Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
Négy esztendeje és most... Megteremtették az összhangot, gyakorlatiasabb lett a tudomány X. KONGRESSZUS Megyénk mezőgazdasági jellegéből is fakadt, hogy négy éve, a járási pártértekezletek mindegyikén szóba hozta egykét felszólaló a mezőgazdaság korszerűsítését döntően befolyásoló kutatói munkát. Továbbvitték a kritikai észrevételeket és a javaslatokat, s az 1966. november 1-én ösz- szeült megyei pártértekezletm hárman is sürgették: szolgálja jobban a tudomány a szocialista mezőgazdaságot. A termelőszövetkezeti közösségek képviseletében... A felszólalók mondanivalójában megmutatkozott a véráram egysége, a helyi teendők kijelölése és az országos intézkedések sürgetése. A Szekszárdi Állami Gazdaság párttagjainak és a termelőszövetkezeti kommunisták küldöttei „népben, nemzetben” gondolkodtak, amikor a kongresszusi tézisek szellemében elmondták. javaslataikat. Arany István, a mözsi Uj Élet Tsz elnöke is ilyen aspektusból beszél t, amikor négy évvel ezelőtt a tsz-közösségek képviseletében ajánlotta, hogy országszerte legyen összhang a mezőgazdasági termelés igényei és a tudomány között, a kutatók munkája célirányosabban szolgálja a szocialista mezőgazdaságot. Bírálta a termelőszövetkezetekhez küldött vetőmagvak minőségét, határozott hangon javasolta a nemesítés hazai elmaradásának megszüntetését, és a mai nagyüzemhez alkalmas konstrukciójú kukoricabetakarító gépeket kért a kutatóktól. Miután konkrét példákkal is alátámasztotta észrevételeit, végül azt javasolta a megválasztandó kongresszusi küldötteknek, hogy a megye érdekei szerint, a kommunisták nevében képviseljék a népgazdasági fontosságúvá nőtt aktuális gondokat. Érdekessége, — amit akkor a szónok még nem tudott — hogy a vita lezárását követő választás során Arany látván is bekerült a IX. kongresszus Tolna megyei küldöttei közé. Eljutottak a kongresszusra a javaslatok Hogy nyomon követhessük a javaslatok sorsát, indokolt felidézni néhány ismerős és előremutató gondolatot e témakörben, a IX. pártkongresszus plénutnáról és dokumentumaiból. A Központi Bizottság beszámolójában négy évvel ezelőtt a magyar mezőgazdaság viszonylagos elmaradásából indultak ki, így tárgyalták sarkalatos tételként a tudomány kapcsolatát a termeléssel. Világosan kimondták a referátumban a gazdaságpolitikai célok és a tudományos kutatási program erőteljes összehangolásának szükségességét. A kongresszusi határozat pedig a műszaki fejlesztés meggyorsítását, a korszerű, új konstrukciók és a modem termelési eljárások meghonosítását írta elő. Tételesen felsorolta az említett határozat, mennyivel kell növelni a műtrágyamennyiséget, a traktorok, a pótkocsik, a gabona- kombájnok számát. Felismerhették és elégedetten konstatálhatták a küldöttek, hogy országos szinten is látják, mi vár Tolnában megoldásra. Ha kissé nyitott kapukat is döngettek, egyetértésre találtak, bekerültek a kongresszus alapvető anyagaiba a demokratikus módon, megyei pártfórumon elmondottak. (Mint ahogy a legfelsőbb fórumig eljutottak a tsz-nyug- díjakat, a tagság fizetett szabadságát, a földtulajdont és földhasználatot érintő javaslatok, amelyek azóta az ország teherbíró képességéhez mérten rendezést nyertek.) Ami megvalósult A megtett út nagyságának bizonyítására, a tudomány mezőgazdasági behatolásának, a hazai kutatások eredményeinek kimutatására amiatt is alkalmas a mözsi Uj Élet Tsz, mert három fő termékük — burgonya, kukorica, búza — által nyomon követhető a négy év alatt bekövetkezett gyors fejlődés. — Négy esztendeje Arany elvtárs a tudomány gyakorlatiasabbá válását reklamálta és azt, hogy szolgálja jobban a mai nagyüzemi mezőgazdaságot. Ma miként látja ezt az atíkori javaslattévő? — Vitathatatlanul óriási előrelépés történt rövid idő múltán, ami tudományról lévén szó, nagy dolog Valóban megvalósult az összhang, mondhatjuk, hogy gyakorlatiasabbá