Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-18 / 219. szám
>^T¥wyw»*»v*»»T*TV'*v»yvy»yvvvTTTV'fvTT?yy*vv»*vw¥»»VY? yv»vvvyyv»v»¥f^*tvtyvwwTyryvy¥f¥¥»»¥»¥¥¥¥¥¥v>yw»y¥»yyyyy S ¥ ; VÖRÖ'iKÖYJÄMOt ► ► ► » ► *► » ► ► ► ► P ► ► ► *■ *• ► ► > * a FEKETE MAtfJCft VISSZATÉR-kémregény 9. — Az ősszel, úgy tudom, szóbeli figyelmeztetést kapott. Az ügyeletes a kiképző tiszt irodájában találta, este, amikor semmi keresnivalója nem volt oitt. Ügy értem, hivatalosan. Király rettentőn elszégyellite magát, s később ki is nyögte az igazságot: a szocialista verseny kérdéseit másolta le, hogy elárulja a katonáknak. Hiszen ismeri az ilyesmit: jó pontot akart szerezni a fiúk számára. Legalább az ő eredményeikre lehessen büszke! A dolog elítélendő ugyan, de akasztás azért nem lett belőle.., — kedélyesikedett az alezredes. — Reméljük, ezután sem lesz. Beke, egy véletlen mozdulattal ráikönyökölt az olvasólámpa gombjára, s a körte kihunyt, a szobában sötét lett. — Bocsánat! — mondta. De. Zalay már meg is nyomta a gombot, s a villany ismét kigyulladt — Násfán. sajnos, gyakran van áramszünet, de minket nem érint. Nekünk is. mint a kórháznak. kettős áramellátásunk van. — Zalay tovább beszélt a kisvárosról, a nyáron megnyíló strandfürdőről, die Béke nem tudott figyelni rá: az iménti véletlenen tűnődött. Látott valamit abban a sötétségben? Maga sem tudta... Valami, mintha egy kicsit furcsa lett volna. Igen, szokatlan felemás! . .. De mi? Hogy időt nyerjen, amíg tudatában felbukkan, felszínre kerül aifnak a parányi meglepetésnek a tátika, szórakozottan megkérdezte: — öné a cica? — Ó, nem. Még az is lehet, hogy gazdátlan. Rendszerint éhes, és enni jön ide. Sajnálom, de nem merem hazavinni, mert a feleségem ki nem állja a macskákat. Néha, esténként, amikor egy- egy okmányt tanulmányozok, beugrik egy tányérka tejre. Ne tartson érzelmesnek, de jólesik, hogy nem vagyok annyira egyedül, ide telepszik az íróasztalomra, és ül, bámul, boltién, akár egy hadtörténész... — Igen — nevetett Zalay alezredes —, együtt mólyedünk az. iratokba. .. Beke ebben a pillanatban, de most már szánt szándékkal, ismét rákönyökölt a kapcsológombra és eloltotta a villanyt. Tudta, hogy Zalay ismét kinyúl a kapcsoló után, így felső karját otthagyta, ránehezedett vele az olvasólámpa talpára. — Nem értem... — mondta döbbenten az alezredes, amikor a sötétben megérezte az izmos kar ellenállását, s ráeszmélt az elhárító tiszt manőverére. „Csak nem engem gyanúsít?” — gondolta megbántottam — De kérem, őrnagy elvtárs!. .. Beke a páncélszekrény tetején parázsló pontra meredt, a kis. ragyogó fénypontra: a fekete cica szemére, amelynek nem volt párja! Ha élő, valódi szem lenne, a másik éppúgy világítana, mint ez! — villant át rajta. Igen, az előbb is ezt érezte furcsának, „felemásnak”. Mert a fekete macska csak a sötétben látszott félszeműnek, világosságban mindkét szeme valódinak tűnt. Embernél hamarabb észrevenni az ilyesmit, a macskák tekintete azonban merev és rejtélyes. Az ismeretlen, aki az állatot „megoperálta”, nyilván nem egyszerű üvegszemet szerzett számára, hiszen nem a cica szépsége érdekelte, s nem is egérlyukat