Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

Várong közigazgatásilag Szakoshoz tartozik. Lakossága megcsappant és semmi sem in­dokolná, hogy külön tanácsa legyen. Tanácsi kirendeltség székéi a tanácsépületben, de ha így fogy a lakosság, ennek a fenntartása sem sokáig lesz indokolt, s a tanácsháza csak a szóhasználatban lesk majd tanácsháza . .. Kristóf László kirendeltség- vezető szerint azonos időszak­ban öt-hatszor annyi az- el­halálozások száma, mint a születetteké. Jelenleg 345 la­kosa van Várongnak. Az utób­bi két népszámlálás közt majd 20 '^százalékkal csökkent az összlakosság. Várong egyéb­ként sosem volt nagy község. Az ismert adatok szerint 1783- ban 277, 1828-ban 336, 1880- ban 514, 1920-ban 430,. 1949- ben 468 lakosa volt. Várong már az Árpád-korban i$ la­kott hely volt. Erre utalnak a régé­szeti adatok. Feltártak egy régi te­metőt a falu mellett, amely szerint már a XI. században benépesítették e vidéket is őseink. Egy 1333-as kel­tezésű okiratban Várongra vonatkozó adatot találtak. Várong határában megtaláltak az egykori római biro- . dalom emlékeit is. (Magyar János­nak, a várongi iskola volt igazgató­jának helytörténeti tel jegyzései bői.) Meddig ? — Meddig lesz falu Várong? — kérdeztem Katona Miklós tsz- anyagraktárostól és Koszorús Jó­zsef nyugdíjas tsz-tagtól. — Talán 30—40 évig. — Lehet, hogy tovább Is. — Mindenesetre szeretnénk, ha azért nem tűnne el o térkép­ről. — Megüresednek a házak, mert az öregek kimennek a te-, metőbe ... A fiatalság pedig, nemigen marad itthon. — A maguk gyermekei?. Katona Miklós: —• Nekem nincs családom. Koszorús József: . Az egyik fiam állatorvos Mohácson, a másik itthon trak­toros. Injekció A várongi termelőszövetke­zet hirdetést adott fel két or­szágos lapba, amelyből kitű­nik, hogy szívesen fogadnának, vennének fel tagnak nagycsa­ládos jelentkezőket. Az aján­latból kitűnik, hogy az ilyen jelentkezőket hozzásegítenék kedvezményes házvásárláshoz. A tsz munkaerőhelyzete na­gyon rossz, állandóan romlik, a falu lakossága is annyira csökken, hogy helyből nem számíthatnak megfelelő után­pótlásra, így más megoldás nem lévén, megpróbálkoznak a hirdetéssel. Hogy ez az in­jekció milyen hatással jár, arról egyelőre nem lehet be­szélni, mert ottjártunkkor ép­pen csak postázták a hirde­tést. Körülbelül 10 sokgyerme­kes családdal szeretnék gya­rapítani a közösséget. Egy-két családnak azonnal tudnának lakást biztosítani, a többiek­nek pedig belátható időn be­iül. fokozatosan. Amennyire is­merik az egyes vidékek mun­kaerőhelyzetét, szociális kö- - rülményeit, úgy kalkulálják, hogy nem Tolna megyéből jön­nek, majd jelentkezők, hanem az ország más, távolabbi vi­dékeiről. Megkérdeztem, hogy cigánycsaládokat szívesen fo- gadnának-e. Azt felelték, hogv cigány munkaerő már volt a tsz-ben, de nem bízón vilit, tar­tósnak, így arra már eleve nem mernek alapozni. A tsz 2500 holdas és két községet — Várong. Lánafő — egyesít. Lápafőn sem különb a tsz-en keresztül hasznosuló munkaerőhelyzet. mint Vpron- gon: mindkét falu erősen’ sor­vad ezért került a tsz is: ne­héz munkaerőhelyzetbe. Kérvény földügyben 1919 januárjában, tehát nem sokkal a Tanácsköztársaság megalakulása előtt 14 várongi nincstelen kérvényt írt a földművelésügyi miniszternek: „Alulírott Várong község föld nélküli és kisbirtokos la­kosai azon alázatos kérésün­ket terjesztjük Miniszter Űr elé, hogy a földosztást legelső­sorban is kis községünkben megkezdeni kegyeskedjék. JVItéél - -jl. Kérésünket a következő in­dokokkal támogatjuk. Községünk határa 300 hold, a lélekszáma 450 — ebből öt­nek van 10 hold földje, a többi egy-két holdas, legtöbb a teljesen földnélküli.” A kérvény egyik aláírójá­nak, Tancsik Istvánnak a fia — Tancsik József — jelenleg a helyi tsz elnöke. „Miért engedte el a fiait Balogh János bácsi a tsz egyik idős tagja néha panasz­kodni szokott, hogy