Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

Az élő népművészei központja Tallózás a nyár emlékei között... L — Az az út volt a legszebb, melyet a sífelvonón tettünk meg a Csorba-tó partjáról fel a SzoLiszkó-ra! — Nekem a legmarad an- dóbb élményt a krakkói ' Má- ria-tennpdOim jelentette! Hogy megtudjuk, kinek van igaza., kísérjük végig annak a 30 diáknak utazását, akik részt vették az iskola földrajz szakos tanára, Berta Bálint által szervezett nyolcnapos autóbuszkiránduláson. Az út­i-ónál : B-udapest—Magas-Tót­ra—K rakkó—Budapest. Az utolsó létszámellenőrzés. Megvagyunk. Indulás a Déli­pályaudvar elől egy rekfcenő meleg nyári napon. Balassa­gyarmatnál léptük át a cseh­szlovák—magyar határt. Utunk a Garam-völgvében vezetett. Kihagyva Mikszáth Kálmán szülőfaluját, Szikla banyát — ahol megtekintettük az író igen elhanyagolt állapotban levő szülőházát —, már az Alacsony-Tátra hegyoldalain kapaszkodott fel autóbuszunk. Négyszáz kilométerre vol- . tunk Budapesttől, amikor megérkeztünk első szálláshe­lyünkre, a Horny Smokovec-i nemzetközi ifjúsági táborba. Három napig ebben a cseh­szlovák kis városkában volt a főhadiszállásunk. Megérkezésünk másnapján gyönyörű reggelre ébredtünk, s miután fényképezőgéppel megörökítettük a havas csú­csokat, a Csorba-tó partjára indultunk. Kirándulásunk ad­digi legnagyobb élménye az az út volt. melyet ülőliften tet­tünk meg a Szotószkó-csúcs felé. Kicsit féltünk a kétsze­mélyes ülőkékről lenézni az alattunk elterülő fenyves er­dőre, de végül is a Csorba-tó partjáról szerencsésen megér­keztünk a végállomáshoz. Túl voltunk a mozgó ülőkékbe való be- és kiszállás nehéz­ségein, amikor még körülbelül 400 méter választott el ben­nünket a csúcstól. Igazi, vér­mes turistákhoz híven vág­tunk neki a terepnek. Felérve a megközelíthető legmagasabb pontra, fáradtságunk hamar a feledés homályába merült. Nem tudtuk, hogy hova ves­sük az első pillantást. A fönt­ről csodálatos különleges ala­kú Csorba-tóra; a Magas- Tátra hegy vonu la tai ra, vagy a mélybe zúduló vízesésekre? Mindenkit lenyűgözött a ter­mészet, Legszívesebben örök­re ott maradtunk volna azon a helyen, de sajnos sötétedett. Mielőtt még lejjebb ereszked­tünk volna, egy rögtönzött hócsatát vívtunk és visszafelé is a libegőn utaztunk a Csor­ba-tó pántjára. E hatalmas gyalogtúrát másnap városnézés követte. A Jókai regényéből jól ismert szlovákiai városba: Lőcsére utaztunk. A Tátraaljának ta­lán egyik legszebb városában megtekintettük a Thököly- múzeumot és mellette a lőcsei szégyenketrecet. Természete­sen megcsodáltuk a gótikus stílusban épült Szt. Jakab templomot is. Késmárk városában egy nem mindennapos nevezetesség fo­gadott bennünket. Idegenveze­tőnk esrv fából, egyetlen egy szög nélkül épített templom­ba kalauzolt bennünket. A ki­tűnő akusztikájú faépítmény falait és boltozatát fafaragá­sok és festményeik borítják. Elérkeztünk Magas-Tátra-i kirándulásunk utolsó napjá­hoz. Szálláshelyünkről, az új- tátrafüredi ifjúsági tábortól nem messze eső Tarajka víz­eséshez mentünk, melyet drót­kötél vontatású hegyi villa­mossal közelítettünk meg. A hatalmas fehér víztömeg fan­tasztikus erővei és robajjal törte útját a kősziklák között, melyben a vízesés felett át­ívelő hídról gyönyörködtünk, majd a távolból odalátszó Lomnici-csiúcs hófödte sziklái nyújtottak gyönyörű látványt. Siettünk vissza a táborhe­lyünkre, ahol egy baráti ta- 1 álkozó részesei voltunk. Kirándulásunk eiső része ezzel véget is.-ért. A sok lát­nivaló élményén kívül felejt­hetetlen barátokkal lettünk gazdagabbak. Búcsút vettünk a Magas- Tátra tüneményes szépségű tájaitól és másnap reggel el­indultunk Krakkó felé... Bérdi Ágnes Gőgös Ignác Gimnázium Dombóvár szerepére 'kiválóan alkalmas Fadd-Dombori KlSZ-vezető- képző tábor jövőre is alkotó­műhely lesz — a tervek sze­rint — tíz napra fiatal nép­művészeinknek. Sőt, szerepel a távlati tervek között az is, hogy a nyárvégi népművésze­ti alkotótábor nemzetközivé szélesülve biztosítja majd a környező népi demokratikus országok népművész fiataljai­nak is az ismerkedést népmű­vészetünk hagyományaival. Mint ezt megtudtuk, a nép­művészeti alkotótábor szekciói a következők lesznek: hímző, szövő, faragó, fazekas, textil­es tojásfestő. További fontos információ: az ősz folyamán megjelenő, országos népművé­szeti pályázati felhívás lesz a jövő évi alkotótáborozás fel­tétele. Tehát jövőre is a pá­lyázatra beküldött legjobb munkák alkotói találkoznak Domboriban, magukkal hozva egész éves alkotótevékenysé­gük egy-egy darabját. Az idei. első — mondhat­juk így —, kísérleti táboro­zás technikai fölszereltsége még nagyon kezdetleges volt. Vidám szüreti képekkel lepte meg rovatunkat a Du- naföldvári Magyar László Gim­názium tanulója. Deák Jós­ka. Sajnos, a képek alkalmat­lanok a publikálásra, album­ba fűzve viszont hűen beszé­lik el újra, meg újra, milyen is volt az 1970. évi ősz há­rom dupla népünnepéllyel fölérő napja. Azért volt dup­la népünnepély a három nap, mert a szüret, szünettel járt együtt. Meg aztán, a fürtök­kel rakott tőkék megszedése nem akármilyen munka, ha­nem olyan, amit még a leg­savanyúbb kedvű ember is túláradó jókedvvel végez Hát még a diákok. A Magyar Lászlósok a he­lyi termelőszövetkezeti társu­lás fiatal szöllejében szüretel­tek. s annyian, hogy annyi puttony nem is akadt. így aztán a fiúk vödrökben hord­ták a hordókba a füirtöket. Egy a jobb munkaföltételek biz­tosítása érdekében számos föl­szerelési tárgyat, munkaesz­közt kell beszerezni. Szükség van legalább négy fazekasko­rongra, álló és fekvő szövő­székekre, egy kisebb barkács- műhely fölszerelésére, amely­ben van gyalu, satupad, esz­tergagép — és kisméretű elek­tromos kemencére, a nélkü­lözhetetlen egyéb anyagok mellett. Noha. az _<országos népmű­vészeti allcotótábor fiatatjai az idén még kezdetleges munka- feltételek mellett dolgoztak, a táborozás végeredménye fö­lülmúlta a várakozást. Erről egyébként annak idején be­számoltunk. Nagyon remél­jük, hogy sikerül beszerezni az alapberendezést. Végül, hadd hívjuk fel a művelődési intézmények nép- művészeti szakköreiben tevé­kenykedő fiatalok figyelmét ismételten a közeli pályázati lehetőségre, hogy jövő nyáron az ideinél több Tolna megyei ifjú népművész kapjon meg­hívást az országos alkotótá­borba. \ osztály alkotott egy szedőbrigá­dot és a képek, valamint a tu­dósító Deák Jósika szerint, az idén érettségiző. IV/a-sok vol­tak a munka legvidámabb és legeredményesebb hősei, Nem mintha a többiek nem végez­ték volna ugyanolyan igyeke­zettel azt a munkát, ami mi­att megszállás alatt tartották a tsz szőlőskertjét három na­pon át. Világért sem szereti nék a Magyar Lászlósok rryo-i mában bilingézni — ha néni csalódom, így nevezik a 'tő­kéi} felejtett fürtök szüret utáni felkutatását, — mert nem hiszem, hogy a munká­juk minőségét vizslató ellenőr­nek hagytak ott szőlőt. A tsz- társulásnak igen komoly se­gítséget nyújtottak a gyere­kek és ha borral nem is, musttal biztosan koccintottak a jól végzett munka örömé­re! Egészségükre váljék! — ó n -** Tanévnyitó a műszaki rajztanfolyamon Három nap szüret Egy gazdag ember Németkéren Hetvenkét éves. Dupán And­rásnak hívják. Németkéri la­kos. Szálfaegyenes tartásával hívta feV magára a figyelmet. Bemutatkozás után, korát meg- hazudtoló gyorsasággal fut a lakáskulcsért. Barátságosan in­vitál a konyhába. Az asztal felett saját készí­tésű polc és könyvek. Beljebb az egyszerű szobában, rádió, tévé. — Itt az egész világ, behoz­tam- ide, az én kis szobámba. — mondja Du-pák András. — Mikor szerette meg a könyveket? — Kereskedőtanonc korom­ban, Az iparoskörből hoztam a könyveket. Ezerkilencszáz- tíztől sokszor könyv mellett ért a hajnal. Ha a négy ele­mimmel nem is tudtam for­málni az életem, messze ju­tottam. A ponyvától a klasszi­kusokig. mindent olvastam. Megismertem az embereket, a világot és talán magamat ifi. Életében sokat tapasztalt, megjárta a háborút, Galíciát, Népújság 1970, szeptember 18. Romániát. Volt U/ubikos, tég­laégető, segédmunlcás Jugo­szláviában és párttitkár Né­máikéren. — Van elég könyv a könyv­tárban? — Van, de a faluhoz, az ér­deklődés felkeltéséhez viszo­nyítva sok a „nehéz témájú". — Sokan olvasnak? — A gazdák még nem nyolc órát dolgoznak, többet, és este fáradtak. — Hogyan lehetne rábírni az embereket az olvasásra? — Talán úgy. hogyha lenne valaki, aki a könyvek nép­szerűsítésével foglalkozna. Ha nemcsak a vallásnak, a. szo­cialista kultúrának is volna minden faluban papja. Biz­tosan népszerű ember lenne. Beszél a mindennapok gond­járól, a parasztokról, a poli­tikáról, szinte eggyéforr a. fa­luim!, — Mennyit olvas naponta? — Már kevesebbet, talán azért, mert jobban megválo­gatom- a könyveket, s a sze­mem sem a régi, meg aztán itt a tévé, a rádió. Minden érdekel. Véremben a tudás­szomj. Talán családi hagyo­mány, a nővérem habzsolja a könyveket. Nyolcvar. éves, ő azt kéri, minden héten hozzak újat. Szekszárdon tanévnyitót tar­Egy pillanatra eltűnődik, majd felélénkül. — Gazdagabbnak érzem magam nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is, tisztában vagyok a lényemmel — mond­ja a nyugdíjas németkéri párt­munkás. Kikísér, majd megáll a szeptemberi nyárban, ősz ha­ját négyszögletes sapka fedi, arcát sok hányatott év baráz­dálja, de szemei fiatalosak, határozottan csillognak. Gaz­dag ember. Hí Zene és címmel a Delta Magazin rész­letesen beszámol azokról az érdekes kutatásokról, amelye­ket Karajan, világhírű kar­mester kezdeményezett; kuta­tóintézetet alapított, ahol kor­szerű élettani vizsgáló mód­szerekkel kívánják tisztázni a zene és az ember kapcsolatá­nak törvényszerűségeit. A magyar „alapbútor” megszü­letésével a „Gyári bútor — lakásméretre” című cikk fog­lalkozik, egy másik tudósítás pedig ismerteti az életmentés — újraélesztés — megtanítá­sára alkalmas életnagyságú bábukat, az „elektronikus manekenek”-et. A kontinen­sek vándorlásának sokat vi­tattak a Tolna megyei TIT műszaki szakosztályának mű­szaki rajztanfolyamán. Csaknem száz résztvevő je­lenlétében Váczi Imre főmér­nök, a szakosztály elnökhelyet, tese, a tanfolyam vezetője is­mertette, hogy már harmadik éve rendezik meg az élénk érdeklődést kiváltó tanfolya­mot. Tavaly kerültek ki az első végzett hallgatók, akik közül sokan azóta rajzolói munkakörben dolgoznak. Az idei tanévban 2 új első osz­tályt indítanak, s folytatják a második évfolyam oktatását. A élettan látott elméletéhez új adato­kat szolgáltató kutatások, a vulkáni tevékenység új értel­mezése, a komputerek új, szí­nekben fénylő számjegyes ki­jelzői, az „eszményi fém” (acélnál keményebb és viznél könnyebb fémhidrogén) elő­állítására folyó kutatások, a Naprendszerben tervezett uta­zás lehetősége, a képeket rak­tározó emlékezet működése: ezek az új Delta-szám főbb témái, és ezenkívül a tudo­mányos információk, hírek serege, száznál több — jelen­tős részében színes — foto, humor, érdekesség gazdagít­ja a népszerű lapot. tanfolyam ugyanis kétéves; aa első évben általános rajzi is­mereteket, a második évben szakrajzot tanulnak a hallga­tók. Rajta korra, nemre, elő­képzettségre való tekintet nél­kül bárki részt vehet, aki ma­gára nézve kötelezően elfogad­ja a tanfolyam rendjét. A hallgatók a II. tanév vé­gén vizsgáznak és oklevelet kapnak. A foglalkozásokat he­tenként két órában, este 6-tól 8 óráig tartják, a TIT szek­szárdi klubjában. A tanfo­lyamnak 300 forint az évi dí­ja, azoknak viszont, akik a II. tanévben mindkét szakra: az építész- és a gépészeti rajzo­lói szakra egyaránt jelentkez­nek, 500 forint. A Ezután Váczi Imre bemutat­ta a tantestületet: tanfelügye­lő Körösi Károly mérnök, a TIT megyei műszaki szak­osztály elnöke, a hét első osz­tály tanára Wallacher László gimnáziumi tanár, a két II, építészrajzolói osztálynak Husz- ti Pál, illetve Erdélyi Tibor építészmérnök, a gépészeti rajzolói II. osztálynak Dömösi József gépészmérnök a taná­ra. Bucher Flórián, a TIT me­gyei szakititkára közölte, hogy szeptember 21-től már meg­kezdődnek az oktatások, min­den este más osztályban. Je­lentkezőket azonban — első­sorban a második évfolyamra — október 5-ig még elfogad­nak, (-só)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents