Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

T^'VttTTT*-VVTtt*▼▼▼*'+*¥V*VV/VfV'VTyyvf^Vt'tVVVWvvT^'Vt VYtvVVVW **#>▼?VfrftVYVy^VvVTT^TVyVtfVfTf▼VfYfVTTTYTf▼TV^rrt ► ^ 3 5 í 3 Szabó László—Sólyom Józsefi ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► S r ► ► ►. ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► *• ► ► S kiköti elpusztul: 7.55-kor 16. Anderson tudta, mát jelent a mondat eiső fele: az amerikai flotta naigy összevonásának időpontja, Fea.rl Ha Óborban, november 25. és 30. között. Hogy mit jelentett a 270-es szám azt legfeljebb csak sejtette. Talán ennyi hajóegy- séget vonnak össze. . . Honnan szerezhette ezt a hírt Shawan? Andersorrban ágaskodni kezdett az amerikai flotta tisztjének félelme. .. Egy japán-kínai pincér, most már minden jel sze­rint kém. egészen pontosan tudja, mikor futnak be a Pearl Harbor-i kikötőbe a legnagyobb ame­rikai csatahajók... — Ez teljesen érthetően — félelmetessé tette számára a jövőt, hiszen ö is oda készült. Hátha kihasználják a japánok ezt az alkalmat? A legszívesebben máris rohant volna visszia a hajójára, hogy továbbítsa az ONI tisztjének mindazt, amit itt most megtudott. He nem hegyháttá egyedül Ross őrnagyot, s a de­fenzív tiszte k még mindig nem jöttéik .. . — Hol hallotta ezt? — bökött mutatóujjával Anderson a b’okkfüzetre írt mondatra, s vil- lámló szemmel nézett Shawanra. A pincér hallgatott, egyetlen szót sem szólt. Nem kérdezett, most már nem is próbált tá­madni, magába roskadtan ült a széken... S mennyivel nagyobb lett volna Anderson izgal­ma, ha tudja, hogy Shawan valódi neve Tsu- guomi Kadomatsu. a japán hadsereg ezredese, akit hat évvel ezelőtt vezényeltek ide. Singa­pore-ba, erre a fontos angol katonai es tenge­részeti támaszpontra, hogy rendszeresen tájé­koztassa a japán hírszerzés tokiói főhadiszál­lását az itt szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a félelem még inkább úrrá lett volna a kapitányon akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már délelőtt továbbította értesülését Tokióba, s a konspirációs szabályok ellen vé­tett. amikor a blokkfüzet szövegét nem semmi­sítette meg... Közben megérkeztek az angol elhárító tisz­tiek, s elvitték Shawant. Anderson rohant visz- sza a hajójára. Első dolga volt, hogy megkeres­se az ONI tisztjét, s amikor nagy nehezen rá­talált az egyik csatahajó tiszti kantinjában, egyszuszra elmondott mindent, amit az angol tiszti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé borgőzös állapotban hallgatta végig a kapitány szavait, de amikor ’ Anderson odáig ért, hogy Shawan már a Pearl Harbor-i összevonás időpontját is tudja, nyomban kiszállt fejéből az ital gőze. Az események gyorsan peregtek, az ONI tisztje rendkívüli úton továbbította értesülését az Egyesült Államokba, majd az ONI parancs­noksága tájékoztatta a haditengerészet vezetőit, azok pedig a Vezérkari Főnökök Egyesített Bi­zottságát. Ezek után nemcsak a katonai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta volna, hogy a november 25. és 30. között tervezett Pearl Harbor-i összevonást — ahová a valóságban majdnem 400 csatahajót, 300 repülőgépet vezé­nyeltek — mindenképpen el kell halasztani, illetve a tervet meg kell változtatni. Ám ek­kor valaki, vagy valakik közbeszóltak: „szó sem lehet róla! Ez az értesülés mindössze hír­szerzői regisztrálása egy készülődő akciónknak, de már egészen jól haladnak a tárgyalásaink a japánokkal, s ezt semmiképpen sem befolyá­solhatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztat­juk. Még azt gondolhatnák, hogy ellenük ké­szítünk valamit!” Körülbelül ez volt a lényege annak a bizonyos ,.közbeszólásnak'’, amely minden jel szerint a külügyminisztériumból eredt, s egyetértésre talált a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságában is, mégpedig aoból a meggondolásból, hogy a japánokat a Szovjet­unió elleni háború felé kell tolni. „Különben sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készülődnének. Hogy annyira mozgolódnak a japán hírszerzők? Háborús világot élünk!...’ S ugyanez maradt az álláspont akkor is, amikor két héttel a Pearl Harbor-i támadás előtt a szovjet kormány diplomáciai csatorná­kon keresztül értésére adta az Egyesült Álla­moknak, bogy a japánok nagyszabású támadást, készítenek elő Pearl Harbor ellen. A forrást persze nem jélölték meg — ez már csak a második világháború befejezését követően ke­rült nyilvánosságra: a hírszerző doktor Sorge volt, a tokiói német nagykövetség mellett mű­ködő sajtótudósító, a Szovjetunió egyik leg­kitűnőbb hírszerzője a második világháborúban A Pearl Harbor-i felvonulás november 25-én megkezdődött. Egymás után érkeztek az ame­rikai csatahajók, repülőgép-anyahajók a Csen­des-óceán nagy tengerészeti bázisára... 1941. december 7-e, vasárnap reggel, hét óra ötvenöt perc. Egy kis ház padlásszobájából, amely Pearl Harborra nézett. Ruth Kühn messze látó.) át a kikötőben békésen és gyanútlanul horgonyzó amerikai csatahajókra szegezte, majd felnézett az égre és így szólt apjához: — Jönnek!... Dr. Bernard Julius Ottó Kühn izgatottságá­ban akaratlanul is kissé megremegett: — Csak be tudjanak jönni a tengeralattiáróval a vé­delmi zár mögé — felelte. — Mert ha nem... — Egészen biztosan sikerülni fog — mondta a lány, erősen és határozottan. — Nézz az ég­re! Itt vannak! S valóban, északkelet felől három repülő­kötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pontocskák a felhőtlen, napsugaras csendes­óceáni égen, majd percről percre nőttek... Már a motorzúgásukat is jól lehetett hallani. (Folytatjuk) 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 : 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 .4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 «AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAA4AAAAAAAAAAAA4 AAAAAAAAAAAAA A4 AAA A AAAAAAAAAAAA.AAAAAAAA.AAA AAAAAAAA Aá AAA« Döntött a Legfelsőbb Bíróság SZERZŐDÉSES JOGVISZONY Egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet a megyei állat- tenyésztési felügyelőség útján az egyik állami gazdaságtól 63Ü ezer forintért 50 darab vem­hes üszőt vásárolt. Néhány hónappal később a tsz tehené­szetében brucellózis ütötte fel fejét, elvetélések kezdődtek, s fél év alatt részben az eredeti állományból, részben az álla­mi gazdaságból származók kö­zül 32 állat elpusztult. A fel­lépett tömeges megbetegedés miatt a szövetkezet tehenésze­tére zárlatot rendeltek el. Ilyen előzmények után a tsz az álla­mi gazdaság ellen 1 millió 117 ez;er forint kártérítés fizetésé­ért pert indított. Arra hivat­kozott, hogy az állami gazda­ságtól. fertőzött állatokat ka­pott, amelyek saját állatai kö­zött is elterjesztették a be­tegséget. ezért egész állatállo­mányát ki kell cserélnie. A megyei bíróság az állami gazdaságot kártérítés fizetésé­re kötelezte. Megállapítása sze­rint a gazdaság csalárd módon járt el, mert tudta, hogy álla­tai fertőzöttek, tisztában Volt a betegség terjesztésének le­hetőségével. de mindezeket el­hallgatta. A gazdaság fellebbe­zésére az ügy a Legfelsőbb Bí­róság elé került, amely az el­sőfokú ítéletet megsemmisítet­te és a megyei bíróságot új el­járásra, valamint új határozat hozatalára utasította. Az ítélet indokolása szerint mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a tsz és a gazdaság kö­zött egyáltalán kele*kezett-e szerződéses jogviszony. Ugyan­is a szóban forgó 50 darab vemhes üszőre vonatkozó adás­vételi szerződés a tsz és a me­gyei állattenyésztési felügye­lőség között jött létre. Tehát az állami gazdaság, mint a felügyelőség úgynevezett telje­sítési segédje járt el. A Pol­gári Törvénykönyv értelmé­ben, aki kötelezettsége