Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
A magyar pártkongresszusok krónikája ■ —————■—-— ------------------------------------------------------------------------------------- — A z MSZMP közelgő X. korgresszusa alkalmával rövid áttekintést adunk a párt korábbi kongresszusairól, azok több határozatairól. A Tanácsköztársaság bu- kása után a Kommunisták Magyarországi Pártja több éves illegális küzdelmet íoly- tartott a párt újjászervezőért. 1925 nyarán a KMP Bécs- ben összehívott konferenciájával realizálódtak e törekvések. A konferencia napirendje előtti vitában a küldöttek egyhangúlag elfogadták Há- mán Kató javaslatát: tekintse magát az összejövetel a KMP újjáalakuló kongresszusának. ' Ily módon tartották 1925. augusztus 18. és 22. között a párt I. kongresszusát, amelyen a párt a szegényparasztság és a városi kispolgárság osztályszövetségesként való megnyerésére a föld korábbi naciona- lizálása helyett agrárforradalmat hirdetett és elismerte a polgári demokatikus követelések jogosultságát. Igen fontosnak nyilvánította a munkás- osztály körében végzendő pártmunkát, s kijelölte a párt stratégiai irányvonalát; az ellenforradalmi rendszer megdöntését és a második proletárdiktatúra kivívását. A KMP II. kongresszusa Áprilovkában 1930. február 25. és március 15. között, a gazdasági világválság idején ülésezett. Az ország belpolitikai helyzetét elemezve azonban túlértékelte a gazdasági válság politikai következményeit. A kongresszus megerősítette az I. kongresszuson kidolgozott stratégiai irányvonalat, mivel azonban ez a szociál- demokratizmus túlzott elítélésével párosult, nem bizonyult alkalmasnak a széles demokratikus erők tömörítésére. A felszabadulás után a " 650 000 tagot felölelő tömegpárt az MKP 1946. szeptember 28. és október 1. között Budapesten tartotta III. s egyben első legális kongresszusát. Az elért eredmények és a tapasztalatok alapján megszabta a munkásosztály harcának fő feladatait, amelyeket e jelszavakban fejezett ki; „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!” „Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!” A kongresszus fontos nagytőkés-ellenes gazdasági intézkedéseket, hirdetett és a stabilizáció sikerére támaszkodva sürgette az ország újjáépítése hároméves tervének kidolgozását. 1948. június 12—14-e között tartotta egyesülési kongresszusát a Magyar Kommunista Pár t és a Szociáldemokrata Párt. ezzel befejezve a munkásegységért vívott sok esztendős küzdelmet. Ez volt egyben a két párt egyesüléséből alakult Magyar Dolgozók Pártja első kongresszusa, amelynek programja a következőkben összegezte a közelebbi és távolabbi feladatokat: az államgépezet teljes demokratizálása, új alkotmány kidolgozása, a függetlenségi front átszervezése, a termelőerők fejlesztése, a tervgazdálkodás bevezetése, az életszínvonal emelése, a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése. Az államosítással, az ország iparosításának megkezdésével nagyszabású átalakulás kezdődött a népgazdaságban. Az MDP II. kongresszusa (1951. február 24—március 2.) kimondta, hogy a párt és az ország előtt álló döntő stratégiai feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezésével népgazdaságunk kettős jellegének megszüntetése, népgazdaságunk egységes szocialista alapjának megteremtése. E feladattal öszefüggésben a kongresszus felemelte az első ötéves terv előirányzatait, amiben szerepet játszott a tervidőszak első évi eredményeinek túlbecsülése is. A z MDP III. kongresszu- sa 1954. május 24. és 30. közötti ülésén elhatározta a 2. ötéves tervben előirányzott iparosítás ütemének lassítását, a falu elmaradottságának felszámolását, a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztését. Hangsúlyozta a tanácsok tömegszervezeti jelentőségét, a párt irányító szerepének fokozását, a párton belüli demokrácia erősítését. A helyes határozatok ellenére a kongresszus nem oldotta meg fő feladatát, nem küszöbölte ki az elhajlásokat, hanem elvtelen kompromisszumon alapuló látszategységet demonstrált. Az 1956. évi ellenforradalmat követően az ellenforradalmi erők elleni szívós harcban 1957 első felében sikerrel befejeződőött a párt újjászervezése, s 1957. június 27—-29 között összehívták az MSZMP országos értekezletét. Az értekezlet határozatot hozott a párt további munkájának irányvonalairól, elfogadta a