Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
Legfőbb: a hatékonyság Elsősorban a vezetőktől függ Hosszú éveken át kampányokon gondolkodtunk. A gazdálkodás mindenkor legszembeötlőbb visszásságainak felszámolására összpontosítottuk a figyelmet, az erőket, az ösztönzési eszközöket S ha némely területen sikerült is előbbre jutni, kiéleződtek a nehézségek másutt. Emelkedett például a munka termelékenysége, de növekedtek az elfekvő készletek, a termelés, a beruházás fellendülése külkereskedelmi egyensúlyunkat veszélyeztette, stb. Napjainkban a vállalatok önállósága és egyértelmű nyereségérdekeltsége — az összes veszélyeivel és hibalehetőségeivel együtt — megóv az egyoldalúságtól, a szélsőségektől, szükségessé teszi a gazdálkodás különböző tényezőinek arányos, összehangolt, optimális fejlesztését. A fejlesztés összetettségét fejezi ki a hatékonyság követelménye. Előrehaladásunk üteme a negyedik ötéves terv időszakában attól függ, milyen mértékben növekszik majd a társadalmi munka hatékonysága. Intenzív fejlesztéssel ” az ipar termelésének és a nemzeti jövedelemnek a tervben előirányzott — és sokak által alacsonynak ítélt — nö- ' ekedesi ütemét is meggyorsíthatjuk. Az előző két írásban már részletesen szóltunk a munkaerő és az anyagi eszközök hatékony hasznosításának lehetőségeiről. Most a vezetés színvonalának emeléséből adódó további tarta-. lékokkal foglalkozunk. Ha vállalataink helyzetét, lehetőségeit a fejlett tőkés üzemekhez viszonyítva vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy mindenekelőtt három fő területen, a műszaki -tudományos eredmények gyors üzemi hasznosításában, a belső szervezettség, illetve a hazai, s a nemzetközi szakosítás és kooperáció színvonalában lényeges az elmaradás. Az első helyen említett tennivalókra a X. pártkongresszus irányelveiben a következő utalást találhatjuk: „Növelni kell a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását.” Fontos vállalati feladat az új termékek és eljárások bevezetésével kapcsolatos műszaki és piaci kockázat vállalása, a korszerű termékek gyártási arányának növelése, a kutató- intézetek, a helyi fejlesztők és kivitelezők céltudatos anyagi ösztönzésének növelése. Ami a vállalat belső szervezettségét illeti, a különböző termelési tényezők (munkaerő, anyag, szerszámgép, stb.) területi és időbeli ösz- szehangoiását kell elsősorban biztosítani. Ezzel minimálisra csökkenthetők a jelenleg még oly nagy veszteségidők. A belső szervezettség azonban nem vizsgálható a vállalatok külső kapcsolataitól függetlenül. Jelenleg ugyanis erős az önellátásra törekvés a vállalatoknál, mivel bizonytalan és gyakran drága a kooperáció. A szakosítás, a kooperáció hiánya pedig az erők szétforgácsolására, a részfeladatok kisüzemi végrehajtására vezet, nehezíti a korszerű és termelékeny megoldások alkalmazását. A vállalati ötéves tervek készítése alkalmat kínál a kooperációs kapcsolatok hosz- szabb távú rendezésére, a szállítók és felhasználók érdekeinek egyeztetésére. A szakosítás, a kooperáció fejlesztését többféleképpen is kezdeményezhetik helyileg. Esetenként több hasonló alkatrészt, anyagot, tartozékot, szerelvényt felhasználó vállalat gazdasági társulása, korszerű közös kis- és középüzemek létrehozása célszerű. Máskor a monopolhelyzetével visszaélő kooperációs partnert az importverseny kezdeményezésével lehet jobb belátásra bírni. A nemzetközi szakosítás és kooperáció szervezése természetesen nem lehet esetleg és alkalomszerű. A vállalatoknak körültekintő elemzéssel, tudatosan törekedniük kell széles gyártási profiljuk szűkítésére. A hazai adottságoknak leginkább megfelelő cikkeket amelyek exportja is gazdaságos, célszerű idehaza gyártani nagy sorozatokban. Ha viszont az importtermék az olcsóbb, a jobb, nem szabad, de nem is lehet térhódítását megakadályozni. A vállalatok fejlődő piackutatása és növekvő külföldi kapcsolataik lehetővé teszik, hogy tervezzék és kezdeményezzék a nemzetközi munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció körének bővítését. Kár lenne tagadni, a munkáskollektívák és a dolgozók nagyon sokat tehetnek azért, hogy vállalatuk minél kedvezőbb helyezést érjen el a fokozódó hazai és nemzetközi versenyben. De erőfeszítéseik csak akkor járhatnak eredménnyel, ha a vezetés helyesen vázolja fel a távlati feladatokat és röVidebb távon is kellő színvonalon képes a tennivalókat a változó követelményekhez, az új körülményekhez igazodva megszabni. KOVÁCS JÜ£SE* Dombóvár határában dolgozik az Országos Földtani Kutatófúró Vállalat fúróbrigádja. Tavaly már találtak a környéken 54—55 fokos termálvizet, a mostani fúrások helyén, az előzetes kutatások szerint ennél melegebb vízre számítanak. Jelenleg 3S0 méternél tartanak, a meleg vizet ezer méternél várják, ha műszaki hiba nem adódik, november 10-re érik el a kívánt mélységet. Foto: Gottvald Uraságodnak ..Olyan szépen összefutnak a hegyek Kakasd felett...“ Fiatal képzőművészek Tolnában , A határozott, kemény vonalak, merész kísérletező kedvre vallanak. A fák lombjai összeborulnak a képen. Zárt, áthatolhatatlan világ. A kép címe: Este a Sötétvölgyben. Csak a fények érdekeltek ennél a képnél. Minden idegszálammal a napsugarak játékára, a fénycsíkok tétova egymást keresésére koncentráltam. A Sötétvölgyben, cthol éltünk a nyáron, korábban köszöntött be az este. A sok lila és vidám-piros ebből az élményből született. A nyilatkozó művész Kéri Imre. Ötödéves a Képző- és Iparművészeti Főiskola festőszakán. Kolléganőjével, Decsi Ilonával az augusztus végi napokat megyénkben, pontosabban a Sötétvölgyben töltötr ték. A szüreti napok alkalmából jöttek el ismét Szekszárdra. A nyári barátságok, úgy tűnik, tartásnak bizonyulnak. — Igen. Bár nem. ismerjük még egészen sem a megyét, sem Szekszárdot, megszerettük a tolnai embereket, az ezerarcú, változatos tájat. A városi tanács és a városi KISZ-bizottság együttes elhatározása, hogy fiatal képzőművészeket lát vendégül hosszabb-rövidebb ideig. Ez az elhatározás a nyáron lett először valósággá, amikor szoros barátság alakult ki a Képző- művészeti Főiskola KIS Zalapszervezete és a városi KISZ-bizottság között. Szó esett arról, hogy ha a fiatal és tehetséges képzőművészek megszeretik a megyét, az iskola befejezése után leköltöznének Szekszárdra. Végleg. — Örömmel jönnénk. Ügy érzem, remek alkotóközösségre találtam itt már most — mondja Imre. _ ? — Arra gondolok hogy a festőt — különösen ha pályakezdő — semmi sem bátoríthatja jobban, mint az érdeklődés. Az a fajta érdeklődés, amit sötétvölgyi napjaink során tapasztalhattunk. Ilonka egyetértőén helyesel, de mint mondja, őt más szálak is fűzik Tolna megyéhez. Sok székely emberrel kötött barátságot, ő maga is székely: Kolozsvárott született. Később a tájról beszél nagy- nagy szeretettel: — Olyan szépen összefutnak a hegyek Kakasd fölötti A képek, amelyeket itt festettünk, próbálkozások csupán. Két hét kis idő. Kevés ahhoz, hogy a völgyeket, folyókat, az egész megyét bejárhattuk volna. így a részletszépségek élményéből született minden akvareU, tusrajz, festmény. — Hallgatom őket, és tudom, hogy visszajönnek, befejezni, amibe kezdjek. Megörökíteni a tolnai tájat, és benne az embert >__— rá — A záróra hangulatát rögzítő plakáton daliás főpincér, arca számolásba mélyedő. Üres üvegekkel, poharakkal megrakott vendéglői asztal, mellette emberre emlékeztető halmazat puffadt képpel, s olyan szempárral, ami már a semmibe is képtelen belemeredni. A főúr számol: — Uraságodnak volt: egy egészséges szíve, egy ép mája, két jó veséje, kitűnő idegei... A végeredmény? Mindezt el tetszett inni kérem! Záróra van. Sajnos, a plakátot nem ott láttam, ahol látnunk kellene. Nem éttermekben, borozók- ban, eszpresszókban, csárdákban, miegyebekben, ahol a, fent idézett elszámoltatás napjában többször is elhangozhatna. Nem is italféleségektől roskadozó élelmiszer- és italszakboltok polcai. vagy pultjai fölött. Pedig odavaló ez a plakát sok más társával együtt, megdöbbenteni, fékezni, megállítani! Midenüvé való, ahol az emberek tömegesen fordulnak meg, nem egy szűk körben terjesztett egész- séaügyi kiadmányba' Mostanában mind többször olvassuk, halljuk, hogy az alkoholizmus világméretekben terjed, veszedelmesebb gyorsasággal, mint hajdan a pusztító járványok. Időnként fellángol a harc — sajnos többnyire kampányszerűen — o beteges alkoholfogyasztás ellen. Valahány nemzet él a földön, mind küzd a maga módján és eszközeivel. Küzdünk mi is. Csak az a baj, hogy az ilyen döbbentő erejű plakátokat elrejtjük, holott mindenüvé ki kellene szögeznünk őket! Egy-egy jó plakátnál nincs jobb agitátor, eredményesebb felvilágosító, mert, „szavára” az is odafigyel, aki ritkán akar valamire figyelni. Ez a plakát pedig jó. Úgy búcsúztam „tőle", hogy: — viszontlátásra az utcán és minden olyan helyiségben. ahol van kihez szólni! —óa—■ Népújság 5- 1Ü70, szeptember hí.