akart megfigyeltetni vele... Az üvegszem aligha rögzítette volna az iratokat, amiket Zalay alezredes esténként, zárt ajtó mögött tanulmányozni szokott! Az, amit a sötétben nem lehet felfedezni, ami most vaknak látszik, igazából egy parányi fényképezőgép lencséje. Beke tétovázott, s végül is rosszul döntött. Nem tudta, hogy felkattintsa-e a villanyt, vagy sötétben közelítse meg a páncélszekrényen gubbasztó macskát. Ha megnyomta volna a kapcsológombot. talán jobban jár. így, amikor a sötétben lassan a cica közelébe óvakodott, az állat felállt, s mire az őrnagy utánanyúlt, az íróasztalra ugrott. — Segítsen! — sziszegte Beke. De Zalay sokkal idegesebb és zavartató) volt, semhogy feltalálta volna magát. Beke megkísérelte elérni az ablakpárkányra szökkenő macskát, a mozdulat azonban elkésett: a fekete cica egy pillanatra visszanézett rá, félszeme még egyszer felragyogott, aztán egy ugrással az ablak előtti pázsiton termett. Beke előkapta a revolverét, a cica azonban már átbújt a kerítés rácsán, s kint volt az utcán. Áz őrnagy felindult- ságában kis híján utánalőtt, de végül is uralkodott magán, belenyugodott a kudarcba. Az utcán emberek jártak és Beke nem akart kockáztatni. Zalay felgyújtotta a villanyt. — Mi történt? — kérdezte sápadtan. — Az ön „hadtörténésze” egyáltalán nem gazdátlan! — Hogy érti ezt? — ügy, hogy a gazdái tányérjába alighanem kémek töltögetik a tejecskét... » Zalay végre megértette a helyzetet, — Holnap vissza fog térni, s akkor elkapjuk! — Nem hinném — rázta a fejét Beke. — Ha eszük van, egyelőre felfüggesztik a szolgálatát. Felkutatni pedig!... Hány fekete macska van ebben a városban?... Nem, kézzel fogható bizonyítékot így már aligha szerzünk. Egyet azonban tudunk: a löveget, amely a turistaházat szétlőtte, ennek a fekete macskának a szeme irányította! S a gyakorlat terve, amelyet együtt „tanulmányoztak”, nyilván abban a házban is megvan, ahová most sikerült hazatérnie. Beke az ablakhoz lépett, s kitekintett a sötét kisvárosi utcára, a televízióernyő fényétől derengő ablakokra. — Ha tudnám, hogy melyik ház!... Zalay reszkető kézzel, egy hosszú, bolgár cigarettára gyújtott. * A három elhárító tiszt a város szállodájában lakott; bejelentő lapjuk szerint az Állami Könyv- terjesztő Vállalat alkalmazottai, s jövetelük célja a holtok ellenőrzése. Napközben viszont Násfán dolgoztak. A fekete macska látogatását követő reggelen csak Beke maradt a városban, munkatársai az első busszal útnak indultak Násfára. A MÁVAUT. megállónál Beke még egyszer meghagyta nekik: a napot kihallgatásokkal, a tisztektől szerzett adatok ellenőrzésével töltsék. A tíz katonáról fényképet is be kellett szerezniük. (Folytatjuk) 4 4 ■* A*áááAAAAAAAAA.AAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAA*., Szólástérkép Henrid ától Bemeidéig, Kukutyintól Kópééig Szólásmondás'aink. szállóigéink közül olyan sóik kapcsolódik egy-egy városhoz, faluhoz, hogy belőlük valóságos térképet lehetne gyártani. Olyannyira régi és fölrajzilag meghatározható szülőhélyű mondásunk nem lehet Ugyan, mint például a z átlépi a Rubicon!, vagy a találkozunk Fílippinél, de nem nagy időbeli eltérés lehet a Hamlet-beli „Valami bűzlik Dániában” és a messze van, mint Makó Jeruzsálemtől mondásunk életkora között. Ez utóbbit azonban nem minden forrás kapcsolja Makó városhoz, van amelyik azt. állítja, hogy egy Makó nevű keresztes vitézről van szó, aki a tüzes dalmáciai borok hatására úgy vélte, hogy már Jeruzsálemben van, pedig csak Spalatóig jutott. A közkeletűbb magyarázat szerint a makóiak azt felelték volna II. Endre kereszteseket toborozó felhívására, hogy „nem megyünk, mert messze van Makótól Jeruzsálem”. A történelmi igazság kedvéért azonban meg keli mondani, hogy Makót akkoriban még Felvelnöknek nevezték. Elfogadhatónak látszik azonban a „több is veszett Mohácsnál”, illetve a „több elveszett Buda alatt” mondáspérnak a török időkből való eredeztetése. Az első világháború idején Hőfer altábornagy és vezérkari főnöfehelyetties lakkozott cs. és kirí hadi- jelentései termettek két szállóigét: Amikor az 1914-es délvidéki offenzíva Valjevónál összeomlott, Hőfer azzal vigasztalta a monarchia híveit, hogy „ezzel szemben áll Belgrad bevétele”. A december 15-i keltezésű jelentés azonban nem mondott igazat, mert egy nappal korábban Belgrádot is kiürítették az osztrákok. Egy másik osztrák sikerekről mesélő bécsi hadijelentés — érthetetlenül. de sokatmondóan így fejeződött be ..Lemberg még a miénk". Békésebb témákra áttérve jegyezzük ide a „Mehetsz Kukutyinba zabot hegyezni”-! ami az ismert magyarázat; szerint egy különös aratás emlékét őrzi. A kukutyini gazdák a Maros áradása álfa} elöntött földjeiken nem tudván »ratini, csónakról, kézzel tépkedték a zab kalászait (Blküldhetnek zabhegyezés helyett valakit ide-oda jeget aszalni, ecetet darálni is.) A baj van Köpecen több magyarázata közül iktassuk ide a legmulatságosabbat: egy , köpeci parasztember, akinek a portáját dohra akarták verni adósságai miatt, sürgönyt küldött a királynak Becsbe: „Baj van Köpecen stop. Jöjjön azonnal stop Kocsi az állomáson.” A másik két magyarázat megtalálható O. Nagy szólásmagyarázó könyvében. A Henci- dától Boncidáig (Hencidábói Boncidáig) folyt a sárga lé számos eszem-iszcmmal végződő népmese utolsó sora. Csefko Gyula magyarázata szerint a mondás a hajdan igen kedvelt, sáfránnyal sárgított hosszú levek, azaz lakodalmi tyúklevesek emlékét őrzi. Az annyit ér, mint a körösi szentelt víz önmagát magyarázza, a kutya baja, mint a szentesi halottnak viszont csak az anekdota ismeretében érthető: vad vihar verte szét egykor Szentesen a temetési menetet. Elükével a halott felől kérdezősködött valaki. Megnyugtatták: „Kutya baja, a fészer alá tettük, ott n®m ázik.” Nem túl régi, 1917-ss tűzesettel.- függ össze az; amikor így szólunk: Rendben van, mint Gyöngyös, amikor leégett. Ugyanezt Kábává! kapcsolatban is hallhatjuk. Nem kall azonban Kábának osztozni Gyöngyössel ezen a mondókán: Mit is .mondott a kábái asszony? Igyunk egyet komámasszony! Irodalmi eredete van a „muszály sohasem fullad a Dunába" Jókai-regénybői származó szállóigének. Békés István Napjaink szállóigéi című könyvében pedig feljegyzi Nóti Károly egyik kabarétréfájának szólássá vált sorát: „Lepsénynél még megvolt”. Visszatérve a klasszikus