szervezeti szabályzatot, kiegészítette a párt vezető szerveit, megszüntette a pártszervek ideiglenes jellegét. Figyelembe véve a magyar forradalmi munkásmozgalom hagyományait, az MKP három és az MDP ugyancsak három kongresszusát, az MSZMP Köz. ponti Bizottsága a következő — 1959. november 30 és december 5 közötti kongresszust a párt VII. kongresszusának nyilvánította. E kongresszus határozatainak középpontjába a szocializmus alapjainak lerakása került. Az itt elfogadott ötéves terv fő feladata a modem technikán alapuló iparosítás továbbfejlesztése és a falu szocialista átalakítása volt. A kongresszus a történelmi változásokat vizsgálva rámutatott. hogy a szocialista építés új fejlődési szakaszában a gazdasági és kulturális munka kerül előtérbe. A kommunista munkastílusról megállapította, hogy azt az „elvi politika, a tömegek iránti bizalom és nyíltság, lendület és gyakorlatiasság” jellemzi. Az MSZMP VIII. kongresszusát (1962. november 20—24) megelőzően 1962. augusztusában a párt Központi Bizottsága nyilvános vitára bocsátotta a kongresszusi irányelveket és ismertette a törvénysértő perek lezárásával foglalkozó határozatot. A kongresszus a társadalom szocialista átalakításában elért eredményeket összegezve megállapította, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezésével lényegileg teljessé váltak hazánkban a szocialista termelési viszonyok. Befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását és a szocializmus teljes felépítésének korszakába léptünk. A kongresszus megállapította, hogy az osztályharcban a szervezés, a meggyőzés és az ideológiai harc került előtérbe, s hogy a párt helyesen folytatta a szövetségi politikát, eredményesen alkalmazta a kétfrontos harcot. A z MSZMP IX. kongresz- szusa (1966. november 28—december 3.) határozata megállapította, hogy a legközelebbi négy esztendőben is a szocializmus teljes felépítése marad pártunk és népünk történelmi feladata, A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos eleme a helyi szervek jogkörének kiszélesítése, az üzemi demokrácia fejlesztése. Kimondotta, hogy növelni kell az országgyűlés szerepét. A gazdasági feladatok elsősorban az ötéves terv céljának megvalósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás új mechanizmusának kidolgozására és bevezetésére irányulnak. A kongresszusi határozat az életszínvonal emelésében a reálbérek növelését, a szociális területeken mindenekelőtt család- és gyermekvédelmi intézkedések szükségességét hangsúlyozta. Alapvető feladatként tűzte ki a nép szocialista erkölcsi és világnézeti egységének megteremtését, kiemelte a párt vezető szerepét, megállapítva, hogy a párt fő figyelme a tudományos elemzésre, az elvi-politikai irányítás erősítésére, a tömegek szervezésére és mozgósítására összpontosuljon. A X. kongresszust 1970. november 23-ra hívták össze. A közreadott irányelvek szerint a Központi Bizottság a X. párt- kongresszustól az eddig követett politika jóváhagyását kéri, s javasolja, hogy pártunk és népünk nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben a szocializmus teljes felépítésének folytatása legyen. Félidejéhez érkezett a moszkvai magyar jubileumi kiállítás, igazgatója, Kristóf László, a Hungexpo vezérigazgatóhelyettese rövid időre hazaérkezett Budapestre és az eddigi tapasztalatokról nyilatkozott. Mivel Kristóf László már harmadik alkalommal tölti be ezt a tisztet a moszkvai magyar népgazdasági kiállításokon — igazgatója volt az Ahol az utak véget érnek Zárás előtt bement a pusztai boltba egy ismeretlen ember és Virágtól, a szeplős boltoslánytól cigarettát kért. Az ismeretlen ember autóval és sofőrrel érkezett, a műhelybeliek azt nézték ki belőle, hogy: menő fej. — Milyet tetszik? — kérdezte Virág. — Fecskét. Ha nincs, Kossuthot legyen szíves. — mondta ez ismeretlen ember, s végigpillantva a polcokon, megnézte magának a kis boltoslányt, a boltot, meg ami benne van. Hát mi van egy pusztai boltban: élesztő, só, paprika, kész tészta, kávé, kakaó, levespor, vaj, pálinka, bor, trafikáru, cukorka, csokoládé, ételecet, négy-öt féle konzerv, sózott szalonna és az ablakban három tucat, vevőt váró könyv. Mindenből egy kevés: a semmihez sok, a sokhoz semmi. — Légyfogót is árul? — nézett Virágra az ismeretlen ember és pénzt tett a pultra. ' — Itt még rengeteg a légy. Nyáron mindent ellepnek. Beleesnek