Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
rm ► ► ► ► > ► ► ► ► * ► ► ► ► ► ► > ► ► ► v ► ► ► ► ► ► ► VÖRÖ5KÖY fí PEKBTb M äWICh visszatér- KEMREGENY 11. Délután, a szállodaszoba csendjében, Beke elolvasta az I./b. magyar dolgozatait. A legtöbb füzet gazdája a májusi természet szépségét ecsetelte, néhányan összevetették a kéklő égbolt és az óriás erdő „végtelen szabadságát” az iskolai vakfegyelemmel, melyét a „megcsontosodott emberi természet” képtelen levetkőzni. „Ha én külföldre utazom — írta egy kislány — ugyanolyan szívélyes leszek az ottani kirándulókhoz, mint az a német bácsi, aki fel akart venni bennünket az ő autóbuszukra”. A dolgozatok kedvesek, mulatságosak voltak, de olyan mozzanat, ami Bekét felvillanyozta volna, nem akadt. A füzetek egyre fogytak, az őrnagy már legalább húsz költői hasonlatot olvasott a Balaton ezüst tükréről és a holdfény aranyhídjáról, de a nyomozást előbbrevivő, értékelhető adatra nem bukkant. Végre az utolsó előtti füzet mintha kárpótolta volna a lírai tájleírásokra elvesztegetett délutánért: „Mindenki örült a heccnek — írta Balogh Erika —, csak Medgyes Kati lett nagyon komoly. Úgy elsápadt, mintha a szög az ő szívét szúrta volna keresztül. Azt mondta, gazemberség a buszosoktól, hogy ilyen kocsit járatnak, ami úton-útfélen lerobbanhat. Képzeljem el, hogy kórházba kellene mennünk, és nem érnénk oda a defekt miatt, hanem meghalnánk. Ilyen furcsa az emberi lélek, az egyiknek mindenről valami szomorú dolog jut eszébe, még a gyönyörű tavaszi erdőben is, a másiknak meg azon is nevetni kell, ami szomorú. Mivel Kati a barátnőm, én sem tudtam többé örülni a de- fekitnek, pedig ennek köszönhettük, hogy külföldiekkel is megismerkedtünk, és a tanulmányi kirándulás ezzel is tanulságosabb lett, továbbá nem haltunk meg, hanem épségben hazaértünk”. Beke, amilyen természetesnek találta, hogy a Csalogány tanárnő által kordában tartott kislányok megörültek a váratlan „kalandot” jelentő defektnek, olyan furcsának tartotta, hogy egyikük „elsápadt” és a halálról kezdett elmélkedni. Ki lehet ez a gyerek? A szobában volt telefon- készülék, s Beke, füzettel a kezében, feltárcsázta a gimnázium igazgatóját: — Ismer egy Medgyes Katalin nevű kislányt? — Hogyne, természetesen. Az egyetlen nyomorék tanítványunk. Gyermekparalizise volt, és járógépet visel. — Ja, igen, így már értem — mondta csalódottan az őrnagy. — Mindenesetre köszönöm. A füzetek holnap az iskolában lesznek. A két „könyvesbolti revizor” késő este érkezett vissza Násfáról, tele mondanivalóval, Paál a tetejében elég letörten is. Beke ekkor már aludt. Az asztalon pár sort hagyott munkatársai részére, kérve, hogy ne keltsék fel, pihenjenek le nyugodtan, csak a katonák fényképeit készítsék ki az asztalra, mert virradat előtt magával viszi őket. „Napkelte előtt kiruccanok egy kicsit; viszontlátásra Násfán!” Éberték valóban aludtak még, amikor Beke a sötétben csendesen felöltözött, és elhagyta a közös szállodai szobát. Az éjszakai portás, kíváncsi arca láttán, jónak vélte egy húszassal megnyugtatni : A portás cinkos mosollyal nyugtózta, hogy a revizor éjjeli találkára indul, nyilván valami szép könyvesbolti eladólánnyal. Az őrnagy pedig beült a szolgálati kocsiba, és elindult Nás- fa felé. Ahogy mondani szokták: tartozott egy úttal az ördögnek... A bükkfán megtalált nyomok magyarázatot adtak a rejtélyes lőszercserére, amire útközben, a ládákat szállító kocsin, a feltárt adatok szerint, semmiképpen nem nyílt mód. Beke mégis úgy döntött, hogy ezt a képtelen módot is megvizsgálja. végigjárja az utat a gyakorlat színhelyéig, mégpedig azzal a sebességgel és abban az időpontban, ahogy és amikor az autókaraván haladt. Éjjel fél négykor, amikor Násfán áthajtott, sűrű sötétség volt még, a falu mélyen aludt. A tüzérlaktanya előtt ott állt az őr, a nagy vaskapu azonban, amelyen május 8-án ebben az időpontban kigördültek a lövegek, a