teljesí­téséhez, vagy jogai gyakorlásá­hoz mást vesz igénybe, annak magatartásáért felelős. Ebben az esetben az állami gazda­ságért a felügyelőségnek kell helytállnia, tehát a tsz a gaz­dasággal szemben kártérítési igénnyel nem léphet fel. A gazdaság felelőssége csak a szerződésen kívül okozott ká­rért való kötelezettség alapján lenne megállapítható. Ilyen kö­rülmények között annak tisz­tázására. hogy a tsz és a gaz­daság közötti keletkezett-e szerződéses jogviszony, külön­böző iratok beszerzésére és több bizonyítékra van szükség. LELTÁR Az egyik vendéglátóipari vállalat szoros elszámolási rendszerben működő éttermét szabadkasszás kisvendéglővé alakította át. Az addigi veze­tőt és egyik helyettesét meg­tartották. a másik helyettest át helyezték. Az új rendszer megkezdése előtt leltárt vet­tek lel. amelynél azonban az áthelyezett helyettes vezető, betegsége miatt nem vett részt. Kérte, hogy a leltározást né­hány nappal halasszák el, amíg felgyógyul, kérését azon­ban nem teljesítették. A fel­vétel megtörtént, hiányt álla­pítottak meg. és a vállalat a három vezetőt ennek megfi­zetésére kötelezte. Az áthelye­zett alkalmazott azonban árrá hivatkozva, hogy a leltárfelvé­telnél nem volt ott, a fizetés alóH mentesítését kérte. El­utasították. És ugyanígy járt, amikor előbb a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd a já­rásbírósághoz fordult. A leg­főbb ügyész törvényességi óvására az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az elsőfokú ítéletet megsemmisí­tette és az alkalmazottat a hi­ány megfizetése alól mentesí­tette. A' határozat indoklása sze­rint a vonatkozó rendelet ér­telmében a leltározásnál a ve­zető vagy helyettese jelenléte kötelező. A vagylagosság azonban csak akkor alkalmazható, ha a vezető és helyettese között ér­dekellentét nincs, azaz nem átadó-átvevő leltárról van szó, vagyis: amikor az égjük alkalmazott átadóként a másik átvevőként szerepel. Ebben az esetben az egyik üzletvezető helyettes távozott az éttermi munkahelyéről, tehát két tár­sa nem képviselhette, mert közöttük érdekellentét állott fenn. Ilyenkor a távozó alkal­mazott jelenléte kötelező, vágj’ fel kell hívni, hogy akadá­lyoztatása esetén családtagjá­val. esetleg a vállalat valame­lyik más dolgozójával képvi­seltesse magát. Ha az illető a felhívásnak nem tesz eleget, az igazgató a szakmában jártas, de az ügyben érdektelen vál­lalati alkalmazottat jelöli ki a távollévő érdekeinek védelmé­re. Ebben az esetben a válla­lat törvénysértőn járt el, ami­kor az üzletvezető-helyettes kérelme ellenére a leltár fel­vételét nem halasztotta el, sőt, arra alkalmazottját meg se hívta. kártérítés Áramszünet keletkezett az egyik vállalatnál. A hiba javí­tása közben a szerelők csoport- vezetője elmulasztotta a háló­zat teljes feszültségmentesíté­sét. Ennek következtében egy fiatal segédmunkás olyan sú-y lyos áramütést kapott, hogy a helyszínen meghalt. Az el­hunyt fiatalember özvegy édes­anyja a vállalat ellen kártérí­tési pert indított. Keresetében előadta, hogy tragikus sorsú fiával és három kiskorú isko­lás gyermekével közös háztar­tásban étt. Eltartásuk nagy ré­széről 1700 forint fizetéssel rendelkező fia gondoskodott, mert neki csak 516 forint öz­vegyi nyugdíja van. Tanácsi igazolás szerint is. az elhunyt, családfenntartó volt. Ezen az alapon az özvegy a vállalattól havi járadékot követelt. Törvényességi óvásra ez az ügy is a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely megállapítot­ta: a három gyermek eltartá­sát az özvegy bizonyította, te­hát elfogadható az az állítása, hogy elhunyt fia támogatta. Ilyen körülmények között já­radékigénye alapos. Az összeg- szerűség eldöntéséhez azonban tisztázni kell a család anyagi körülményeit, különös tekintet­tel arra, hogy az özvegynek felnőtt, é* önálló jövedelem­mel rendelkező, két gyermeke