Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

ILLYÉS GYULA kérdez

— OLVASÓINK válaszolnak

J

Uyés Gyula Kossuth-díjas írónk, nem ma kérdezett. Kérdései 1938-ban láttak nyomtatott formában napvilágot egyik legrangosabb kötetében, a „Ma- gyarok“-ban. Nem kell külön részletezni, hogy kérdéseinek — burkoltan bár, de közérthetően — politikai súlyuk veit. Gyerekeket faggatott. Az akkori gyerekek

felett azóta sajnálatos módon igencsak eljárt az idő. A kérdések felett azonban nem. fíár nem újszerű ötletként, de mégis próbát tettünk. Illyés Gyula kérdéseivel fordultunk először azokhoz, akik akkor is éltek. Hogyan emlékeznek m a , gyerekkori vágyaikra, azokra visszagondolva hogyan válaszolnak ma Illyés Gyula régi kérdéseire ?

A MAI FELNŐTTEK

1, Kihez szeretnél hasonló lenni, és miért?

Dolgozó háziasszony, gépírónő: 1938- ban menhelyen volt. Férjével együtt havi 4800 forintot keres. „Egy tanár- nőmhöz, aki ugyan vénkisasszony volt, de szép, szigorú, sokoldalú, több nyel- ven beszélt, és volt benne lelki-erkölcsi tartás.’’

Jogász: vezető állásban, ma 50 éves. Félárva volt, anyja mosónő. Feleségével együtt havi 5270 forintot keres. Négy gyermeke van. „Senkihez sem akartam hasonlítani. Pikoló voltam, túlságosan jói ismertem az embereket.'’ Állatgondozó; 43 éves. Cselédgyerek volt. öi gyermeke van. A tsz-belj havi jövedelme 2500 forint körüli: „A plébános úrhoz, mert az kövér volt, sokat énekelhetett és nem kellett dolgoznia," Bőrgyári szakmunkás; 58 éves, három gyermeke felnőtt, ő maga özvegy, havi keresete 2300 forint. Fiatal kora óta dolgozik, ahol ma: „Senkihez. Nem

voltak ilyen vágyaim.”

Csizmadia; aranyérmes, nyugdíjas, 76 éves: „Apámhoz, mert szerettem őt is, a mesterségét is.”

Tanár; 32 éves, hav; keresete 1900 forint: „Édesapámra, aki szintén tanár, majd iskolaigazgató volt. Máig is ó a szakmai példaképem.”

Bűnöző; tanult mestersége nincs. 36 éves, eddig 20 évet töltött szabadság- vesztésben; jelenleg is előzetes letartóztatásban van: „Senkihez.”

2. Mit tennél, ha nagyon gazdag lennél?

Dolgozó háziasszony: „Sosem jutott eszembe ilyesmi; már két forintnak is örülni tudtam.”

Jogász: „Sók könyvet, házat, gyümölcsöst vennék."

Állatgondozó: „Megvettem volna a Bakó-tanyát ]5 hold földdel és fél hold szöllővel.”

Bőrgyári szakmunkás: „En szerettem volna lenni a simontomyai restis.” Csizmadia: „Akármennyi pénzem

lett volna, a bankba tettem volna."

Tanár: ,,'Oxfordha jártam volna egyetemre.”

Bűnöző: „Házat vettem volna, mert nyolcán laktunk egy szobában.’’

3. Mi akarsz lenni? Miért? Condolod-e, hogy az leszel? Hogyan?

Dolgozó háziasszony: „Énekesnő,

mert jó hangom volt. Hittem, hogy az leszek, de nem tudtam hogyan.”

Jogász: „Nyugdíjképes munkás szerettem volna lenni, mert annak öregségére is van pénze. Nem is álmodtam, hogy valaha lehetek.”

Állatgondozó: „önálló gazdaember,

tehetős, jómódú, de nem biztam benne, hogy az leszek.”

Bőrgyári szakmunkás: „Gazdag. Nem tudtam, hogyan.”

Csizmadia: „Csizmadia, ez hagyomány volt a családunkban. Tudtam, hogy az leszek.”

• A régi kérdésekre Szekszárdim, Si- montornyán. Tamásiban, Domboriban, Faddon és Fácánkerten kaptunk feleletet.

Tanár: „Tanár. Az, ami lettem. Az apám is az volt. így pontosan tudtam a módját."

