némelyik az újraélesztettél nem átmeneti öntudatzavar áll elő. S vajon eiegen- dő-e megtartani csak a vegetatív életműködéseket? Az orvostudomány holnapja erre a kérdésre már ma határozott nemmel felel. így felelt ez a tanácskozás is, itt Szekszárdon 1970. szeptember 18—19-én. lyet ,.szabad éiet”-nek kereszteltek el, legutoljára ö44 kilométernyire Vj Funlandtól délkeletre hányódott. A léggomb kosara a víznél könnyebb anyagból készült, megtarthatja tehát őket a viz színén. Vittek magukkal tartalékban jelzőrakétákat, gyógyszereket, élelmiszert, konyakot is. A léggömbbel való óceánrepülésre sok sikertelen kísérletet tettek már, először tlm-ban. A légnömb- tá'vrp-pülés világrekordja különben 2041 'kilométer, és egy nyolc- főnyi német csoport 1914-ben állította fel. Amatőr csillagászok baráti köre tevékenykedik ezután kéthetenként a TIT Tolna megyei szervezetének szekszárdi klubjában. Az alakuló megbeszélésen, — amelyen dr. Prantner József, a TIT megyei szervezetének elnöke is részt vett —, dr. Pataki József szakosztály- vezető, a szekszárdi gimnázium tanára ismertette a baráti kör célkitűzéseit és programtervét. A csillagászat baráti köre országszerte, így megyénkben is tömöríti az amatőr csillagászokat és e tudomány érdeklődőit. Tagjai szakkörökben, tanfolyamokon, előadásokon és országos találkozókon képezhetik magukat, s az alapfokú csillagászati levelező tanfolyam sikeres vizsgája után bemutatókká és előadókká válhatnak. A távcsőépítéshez és megfigyelésekhez támogatást kapnak, kedvezményesen vásárolhatnak előcsiszolt, vagy kész távcsőtükröt, csillagtérképet, távcsőalkatrészeket. A tagság feltétele a Föld és Ég című folyóirat előfizetése, továbbá népszerű csillagászati munkák, cikkek, könyvek rendszeres olvasása, gyűjtése. A kör célja elsősorban a tér. mészettudományos nézetek terjesztése, előadásokkal, filmvetítésekkel, távcsöves figyelésekkel, bemutatókkal. Az alapfokú tanfolyam csaknem 50 kérdésének megválaszolása például átfogó ismeretet nyújt a csillagászat általános tudnivalóiról. Az országos vezetőség nyári táborozásra is elviszi a tehetséges fiatalokat, sőt külföldi tanulmányút, megfigyelés sincs kizárva. S nemcsak az egyik legszebb élményt nyújtó hobby, hanem hasznos segítséget ad az érettségire és a főiskolai, egyetemi felvételekhez. Az ifjúsági szakkör a szekszárdi Garay-gimnáziumban indul, a foglalkozásokat azonban a TIT klubjában tartja, minden második kedd este, 6- tól 8 óráig. Ténykedésüket öt csoportra osztva folytatják: az elsőben a Napot figyelik és a naprendszerre vonatkozó cikkeket gyűjtik; a másodikban a Holddal, a harmadikban a bolygókkal, a negyedikben a tejútrendszerrel, az ötödikben az extragalaktikákkal foglalkoznak. Ezek alapot teremtenek a későbbi, magasabb szintű ismeretekre. A tagoknak módjuk nyílik arra, hogy — a politechnikai lehetőségek kihasználásával — mindegyikőjük saját távcsövön nézhesse az égitesteket. A körbe nemcsak közép-, hanem általános iskolások is jelentkezhetnek. Bucher Flórián, a TIT megyei szakti'tkára közölte, hogy a kor programjában szerepel a TIT csillagászati hetének megrendezésében való közreműködés is. A Tolna megyei csillagászati héten filmvetítéses csillagászati előadássorozatokat tartanak, s erre neves tudósokat hívtak meg: dr. Kulin Györgyöt, dr. Almár Ivánt és 111 Mártont. Meglátogatják majd az űrmegfigyelési feladatokat végző bajai csillagvizsgálót is. BALL AB ÁS LASZLÖ LÁSZLÓ IBOLYA Sikertelen léggömbkísérlet
