Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
Vasúti rakodás Nem a pénz a lényeges Kritikus hangvételű értékelés a mezőgazdaság helyzetéről Az idén a tsz-tagok személyes jövedelmében csökkenés várható A járási és a városi pártbizottságok, valamint a tanácsok vezető beosztású dolgozóit Somorjai Sándor, a megyei tanács vb osztályvezetője tájékoztatta tegnap Szek- szárdon, a pártbizottság kis tanácstermében, a megye mezőgazdasága helyzetéről. I? kritikus - hangvételű értékelés megadta az alaphangját annak a tanácskozásnak, amit még a X. kongresszus előtt tartanak, valamennyi közös gazdaságban, a vezetők és a tagok. Somorjai Sándor tájékoztatójából legelőször az derül ki, hogy még hosszú ideig napirenden szerepel a kenyérgabona-termesztés lehangoló végeredménye. Az osztályvezető ezúttal nyilvánosságra hozta a járási átlagokat. Ä számok cseppet sem szívderítőek. Kenyérgabonából a bonyhádi járás közös gazdaságai 2,4 métermá- zsával, a dombóvári járás tsz-ei 4,3 mázsával, a paksiak 4,4 mázsával, a szekszárdiak 4 mázsával, a tamásiak 3,2 mázsával, és Szekszárd város termelőszövetkezetei 6,4 mázsával termeltek kevesebbet, mint tavaly. Leszámítva és elismerve az időjárás okozta bajokat, Somorjai Sándor szokatlanul éles hangon bírálta azokat a mulasztásokat, amelyek az emberi hanyagság számlájára Írandók. Egyebek között elmondotta, a tizennégy métermázsás átlag ebben a megyében megvolt, s hogy a végeredmény mégiscsak 13 métermázsa, annak elsősorban az a magyarázata, hogy két hónapig tartott Tolna megyében az aratás, és szerény becslések szerint, kizárólag ennek következtében két mázsa szem maradt holdanként a tarlókon. Bucsi Elek, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője a vita során megjegyezte; holdanként megítélése szerint, legalább 3—4 métermázsa a szempergésből származó veszteség. Érthető tehát, a szokatlanul éles, bíráló hang. Főleg akkor, ha a kenyérgabona-termesztés idei kudarcához hozzávesszük még azt, hogy tavalyról 70 000 hold mélyszántás „jött át” az idei esztendőre, és mintegy 10 000 holdon márciusban törték le a tavalyi kukoricát a termelőszövetkezetek, holott a szövetkezeti gazdák szorgalma, munkaéhe évek óta közismert Országszerte bonyolultabb, elbírálásukhoz mind nagyobb felkészültséget igénylő viták kerülnek a munkaügyi döntő- bizottságok elé, Az ehhez szűk. séges tudást kétéves tanfolyamon szerezhetik meg a munkaügyi döntőbizottságok tagjai. Az ez évi tematikában az MDB-k szervezete, hatásköre, illetékessége; a panasz alapján teendő intézkedés; a tárgyalással kapcsolatos tudnivalók; a leltárhiány-felelősség kérdései; a nők, a fiatalkorúak, a csökkent munkaképességűek védelme; a dolgozók testi épségének sérelméből eredő károk megtérítése; a munkadíjazás és a béren felüli juttatás szerepek „Ezeket a lazaságokat az állami felügyeletet ellátó szakigazgatási szervek nem nézhetik tétlenül.” —■ mondotta Somorjai Sándor, s minthogy nem csupán termelőszövetkezeti, hanem népgazdasági, társadalmi érdekekről is szó van, az osztályvezető megállapításával maradéktalanul egyet lehet érteni. Az össztársadalmi érdekekkel ellentétes szervezetlenség, az abból keletkező kár, nem fogadható és nem ismerhető el. azon a címen, hogy a tsz-ek önállóak. Kirívó, elemi