Bűnöző: „Kőműves vagy motorszerelő; az előbbi az apám, az utóbbi a nagybátyám .volt. Nem hittem, hogy leszek.”

4. Mi a legnagyobb örömöd?

Dolgozó háziasszony: „Ha eleget dolgoztam ég tanultam, néha elengedtek a nevelőotthonból édesanyámhoz."

Jogász: „Olvasni; piff-puffot is. komolyat is. Ritkábban: jóllakni.”

Állatgondozó: ..Nem volt. . . Vagy talán egy jó lakodalmi vacsora."

Bőrgyári szakmunkás: „Pecázás a

Sióban.”

Csizmadia: „A borravaló, házhoz

szállításkor. Ez egy korona szokott lenni, Két koronáért akkoriban adtak egy malacot.';

Tanár: „Az apám cserkésztiszt is volt, és már egészen kis koromtól elvitt minden táborozásra. Azóta is a táborozás a legnagyobb örömöm, — most mint últörővezető űzöm.”

Bűnöző: „Otthon lenni, családi körben."

5. Mi a legnagyobb rossz ai életedben?

Dolgozó háziasszony: „Az. hogy az édesanyámtól távol kellett élnem.” Jogász: „Az éhség és a hideg." Állatgondozó: „Télen iskolába járni.” Bőrgyári szakmunkás: „Nem tudom. Az egész akkori életem nem volt vaQa- má különösen jó.”

Csizmadia: „Az, hogy tökfőzelék is szokott lenni ebédre.”

Tanár: „Amikor meghalt az édesanyám."

Bűnöző: „Mikor a németek deportáltak. Pozsonyban egy szűk cellában voltunk összezsúfolva, mi cigányok, és nem tudtuk, mi lesz velünk.”

6. Kit tartasz te jó embernek?

Dolgozó háziasszony: „A hittantanáromat, mert mindig kedves volt."

Jogász: „A temetkezési vállalkozót, mert fogadalma szerint minden télen húsz mázsa rozslisztből süttetett kenyeret a szegényeknek.”

Állatgondozó: „Az ispán úr szakácsnőjét. mert sokszor adott a maradékból.’’

Bőrgyári szakmunkás: „Senkit.’* Csizmadia: „Horváth Ignác tanító

urat, mert mindig kedvesen beszélt: meg Várkonyj Sándor tanító urat, mivel szerepeltetett a karácsonyi ünnepélyen.”

Tanár: „Az apámat.”

Bűnöző: „Apámat, mert sokunkat ruházott.”

7. Mire volna leginkább szükséged?

Dolgozó háziasszony: „Játékra, mert még csak egy babám se volt.”

Jogász: „Tulajdonképpen mindenre: iskolakönyv, ruha. cipő ...” Állatgondozó: „Csizmára.”

Bőrgyári szakmunkás: „Játékra.” Csizmadia: „Űj, szép ruhára.”

Tanár: „A legnagyobb MaHklin-építő- szekrényre. amit sosem tudtunk megvenni.”

Bűnöző: „Rendszeres evésre.”

*

A régi kérdéseket feltettük olyanoknak is, akiknek az 1938-as évszám már történelmien réginek tűnhetett.

A MAI GYEREKEK

I. Kihez szeretnél hasonló lenni,

és miért?

M. Antal, hétéves, apja villanyszerelő: „Apuhoz, mert ad enni és pénzt, és akkor is elenged haleledelért, ha esik az eső." i

B. Gyula, hétéves, édesapja villanyszerelő: „Apuhoz, mert anyuék mondták, hogy ahhoz hasonlítok.”

J. Mátyás, hétéves, édesapja téglagyári kihordó: „A bátyámhoz, mert szeret engem.”

Ny.' György, nyolcéves, édesapja gépkocsiszerelő: „Édesapámhoz.”

L. László, kilencéves, édesapja tanácsi osztályvezető: „Apura: hogy miért, arra nem tudnék felelni.”

B. Róza, kilencéves, fél árva. állami gondozott: „Apuhoz, mert ő jobban

dolgozott, mint a mamám és szeretett.”

F. Zita, tizenegy éves, édesapja rendőrtiszt: „Apuhoz, mert erős é(s szorgalmas.”

2. Mit tennél, ha nagyon gazdag lennél?

M. Antal: „Vennék szép házat, csináltatnék bele függőágyat, és abból néziném a halaikat."

B. Gyula: „Emeletes házat vennek. Azért ilyet, hogy az emeleten lakhassak.”

J. Mátyás: „Autót vennék, Moszkvicsot.”

Ny, György: „Akkor is dolgoznék."

L. László: „Házat vennék, autót is. Olaszországba és Jugoszláviába utaznék."

B. Róza: „Segítenék édesanyámnak, meg a nevelöszüleimnek. mert idősek és nehezen dolgoznak.’’

F, Zita: ..Vennék házat, autót: Csehszlovákiába és Pestre mennék,"

3. Mi akarsz lenni? Miért? Gondolod-e, hogy az leszel? Hogyan?

M. Antal: „Katona, rendőr, lakatos, festő, vasutas. Igen. Egymás után.”

B. Gyula: „Lakatos, mert szeretek reszelni. Ha jól végzem az iskolát, az leszek.”

J. Mátyás: „Katona, mert az minden, kit megvéd. Felnövök, aztán leszek."

Ny. György: „Gépkocsiszerelő, mert apu sokat keres vele. Persze, hogy az leszek.

L. László: „Autószerelő, mert szeretem a motort. Ha jól tanulok, lehetek.”

B. Róza: „Üttörővasutas Pesten. Ott nem kell olyan keményen dolgozni, mint a tsz-ben. Nem tudom.”

F. Zita: „Gyermekgondozó, vagy

gyermekápoló. Szeretem a kicsiket. Biztos, hogy a kettő közül leszek valamelyik.”

4. Mi a legnagyobb örömöd?

M. Antal: „Ha valami finomat kapok, például dinnyét, vagy pénzt.”

B. Gyula: „Az, hogy élhetek.”

J. Mátyás: „Segíteni apukámnak.”

\

j Ny. György: „Tanulni és játszani.”

\ L. László: „Kirándulni a családi

ajtóval. Üj Skodánk van."

B. Róza: „Ha a mamám megdicsér, vágy ha segíthetek."

F. Zita: „A strand és a kirándulás,

5. Mi a legnagyobb rossz az életedben?

AT. Antal: „Az, ha megraknak. Legutóbb azért kaptam ki. mert öcsived feltettük a széket az ágyra."

B. Gyula: „Az, ha kikapok; különösen, ha hozzányúlok a papa Trabantjához.”

J. Mátyás: „Hogy a pajtások időnként verekednek.”

Ny, György: „Sokat kell mászkálnom a boltba, és messzire kell vinnem apunak a kaját az üzembe.”

L. ‘László: „Az, hogy nincs sok játékom.”

B. Róza: „Az, hogy a testvérem ké- nyeskedik. és hogy helyette egyszer engem vertek meg,”

F. Zita: „Hogy nem vagyok állandóan boldog."

6. Kit tartasz te jó embernek?

A4. Antal: „A nagyabbik testvéremet, mert nem kellett volna katonának mennie, mégis ment.”

B. Gyula: „Apu testvérét, a Rózsi nénit, mert enged segíteni "

J. Mátyás: „Két pajtásamat. Bercsényi Gábort és Régi Csabát."

Ny. György: „A keresztapámat, mert majdnem mindent megenged, és sokat játszik’velem ’’

L. László: ..A 28 éves bátyámat, mert megveszi, amit kérek.”

B. Róza: „A nevelőapámat. Göcz Sándor fodrászt. Amit kérek, megteszi, es magéval visz a Wartburgján.”

F. Zita: „Vág Mátyásnét, az osztály- főnökünket. mert kedves mindannjü- unlkkal.”

7. Mire volna leginkább szükséged?

M. Antal: ..önálló lakásra, hogy

megnősülhessek. Menyasszonyom még nincs.”

B. Gyula: „Kerékpárra. Azt hiszem, megkapom a születésem napjára, vagy ha jól végzem a másodikat."

J. Mátyás: „Arra, hogy apukámnak többet segíthessek.”

Ny. György: „Sok kolbászra.”

L. László: „Biciklire.”

B. Róza: „Nekem az apukámra, hogy éljen.. De ezt nem lehet; amikor még nagyon kicsi voitam, villám sújtotta agyon.”

F. Zita: „Semmire. Mindenem megvan."

*

Hét kérdés, két korszak, tizennégy válasz. . . Szerény adalék a holnapi történetírók részére,

BORVÁRÓ ZOLTÁN ORDAS IVÁN