mint egye­dülálló embernek milyen ne­héz a helyzete. Már megesett, hogy ezzel vágtak vissza neki: — Miért engedte el a falu­ból a fiait? Ha itthon marad­nak, magának is lenne segít­sége, könnyebben menne sora. Balogh János bácsi öt gyermek apja. Felesége meg­halt, gyermekei pedig ahá- nyan, annyi felé laknak, dol­goznak. Az egyik pedagógus Szakoson, a másik ruhagyári munkás Kaposváron, a harma­dik buszkalauz és Szakoson lakik, a negyedik egyetemis­ta, az ötödik pedig férjhez ment, és Kaposvárra költözött. Persze könnyű a másiknak mondani, hogy miért enged­te el a fiait. .. Majd minden családban hasonló a helyzet. A fiatalok közül alig marad­nak a faluban. Egy felmérés szerint a tsz-tagok életkor­statisztikája a következő ké­pet mutatta:, az átlagéletkor 51 év. A 65 év felettiek szár­ma 105, az 55—65 éveseké 77, a 40—55 éveseké 99. és a 16— 40 éveseké. 91. — Mi adja meg e falu jel­legét? — kérdeztem Győréi János tsz-párttitkártól. — A paraszti élet. A me­zőgazdaság. A tsz. A lakosság fő megél hetési forrása a ter­melőszövetkezet Más foglal­kozású család alig lakik e fa­luban. Várong- szinte teljes egészében a tsz-szel azonos. — A nagyvilág hírei eljut­nak-e ide?­— ■ Természetesen. Igaz. el­dugott helyen fekszik a mi kis falunk. Itt vége van a köves- útnak, innen csak visszafelé lehet menni, itt húzódik a megyehatár, és vasút sem ve­zet Várongon keresztül. De villany rádió és televízió itt is éppúgy van. mint másutt, újság is jár, tehát végered­ményben éppúgy és épp ak­kor eljut hozzánk a nagyvilág minden fontos híre, mint más­hova. Esetenként pártnapot is tartunk, amelyek jó a!-kalmak arra, hogy megmagyarázzuk a lakosságnak a különféle jelen­ségeket. A lehetőség tehát adott ahhoz, hogy az embe­rek foglalkozzanak a külföldi eseményekkel. — fis foglalkoznak js? — A falusi jellegnek meg­felelően: található egy sző­kébb réteg, amelyik intenzí­vebben érdeklődik a nagy­világ eseményei iránt, a többi esetenként, s olyanok is akad­nak, akiket nem nagyon ér­dekel, hogy mi történik több ezer kilométerre tőlünk. Ami közelebb van hozzánk, termé­szetszerűleg jobban foglalkoz­tatja az embereket. így pél­dául a csehszlovákiai esemé­nyek. — És ami az országon be­lül történik? — Elsősorban az olyan jel­legűek. melyek a mi életünk­re is közvetlenül kihatnak. Gyakran születnek olyan gaz­dasági intézkedések, rendelke­zések, amelyekben közvetle­nül érdekelt a mi termelőszö­vetkezetünk. Ezek híre- gyor­san elterjed, ezekről majd mindenki beszél. Általános­ságban azt mondhatnám, hogy a lakosság érdeklődési köré­nek értékelésénél figyelembe kell venni a sajátos körülmé­nyekét. Ez is nagyon viszony­lagos. Az átlagos parasztem­ber nem politizál annyit mint a városi. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ahjioz nincs annyi lehetősége sem. A pa­rasztember munkáéi foglaltsá­ga nem napi nyolcórai és nem is utazik, lát, hall, ta­pasztal annyit, mint •» városi. A legtöbb ember csak akkor mozdul -kj- a,-faluból. , ha -mu­száj.' • ^ •• Például... v' ■' — •E<*észséeügJr!--olL- bíró­ság," bevásárlás. - • „Szeretnék megbofötváIközrii r / • / 6 1970, szeptember 13, Sok városi ember lelki sze­mei előtt valamiféle idillikus kép jelenik mgg, amikor a _falu kg- rül szóba, és sokan ' hajlamosak e megjegyzésre: — Irigylésre méltó a falusi ember élete. A falusi élet romantikájáról megtévesztő legendák' keringe­nek. A .falusi valósághoz sok olyan vonós ' is , hozzátartozik, ami bizony egyáltalán nem irigylésre méltó. — Hol a borbélyüzlet? Sze­retnék megborölválkozni — ér­deklődik a városi kényelemhez szokott és véletlenül idevetődő ember 'az útjába akadó váron- gitól. Legfeljebb tiszteletből nem neveti ki a kérdezett. Borbély- üzlet? Várongon? Talán csúfo- lódik ez a vasalinadrágos . . . Várongon nemhogy borbély- üzlet, még házaló borbély sincs, ■ sem aki a'- női frizurákat igaz­gatná. Aki nem óhajt szakállas maradni, megborotváikozlk sa­ját maga. Ha pedig hajat akar vágatni, elutazik Szakosra, eset­leg Dombóvárra, Egy ideig dol­gozott itt egy ‘fiatal ■ és friss szakmai végzettségű fodrász- leány, de férjhez ment, férjével együtt másutt lakik és dolgozik, így az öröm nem tartott' so- ka;q. Ha netán hazamegy Vá- rangra meglátogatni a szűréit, •— esetleg - rtWgnyírjá cldhék - már­is vallóig ér a huja, Más: szolgáltató szakmákban sem sokkal jobb a helyzet, ösz- szesen egy. cipész és egy kőmű- . vés kisiparos lakik a faluban, nem csoda, hogy a szolgálta­tási igények megközelítően sin­csenek kielégítve. Hpl innen, hol onnan próbálgatnak valakit a faluba csalogatni, de a tárgya­lásnál nem tudnak továbbjutni a várongiak. Nem, települ kis­iparos e faluba, mert az tűi ki­csi ahhoz, hogy benne megél­hetne az iparából, és nagyobb helyeken jobban megtalálja a számítását. ' — Hova utaznak? • — A legtöbben Dombóvár­ra, a járási székhelyre. Utá­na a sorrendben Kaposvár következik, mert nem messze esik hozzánk^ és jó a közle­kedés is, majd Szekszárd és végül Budapest. A fővárosba már alig jutnak' el páran. Pél­. d'ául ilyen alkalmakkor, mint most a mezőgazdásági kiállí­tás, de sokan ide is csak azért jutnak el mert külön, szervezzük, buszt indítunk. Miklai István kezdettől fog­va az egyik legszorgalmasabb és megbecsült tágja a közös gazdaságnak, jövedelme ál­landóan a jobbak közé tar­tozik, és családja anyagilag szemlátomást gyarapszik. Do­logidő lévén, természetesen nem otthon találtuk meg, ha­nem a határban. Szénát ra­kodtak, s míg vele beszélget­tem, a párttitkár mászott fel helyette a kocsira, vette kezé­be a vellát és igazgatta a szé­nát. Már az első szavakból kiderült, hogy elégedett a sor­sával. s vallja: aki a tsz-ben nem restell dolgozni, megxa- lálja a számítását. Mi a napi elfoglaltsága, — A munka. — fis? — A munka. — Érdekli, hogy mi történik a nagyvilágban? — Érdekelni érdekelne, csak éppen nem sok idő jut ilyes­mire. Az ember meghall és megjegyez ilyesmit, hogy Vi­etnámban és Egyiptomban há­borúznak, de a részletekre már nem igen jut idő. Tet­szik tudni, ez faluhelyen úgy van, hogy mindenki felkelko- ra reggel, mert etetni kell az állatokat, és bizony sötétedé­sig nincs megállás. — Újságot járatnak? — Igen. Csak idő nem min­dig akad az elolvasásához. Igái és Várong közt körül­belül 10 kilométer a távol­ság. Mint ismeretes, Igalnakl melegvízű gyógyfürdője van, és igen felkapott fürdőhely. Miklai Istvántól megkérdez­tem, hogy fürdött-e az igali gyógyvízben. — Még nem. Pedig én Iga- Ion születtem, de arra még nem futotta az időmből, hogy oda elmenjek fürödni. Földrajzilag minden falu benne van a nagyvilágban, de néha az az érzésem, hogy az összkép nagyon is vegyes. A nagyvilág hangja ugyan el­jut mindenhova, de minde­nütt akadnak, akik nagyon messze esnek a nyüzsgő élet­től. Élik a maguk tisztes, dol­gos életét, de nagyon keve-. sót : -tudnak arról, z hogy . mi történik. íkörülöttük. A • falusi embereknek ' e rétegét .Semmi­képpen sem vádolhatnánk ros’szirtduiatú közönnyel'.' egé­szen másról van szó. Mindez.- a régen megszokott munka és életritmusból fakád. Miklai ‘ , István... a szülőfalujánaK , gyógyfürdőjében nem ' azért nem,..fürdőit még,, mert. nincs pénze, hanem mert „nem fu­totta.Üdéjéből”. A hasotiló tír"' pusú emberek a szívük mé- - lyéből fakadóan együttéreznek az agressziónak -kitett népek­kel. Csak az ősöktől örökölt és a mai, szocialista viszonyok közt is megőrzött, munkatem­pó nem teszi lehetővé, hogy minden részletre kiterjedően foglalkozzanak a- külföldi ese- j ményekkel. Könnyebben él­nek, dolgoznak mint azelőtt, de odáig még nem mindenki jutott el, hogy a napi elfog- : laltságában a munkán kívül más is rendszeresen helyet • kapna. BODA FERENC A tanácsit áza Árpád-kori hely A nagyvilágban VÄR0NG

Next

/
Thumbnails
Contents