mulasztások figyelhetők meg azokban a közös gazdaságokban, ahol a szalma egy része még mindig a tarlón hever, a szántás nem halad, és az őszi merőgazdasági munkákra általában készültek fel, vagy éppen sehogy. Itt kerül szóba, a mindig utazgató, örökké tanulmányutakra járó mezőgazdasági vezetők megítélése. Félő, egyszer kiderül róluk, hogy üzemükben nem hiányoznak senkinek. Beszélt erről Bucsi Elek, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője is, és elítélően nyilatkozott a külföldi áltanulmányutakról. A kenyérgabona felvásárlásáról szólva, Somorjai Sándor arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy eddig az idén a tavalyi mennyiségeknek 65,8 százalékát vette meg a vállalat. Vannak úgynevezett vi tás tételek, s ezekkel kapcsolatban az az álláspont, hogy nem túl jelentős minőségi kifogások esetén a vállalat az eladásra váró kenyérgabonát vegye át a ter- melőszövetkezeí éktől. Érdeklődéssel hallgatták a résztvevők a tájékoztatónak azt a részét, amely az ősziek terméskilátásával foglalkozott. Somorjai Sándor elmondotta, cukorrépából, 210 mázsás megyei átlagtermés várható, holdanként. A napraforgó talán megközelíti a tavalyi szintet Burgonyából az elmúlt évhez képest mintegy 10 százalék lesz a terméskiesés. A rostkender sepi hozza a tavalyi termést, a kukoricánál meg minden azon múlik, miként szervezik a mezőgazdasági üzemek a betakarítást, a szárítást és a tárolást. Szárító • kapacitás tekintetében nincs jó helyzetben a szekszárdi, a paksi és a bonyhádi járás. Mindenképpen célszerű már Megyénkben tavaly 265 MDB-tag végzett sikerrel tanfolyamot; az idei érdeklődés is figyelemre méltó. Számos vállalat, így a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, az Állami Biztosító, a Röviköt, a Titán, a Szekszárdi Faipari Vállalat három-négy MDB-tag számára tette lehetővé a tanulást. Igen helyesen, mert ezzel hozzájárul, hogy a munkaügyi viták helyben, gyorsan, törvényesen, igazságosan fejeződjenek be. Némelyik vállalat még tétovázik, hány MDB-tágot nevezzen be a tanfolyamra. A gondolkodási idő fogytán; legkésőbb e hó 25-ig lehet jelentkezni. most gondolni arra, hogy az üzemek segítsék egymást, s ne utasítsák vissza az együttműködés kínálta lehetőségeket. Sajnos, a kenyérgabonabetakarítás időszakában néhány termelőszövetkezet az állami gazdaságok segítségét visszautasította, s ez tovább növelte az adott közös gazdaságban a veszteségeket. A tájékoztatóból kiderült, egyértelműen csak a lucerna- széna-termeléssel lehetnek a mezőgazdasági üzemek elégedettek, minthogy ez valamivel jobb, mint tavaly. A szőlő 15—20 százalékkal ígér kevesebbet. A kiesések pótlására az év hátralévő időszakában túl sokat tenni már nem lehet. Somorjai Sándor, a veszteségekkel magyarázta. hogy több Tolna megyei termelő- szövetkezetben igyekeznek pénzzé tenni az értékes állat- állomány egy részét. Előfordul, hogy egy-egy közös gazdaságban most a .főidőkből szeretnének pénzt csinálni, nem gondolva arra, hogy az ilyen üzletnek jövőre issza meg a tsz a levét. Nem lesz hízóalapanyag. Hosszú idő óta első ízben fordul elő, hogy már szeptemberben téma egy megyei értekezleten a tsz-zárszám- adás, amelyre majd csak fél év múlva kerül sör a közös gazdaságokban. Indokolt, hogy téma