vált a hazai tudomány. — Válaszolja Arany István tsz-elnök, amikor felidézzük a megyei pártértekezlet küldöttei előtt mondott szavait és összevetjük a való helyzettel. Előbbieket kiegészíti még azzal, hogy egyenletesen produkálnak a kutatók, munkájukhoz még nagyobb lendületet kaptak a párt tudománypolitikai irányelveivel. Nézzük meg részletesen. Először a nemesítést, a vetőmagvakat vesszük sorra. — A jó terméshez döntő a vetőmag és még jelentős az elegendő műtrágya is, A IX. kongresszus óta nemesítették ki Marton vásáron a hazai egyszeres kukoricahibrideket — választék is van belőlük —, amelyek szerintem versenyképesek, verik a jugoszláv fajtát. Búzánál még nem egészen kielégítők a hazai kutatások. Hallottam, olvastam, dicsérik a fertődi kísérleteket, de nincs még a Bezosztajához hasonló jó hazai fajta, ez nem pótolható. De talán nem is szükséges mindem itthon előállítani, fontos hogy legyen. Kiváló a burgonyanemesítés. hazai szuper magokat kapott a mezőgazdaság. Azóta jelent meg a somogyi sárga, a keszthelyi nemesített fehér fajta, a kisvárdal, és javult a minőség a fajtán belül is. — Mondja elismerően Arany elvtárs. — Mit hozott a közösségnek a jó vetőmag, mennyiségben és pénzben ? — tudakolom. Gyors fejszámolás és a gyakorlati szakember máris mondja az imponáló számokat. Az annyi, mint... Az Uj Életben 700 holdon termesztenek kukoricát, a nemes, jó vetőmag holdanként 10 mázsa többletet jelentett. Ez nagyjából 1 millió 300 ezer forinttal több bevétel egy év alatt, csupán egy tsz-ben. Burgonyából négy év átlagában Mözsön holdanként 100 mázsát takarítanak be. — És a nagyüzemi gazdasághoz szükséges gépek konstruálása? Vannak-e. vá- sárolhatók-e? — Gondoskodtak róla, ma már teljes gépsorok is rendelkezésére állnak a magyar mezőgazdaságnak. Hazai konstrukciójú betakarító adaptereket gyártanak az ezzel átállítható E—512-es német kombájnokhoz. Magyar szabadalom alapján gyártják a kukoricás zárító gépeket. Akkor kevés volt, most jó az ellátás a szállításhoz szükséges tehergépkocsikból. Géphiányról ma nem beszélhetünk, vásárolhatók, pénzkérdés csupán. Akkoriban két évet kellett várni, ma kevés várakozással egy évben két szállítóeszközt is vehet a tsz. Lehetne, kellene gyorsítani az alkatrész-ellátási problémák elhárításával, de ez már nem a tudomány, hanem az ipar feladata. SOMI BENJAMINNÉ Legfőbb: a hatékonyság Lehet százmillióval több í. Nincs olyan iparág, vállalat, üzem, de családi háztartás sem, amely ne feszegetné meglévő pénzügyi kereteit. A számos gazdasági, és társadalmi fér szültség forrása az, hogy igényeink mind a fogyasztásban, mind a beruházásokban legtöbb területen jóval megelőzik a lehetőségeket. Sokan főként a fiatalabb nemzedék tagjai — az elemi szükségletet jelentő lakáshoz szeretnének hozzájutni. Mások tégosabb, szebb otthonhoz. S hiába állítunk fel új országos csúcsokat az idén a 70 ezer, a negyedik ötéves tervben a 400 ezer lakás felépítésével, mindez talán egyszerre és azonnal is kevés lenne. S ha már van lakás, kell a bútor, a szőnyeg, a sokféle háztartási gép és készülék... Egyszer élünk, hát szeretnénk emberi módra élni, bár néha ezért az embertelen hajszát, a túlórát és különmunkát is vállaljuk. Mert látjuk, hogyan élnek másutt, a világ gazdaságilag fejlettebb országaiban. (Pontosabban, ennek csak a napfényes oldalát). Nálunk is milliók számára elérhető közelségbe kerültek olyan termékek, amelyek egy évtizede még az álmok világába tartoztak. Az egyre bővülő igényeknek nem is akarunk megálljt parancsolni. Sőt, határozottabban szeretnénk azokat gazdasági fejlődésünk szolgálatába állítani. Hasonlóan nagy feszítőerőt tapasztalhatunk a beruházási javak piacán is. A vállalatok termelésük bővítésére nép- gazdasági méretben lényegesen több eszközt szeretnének felhasználni, mint amennyi erre jut. A szakemberek számára nem ismeretlen a legkorszerűbb technika. Megvásárolhatják, ha