is van. Ezért az alsófokú bí­róság ítéletét hatályon kívül helyezve, a járásbíróságot a szükséges eljárás lefolytatására utasította, Kétszáz éves a lottó Szeretünk játszani pénteken, mint minden * héten, pontosan tíz óra­kor kisorsolták a lottó nyerő­számait. Szombaton, meghallot. tűk a közleményt — öttalála- tos szelvény a héten nem volt, négy találatot..., a háromta- lálatos szelvényekre.... a két- találatosok nyereménye . . . A felnőttek szeretnek ját­szani. A legkülönbözőbb tár­sas- és szerencsejátékok nyo­maira bukkan a kutató a Tégi korokban is. A társasjátékok­ból már a középkor végén ki­alakult a sorsjáték. Az első sorsjátékot a francia Brügg városban rendezték. Maga a Lottó, Lőttéire elnevezés is gall szóból, a pénz. illetve a súlyegység bizonyos hányadát jelentő Lot-szóból ered. Franciaországban 1539-ben I. Ferenc király pátenst adott ki a sorsjátékok rendezésére. S a francia királyi lottó XVI. Lajos korában már évente 10 —12 millió livre bevételt ho­zott a kincstárnak. A lottó mai formája — a 90 szám közül kiválasztandó 5 nyertes szám megjelölése Genova városában lett honos. A város nagytanácsának öt tagját ugyanis évente 90 pol­gár közül nyilvános sorsolá­son választották. A lakosok egymás közt fogadtak az öt jelöltre. Később az egyéni fo­gadásokat betiltották, j Be­nedetto Gentile javaslatára a köztársaság rendezte meg hi­vatalos formában — sorsjá- tékszerűen — a fogadást. Ha­marosan o. többi olasz város­államban is bevezették ezt a játékot. S még a középkor­ban egész Európában elterjedt a lottó. Magyarországon az első lut­rit 1763-ban sorsolták. ekkor még osztrák rendezésben. De az 1868-ban kelt XV. törvény­cikk már önálló magyar lottó- jövedék felállítását rendeli el. Pesten először 1770-ben húz­tak lottószámokat. E jubileum alkalmából a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság rendkívüli lottószelvényt bocsátott ki, amelyen a Budai Vár régi és mai képe látható. Az emlék­szelvények sorsolását — a 37. heti számok húzásától függet­lenül — szeptember 11-én tartják. A sorsolásról a tv helyszíni közvetítést ad. Az emléklottószelvényeknek tárgynyeremény-sorsolása is lesz, főnyereményei: egy budai öröklakás, két szemé ly gépko­csi és húsz, kétszemélyes tár­sasutazás, a régi lottósorsolá­sok színhelyére: Genovába, Velencébe, Becsbe, Pozsonyba. 1957-ben új célokkal, de a régi feltételek mellett újból meghonosították a lottójáté­kot. Az első játékhétre 1 505 500 szelvényt küldtek be a játékosok. s a. nyeremény- alap meghaladta a 2 millió forintot. Ekkor, 1957. március 7-én a következő öt számot húzták ki. a szerencsekerékből: 77, 16, 71, 89, 61. Ct találat nem volt. De az első öt találat nem váratott sokáig, április­ban egy özvegy asszonyra mo­solygott a szerencse. Tíz év alatt 53 millió nyertesnek fi­zettek ki nyereményt. S egy év alatt a lottószelvények gyártására 420 tonna papírt használtak fel. Népszerűek a lottó tárgy­nyereménysorsolásai is — öröklakást, családi házat, nya­ralót. személygépkocsit, hűtő­gépet, motorkerékpárt, tv-t, háztartási gépeket nyerhetnek a szerencsések. A kisorsolt tárgyak 10—15 százaléka mégis gazdátlanul marad. Ezeket a szokásos nye­remények mellé, két hónap múltán újból kisorsolják Azt ugyan meg tudják állapítani a Lottó Igazgatóságon, hogy hol adták el a szelvényt de bogy kinek, az már a tulaj­donos titka. Mondják, volt ohmn eset is, hogv „ négy- találatos lottószelvényt nem váltották be. — Hogy miért? — erre a legkülönbözőbb levelek, hírek válaszolnak,­— Mosodába került a ruhám zsebében. .. — Beleestem a Balatonba ruhástól a szelvény is elázott — és hasonló fantasztikus meqokolással. Nemrégiben egy vonat vész- fékjét húzták meg, az abla­kon kirepült lottószelvényért. A vonat megállt, és a szel­vényt — nn‘rr* találták meg. KÁDÁR MÁRTA '

Next

/
Thumbnails
Contents