Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

Luxus—közköltségen Különböző szintű vezetői beosztásban lévő emberek a meg­mondhatói: eljutottunk addig, hogy az állam rendelkezésre bo­csátja az irányításhoz szükséges anyagi eszközöket. Aki emlékezik a hőskorra, emlékszik arra is, hogy nem egy gépállomási vagy ál­lami gazdasági igazgatónak hivatalból még egy rossz bicikli sem jutott, Irogy ugyanezeknek az intézményeknek pénzügyi vezetői ládából eszkábált íróasztalon végezték ra unkájukat. A lehetőségek nőttek; az igények pedig — néhol — magasra szökkentek. Az igények nö­vekedése ellen egy szót sem szólunk, úgyszintén az ellen sem, ha azokat valaki a rendelkezésére bocsátott alapokból, vagy — ha ezeket elégtelennek találja —, saját zsebéből elégíti ki. Ami ellenben tűrhetetlen: luxusigények kielégítése közpénzből. Volt idő, amikor a szükségesre sem jutott mindig; sosem lesz idő, amikor megengedhető az úrhalnámság áj íami finanszírozása. Közérdekű bejelentés alap­ján végzett vizsgálatot a Tol­na megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a Gerjeni Állami Gazdaságban. A vizsgálat egy­részt arra irányult, hogyan jutott Polski Fiat gyártmá­nyú személygépkocsihoz a gaz­daság; másrészt, miért vásá­roltak Tolnán lakóházat az igazgató számára. A Polski Fiat ára 110 000 forint; a gazdaság egy ilyen kocsit 140 000 forintért vásá­rolt. Az autó eredetileg két tolnai lakosé volt. Mivel az állami gazdaság magánsze­mélytől nem vásárolhat, a gerjeni Rákóczi Tsz vette meg a gépkocsit, — a tsz-töl pe­dig äz állami gazdaság. A kétszeri átiratás 7500 forint­ba került. A népi ellenőrzés fehéren-feketén bebizonyította, hogy a Gerjeni Állami Gaz­daság pénzkidobás nélkül, azonnal (!) kaphatott volna a Merkúrtól Warszawa személy- gépkocsit — 92 000 forintért Közismert, hogy a Warszawa közületi célokra teljesen meg­felelő. No, persze, a Polski Fiat „előkelőbb.” A gazdaság gépkocsiügyeire még visszatérünk; azok tel­jes megértéséhez szükséges tudni, hogy Sas János sze­mélyében 1969 január 1-ével a nyugdíjba ment igazgató helyébe új igazgatót neveztek ki. A régi igazgató kiköltözött a gazdaság területén lévő három szoba összkomfortos la­kásból. Ennek a lakásnak át­alakítására, tatarozására 25— 30 000 forintot költött a gaz­daság. Sas János igazgató, — aki Iregszemcséről került Ger- jenbe —, nem költözött be; hanem május 1-ével a lakást kiutalta a szarvasmarha-ága­zat vezetőjének. A most kö­vetkező dátumok egyre érde­kesebbek lesznek: ebben az időben megürült még egy szolgálati lakás. Ezt, szintén az igazgató elhatározásából, a főállattenyésztő kapta meg. Igen kevéssel ez után, 1969. június lB^án a gazdaság ve­zetője a MÉM miniszterhelyet­tesétől 200 000 forint felhasz­nálására kért engedélyt, hogy igazgatói lakás céljára meg­vásárolhassa a Tolna, József ' Attila utca 10 szám alatti házingatlant. A kérelemnek pártfogója is akadt: az Álla­mi Gazdaságok Tolna—Bara­nya megyei Főosztálya. Az engedély megérkezett; a há­zilagos brigád ezen az épüle­ten is 00—100 000 forintos munkát végzett, — az átala­kítás után az igazgató augusz­tus végén beköltözött. Lakás- problémájának megoldása , csak” mintegy 300 000 forint­jába került az államnak... De volt-e egyáltalán lakás- problémája...? Nos, abban az órában, amikor a tolnai ház megvásárlására engedélyt kért, valóban volt. Ezt megelőzően hónapokon át a szó legszoro­sabb értelmében válogathatott a lakásokban. Mégsem válasz­tott, hanem mesterségesen te­remtett lakásgondot, aminek likvidálása a már említett summába került. Mielőtt Sas János Tolnára költözött, rendszeresen hasz­nálta a gazdaság gépkocsiját, hogy Gerjenből Iregszemcsé- re hazajárjon. Mint a népi ellenőrzés kimutatta, az igaz­gató, illetve családja Ireg- szemcse és Gerjen között összesen 15 600 kilométert ko- csikázott — engedély és bár­miféle gazdasági érdek nél­kül. A Tolna és Gerjen kö­zötti autókázás további 3000 kilométert fecsérelt el, .szin­tén engedély nélkül. A jog­talan gépjárműhasználattal. Sas János csupán 1969-ben 41 574 forint kárt okozott. A Polski Fiat — szinte termé­szetesen — az igazgató fele­ségét is szállítgatta már eb­ben az évben tolnaszigeti munkahelyére. Az ingatlan- és az autó- vásárlással látszólag nem sér­tette meg a törvény betűjét Sas János; a törvény szelle­mét annál inkább. Ezért ér­demel említést, hogy a népi ellenőrzés szükségesnek látja, hogy az ismertetett tények morális oldalával a pártszer­vezet is foglalkozzék. A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság ezenkívül az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontja vezérigazgatójának ja­vasolta: Sas János igazgató­val és a rajta kívül még vétkesnek látszó személyekkel szemben fegyelmi úton al­kalmazzon példás felelősségre- vonást, az igazgatóval pedig téríttesse meg az autóvásár­lásból és a jogtalan gépkocsi- használatból eredő teljes kárt. — b. z. — a szél orrához kergette a lacipecsenyések sátra körül lebegő fűszeres illatot. Ettől hangosan nyelt. De a szikár er.bér szigorú volt magához... Fiái kézen­fogva járta a vásárt s nézte a lovakat. Kezdődik a tavaszi munka, ló nélkül a hat hold­dal nem lesz semmi. — Édesapám, vegyen nekem márcot — emelte apjára pu­hán fénylő kék szemét az öt­éves fiú. A szikár ember nem vála­szolt. Megszorította a gyerek csöpp kezét. Az nyugodtan lépdelt apja mellett. Akkor már tudta, hogy nem marad el a márc, csak várnia kell. Majd a lóvásár után. Egy kövér lókupeccel alku­dozva kötött egyességet a „két” férfi. Egy lipicait vet­tek meg. Amint gazdát cse­rélt az állat, fehércsillagos homlokát • büszkén fordította a szikár ember felé. Ha be­szélne, talán azt mondaná. „Gazdám! Majd mi megmutat­juk mi az a munka.” Áldomást ittak. A szikár nagyfröccsöt a palánta vedig homályosan vilárító. sárga márcot, párás pohárból. Jó- darabig ültek a kék-kockás abrosszal leterített asztal mel­lett. A kicsi lábait lóbálta. A szikár csontos ujjaival kusza ritmust dobolt a kockás asz­talon, s azon tűnődött; talán )o vásárt csináltam? Nevezzük el Büszkének —- szólt az apa. Fia bólintott. Akkor 1947-et írtak. A szikár ember nagyon megszerette az állatot. Büsz­ke is őt. Érzékeik szinte ki­finomultak egymás iránt. A szikár ember így emlé­kezik: ' Soha nem felejtem el... Már a nyárban voltunk, a hagy­mát is kiszedtük, csak még nem takarítottuk be. Azon a napon fülledt meleg volt. Az égből ereszkedő sűrű, nehéz levegő úgy nyomta a hátamat, hogy azt hittem, menten el­törik. Felegyenesedni is alin tudtam. Amikor az istállóba léptem, Büszke nyugtalanul rázta a farát. Ilyennek még nem láttam. „Csak nem? Meg­bokrosodni készülsz?” Aztán néhány pillanat, s jött az ítéletidő. Büszke Dörgött, csapkodott a mennn- kő, vastag szürke felhő borí­totta el az eget. Na, mondom az ég kékjét talán nem lá­tom már soha. És szakadt. — Az istenit! Mi lesz a hagymával? Az istálló ajtajá­ban álltam.. Oda az egész munkánk. Büszkéé és az enyém. Vihar ide, mennydör­gés oda, befogtam. Valahogy kiérünk. De hogy lesz a visz- szaút? Egye fene! Gyorsan föl a hagymát a kocsira. Mindet. Kétszer nem fordulhatunk. Amíg a termést, a tizenöt mázsát feldobáltam, elmond­tam nyolc miatyánkot. Gon­dolom nyolcat, de talán tízet is. Csak bele ne szakadjon Büszke, az én büszke lovam. Rossz úton, ilyen terhet még egy muraközi se bír el. Felugrottam a bakra. Hol az ostor. Nyúltam az ostorért. Persze, nem hoztam. E' lo­vam, lovacskám! Megköszörül­tem torkomat. — Büszke! mehetünk. Büszke nekifeszült a hám­nak. Megfeszült. És húzott. Az agyagos földben majdnem tengelyig süllyedt a kocsi. És Büszke húzott. Már a gatyám is vizes lett. És Büszke húzott. Vagy háromszáz métert me­hettünk, amikor megállt. Nem szóltam. De előre se néztem. Aztán újból megindult. Csak kifújta magát. A két kilomé­teren ötször álltunk meg. Az én fajtám keményszívű, de akkor este Büszke dupla abrakot kapott, én én is az istállóban aludtam. * A szikár ember hat holddal és két tehénnel 1960-ban be­lépett a tsz-be. Előtte tizenhá­rom esztendő Büszkével. . ■ Hány kilométert tettek meg a porosán futó utakon. Hány barázdát varázsoltak a bet holdra? És mennyi trágyát hordott ki vele az istállóból Kékszemű, a szikár ember fia? Büszke akkorra már túl volt a „férfikorán”. Azért tartot­ták csak mert nem nem volt szívük túladni rajta. Amikor jöttek, hóm' összeír­ják a lovakat, mer1--idézték: munkára, vagy vágásra? A szikár embernek kicsere- pesedett az ajka. Fogait ösz- szeszorította, aztán nagyon halkan, olyan bocsánatkérően mondta ki az ítéletet: — Vágásra. A törvény az törvény! Bármily kegyetlen is — oki nem dolgozik, ne is egyék. HORVÁTH MÁRIA Felnőtt vagy gyermek? A taLnrÁLe7nvA#L»7»t sajátos magyar pénzinté- iV IdHdrrhhőUyeihC/ei 2et Nincs mjnden népi demokratikus országban, s ahol van, ott is meglehető­sen eltérő jellegű. A Tolna megyei takarékszövetkezeti vezetők a közelmúltban Lengyelországban jártak, s ta­nulmányozták az ottani hiteléletet. A lengyel falvakban csak takarékszövetkezet van, külön állami pénzintézet, mint nálunk az OTP, nincs. Viszont a lengyel taka­rékszövetkezetek sokkal szélesebb körű tevékenységet fejtenek ki, mint a magyarok: a nem tagokkal is köz­vetlen ügyfélkapcsolatban állnak, és a gazdasági tény­kedés mellett széles körű kulturális tevékenységet is folytatnak. Azt kár lenne vitatni, hogy melyik a jobb. Minden országnak megvan a sajátos adottsága, és tanácsosabb ahhoz viszonyítani; a magyar takarékszövetkezetek ese­tében inkább arról kell beszélni, hogyan szolgálják a népgazdaság általános törekvéseit és mennyire alkal­masak feladatkörük ellátására. Mint ismeretes, az első takarékszövetkezet 1956-ban alakult meg, és éppen a mi megyénkben, Dunaföldvá- ron. Az akkoriban kétkedéssel fogadott szövetkezeti forma fokozatosan kivívta magának mind a közönség, mind a kormányzat elismerését, bizalmát, és országos mozgalommá fejlődött. Működési területükön átlagosan minden negyedik-ötödik ember takarékszövetkezeti tag Tolna megyében, azaz a családok túlnyomó több­sége tagsági szállal kapcsolódik ehhez a pénzintézet­hez. Érdemes a szövetkezeti jelleg szempontjából is bonc­kés alá venni ezt a pénzintézetet. Sokkal több bennük a szövetkezeti jelleg, mint nagyon sok egyéb szövetke­zeti formában. Létük kizárólag azon alapszik, hogy egy csomó ember összefogott, szövetkezett. Ezen alapszik a fejlődésük is. Itt ismeretlen fogalom az állam anyagi támogatása. Amit kölcsönként kiadnak, az a tagok ál­tal befizetett részjegy és a betét meghatározott hánya­da. Vagyis közvetlenül a szövetkezésből eredő pénz. Ma már ott tartanak, £*; »K állóság igényével. A kezdeti időszak szükségessé tette, hogy működésük csak egy szükebb területre terjedjen ki. Nyilván idő kellett ahhoz, hogy megfelelő pénzügyi gyakorlatot, jártasságot szerezzenek, kialakuljon a megfelelő szakgárda. Ahogy izmosodtak, bővült a jog­körük is, s ahogy telt-múlt az idő, beigazolódott, hogy legtöbb takarékszövetkezet felnőtt minden olyan pénz­ügyi feladat ellátásához, ami a lakosság mindennapi életével közvetlenül kapcsolatos. Hogy mennyire stabi­lizálódott a káderállomány, azt az is mutatja, hogy Tol­na megye 21 takarékszövetkezetében 9 olyan ügyvezető van, aki a megalakulástól kezdve ügyvezetője ugyanan­nak az intézetnek, és mindössze egy olyan ügyvezető található, aki 2 évnél rövidebb idő óta dolgozik ugyan­abban a beosztásban. A szakmai ellenőrzések általában jó képet mutatnak, és nincs szükség a gyakori vezető- csereberére, mint az olyan helyeken, ahol rosszul megy a munka. A takarékszövetkezetek mai fejlettségi szintjén már joggal vitatja mindenki a még meglévő kötöttségek helytelenségét. Teljesen indokolatlan és érthetetlen, hogy amikor az egész gazdasági rendünkben feloldot­tuk a felesleges kötöttségek nagy részét, és megterem­tettük a gazdasági konkurrencia bizonyos lehetőségeit, a takarékszövetkezetek esetében megfeledkeztek az új koncepciókról. Minden más szövetkezet és vállalat ese­tében megszüntették a területi elvet, itt azonban to­vábbra is adott, hogy melyik községben alakulhat taka­rékszövetkezet, és melyikben nem. Ahol OTP-fiók van, ott nem engedélyezik, hiába kéri a lakosság. Szó sincs itt arról, hogy a? OTP-fiókot elsorvasztaná a megalaku­ló takarékszövetkezet. Az OTP-nek olyan nagy múltja, kiterjedt bázisa, stabil ügyintézése, nagy közönsége van, hogy nincs mit féltenie a takarékszövetkezettől. Jel­lemző, hogy néhol létrejött valami véletlen folytán ilyen kettősség. Például Dunaföldváron is. Sőt, a duna- földvári nemcsak a legrégebbi, hanem egyben az ország egyik legjobb takarékszövetkezete is, rohamosan nő a betétállománya, de közben a helyi OTP-fiók állománya is gyarapszik. Azaz nagyon is jól megfér egy helység­ben a két pénzintézet, amennyiben pedig azért versen­genek, hogy melyik szolgálja ki jobban a lakosságot, úgy ennek csak tapsolni kellene, nem megakadályozni azt. A várncnlrtian terjeszkedhet a takarékszö­varOSÍMDan sem vetkezet Ugyan miért? Az OTP a betétállománynak sokkal nagyobb hányadát ad­hatja ki hitelként, mint a takarékszövetkezetek. Ez is érthetetlen. Bár sokat bővült a takarékszövetkezetek hi­telnyújtási lehetősége, de még mindig nincs azonos szinten az OTP-vel. Mi indokolja ezt ma már? A modern szövetkezetpolitikai koncepciókkal is el­lentétes a takarékszövetkezetek hátrányos megkülön­böztetése. Pár év óta úgyszólván nincs vitafórum, ahol ne sürgetnék a helyzet javítását. Bizonyos részkérdé­sekben történt is intézkedés, ám az alapvető problé­mákról mintha megfeledkeztek volna. Ideje lenne, hogy a felnőttet ne gyermekként kezel­jék. BODA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents