Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
A jövő gazdái között A Lengyeli Szakmunkásképző tágas társalgóját a napokban vehetik birtokba a gyerekek. A sarokban rádió — állítólag még nem működik —, az egyelőre üres könyvespolcon agyongyötört játék-rulett. Hót diákkal üljük körül az 'alacsony asztalt: beszélgetünk. Tanulásról, tanárokról, otthoniakról, könyvekről, szórakozásról. Egy bőbeszédű fiú, a harmadéve® Baranyi Ferenc a hangadó. Igaz, egyszer megfogadta, ha lehet, nem tesz szóvá semmit, dehát a természetét megtagadni mégsem tudja. — Tetszik tudni tavaly irtó sók bajom volt. A lányok, a szórakozás, meg a divat. Ilyenek miatt. Az idén még nincs baj. Igaz, még csak szeptember van. — Mi a szakmád? — Gépszerelő. Testnevelési főiskolára akartam menni, három évig jártam a tamási gimnáziumot, nem volt jó a sportolási lehetőség, igaz, tanulni se szerettem. Itt egészen más. A gépek érdekelnek, van egy motorom és örökké sze- relgetek. Mi, fiúk másról se beszélgetünk, mint a gépekről, a típusokról, a szerelésről, meg ezekről. Járatjuk az Autó-Motort, én mindig elolvasom elejétől végig. A Szegedi Universal Ktsz az új iskolai évre csaknem kétszeresére növeli a szintetikus műanyagból készülő iskolai szemlélet© eszközök termelését. Ez azt jelenti, hogy mintegy 7000 kiló poliészterből és pvc-ből készítenek ember-, állat- és növénymodei- leköt a biológiai oktatáshoz. Az újdonságok közé tartozi* a rugalmas műanyagból készülő ember, amelyen a testrészek, izmok, idegek, belső szervek egyaránt tanulmányozhatók. Szegedi egyetemi — Jól érzed itt magad? — Harmadikra már megszoktam a rendet. Dühöng persze sokat az ember, mert ha egy borotvapengét kell venni, ahhoz kimenőcédula kell. Ha kedvem támad moziba menni, nem mehetek, olvasok helyette. Vannak itt jó könyvek: Hemingway, Karinthy Frigyes, Zola. — Nahát, én a múltkor ki akartam venni egy Zola-köny- vet, de nem lehetett. — rep- likáz a másodéves Tusa Brigitta. Kóiusban kérdezik: — Melyiket? — A Nanát. Nevetés tör ki. — Olvastátok? Hümmögés a válasz. Brigitta másodéves zöldségtermesztő és hajtató. Távlati terve: tovább szeretne tanulni. — Ne tessék hinni, hogy egyedül csaik én. Sokan. Az a baj csak. hogy nem vesznek föl nappalira: különbözetit keli tenni harmadév után és a technikum második osztályába mehetünk. Az estin a munka mellett fárasztó. Abba is hagyják sokan. Ha elvégezném a technikumot és valamilyen beosztásba kerülnék, biztos nehéz lenne. A lányoknak bizonyítani keit. Walter János elsőéves a kutató újítása alapján mik- roszíkópi nagyításban készül az emberi bőrikeresztrnetszet. Ugyancsak egyetemi tanár újítása a gerincesek fejlődését 25 műanyag modellen bemutató sorozat, amelynek gyártását rövidesen megkezdik. Valamennyi modell nagy sikerrel szerepelt az idei baséli iskolai szemléltető esziköz világkiállításon. A szegedi ktsz a hazai általános és középiskolák ellátása mellett 29 országba szállít műanyag szemléltető eszközöket. „bütykölő” szakmát szereti. A mezőgazdaságról az igazat megvallva nem sokat tudott. Édesapja bányász, a Zobák- áknára jár. — Sokan járnak Nagymá- nyckról ide, gondoltam, én is eljövök, merthogy tanulni nem szeretek, itt meg biztos nem is kell. Nahát, mosf meg jól elijesztettek. De szerelni, azt... Autó, traktor, nekem mindegy. Víg kedélyű, termetes lány a harmadéves Rippert Edit. Nevetve mondja: — Nyolcadikos ' koromban láttam először tehenet. Most meg imádja az állatokat, minden .szakkönyvet elolvas, ami róluj^ szól. — Furcsa dolog ez az egész. Nagyon szeretek, meg azt hiszem, tudok is rajzolni. Keramikus akartam lenni, de nem vettek fel. A tanárok kedvesek kihez is fordulna az ember, ha valami baja van? És szeptember elején még mindenki mesél. Űj viccek vannak, új tanárok, új könyvek. De a honvágy! Sokszor gondol az ember haza. Dandé Györgyi szól közbe: — Nálunk az elsőből öten elmentek. Nem bírták ki otthon nélkül. Ma itt volt az egyik fiú anyja. Szegény, azt se tudta, mit csináljon. Vitte is, marasztalta is. Nem karakán dolog, ha valaki elkezdi, aztán meggondolja. — mondja. — Van valami kapcsolatod a mezőgazdasággal? —• Hát! Apám gépszerelő, Alsónánán lakunk. Igaz, hogy van egy kis földünk, de engem a kapálásból mindig kihagytak. Kirándulni, azt azért szoktam. Meghúzta a vállát. Kirándulni' azért szokott. Mit akarok még? Ezeknek a gyerekeknek ne™ sok közük volt eddig a mező- gazdasághoz és ahogy mesélik, a többieknek sem. Nagyszülőik és szüleik még hajnaltól napestig a földeken izzadtak. Ök meg a kimenőt keveslik. a lemezjátszót, a magnót hiányolják színházba marménék. És egymás szavába vágva a mai magyar írók nevét és műveit sorolják. Vm Újfajta műanyag szemléltető eszközök az iskolákban — Apu! Én ezt a házat utálom. — Miért?! — Mvnden tégláját utálom. A három szobát, a konyhát, az emeleti teraszt és azt a szép, felvezető falépcsőt is, amelyiken olyan sokat dolgoztál. — Tudod, hogy hány évig dolgoztam, anyáddal együtt, az egészen? — Tudom. Tizenegy éves koromtól majdnem a tizenhetedik születésnapomig. — És ez neked semmi?! — Neked nem semmi, apu, azt elhiszem. — És neked? Melyik osztálytársad tanulhat ilyen körülmények között? Ki mondhatja el azt, hogy a szülei hat éven keresztül azért gürcöltek, hogy egy ilyen házat felépítsenek? — Sokan nem. És ■nemcsak ti gürcöltetek. — Hanem a Pista bátyád családostól, a rokonok, ismerősök, a barátaim, kollégáim. Tudod, hogy ez nekem mibe került? — És tudod, hogy nekem mibe? — Neked? Neked semmi más dolgod nem volt közben, mint az, hogy tanuljál. Tanultam. Sok kifogásod nem lehet ellene. tekintettelek. Ez magánügy. — Csakugyan nem szoktál megkérdezni. Egyébként nem a szomszédék Zsókája. Most mondjam meg, hogy ki? — Ha akarod ... — Nem akarom. — Miért? — Mert ezt sem kérdezted meg. Hat Én est a húsát utálom • • * — Nincs. Ennyit vártam tőled. — És én többet! — Te?! — Én. Mondjad csak apu. tudod te egyáltalán, hogy nekem melyik kislány tetszik a legjobban? — Gondolom, hogy a szomszédék Zsókája. Ilyesmiről nem szoktalak megkérdezni. Férfiembernek éven át nem kérdeztél meg tőlem semmit. Csak azt. hogyan feleltem az iskolában. van-e kifogás ellenem. Tudod jól, hogy nem volt. Tudtad is. Nem értél rá megkérdezni. Te a HÁZAT építetted. — Neked. — Nem hiszem. Magadnak építetted, Nem nekem igazoltad, hogy most már — ahogy ti mondjátok — „mindent” meg tudsz adni nekem. De hat éven át csak akkor volt a számomra időd, ha zsebpénzt kértem tőled, — Megkaptad? — Bár ne kaptam volna! Persze ez marhaság, de mégis. Most már, érett észszel. az utolsó hat év minden zsebpénzét felcseréltem volna azért, ha kéthavonta egyszer kimehettünk volna valahova pe- cázni, — Nem szeretek pecázni. — Én sem. De ezt a házat sem szeretem, amibe engem beleépítettél. — Téged? Meg az „érett eszedet"? — Nem egészen engem. Csak azt. amit nem . .. nem vettél el tőlem, csak nem adtál meg nekem. ORDAS IVÁN V» Vajon mit tudhat egy ilyen mezőgazdasági helikopter? Szépek vagyunk, s ezt mi is tudjuk Pirosra, ropogósra sült az ökörhús, a „Aranybika”-étterem kertheiyiségében (MTI fotók: Kunkovács László és Kulcsár József felvételei) Vásári pillanatképek
