Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
^VT¥fvv»HH»»*yv»T»vv»Ttvy»vvy'»'yfVfv**»»T»v\ryvv'rv»*<r?#v|tr’f fv? *v»t tvTWvrv»wvvr ► Szabó László—Sólyom József: t > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t t ► ► É ► t ► *■ ► ► ► ► ► A kikötő elpusztul: 7.55-kor 12. S bár Stanleyék tudták, hogy a külügyminisztériumban hónapok óta folyik a japán—amerikai diplomáciai alkudozás bizonyos távol-keleti érdekeket illetően, mégis úgy döntöttek, hogy egyik éjszaka meglátogatják a japán konzulátus épületét. Az ONI vezérkara úgv vélte, hogy feltétlenül meg kell ismerkednie azzal az anyaggal, amely a japánok birtokában van; az amerikai csatahajók tengeri mozgásához, hadi feladataihoz; ismerniük kell, vajon mit tudnak- minderről a japánok. Egyszerű volt a feltételezés: ha a japánok ennyire kíváncsiak a flotta iránt, s különösen Pearl Harbor kikémielését tűzték ki feladatukul, akkor valami már eljuthatott hozzájuk: az amerikai haditengerészet úgy tervezte, hogy amennyiben háborúba keveredne Japánnal, a támadás kiindulópontja, legfontosabb bázisa Pearl Harbor lenne. Lehetséges persze, hogy a japánok csupán abból indulnak ki: ha az USA háborúba keveredik velük, tengeri támaszpontul mindenképpen a Hawaii-szigeteket kell felhasználnia. Késő este volt, amikor a három fiatalember elsétált a japán konzulátus épülete előtt. A figyelmes szemlélő felismerhette a három fiatalember egyikében Stanley hadnagyot... Mindent a legnagyobb gonddal készítettek elő. A kis csoport egyik tagja a legfurfangosabb zárak specialistája volt, így szerepelt az ONI tisztjeinek a névsorában, s rá várt a feladat, hogy néhány mozdulattal megnyissa az utalt Stanley hadnagy előtt. Azt már korábban kikémlelték, hogy ebben az épületben is, csakúgy mint minden japán konzulátusi épülétben, vagy követségen, egy különleges sifregép működik, s ez naponta változó jelkulccsal továbbította az anyagokat Tokióba. Stanleyék persze nem a gépeit akadták megszerezni, hanem arra számítottak, hogy a jelkulcsrendszer, pontosabban a szerkezet működésének megállapításával felfoghatják majd az éterben a rádióadásokat, megfejtherük a szöveget. A kihalt utcában már csak néhány lépés volt háitra a konzulátus ajtajáig. Az épület utcai frontján helyezkedtek el az irodák, s itt volt az a szoba is. ahol a sifregép állt. A hátsó részben laktak a konzulátus alkalmazottai.. . Stanley körülnézett, de nem látott semmit, csupán néhány száz méterrel arrébb egy, az úttest mellett parkoló fekete kocsit. Ez azonban nem zavarta. Hirtelen az ajtóhoz léptek, a zárak specialistája pedig akcióba kezdett, s nem egészen egy perc múlva feltárult előttük a konzulátus aita- ja. Tudták, hogy ez a területenkívüliség megsértése, de oly nagy volt a tét, hogy az ONI vezérkara még erre is vállalkozott, megkerülve a külügyminisztériumot, és az egyéb fegyvernemek hírszerző és elhárító szolgálatait A hadnagy és társai egy sóiét folyosóra értek, de mind a hárman úgy mozogtak, mintha napjában többször is bejárták volna az épületet. Halk csörrenéssel újabb zár nyílt ki, s beléptek abba a szobába, ahol a sarokban csendesen, magányosan állt a különleges masina. Zseblámpa csóvája kereste a szerkezet beállítógomb- jait, majd a kis csoport harmadik tagja, a különleges műszerész végigtapogatta a gépet. Miközben ő dolgozott, a hadnagy körülnézett a szobában, de semmi érdemlegeset nem látott, nem talált. Már jó öt perce tartózkodtak a számukra tilos területen s Stanley nem kis izgalommal hajolt a fái mellett álló gép fölé, amikor hirtelen felpattant a falban egy kis ajtócska. Az egész cvywTVVWwyTVVTTVTTWVYVvrvyyFvvvvvír» nem volt nagyobb, mint egy kisebb kép. A kattanásra mindannyian felkapták a fejüket, s a zseblámpa fénye mellett láthatták, hogy egy rejtett, fiaiba épített kis páncélszekrény ajtaja nyílt ki. Csapdának sejtették, merit különben hogvan nyílt volna ki magától? Mindhárman megmarkolták a pisztolyukat. Vártak néhány másodpercig, de csend volt. Honnan is tudhatták volna, hogy a zárak specialistája véletlenül nekitámaszkodott a falburkolat ama részének, ahol a rejtett páncélszekrény nyitó gombjait helyezték, el? Stanley gyorsan feltalálta magát, bevilágított a kis páncélszekrénybe, majd kirántotta az ott lévő dossziét. Japán szövegű iratok... Egyikük sem tudott japánul, így nem is fejthették meg annak titkát. De gyorsan előkerült a különleges fényképezőgép, s a gyér fény mellett egymásután rögzítette a dosszié tartalmát. Amikor készen voltak, visszahelyezték az anyagot a kazettába, majd megpróbálták az ajtaját bezárni, de sikertelenül. Hiába babrált vele jó néhány percig a .lakatos*', kísérletei eredménytelenek maradtak. A műszerész közben sok mindent megállapított a gépről. Megtudta, hogy aznap milyen jelkulcsot használtak, s hogy a gép 27 jelkulcs- rendszerre állítható, amelynek variációi az írógép billentyűihez hasonló ábécé keveréséből adódnak. Feljegyezte a variációs lehetőségeket aztán mivel már több mint egy órát töltöttek a konzulátus épületében, szépen ki sompolyogtak. Bezárták a sifregép szobájának az ajtaját, majd a konzulátus kapuját is, s már éppen futásnak eredtek volna, hogy minél távolabb legyenek a tiltott területtől, amikor négy markos alak ugrott ki az úttest szélén parkírozó gépkocsiból, s rájuk vetette magát. Stanley a pisztolyához kapott Kiütötték a kezéből. Mindhármukat megkötözték és betuszkolták a nagy Chevrolet- kocsiba, * (Folytatjuk) 5 iUAAiáUtAmAnAAiámAUimmAÁiiiiüiiiAAiiiAiiiiáiiii aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, Ausztria, NSZK, Hollandia Hajóárboc és tehéncsorda XIV. Hans Rembold barátom, mint állatkereskedő üzleti ügyben Hollandiába utazott, én pedig elkísértem, hogy néhány benyomást szerezzek erről az országról is. Vagy háromszáz kilométert utaztunk holland földön. A nyugatnémet—holland határ átlépése után feltűnt, hogy mindenütt hajóárbocokat és tehéncsor- dá'kat lehet látni. Pár óra múlva rájöttem, hogy ez n«m valami határszéli specialitás, hanem holland jellegzetesség. Az ország nagy része teljesen sík terület, olyannyira, hogy néhol gátakkal védik a legelőket, szántókat a tenger hullámaitól. Az ország belsejét darabkákra szabdalják a csatornák, amelyek rendeltetése többoldalú: levezetik a fölös belvizet, szükség esetén öntözési célokra is alkalmasak. de vízi közlekedésre is hasznosítják. Hollandiában a teherautók vontatók nagyfokú elterjedése ellenére is nagyon fontos szerepet töltenek be a belvízi járművek. A legtöbb helység megközelíthető vízi szállítóeszközzel is. Amint áthaladtunk egy-egy kisvároson, a főút egyik oldalán az autók sorakoztak százával, a másikon pedig — lévén csatorna az uszályok. Ahány, annyi méret, annyi forma. A határban pedig gyakori látvány, hogy a legelésző tehén csorda mellett elhalad egy hajóárboc. A hajóból vízből semmi sem látszik, csak ha közelebb megy az ember. i A víziéletnek megfelelően mindenfelé hajógyárak találhatók. Sok helyen tengeri ha- jómonstrumokat is építenek, s majd úgy úsztatják le a tengerre a csatornák labirintusain. A szélmalom már nem számít holland jellegzetességnek, mert azok szerepét átvették a modem malmok. Nagy részük di’iedezőfál'ben van. Hans ReWibold úticél.ia kizárólag a mezőgazdasághoz kapcsolódott, így én is elsősorban a mezőgazdasággal ismerkedtem. Végigjártunk vagy húsz parasztportát, s nem volt nehéz megóilapí tanom hogy Hollandiában mezőgazdasági kultusz uralkodók. Még az iparban dolgozók í$ intenzíven foglalkoznak mezőgazdasággal. A mezőgazdasági feltételek persze egészen eltérnek a mienkétől. A talaj — a tengermelléki lapály — elsősorban takai-mánytermesztésre és legelőnek alkalmas. Ennek megfelelő a mezőgazdaság beállítottsága is: elsősorban állattenyésztésre specializálták magukat. Hihetetlen mennyiségben tartanak állatot. Nyári időszakban az utasember is könnyen alkothat véleményt az állattenyésztés méreteiről, hiszen ilyenkor a legtöbb állat a legelőn tartózkodik. Minden gazdának megvan a maga külön legelőterülete, amelyet, egy szál dróttal vagy gövény- nyei körülvesz. s amikor zsendül a fű. kihajtja a teheneket s azok késő őszig éjjelnappal kint vannak, abból élnek, amit a legelőn felszednek Persze ehhez tudni kell, hogy a legelők rendkívül buják. és kara tavasztól késő őszág jó takarTnányailápot nyújtanak. Néhol a mezsgyét vízzel elárasztott csatorna alkotja. s egyben e csatornák adják az itatóvizet is. Ahol ez nincs, ott kutat fúrtak, ami nem volt nehéz, hiszen magasan húzódnak a beltalaj vízerei. így az állatoknak csak a legelőparcella szűk keretei közt kell mozogndok. a sók járás nem f&rasztja tó őket. Még a fejes is a legelőn történik. Minden legelőparce1 Iához kis fabódé tartozik, abban tartják a fejőberendezé't. oon- tosabban a fejőgépet. Az állatok felügyelet nélkül legelésznek, a gazda csak a feiés idején látja őket. Hacsak nem éppen a ház körül van a lefedő. Hollandiában meglehetősen .szétszórt a .falusi teW pülés. a házaikat nagyon gyakran nem zárt falusi utcasorokba építik, hanem oda, ahol éppen a földterület van. Sok a szétszórt parasztház, de azok nem valami viskók, gyakran emeletesek, és általában jól felszereltek. Aki gazdálkodik, legalább 10—15 tehene van. A gazda szinte együtt él, együtt lakik az állatállományával. Ez nem azt jelenti, hogy olyan alacsony szinten, hanem hogy az állatot is kultúráit körülmények közt tartják. A Twjze- lerheide nevű faluban, a sok közül, megismerkedhettem A. Bouraa parasztgazda házalójával is. Tehetősebb gazda, ám az itt természetes, hogy a konyha, szoba ég istálló közös előszobából nyűik. Viszont az istálló is olyan elrendezésű. olyan tiszta, hogy az nyugodtan nyílhat az előszobából ... Az állatka járó az istállóból természetesen nem ezen az előszobán keresztül vezetett hanem egészen más irányban. Ugyanennek a gazdának a 14 éves fia már traktorosok, lakását pedig telefon köti össze a nagyvilággal. Mivel nyár van, s az állatok álH*Usnő paraszthíz a körülötte legelésző teliénesordávali landóan a ház körüli legelőn tartózkodnak, az istálló járatát szőnyeggel borították le. s ugyanez a szőnyeg fut tovább az előszobába. A. Bouma holland paraszt- gazda a fiainak így mutatott be: — Ez a bácsi Kádár országából való. Mint káder-ült. sokat hallott Magyarországról, art is tudta, hogy nálunk a mezőgazdaságban a szövetkezeti forma az uralkodó. Egyébként a holland Tamásiban 1971-ben üzemelő tároló és karbantartó telepünkre már most felveszünk lakatos, hegesztő, motorszerelő és segédmunkásokat A betanulási időszak alatt a pécsi telephelyen kell munkát végezni. Jelentkezés: Ónálló Közös Vállalkozás, Tamási, Szabadság u. 32., vagy postafiók 2*. Poszonyi Attiláné elvtársnőnél, (Vörös Szikra Tsz). (153) parasztok is szövetkezetekbe tömörültek: A. Bouma is, mások is. Ezek a szövetkezetek azonban más jellegűek, mint a magyarok; sokkal lazább szervezetek. A Bouma szerint el sem tudnák képzelni a gazdálkodást szövetkezés nélkül. Jártunk egy állatbörzén is az egyik kisvárosban. A börze céljaira akikora zárt csarnokot építettek, hogy alapterületéből körülbelül 5 futballpálya kitelik. Jörenek-mennek benne a kamionok, és ezerszámra hajtják ide az értékesítésre szánt állatot. Amikor börzenap van, nyüzsögnek az eladók, vevők, érdeklődők, és persze mindenki klumpában. Mert Hollandiában ma is ez a fa lábbeli a divat. Nem, mintha másra nem futná, hanem a célszerűsége miatt kedvelik. Nyakkendő, fehér ing. vasalt nadrág, tehát a mi fogalmaink szerint is elegáns külső, és hozzá klumpa. Ennek a lábbelinek az árusításával nagy boltok foglalkozni k, s a kereskedők jól megélnek belőle. (Következik: KERESZTÜL AZ ALPOKON) BODA FERENC f aaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáA.
