Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
Oclakinn, az udvarra tűző napfényben, huszonnyolc Celcius fokot mutatott a hőmérő higanyszála, amikor a Tamási Sütőipari Vállalat 4. számú sütőüzemében, Gyönkön jártunk. Kellemes hűvös volt tehát ahhoz a hőséghez mérten, mely odabenn, a kemencék körül uralkodott. A negyvenöt fokos meleget is meg lehet szokni — állítólag. így vélekedett ugyanis ifjú Lax Frigyes, aki kollégáival aznap harmincöt mázsa kenyeret, ötezer kiflit, ezer zsemlyét, kétszáz óriáskiflit sütött, és „ráadásul” — az igényesebb vásárlók kedvéért — harminc fonott, tizenöt kakaós és öt- ven mazsolás kalácsot. Munkahelye afrikai hőségében mindanyiuk védő italául a jégbe hűtött szódavíz szolgált. Foto: K. Z. A* első félév Egy vállalat, amely mindenből többet tudna Sajnáljuk az elmulasztott lehetőségeket, mondja Körtés István, a Simontornyai Bőr- és Sző'rméfeldolgozó Vállalat igazgatója. Egy eredményes félévről számolhatott be a legutóbbi termelési tanácskozáson, meglepő tehát, hogy mégis az elmulasztott lehetőségekről beszél. A vállalat termékeit külföldön, belföldön egyaránt keresik. Raktárra termelés nincs, a vezetőket elsősorban nem a vevőkeresés foglalkoztatja, sokkal inkább az elszalajtott nagy üzletek sokasága. Erre, ezekre gondol Körtés István. A kereslet jóval nagyobb, mint a kínálat. Közelebbről nézve ez annyit jelent, hogy sportlabdából 200 ezer helyett 350 ezerre is lenne vevő. „Évente 20 ezer bőrkabátot készítünk, 12—15 millió forint termelési értékben. Az igényeket ebből sem tudjuk kielégíteni. A szőrmekikészítő üzemrész és a konfekciórészleg sem győzi, mert mindenből több kellene, mint amennyit gyártunk’’ — mondja a vállalat igazgatója. Egy többórás beszélgetés után végül is arra kell gondolni, a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat vezetői és dolgozói akkor mondhatnák teljes bizonyossággal, hogy maradéktalanul érvényesítik a gyakorlatban a reform elveit, ha maximálisan kihasználhatnák a piac nyújtotta üzleti lehetőségeket. Azokat a lehetőségeket, amelyek 2—3 év múlva nem biztos, hogy rendelkezésükre állnak, minthogy esetleg más, élelmes, vagy nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkező üzletemberek is betörnek, mondjuk a sportlabdapiacra. Versenyfutás az idővel. Egyre gyakrabban mondjuk, egyre sűrűbben hangoztatjuk. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat termelési gyakorlatára lefordítva ez azt jelentené, hogy mind népgazdasági, mind vállalati-érdekből, ne hagyja parlagon a lehetőségeit, ne három év múlva legyen képes kielégíteni az 1970-ben- jelentkező keresletet, hanem most, 1970-ben. A vállalat vezetői talán nem ismerik az üzleti élet törvényeit? Jól ismerik. Csakhogy nem rajtuk múlik teljes egészében vállalatuknak az a gydrs, lehetséges fellendítése, amire a kereslet szempontjából megvolna a lehetőség. Nincs pénz. A befektetés költségei kockázatmentesen és gyorsan megtérülnének, mégsincs pénz, új gépekre, berendezésre, korszerűsítésre, összességében a kapacitás bővítésére. 1973 után éri utói majd magát annyira a vállalat, hogy a jelenlegi keresletnek megfelelően eszközöljön beruhá- ’ zásokat. A jelenlegi keresletnek megfelelően, — 1973 után! Itt bizony a kockázat nagyon nagy. Hisz ki tudja, nem nevezhetjük-e soha vissza nem térő lehetőségnek a vállalat mai konjunkturális helyzetét. A piaci igények kielégítésének útját állja, hogy nincs pénz a fejlesztéshez. A vállalat fejlesztési alapját biztosítékként, fedezetként leköti a forgóalap-szükséglet. S egy aranybánya csupán" fél gőzzel termel. No, az talán túlzás, hogy a vállalat aranybánya, de ha figyelembe vesszük, hogy termékei tekintélyes hányadát exportálja, akkor devizaszerző üzemnek túlzás nélkül nevezhetjük. Az első félévben a korábbi évekhez képest a termelékenység, a szervezettség nőtt, az átlagbér körülbelül 2,5 százalékkal növekedett. A vállalat az árbevételét az első félévben a vártnál jobban teljesítette. De elégedettségről mégsem beszélhetünk, mert az üzemi tanácsülésen, mind a beszámoló, mind a hozzászólások középpontjában az állt, hogy minden területen növelni kell a minőséget, a versenyképességet. A versenyképesség jól megokolható elSfrS- látásból foglalkoztatja a vezetőket és a dolgozókat. Meg akarják tartani vevőiket, pontosabban „át akarják menteni” üzleti partnereiket" arra az időre, amikor már minden igényt ki tudnak elégíteni és esetleg a várható és jelentkező konkurrencia előnyomulását is meg kell gátolniuk. Másként nem megy, csak így; fáradhatatlanul javítják, öregbítik a vállalat termékeinek jó hírét. A Női és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat, jórészt üzleti meggondolásból, másrészt a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva, saját fejlesztési alapjából segíti a Simontornyai Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalatot megfelelő garanciákkal és biztosítékokkal. Ez az együttműködés hasznos mindkét vállalatnak, de elsősorban azt a szemléletet tükrözi, hogy mindent a vevőért. Összességében az adott keretek között a bőrés szőrmefeldolgozó vállalat munkáskollektívája az első félévben kiemelkedő eredményeket ért el, olyannyira, hogy a rendelkezéseknek megfelelően, a kollektív szerződés előírásai szerint most, év közben 29-en számíthatnak nyereségprémiumra. Az összeg változó, aszerint, hogy kiki miként járult hozzá az eredmény kialakításához. Tény azonban, hogy a vállalat, mindenből többet tudna. Sz. P. Modern kazalmeslerek Tolnanémediben, a Kossuth Termelőszövetkezet földjein. Foto: K. Z. Tanácskozás az áfész-ek eszközhatékonyságáról A MÉSZÖV elnöksége szerdán ülést tartott, amely keretében értékelték a minimális esziközhatékonyságot el nem ért áfész-ek helyzetét Szo- bosziai Jenőndk. a MÉSZÖV szövetségi titkárának beszámolója alapján. Amint az előterjesztett anyagból és vitából kitűnt, a népgazdaság egészséges fejlődése megkívánja hogy minden. ágazatban vizsgálják az eszközhatékonyságot, vagyis a 100 forint eszközre jutó nyereséget. A szövetkezeti kiskereskedelemben a 7 forint nyereség az a minimális szint, amit el kell érni minden 1.00 forintot kitevő eszköz után. Az áfész-ek megyei átlaga tavaly meghaladta ezt a szintet, de hat áfész messze elmaradt tőle. A hat közül három ez év első felében jutott túl a 7 forinton, három azon,ban még mindig nem érte el. Különösein a szekszárdi áfész-nál alakult kedvezőtlenül az eszközhatékonyság. E témával kapcsolatban a szokottnál is élénkebb vita bontakozott ki, és számos javaslat hangzott el. Külön napirendi pontban foglalkoztak az áfész-ek hitelellátásának tapasztalataival Horváth János elnökhelyettes’ előterjesztése alapján. PLUSZ 28 C°-f-17 C°