van rá pénzük. Ám lehetőségeink itt is végesek. Gazdaságunk jelenleg a közepesen fejlettek csoportjába tartozik. Az egy lakosra jutó évi nemzeti jövedelem hazánkban körülbelül 750 dollár. Ez lényegesen magasabb a nem régen felszabadult országok 60—100 dolláros szintjénél, s meghaladja a görög, a spanyol, a portugál 500—700 dollárt is. Elmarad viszont a fejlett nyugat-európai 1200—1700 dolláros, s az 1000—1200 dolláros egy főre jutó olasz és osztrák nemzeti jövedelemtől is. A legközelebbi öt-hat évben a gazdaságilag fejlett országok 1000 dolláros küszöbszintjét szeretnénk elérni. S azután mehetünk tovább, a magasan fejlett gazdaság megteremtéséhez, a szocializmus teljes felépítéséhez. S mivel a megtermelt nemzeti jövedelem a jövőben is 76:24 arányban oszlik meg a fogyasztás és a felhalmozás között, így már öt-hat év múlva a jelenlegi egy főre jutó évi 570 dolláros fogyasztás 760 daliára emelkedhet. S a nem/éti jövedelemmel arányosan növekszik a felhálmozási alap is. „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának az eddigieknél gyorsabb ütemű fejlesztése legyen. Ez a szocializmus továbbfejlődésének útja. és egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyarország az iparilag közepesen fejlett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett országok közé emelkedjen", — ezt olvashatjuk a X. pártkongresszus irányelvei között, a negyedik ötéves terv feladatairól szólva. A lelkesítő nagy célok eléréséhez határozott ösztönzés szükséges. „A vállalatok jövedelme és a dolgozók keresete a hatékonyság javulásával összhangban emelkedjék” — olvashatjuk máshelyütt a kongresszusi irányelvekben. Ez — mivel a vállalatok hatékonysága és a dolgozók teljesítménye különböző — egyúttal a vállalati és a személyi jövedelmek határozott differenciálását is eredményezi. Ennek megfelelően lesznek gyorsan fejlődő és stagnáló vállalatok. A vállalatok rangsorolása nem eleve adott, hanem a munkától, az eredményektől függ. Lehet néhány százmillióval — népgazdasági szinten pedig sok milliárddal — többet költeni a bérek emelésére, beruházásokra, ha hatékony munkával megteremtik ezek fedezetét. Ám ehhez nem egyszerűen többet, hanem másként kell termelni. Más összetételben, növelve a korszerű, a keresett, a jól értékesíthető termékek arányát. És más. magasabb színvonalon: termelékenyebben, a fajlagos anyag- és eszközigényességet csökkentve. Az elmúlt húsz évben az egy lakosra jutó fogyasztás a két és félszeresére emelkedett. Ezt alapjában a termelés extenzív növelésével, a foglalkoztatottak arányának emelkedésével értük el. Az elmúlt húsz évi termelésnövekedésnek körülbelül 45 százaléka származott a foglalkoztatottság, és 55 százaléka a munka termelékenységének emeléséből. Az új ötéves tervben — az irányelvek szerint — a termelés- növekedésnek 75—80 százalékát kell a termelékenység emelésével elérni. A munkaerőhelyzet közismert feszültségeinek enyhítése a meglévő létszám ésszerűbb, hatékonyabb foglalkoztatását igényli. Ez viszont feltételezi a jobb szervezést, a műszaki fejlesztést, a munkafegyelem és -erkölcs megszilárdítását, s az ösztönzőbb bérezést. Olyan közszellem és érdekeltségi rendszer szükséges, hogy a dolgozók — munkások és műszakiak — megtalálhassák saját vállalatuknál anyagi boldogulásukat, növekvő szükségleteik kielégítésének feltételeit. Jobban meg kell fizetni a műhelyekben, az irodákban azokat a kulcsembereket, akiknek munkájától a termelékenység emelése, a hatékonyság javulása leginkább függ. övezze anyagi és erkölcsi elismerés a szorgalmat, a nagyobb tudást, a kezdeményezőkészséget, az odaadó, lelkes munkát! A dolgozók közösítsék ki soraikból a haszonlesőket, akik ügyeskedéssel és nem több, jobb munkával akarnak révbejutni. A vezetők pedig bátran fegyelmezzék, szükség esetén távolítsák el a lógósokat. KOVÁCS JÓZSEF KÖVETKEZIK: ELŐRELÁTÓ, JÖVEDELMEZŐ BERUHÁZÁSOKAT' J