lőszeres. élelmiszeres, egészségügyi meg parancsnoki kocsik, zárva volt. Az úton. ahol kihajtottak a városból, most csak az elhárítótiszt magányos Skodája suhant. Mintegy húsz percig egyetlen jármű sem bukkant fel, a szemgyötrő ellenfények, amelyek a forgalmas országutakon oly fárasztóvá teszik az éjjeli autótúrát, egyszer sem tűztek az őrnagy szürke tekintetébe. Vezetés közben- is töprengve, könnyed, de biztos kézzel fogta a Volánt, s mélyen tüdejére szívta a májusi éjszaka levegőjét, amely a nyitott ablakon beáradva, frissítőén fürdette az arcát. A műszerfal órája 3 óra 50 percet mutatott, amikor valami érdekes történt. Hirtelen, mint a kilőtt nyíl, egy piros FIAT repült tova a Skoda visszapillantó tükrén. A két kocsi fara egy pillanatig csak méterekre volt egymástól, de a távolság viharos gyorsasággal nőtt, s a FIAT, amely a Skodával ellenkező irányban suhant- az országúton, eltűnt a sötétségben. Beke leállította a kocsit, kiszállt és visszasétált addig a pontig, ahol a FIAT eltűnt a visz- szapillantó tükörben, anélkül, hogy — ami természetes lett volna — előzőleg szembe jön vele és elhajt mellette. A kocsit, bár szép volt, álcái- egy száguldó piros csóva, nyilvánvalóan nem álmodta! Hogy került tehát mögé? Az eset egy perc múlva reális magyarázatot kapott. Azon a ponton, ahol a két kocsi a legközelebb volt egymáshoz, Beke egy elágazást -talált, amely a sötétben szinte észrevétlenül fordult az országutat kísérő erdőbe. A FIAT innen az erdei útról suhant ki, és száguldott visszafelé az országúton, miközben egy pillanatig a Skoda visszapillantó tükrén is feltűnt. Nyugalom! — intette magát Beke, érezve, hogy szíve hevesen ven a felfedezéstől. Beült, megfordította a Skodát, elhajtott az elágazásig és rátért az erdei útra. Pont négykor ismét kint volt az országúton, ahová a kifli alakú elágazás visszavezette. Amíg az erdőben hajtott, két széles, kerékjárta földút is kínálkozott amelyen, végigmehe- . tett volna, de Bekét az elágazás csak az országúnál. pontosabban: a gépkocsioszlop útjával kapcsolatosan érdekelte. (Folytatjuk.) A magyar tájak varázsa Éhező gyerekek Amerikában Idegenforgalmunk évről évre örvendetesen emelkedik. És ami különösen figyelemre méltó, egyre nő az aránya a tartósabban itt időző külföldieknek, az átutazókkal szemben. Ez évben is emelkedést mutatnak az idegenforgalom számadatai. Az év első felében a három napnál tovább tartózkodó külföldiek száma megközelítette az 1,8 milliót. A nem szocialista országokból érkezőké 26,5 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Mi vonzza a külföldiek egyre nagyobb seregét hazánkba; szerintünk a főváros szépsége, a Balaton enyhítő hullámai, a Dunántúl szelíd lankái, a regényes Duna-kanyar, stb. DE VAJON MIT MOND AZ IDEGEN? Egyik jugoszláviai idegen- forgalmi szakember nemrégiben több oldalas tanulmányt írt Magyarország idegenforgalmáról. Dicsérte idegenforgalmi politikánkat. Ennek értékét szerinte még az is öregbíti, hogy Magyarországnak alapjában véve nincs is olyan mutogatnivalója, ami nemzetközi szinten jelentős volna. Nincsen tengere, nincsenek havas hegyei, nincsenek különös természeti kincsei. Lehetséges, hogy a nincsenek valamelyike is vonzaná az idegeneket? Lehetséges, sőt! A svájciak szinte megbűvöl ten gyönyörködnek az Alföldben. Nem bírnak betelni azzal, hogy órák hosszat utazva vonattal, vagy autón, nemcsak hegyet, de még egy halmot sem látnak. Egy amerikai turista- csoport tagjai a Hortobágyot olyan elragadtatással nézték, mintha még sose jártak volna idegenben. Egy európai körúton lévő francia csoportnak egész Európában a bugaci puszta tetszett a legjobban. Amint egyik tagjuk elárulta, itt első pillantásra érezték, hogy nem fognak múzeumot mutogatni nekik. Kőrútjukon ugyanis sok százat láttak már, és a végén mindegyiket egyformának nézték. Persze nemcsak negatívumok vonzzák hozzánk az idegeneket. Aki benne él, nem veszi észre, de van a mi országunkban valami különös, megnyugtató kiegyensúlyozottság, harmonikus változatosság, a természetnek valami ritka egyen, súlyi helyzete. Sok nagyváros van a világon, de csak egy Budapest! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 22 évvel ezelőtt történt megalakulása óta eltelt időben, minden eddiginél gyorsabban fejlődött az oktatás és a kulturális tevékenység. Különböző iskoláiban, ahol az oktatás ingyenes, a lakosság egynegyed része, vagyis 2 millió 700 ezer fő tanul. A három évvel ezelőtt bevezetett kötelező. 9 éves általános politechnikai oktatással megvalósult annak lehetősége, hogy nagymértékben nöA GYÖNYÖRŰ FEKVES, ADUNA-PARTI PANORAMA, a száznál több gyógyforrás. S mintha csak testvére lenne, az ország másik nagy idegenforgalmi vonzásközpontja, a Balaton. Egyik oldalán síksággal, enyhe dombokkal, másik felén regényes hegyvidékkel, gyógyforrásokkal, várromokkal. Itt van ezen felül a látnivalók egész sora. A Szigetköz ártéri erdei, a Bakony, a Mecsek tájai. A Duna-kanyar festői panorámája. A Mátra, a Bükk gyönyörű erdőségei, az aggteleki barlang álomvilága. A Tisza-parti füzesek festői színfoltjai, ősi városok, regélő várromok, pompás új lakótelepek, hatalmas új gyáróriások, stb. véljék dolgozóik technikai és kulturális ismereteinek színvonalát. A népgazdaság különböző területein, ma 430 ezernél is több mérnök, technikus és egyéb szakember dolgozik. Népújság 4 1970. szeptember 20. Ebédidő Svédországban. Az apa fiát. aki kedvetlenül piszkálgatja az ételt, így buzdítja: „Egyél Erik, tudod, hogy az Egyesült Államokban vannak gyermekek, akik semmit sem kapnak enni”. Ilyen megjegyzést sok amerikai gyermek hallott már — de a „szegény gyermekek, akiknek éhezniük kell”, mindig Kínában, Indiában és valahol másutt messze voltak. Hogy Amerikában is megtörténhet ilyesmi, azt senki sem hitte el. És mégis megtörténik! Vannak Amerikában gyermekek, akik minden reggel éhes gyomorral mennek iskolába és néhány órával később üres gyomorral hagyják el az iskolát. A múlt évben 9 millió gyermek volt, aki enni szeretett volna, de nem tudta megfizet- ni. (Az amerikai iskolákban egész nap folyik a tanítás — s mivel a gyermekek legnagyobb része messze lakik az iskolától, az ebédet rendszerint egy kantinféleségben fogyasztják el.) A nélkülözök közül csak 4 millió kapott ingyen vagy mérsékelt áron ebédet, a többi 5 millió rosz- szui járt. A hatóságoknak természetesen tudomásuk van erről. Van egy törvény, amely szerint a szövetségi államoknak gondoskodniuk kell az éhező gyermekek étkezéséről és ezért szövetségi segélyt is kapnak. Ez a törvény 1946 óta van érvényben. Nixon elnök pedig ez év májusában új törvényt írt alá, amely az országban minden éhező gyermeknek naponta egy ingyenes étkezést Ígér. Ámde a törvény és végrehajtása két különböző dolog. A magánegyesületek, akik azt a célt tűzték maguk elé. hogy a szükséget szenvedő gyermekeket védelmükbe veszik, a látogatások során megállapíthatták, hogy a szövetség törvényeit sok helyütt csak hiányosan hajtják végre. Nagyon sok a visszaélés. Egyes iskolákban a gyermekeknek, akik étkezési támogatást kapnak, külön névtáblácskát kell hordaniuk, amely természetesen nemcsak az alkalmazottak előtt különbözteti meg őket. Oklahoma egyik iskolájában az indián gyermekeknek — ők azok, akik elsősorban éheznek — hosszú sorban kell az ételre várakozniuk. Idaho egyik iskolai körzetében a támogatásban részesülő gyermekek jóval kisebb adagot kapnak, mint a többiek, akik fizetni tudnak. Michigan állam egyik Itözségében azoktól a gyermekektől, akik rosszul viselkedtek, nemcsak az étkezést vonják meg. de ugyanakkor ebédlő iskolatársaik asztalához kell ülniök. Végül megtudtuk, hogy West Virgínia egyik iskolájában, a támogatásban részesülő gyermekeknek ebédjüket (amire törvényben biztosított joguk van) pótlólag piszkos munkákkal kell megkeresniök. Oktatás a KNDK-ban i