a levesbe is. Az ismeretlen ember bólintott és szeme megfényesedett. — Tudom, pusztán nőttem fel. — mondta. — Pusztán, maga? — kérdezte Virág csodálkozva, s mintha nem is a szemével, a szeplőivel nézné a fehér inges ismeretlent. — Én is, a többiek is. Ott, ahol az utak véget érnek. Az a puszta éppen olyan, mint ez. Ha még megvan. Mindig zsíros kenyeret kértem, és nem mindig kaptam — mondta amaz csendesen. kér— Most hol tetszik lakni? — dezte Virág. — Egy nagy ■városi házban, a második emeleten. — Meg lehet ott szokni? — Meg, meg lehet szokni mindent. Virág kinézett a boltajtón. — Az utak itt is véget érnek. Látja a műhelyt? Odáig a betonig visz az út, mögötte kezdődik a kukorica, a napraforgó és a kender. Este mindig a műhely mögött kezdődik az éjszaka. Kialszanak a hegesztőpisztolyok és vaksötét lesz... — Maga itt lakik? — kérdezte a boltoslánytól az ismeretlen ember. — Itt is születtem. Édesapa fogatos. Én meg beálltam boltosnak. — Hogy hívják magát, kislány? Virág nevetett. — Kiss Virág. Szeplős Kiss Virág. — Este mit csinál? — Este? Olvasok. Némelykor hajnalig ég a villany, vagy reggelig. Amikor elalszom, égve marad reggelig. Napközben meg mérem az élesztőt, a sót, a lisztet és a sört. Az ismeretlen ember ellágyulva mondta: — Én is örökké olvastam. Akkor még petróleumlámpát használtunk. Az ágyam mellé széket húztam, és arra tettem a lámpát. Mindenki aludt, csak egyedül én nem. Nyöszörögve aludtak a bokrok alatt a kutyák, parányi ie- csegéssel szunyókáltak a fák és úgy éreztem, a világon egyedül én vagyok ébren. — Igaz, így igaz. ahogy mondja, — mondta Virág, a szeplős kis boltoslány. — És a könyveket a padláson tartottam. Óldeszkákból szegeztem össze a könyvesboltot és a padlásajtó mögött ott volt a könyvtáram. — Én könyvespolcot kaptam. — Megmutatná a könyveit? — kérdezte az ismeretlen ember, aki autóval és sofőrrel jött a pusztára. — Megnézi? — kérdezte Virág. — Visszajövök. Bemegyek az igazgatóhoz, fél óra alatt elintézem a dolgom, és utána visszajövök. Magát észre kell venni. Valamikor engem is így vettek észre. Kijöttek a pusztára és mikor megtudták, hogy szeretek olvasni, kiemeltek, elvittek. — Megvárom. ■— mondta a boltoslány. Az ismeretlen ember elment és Virág várta. Félóráig, egy óráig, másfélóráig, vagy talán még tovább. A boltajtónak dőlve figyelt. Senki. Nem jön senki. Csak az öreg éjjeliőr tűnt fel később, s odaszólt Virághoz. — Hát te? — Várok egy elvtársat. — Milyen elvtársat? — Azt, aki bent tárgyal az igazgatónál. — Azt? Azt ne várd, az már elment. Beült a sofőr mellé és elhajtottak. — Elhajtottak? Akkor jó. Ügy is jó. — mondta Virág, a szeplős boltoslány, s üres szívvel, száraz szemmel nézte a kihunyó hegesztőpisztolyokat, meg a kendertáblára ereszkedő éjszakát, ott, ahol az utak véget érnek. SZEKULITY PÉTER 1949-es és az 1960-as kiállításoknak is, — azt MTI munkatársa elsőként azt kérte, tegyen összehasonlítást a három kiállítás között. 1949-ben 2000,1960-ban 11 000 négyzetméternyi területet foglalt el kiállításunk, most pedig 14 000 négyzetmétert tölt be. Az első alkalommal nagyon nehéz volt összegyűjteni a bemutatásra szánt árukat, 1960-ban már nem volt ilyen gondunk, most pedig az jelentett problémát, hogy mit válogassunk ki a rengeteg áruból. Bizonyos vonatkozásban változott a kiállítást látogatók érdeklődése is. Az első bemutatkozáskor minden látogatót érdekelt minden, amit megtudhatott rólunk. 1960-ban már szelektívebben nézték kiállításunkat, most pedig tapasztalhattuk, hogy a közönség igényesebb lett: alkalma van sok kiállítást megnézni, összehasonlítani (ebben az évben többek között a csehszlovákok és a jugoszlávok rendeztek a szovjet fővárosban a miénkhez hasonlító kiállítást). A látogatók figyelmét most többek között a divatbemutató, az élelmiszeripari csomagológépek, a televíziók, magnetofonok a Fiat-licenc alapján készülő szovjet kocsikhoz kooperációban gyártott magyar alkatrészek, a lámpagyártó gépsor, a hajó- és kikötői berendezés makettje, az orvosi műszerek, ruházati cikkek, élelmiszerek, a friss gyümölcs- és zöldségfélék, ragadják meg. Sokan állnak meg a „szabadsággal együtt születettek" portrésorozata előtt és számosán keresnek közöttük ismerősöket, barátokat, £ vendégkönyben is sok elismerést kapunk. Népújság 3 1970. szeptember í. Félidő a moszkvai jubileumi kiállításon