legyen. Számítani lehet arra, hogy helyenként a termelőszövetkezetek vezetői minden körülmények között igyekeznek a személyi jövedelem tavalyi szintjét tarta-, ni. A jövedelmek mindenáron való 'szinten tartása helyett az üzem jövője szempontjából sokkal cé*raveze- tőhb szót váltani a tagokkal és őszintén elmondani a valóságos helyzetet, ismertetni a kiesések nagyságát ..forint kihatását”, s azt, hogy az idén a szövetkezeti gazdák személyes jövedelmében csökkenés várható. Az eddig5 becslések szerint a megye termelőszövetkezeteiben s kiesések összege 200—250 millió forint. Nagy felelőtlenség lenne ezt a tényt a szövetkezeti gazdák előtt elhallgatni, s a tagokat áltatni. A paraszti munka gyakorlatában mindig számolni kellett egy-egy nehezebb esztendővel is. S ezt a szövetkezeti gazdák éppen úgy tudják, mint a vezetők. Erre apellálva, a vezetésnek mindenütt kötelessége ismertetni a tagokkal az üzem tényleges, valóságos helyzetét. Somorjai Sándor tájékoztatóját napokon belül hasonló tájékoztató követi, járási szinten is, tsz-vezetők részvételével. Ezt követően kerül majd sor minden tsz-ben a tagok és a vezetők tanácskozásaira. Lesz olyan közös gazdaság, ahol év végén. a tervezett részesedésnek legfeljebb csak 75—80 százalékát tudják biztosítani; Keserű ez a pirula, mégis le kell nyelni, a tavalyi nagydn jó tv után ezt a rossz esztendőt is vállalnunk kell. Hogy év végéig mi „tüntethető el’^ a kiesésekből, az az elkövetkezendő hetek, hónapok munkáján is múlik. Elsősorban a szövetkezeti gazdák szorgalmán, a vezetők szervezőkészségén és szakmai hozzáértésén. A Fatelítő Vállalat dombóvári üzemében szinte hihetetlennek tűnő eredményt értek el, az egy vagonra eső állásidő díjösszegét a korábbi 8,50- ről most egy > forintra szorították le. Az ' üzem naponta huszonöt-harminc vagont kezel. Fa érkezik ide, és az. itt feldolgozott árut küldik a megrendelőknek. A vagonállási díjak leszorítása, a közismerten szigorú intézkedések hatására következett be. De milyen áron? • — Berendeltük az embereket, hogy majd ők elvégzik a vagon kirakását. Ültek bent a melegedőben. Mondtam nekik, miért nem mennek dolgozni. Azt mondták, fáradtak. Őket nem érdekli a pénz. Elküldtem volna valamennyit? Saját ellenségem legyek? Fegyelmit adjak nekik? Itthagynak, másutt az ilyen kiváló munkásokat két kézzel fogják . . . Tíz forint fölötti az órabérük, — mondja Somogyi Béla üzemvezető. Tanácstalan. Bár sikerült úgy összeállítani a szállítórakodó brigádokat, hogy egy- egy csoportra ne túlságos terhelés jusson, mégsem tudják megtenni, hogy minden brigádnak, minden hétvége szabad legyen. Az emberek megunták, belefáradtak a vagon kirakásába. Ugyanez a helyzet tapasztalható a TÜZÉP dombóvári cementüzemében is. Itt is jól megfizetik a vagonkirakókat. Csak ők olyan kevesen vannak, hogy szinte éjjel-nappal munkában kellene lenniök. hogy a vagonok ki- és berakását időre elvégezzék. Nem lehet azzal vádolni egyik üzemben sem a vezetőket, hogy az elmúlt években nem gondoskodtak a rakodás gépesítéséről. Mindenütt daruk, egyéb rakodóeszközök állnak rendelkezésre. De ez kevés. Kevés, mert egyre ritkább az olyan ember, aki azzal az igénnyel jön az üzembe, hogy szállítómunkás akar lenni. A nehéz munkát végzőket most jól