szólásokra, idézzünk még a teljesség igénye nélkül néhányat dióhéjban: Bejárta Tolnát, Baranyát, vagyis na.gy földet bejárt ember, — Bátortan lakik, illetve Békés megyében lakozik, tehát merész, illetve béketűrő, — elment Földvárra deszkát árulni, azaz koporsóba és a földbe tették, — FuJakra mén a tej (kifut a forralásnál), — Eljöttek Derecskéről, értsd: dér lepte a határt, — Elmegy Hunyadra, más szóval aludni tér. Ne ig zavarjuk ebben további szólásokkal Krimik — István király korában Kevés szó esett az I. István millenniumi ünnepségeken arról, hogy az államalapító király nemcsak az ország fundamentumát vetette meg, hanem az ő nevéhez fűződik nálunk a törvényhozás bevezetése is. Szigorú törvénykezése — csakúgy, mint az általa kialakított új társadalmi és politikai berendezkedés — a pogánykori hagyományok ellen irányult, hogy az állam megerősödhessék. A jogalkotás akkor újítás volt, az erőszakkal megteremtett új rend jogi védelme azokkal szemben, akik a történelem kerekét vissza akarták forgatni Szinte a krimik borzalmait kelti a ma emberében az ezredév táján ,,hatályban” volt büntetési rendszer egész sor szankciója. Harcba szállt István király a sérelmek orvoslásának ősi módja, a nemzetiségi bosszú ellen. Végrehajtásának egyes formáit: a kardrántást, a gyújtogatást. más házának megro- hanását szigorú büntetéssel sújtotta. Csak egy esetben hagyta meg a bosszú lehetősegét: a mérgezőkkel és „meg- rontókkal” szemben, akiktől az akkori babonás korban nagyon féltek. Őket a megsértetitek, illetve családjának a kezébe kellett adni, „hogy azok akaratuk szerint ítélkezzenek fölötte’’. Ezzel szemben meghagyta a király a sérelmek vagyoni ki- egyenlítésének, az úgy nevezett jóvátételnek a rendszerét, amit viszont szinte a saját kezébe ragadott. A szabad egyezkedést csak kivételesen engedte meg. helyette méreteve megszabta azokat az ösz- szeoeket. amelyeket, valami- lv°n cselekményért, kellett fizetni. Ez már valóságos büntetéspénz volt, tehát nem a közvetítés díja, mint például a germán jogok „bánatpénze”. Az emberölésért a tettesnek 110 bizánci aranyat kellett letennie. ebből 50 a kincstáré, 50 a sértett családé. 10 a közvetítőké lett. A halálbüntetést aránylag ritkán alkalmazta' az állam- alapító. Felségsértés esetén viszont jószágvesztéssel együtt. Ugyanakkor nemegyszer fenyegetett testcsonkítássai: az orr, fül, kéz vagy nyelv levágásával, a kéz vagy a láb megcsonkításával. A csonkítás kétféle lehetett: vagy úgynevezett tükröző büntetés, ami azt jelentette, hogy az esküszegő égre emelt kezét veszítette, vagy tálió („szemel szemért, fogat fogért”). A boszorkányokat — az a kor ezt a fogalmat is ismerte! — ha. mai szóval „visszaeső bűnözőként'’ tetten érték: megbélyegezték. Törvényben szabták meg az egyházi büntetéseket is, ezek közé tartozott o kiközösítés, a keresztény temetés megtagadása, a böjt. a nyilvános megrovás. TMK-vezetői munkakörbe GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, vagy TECHNIKUST (5 év feletti gyakorlattal). valamint GÉPKOCSIVEZETŐT és ÉJJELIŐRT felveszünk. Rákospalotai Bőr- és Műsmyagfeldolgözó Vállalat, Szekszárd. ■________ fi 891