megfizetik. Ha több pénzt kínálnak nekik, akkor sem vállalkoznak arra, hogy , soron kívül” beálljanak vagont rakni. Eredeti és egyedi dokumentumokkal, korabeli fényképekkel gazdagodott a minap a megyei pártbizottság archívuma, Kirchner Ferenc munkásmozgalmi veterán, bátaszéki lakos jóvoltából. A bátaszéki építőmunkásszervezet közel fél évszázados mozgalmi életének pontos krónikáját adja a részben német, részben magyar nyelven, kézzel írt jegyzőkönyvek kötege. (Az első jegyzőkönyvi bejegyzés 1904. július 19-én, az utolsó 1949. március 10-én kelt). Az archívumnak átadott két fénykép a bátaszéki munkás- oLhonnak és az építőmunkás- r.vcrveZat ottani kultúrcsoport- jának korabeli felvételét ábráA vagonok ki- és berakásának ügye nemcsak e két üzemben okoz gondot, hanem másutt is. Szerte a megyében előfordul, hogy különféle kibúvókat keresnek a vállalatok, hogy a szigorításokat el tudják kerülni. S megfigyelhető, hogy egyre többet fordítanak a rakodás gépesítésére. A fatelítő üzemben most készítik egy komplex rakodási szerkezetnek a tervét. Amennyiben ez elkészül, a mostani létszám fele elég lesz a vagonok ki- és berakásához. Sokba, csaknem ötmillió forintba kerül a vagonrakó berendezés. De kénytelenek ehhez nyúlni az üzem vezetői- mert rakodómunkást a jövőben mind kevesebbet tudnak kapni, és most van arra mód, hogy fejlesszék a rakodótechnikát. Hasonló kezdeményezés figyelhető meg a cementüzemben is. . Ügy tűnik, egy-két éven belül e két dombóvári üzemben a vagonrakási gondok nemcsak enyhülnek, hanem teljes egészében meg is szűnnek. A probléma azonban most még olyan eleven, hogy megoldását nem lehet halogatni. Ügy osztják be a rakodómunkásokat, hogy minél kevesebb hétvégét kelljen az üzemben tölteniük. De ehhez nemcsak a helyi intézkedések szigorítása, pontosítása szükséges, hanem az is legalább annvira, hogy a MÁV megbízható vagonértesítéseket küldjön. Most előfordul, hogy berendelnek vasárnapra egy brigádot, de dolgozni nem tudnak, mert nem érkezik meg a jelzett időre a kocsi. Egyébként is rendezni kellene a szakszervezeti szervek- poV p<*v régi, ma már senki által be nem tartott utasítást. Pc7ennf még most is hetvenkét órával. eV"keli értesíteni a dolgozót arról, hogy túlmunkára rendelik be .., Nem a pénz a lényeges, mondják a munkások, amikor az üzemek vezetői kénytelenek hozzáfogni a rakodás fokozottabb gépesítéséhez. De a pénzen túl vannak lényeges dolgok. S ezekről a helyi társadalmi szervek tudnak a munkásokkal szót érteni. Most van ennek az ideje. Most, az őszi csúcsforgalom kellős közepén.-Pjzolja. Gazdag adalékokkal szolgálnak az akkori osztályütközések színteréről, az úgynevezett legelőfelosztás ügyében folytatott küzdelemről fennmaradt, 1933—1938. évi iratok. Az ajándékok között található a magyarországi németajkú építőmunkások Bauarbeiter nevű szaklapjának 1912-es évfolyama is. A szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokrata párt harcokban edzett, megbecsült tagja értékes segítséget nj'új- tott a bátaszéki építőmunkások hajdani mozgalmáról őrzött dokumentumok átadásával, vele teljesebbé válik, feltárhá- tóbb az egész megye munkás- uatizgakni története. Tanfolyam munkaügyi döntőbizottságok részére Értékes leletekkel gazdagodott a megyei pártarchmim
